Vasárnapi Ujság – 1880
1880-05-09 / 19. szám - Kéziratok. Porzó 306. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek
19. SZÁM. 1880. XXVI. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. bizonyíthatja. Németország jelesei közül Varnlingen v. Ense a legszebb írással dicsekedett s finom hegyes betűje megannyi nyíl volt, mely fájó sebet ejtett sok apró nagyságon. Maga dr. Henze a chiromanta is, elsőrendű kalligrafus , de az írása kaczér s mindig toiletteben jár. Megvigyázatlan perczeiben hogyan ír, nem tudta meg senki. Annyi áll, hogy a művészi szépiró folyóirása jobbára igen középszerű s talentuma végére jutott, a midőn kezdődik az érett gyorsírás az ő jellemzetes őszinteségével. Lehet hogy részrehajlás vagy megszokás , de magamnak kedvesebbet, épebb, csinosabb kéziratot nem tudok, mint a magyar emberé. Olyan szép gömbölyű az, olyan bizalmasan görög annak minden betűje! Főleg apáink nagyhasu feje, mely ebben a divatos uj életben meg kezd lapulni, családias benyomással van reám s régi jó idők emlékeit éleszti föl bennem. Hát még az a jól megtömött kostök, mely minden g és y alján ott lóg ! S az o betű nem-é volt olyan mint a jól töltött kulacs, a p nem szakasztott képe-é a sonkának? Meg a púpos d nem-é hasonlít egy öblös tajték pipához, a mely mellett a hosszú s betű olyan hiven jártél pipaszurkáló tisztjében? Ha van képutánzó irás, ugy a magyar az; még az öreg uraknál az. De az uj nemzedék sovány, hegyes betűt vet, apró czigarett-, vagy vékony virginia-stylusban ír, s nem is, mint jó öregeink, karika-pápaszemen keresztül, nádpennával rojtos, mártott papiroson, mely, mint a pergamen, századokat él túl — hanem tükörsima, metszett szegélyű grace-pajjeren éles aczéltollal s a fél szemében fityegő monoklival. S igy multa idejét az érzékeny «emlékkönyv» is, melybe szerelmes ifjak a legjelesebb poétákból jegyeztek bele gondos írással egy-egy szép strófát vagy emléksort, rajzolván hegyibe rózsakoszoruval egybefüzött két szivet, mely fölött boldogan csókolózó galambok röpkednek — s a melyben barátné a barátnéját arról biztosította, hogy összeomolhat a szikla, de nem az ő hűsége. Az autógramm becse azonban ma sem csökkent. Csakhogy, a nyilvánosság terjedésével, gyöngéd rejtekéből ezt is kizavarta a modern élet. Főkép hogy az utánzó metszésen túltett a fotoczinkográfia, a sokszorozó mesterségek ez utánállója: széltében röpköd a hires és érdekes emberek saját kezeírása. A «Paris-Szeged» csak művészek autogrammját közölte s ezeknél is, mint az Írásban, bátran lehet következtetni arra : szerzőjük hosszú avagy kerek ember-e. A mi kitűnő Jankó Jánosunkat, aki jókora legény, éveken át folytatott redukcziós rendszer által bírtam csak rá, hogy rövidebb kart, lábszárt rajzoljon alakjainak. Aránylag a babái is öles emberek voltak, gyermekfejjel. Grevin, a franczia karrikaturisták közt a legjobb női szabó, szintén hosszúra nyújtott cocotte-okkal és gommeux-kkel kedveskedik a «Journal amüsant» olvasóinak; persze maga is szálas ember. Így hordja magán a kézirat is, a temperamentum erős vonásain kívül, a szerzője külső megjelenését. A «Paris-Murce» autogrammjai bemutatták a kandi világnak, milyen betűkben termett a «Demimonde», a «Fromont és Eisler», «Nana», «a falusiak» stb. Jobbára csak aláírások voltak s igy egymástól a legkülönböző vonások, de elégségesek