Vasárnapi Ujság – 1880
1880-01-18 / 3. szám - A hírlapok keletkezéséről. Szinnyey József 35. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak
1. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM*. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 35 Felvincznek városára. Valamit kell gondolnunk édes cselédem. — Gondoltam én egyet, ha szabad volna szólnom. — Csak ki vele hamarjában. — Azt gondoltam én nagyságos főkapitány uram, ez ellen a Privoda ellen a Fehér Ördögöt, meg a Fekete Ördögöt kellene bérbe vennünk, s majd ha ezek végeztek Privodával, akkor majd mi végezünk velük. — Tökéletlen beszéd ez édes cselédem. Tolvaj, tolvaj. Egyik csak olyan eb fia, mint a másik. Egyik farkas nem eszi meg a másikat, míg mind a kettő barmot talál maga előtt. Ráczság, oláhság egyforma ellensége a magyarnak. Mig egy nemesi falvat talál, melyre üszköt vethet, mig egy magyar embert talál, kit orozva leszúrhat, addig nem marja ez egymást. Majd azután marja, de azt én az ő kedvükért meg nem várom. A Fehér Ördög meg a Fekete Ördög most egyaránt rabol kuruczot, labanczot, de üldözi is őket mind a kettő. Ha bérbe vesszik őket, akkor nekünk kímélnünk kell a bőrüket. Steinville ellen ugyse vesszük hasznukat, saját vérem pedig nem hagyom felprédálni, ha mindjárt labancz is a beste kölyke. Az ilyen praktikát kövesse a német meg a jezsuita barát. De én nem követem. Hanem hát édes cselédem, lovad, fegyvered, tarisznyád készen van-e útra? — De az már készen. — Nos hát még ma útra kelsz. Elmegysz a kegyelmes fejedelmünkhöz és azt fölkeresed. Hol van, hol nincs, azt én nem tudom, majd megmondják Kassán. És fölkeresed az ő hadainak főgenerálisát gróf Bercsényi Miklós uram ő nagyságát. És elmondod nekik a mi szegény országunknak siralmas állapotját. Németnek, labancznak nagy erejét, rácznak, oláhnak gyilkos dulásait el nem felejted. És üzenetképen jó sereget vagy jó tanácsot vagy mindkétfélét hozasz nekem vissza. Mert különben megyek a magam feje után. Ezt is csak megmondd bátorsággal. És most itt ez az erszény utravalónak. Harmincz nap oda, harmincz nap vissza. Két hónap múlva itthon légy a pokol fenekéről is. Menj édes cselédem. Éjt, napot ne késsél; hegyen-völgyön meg ne állj; éhség, szomjúság meg ne aléjtson; ellenség, vadállat meg ne riaszszon; jó barát, szép asszony vissza ne tartson ; még anyádnak könyörgő könyhullatása is a te szived meg ne lágyitsa. Ekképen szólott Toroczkay István uram ő kegyelme. És hangja dörgött és buzogánya suhogott és Patkós Dani megérte a szót és nem volt a szó ellen semmi kifogása. Fogta az erszényt és begyömöszölte azt övébe, hátul, kése tokja mellé. Fogta Toroczkay uramnak fejedelem őnagyságához irott levelét s dolmányujjának kutyafüle mögé nagy gondosan elrejté azt, hogy valamely rácz, pribék, labancz, tolvaj, martalócz rá ne akadhasson. És azután kardját bal kezével megcsörrenté, buzogányát jobb kezével vállához emelinté s bátorságos büszkeséggel ekképen szólott. — Megértettem uram, főkapitány uram, kegyelmed okos parancsolatját s akként lészen engedelmességem, valameddig Patkós Dani lesz becsületes nevem. Hatvan napok multán itthon leszek emberséggel. Sarkon fordult, nagyot lépett s három lépéssel elérte a fegyverszobának nagy ajtaját. Ott még egyszer visszafordult és szórul-szóra így beszélt: — Az én istenem megáldja uram kegyelmed békességgel, boldogsággal, igaz ügyünknek nyereségével. Toroczkay uram buzogányának suhintása felelt meg e szóra. De már jó Patkós Dani nem hallá ezt. Elsietett az ólba, megveregető, megsimogatá