arra nézve, hogy az olvasó vagy beléjök magyarázza azt a mit az illető műve kimagyaráz, vagy hogy csodálkozását fejezze ki a fölött, mekkorra más ez a szelid kéz mint az az izgató mű, melyet megirt, vagy megfordítva: ezek a haragos, kemény vonások, hogy dalolhatnak olyan édesen ? A «Vindobona» kéziratos albumának sphynxje csacska nőszemély. A tarka, egymás tetejébe s aljába karczolt nevekben s jelmondatokban nem nyújt fogas rejtélyeket. A rébusz előtt jár a megfejtés. Ha a Speidl mondata névtelenül jelenis meg, bátran ki merte volna mondani az, aki ösmeri, hogy ez ezt a magvas, szellemes irót a szapora, tömör írás tartalmas ember tollából pörgött; hogy az az előkelő nervozitásban tetszelgő, iskolai arányosságban ugráló írás, mely minden függetlenkedési viszketeg mellett is respektálja az egyenes sort: egy fitymálkodó, de a bürokráczia nyűgében megzsugorodott férfi kézirata, a — Schmerlingé. De ne «benzézzünk,» mert egyszeribe ránk olvashatja a schönefeldei Írástudó, hogy könnyű ráismerni a fotográfiára, ha alatta áll a név, mint jövendöli meg történeti regényeiben az író a multat. A mi «Tavasz »-unk csak művészek eredeti tolvonásait közli, amelyek, csak a vázlatot mutatván, koránsem engednek mély bepillantást az egyéniségbe. A művész jelleme a teljes rajzban, a színben s az ecsethordozásben nyilatkozik. Pedig érdekes lett volna ráismerni a Beöthy Zsolt aranyos betűiben az iskolázott szenvedélyre s arra az akadémikus ábrándozásra, mely költeményén, szabatos ütemben, végig nyög, vagy tűnődni azon a szembeszökő mely a Bérezik vastag, szinte haragos ellentéten, kézirata s szende intései között fennáll. Azok az irásmesterek, a kik minden sarkon hirdetik, hogy a «legrútabb» kéziratot is «6 óra alatt» kalligrafiára tudják változtatni, barbár nemesítést követnek el. Megfosztják az írást a maga intimus, eredeti voltától. Ez kendőzése a kéziratnak, általánosítása az egyéninek, hamisítás; egy elfogadott diapason, mely szerint a hős, a szerelmes, a hölgy s az átkozódó bassusapa mind valamennyien egy kólát nyújtanak. PORZÓ. 307 Irodalom és művészet. „Pályám emlékezete, irta Kazinczy Ferencz, kiadja Abafi Lajos. Kazinczy ez életrajzi műve, mely irodalomtörténetünknek is egyik legnagyobb becsű forrása, a nyelvnjitás korát illetőleg, csak most jelenik meg először teljesen. Óhajtandó lett volna, hogy helyesebben s szabatosabb kiadásban jelent volna meg. Kazinczy e művét több versen dolgozta át meg át s egyes kidolgozásai, bőségben, anyagban s időközre nézve is, eltérnek egymástól. E dolgozatok eredetijei az akadémia tulajdonait képezik ; egy részök, de csak másolatokban, Kazinczy Gábor hagyatékából Abafi (Aigner) tulajdonába került. Abafi ez utóbbiak közül egyiket alapszövegül vette, a más kettőt — jegyzetek alakjában — kiegészítésül használta fel; az akadémiaiakhoz hozzá nem férhetett. De amit felhasználhatott is, zavarosan tette, s a jegyzeteken és pótlásokon nem lehet eligazodni. — A kötet ára 1 írt 50 kr. Dalok, irta Bármik Ferencz. A 116 lapra terjedő kötetke ötven egynehány lyrai költeményt tartalmaz, melyek két cyklusba vannak sorozva : 1. Dalok a titkon szeretettről, 2. Vegyes dalok ; ez utóbbiak közt románcz-félék is. A szerző, kitől lapunk is közölt egy pár élvezhető költeményt, kissé pongyolán versel, sőt pongyolasága nem egyszer a próza laposságáig megy ; a fesztelenség s természetesség tulhajtása. De vannak gondolatai s érzései; s őszintesége sokszor a naivságig megindító. Néha eltalálja a dalvagy románcz-formát; néha a humor faja is sikerül neki. Kár sokat s igen felületesb könnyen irnia; a verselési könnyűség, kivált gondtalan pongyolasággal párosulva, ürességre és laposságra csábit. E kötetbe is többet érne, ha megfogadta volna a Kazinczy tanácsát, mely pedig sokkal nagyobb költőnek — egy Himfynek — szólt: «Tűzre felét! — IJjra felét! — Harmadikát még !» — A kötetbe Aigner bizománya s ára 1 írt. Az orsz. statisztikai hivatal által kiadott párisi világtárlati jelentésekből megjelent a 15. és 16-dik füzet; e füzetek tartalma: „Az üvegipar", mely az üveggyártás fejlődésével is foglalkozik és számos rajzzal van ellátva; szerkesztette Görög István ; ára 60 kr., — és „A fonó és szövőipar", szerkesztette Binder Lajos a sepsi-szent-györgyi szövészeti tanműhely igazgatója ; ára 20 kr. Dr. Halász Gézától, a főváros nyugalmazott főorvosától érdekes és nagy fáradsággal összeállított mű jelent meg, melyet Budapest város hatósága tett közzé s az ország egyes hatóságainak is megküldi. Czime : „1 Budapesten uralgott járványos betegségek történelme, különös tekintettel a cholerára". Tárgyalja a himlő, roncsoló toroklob, hagymáz, a pestis jelentkezéseit és terjedését; de legrészletesben a kholerát, összehasonlítván az 1831., 1854—55., 1866. és 1872 —73-ban uralkodott négy kholerajárványt s az összes tapasztalatok eredményét. Mindezek feltüntetésére táblázatok s grafikus képek szolgálnak, a kholera betegedési és halálozási eseteinek hullámzását mutatva. Érdekes melléklet az a fővárosi térkép, melyen minden ház meg van jelölve, hol az utolsó kholera idejében kholera-esetek fordultak elő. A ,,Sport-könyvtár" első füzete megjelent és 166 lapra terjed, csinos kiállításban. Az első füzet czime s tartalma: «Az 1870-ik évi lóversenyek hiteles eredményei a magyar és osztrák gyepeken.» Az almanachot Sárkány J. F., a pesti lovaregylet titkára szerkeszté, gondosan összeállítva mindazon adatokat, melyek a lefolyt évben megtartott európai lóversenyekre, az azokban résztvett lovakra s tulajdonosaikra vonatkoznak. A díszesen kiállított füzethez csatolt kimutatások és jegyzékek sok esetben nélkülözhetlen útmutatásokat adnak a sportembereknek. Ára 2 forint. Kapható Bautmann Frigyesnél és a lovaregylet irodájában. Folyóiratok: A „ Koszorú" april havi füzete Simonffy Kálmán zeneszerző arczképével jelent meg. Elbeszéléseket Balázs Sándortól és B. Büttner Linától közöl; költeményt Torkos Lászlótól; György Aladár «Mythológiánk maradványai a gyermekkorban» czimü értekezést irt: Sznna Tamás czikke Simonffyról szól. Gr. Teleki Sándor «Petőfi mint koma Koltón» czimen elmondja, mint lett Petőfi és neje a Sebestyén György uram leányának keresztapja és anyja 1847 őszén. — A „Nemzetgazdasági Szemle" e havi füzetének czikkei: «Közgazdasági viszonyok az ókori római köztársaságban,» dr. Weisz Bélától, «A földadó kataszter,» Dobner Rudolftól, «Három emlékirat», Kerkapoly Károly ama fölolvasása, melyet a kereskedő ifjak egyletében tartott. Ezenkivül a tud. akadémia nemzetgazdasági és statisztikai állandó bizottságának tárgyalása is közöltetik a vidéki érdeki vasutak ügyében. — A „Földtani Fiesite" (a földtani társulat közlönye) uj füzetének fő czikkét Inkey Bélának a bányászatról és földtanról irt fejtegése képezi s ez után apróbb közlemények következnek.