fekete lovát, babcsigás kantárba, sárga szigyellőbe szépen fel is öltözteté, s mint a tüzes szikra, felpattant a nyereg tetejébe. Ugy indult el nagy robogással egéruton a vidályi havasok felé. Mert hát igaz uton, rendes uton Torda felé és Kolozsvár felé nem mehetett. Vagy a csúf rácz vagy a német örség itt vagy amott útját állta volna. Heid pedig ő nagyságos fejedelmét, a kit szemtől szembe még soha sem tisztelhetett, látni akarta minél előbb. Erdők árnyán, sziklák mélyén, patakok partján, jó utakon, rossz utakon poroszkált előbbre-előbbre. Utas embertől, oláh favágótól, ribancz pakulártól mindenütt gondosan megkérdezé, járt-e itt ellenség, német, rácz vagy haramia ? Nagy bizodalom volt a lelkére kötve : okossággal, bölcsességgel kellett ő nagy dolgát intéznie. Mire leszállt az öreg este, szerencsésen beért Asszonyfalvára. Volt egy bajtársa, Létai Gecző, annak lakott itt öreg atyja ura, oda szállott nagy bizodalommal, hogy ő magát kipihenné, éhes lovát jóllakatná s hajnali kakasszónál atyafiságos hálálkodás után tovamenne. Mene, mendegéle. Lovát itt-ott fényes gyepen, zöld pázsiton harapni engedé, délfelé állt, magasan járt már a nap is, mikor a hesdáti havason találkozott egy mezitlábos, bolyhos süveges, szurtos képű kecskepakulárral. Megállt az ösvényen s a pakulárt oda inté. — Hejh, atyafi, jöszte csak ide hamarjában, mi jó újság van a havason?— Haj, haj! Csókolom a kezét vitéz uram, tegnap délután megellett a bütykös szarvú kecském, lett neki három kis gödölyéje, ilyet se sokat hallottam még életemben. — Nincs énnekem erre semmi gondom, hanem arra felelj, mikor hallottad hirét Batyikának? — Haj, haj! Egyik gödölyém nem érte meg a reggelt, pedig bele is fújtam a szájába, fülét is behasítottam, most nem tudom elgondolni, mi baja lehetett. — No, no, atyafi okosan beszélj, mikor járt itt Batyika vagy Vaszili Negru? — Haj! haj! A Hagymássy uraság kegyelme ötven korbácsot üttetett a csürüllyei pópára, bizonyosan gorombán szólt vele. — Bolond vagy te öcsém, vagy talán tán nagyot hallasz. Balyikáról beszélt, de csak hamarjában. A pakulár régen apja lehetett volna Patkós Daninak, ha nem Patkós Dani kezdett egy kissé haragos lenni. A pakulár nagyon alázatos volt és szemmel való látható, hogy Batyikáról nem akar beszélni. — Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, tíz napig fent voltam a máréi havasokban, csak tegnap jöttem alá, be kell egy kicsit néznem ide Oláh-Rákosra, van két bőröm, megveszi azt az örmény s aztán talán ő tőle hallok majd valamit a világról. — Két bőröd van öcsém ? — szólt Patkós ! Dani csöndes hangon. Látod ezt a taglót itt a jó kápán ? Ha te nem szólsz, én pedig ezt a taglót kezembe veszem, hamarjában lesz ám neked ötven dögbőröd is s aztán hegyébe oda teritem a magadét is. Érted most már édes jó atyámfia? Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, szólt a pakulár gondosan körülnézve, aztán miről kellene nekem beszélnem? — Hol van most a két ördög, mikor jártak erre ? Erre felelj ficzkó, — szólt Patkós Dani, megsuhogtatván kezében tatárkorbácsát. A pakulár még egyszer körülnézett, nem hallja-e őt valaki. Kutyája ott állott mellette, azt oldalba rugás a nyáj után küldé, hogy még az se halljon semmit. Aztán oda állott Patkós Dani mellé. •— Haj, haj vitéz uram. Szent Miklósra és minden szentekre kérem, hogy engem el ne áruljon. Most harmadnapja ették meg két anyányi gödölyémet, annak van meg a bőre. (Folyt. hitv.) A hírlapok keletkezéséről. A hírlapokat a fölvilágosultság szüleményének