— Az „Evangyéliomi lelkész tár" (szerkeszti Czelder Márton Nagy-Bányán) legújabb füzete egyházi beszédeket és elmélkedéseket tartalmaz. Uj zenemüvek, Táborszky és Parseh zeneműkereskedésében megjelentek: ,,A legény bolondja" Kóródi Péter pályanyertes népszínművének összes kedvelt dalai. Énekhangra zongorakísérettel (vagy zongorára külön) alkalmazta Erkel Elek. Ara 1 írt 50 kr. — Az ,,Apollo' zenemű-folyóirat május havi füzete Aliaga Gézától, Goltz F-től, Feigler Gézától, Vágvölgyi M. Bélától tartalmaz zeneműveket, s e füzethez Paganini Miklós arczképe van csatolva ; a folyóirat előfizetési ára félévre 3 frt. A nemzeti színházban Murska k. a. folytatja vendégszereplését. A széphangu Bartolucci kisasszonyt pedig szerződtették. — A drámánál Szathmáry Árpád szerepel (érdemes színművésznőnk Szathmáryné fia), ki apai szerepekben hasznavehető erőnek mutatkozik. A népszínházban a múlt héten Suppénak a német színházakból jól ismert ,,Fatinicza" operettejét mutatták be. A kellemes zenéjű operettenek azonban csöndes hatása volt, mert a közönség már régen ismeri, s nem fogadhatta az újdonság érdeklődésével. A temesvári szinház ápril 30-án este az előadás után kigyúlt és egészen leégett. A szép szinház, mely csak öt év előtt épült föl, biztosítva volt ugyan, de tetemes adósságok és igények terhelték, ugy hogy kérdés, vajjon fölépülhet-e egyhamar. Az első előadás és az utolsó előadás ugyanaz a darab volt benne : «A nőuralom» Szigligetitől, s mind a két izben Felekiné játszotta benne a főszerepet. Gerőfi szinigazgató csak nemrégiben kezdte meg előadásait a színházban, s a tűz neki is jelentékeny károkat okozott, de a ruhatár és könyvtár nagy részét mégis sikerült megmenteni. Magyar színtársulat Bécsben. Az ötvenes évek óta, mikor Szabó József egy magyar színtársulattal próbált szerencsét Bécsben, most játszik ott ismét magyar színtársulat. A kolozsvári színtársulatból alakult ez, színművek előadására, s e hó 6-án lépett föl először a King-theaterben, bemutatónak a «Falu rosszát» választván, melyet a bécsiek fordításból ismerhetnek. A nagy színház egészen megtelt, s az előadás sikerült. Taps, kihívás és dalok ismétlése volt elég. A főbb szerepeket játszották: Baloghné (Finom Rózsi), Ditróiné (Boris), Váradi (Göndör Sándor), Kassai (Gonosz Pista). Mátrai Bélát a rendezőt is többször kitapsolták. Az egyházi festészet emelése végett alakított bizottság Ipolyi Arnold püspök elnöklete alatt ítélt a vallásalap költségére hirdetett egyházfestészeti pályázat művei fölött, melyek a műcsarnokban kiállítva szemlélhetők. A bevégzett festményekre hirdetett első jutalomdíjat (500 frt) Weber X. Ferencz Münchenben lakó festész hazánkfia «Mária dolorosa» czimü képe nyerte meg, a második dijat (300 frt) Molnár József «Mária menybemenetele», a harmadik dijat (200 frt) Leinburg Leó fiatal festész hazánkfiának, a bécsi akadémia növendékének ama nagyobb festménye, mely egy szent vértanú nőtetemének feltalálását ábrázolja. Az oltárképek színvázlataira kitűzött pályadíjak közül az elsőt (200 frt) Deutsch Kálmán, bécsi akadémiai festész-növendék, a másodikat (159) Kovács Mihály, a harmadikat (100) írt az orsz. mintarajztanoda növendéke, ifj. Roskovics Ignácz nyerte el.