és eszközeinek tekinthetjük ugy a rómaiak idejében, a köztársaság és Caesarok korában, mint a népvándorlást és középkori barbarizmust követő reformáczió idejében. A nagyközönségnek elméleti részvétele a történet iránt, kíváncsisága az állami titkok kifürkészése körül, érdeklődése minden politikai állapotok és események iránt, hozták létre a hírlapokat, s a hírlapok teremtették ismét azt, mit ma közvéleménynek nevezünk. Miként a naplók, levelezések egyes kor és egyéniség hű tükréül tekinthetők, ugyanúgy tükrözik vissza a hírlapok a modern állapotokat egész összeségükben. Hogy a hírlapok jelen elterjedtségüket és befolyásukat csak lassan és fokonként érték el, aminek fő tényezői ál kell tekintenünk a nyomtatás föltalálását és a postaintézmény behozatalát, mely nélkül a mai hírlapirodalom soha lábra nem kapott volna, ez magában értetődik. A politikai befolyások mélyen behatnak a népek közéletére, miveltségére; harczias nemzet, mely minden anyagi és szellemi tehetségét a hadviselésre fordítja, csak lassan haladhat a közművelődés terén, még a béke idején is elég gondot ad neki az elvesztett anyagi jólét visszaszerzése, annál inkább a tudomány és irodalom fejlesztése. Innen van az, hogy nemzetünk gyakori hosszas hadviselések után, mély lethargiába esett, melyet rá nézve károsan használtak fel az idegen kormány és idegen nemzetiségek; csak életrevalóságának köszönheti, hogy habár elmaradt is a sokkal szerencsésebb viszonyok közt élő hatalmas nemzetektől, de első sorban tör előre, szerényen bár, de lépést tartva a nyugati czivilizáczióval. Ezen előzmények után vázoljuk röviden a mi százados hírlapirodalmunkat megelőző külföldi journalistika keletkezését. Már a régi korban akadunk a hírlapirodalom nyomára. Ilyenek voltak az „Acta Diurna," a római nép naplója, mely a legfőbb politikai eseményeket szárazon összevonva s a nagygyűlésekről való rövid tudósításokat szokta volt tartalmazni; de közölt ezenkívül a polgári életből is apró híreket, péld. a hal- és húspiaczról, korcsmai verekedésekről, menyegzők és elválásokról, nemkülönben halálozásokról, kivégzésekről, pörökről stb., szóval a mostani pletykalapok módjára. Egy példánya se jutott eddig napvilágra, de tartalmáról, a klasszikus írók hivatkozásaiból, ha képet nyerünk. A nyomtatás föltalálása előtt is voltak már írott hírlapok, melyeket többnyire nagy kereskedőházak magánczélból alapítottak, azért nem is terjedtek el; ezek még a nyomtatás föltalálása után is írattak. Ilyenek a „Neue Nürnberger Zeitung", 1587—1591. két fólió kötet. A Fuggerek által Augsburgban naponként szétküldözött „Ordinari Zeitungen", melyek a bécsi udvari könyvtárban 1568—1604-ig szakadatlan sorozatban megvannak. A nagyközönség számára is írtak ily hírlapokat, leginkább a háború izgalma által támasztott álhírek ellensúlyozására; ilyenek voltak a Velenczében nyilvános helyeken kifüggesztett „Notizie scritte" («Irott tudósítások») 1536-ból, melyek olvasásáért egy kis pénzt (gazeta) kellett fizetni; innen a legtöbb olasz és franczia hirlapok elnevezése. Voltak azonban Klímában is a kormány által kiadott hivatalos írott lapok, melyeket itt csak azért említek meg részleteiben, mert a hírlapokban évenként fölemlittetnek körülbelül ekképen: „King Pan" («A főváros hírnöke»), melynek 20,000 dolgozótársa van és 370-dik évfolyamában jár, minden folyam 300 kötetből áll. A főszerkesztés a mandarinra van bízva. Gazdagon bekötve jelenleg a császári palotának négy tágas termét tölti be. E hírlap egyedül a mennyei birodalom eseményeik