Vasárnapi Ujság – 1880
1880-06-27 / 26. szám - A budapesti egyetem jubileuma 422. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek - Királyasszony kertje. Porzó 422. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek - Petőfi-reliquiák (4 képpel. Petőfi; Arany János; Bem kéziratával és Petőfi «Persons-Beschreibung»-jának másolatával) 422. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak
424 VASÁRNAPI ÚJSÁG 26. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. A hajdannak csak azért jártam itt rég taposott útját, hogy szeretetreméltó kalauzom, Szkalla Oszkár ur vezetése mellett ahhoz az aranyos kis fecskefészekhez jussak föl, mely mindannyioknak csillogó kedves játékszerük. Az a házikó ez, mely vékony, rovátkos csúcsával kacsint át hozzánk pestiekhez olyan kaczéron. Apróka szobáiból négy felé tekinthetsz, s mindenik ablakból a táj szépségnek egy-egy csodáján ittasul meg szemed. A kiszögellő kerek födött erkélyt, kellemet az erővel párositva, karcsú és merész pillér támasztja, mely a roppant bástya magasáig nyul föl. No már ezeknél a baba-szobáknál elragadóbb, «eszemadtább» valamit nem ismerek. A kisebbik Trianon legkisebb zugocskája is nehézkes terem hozzájok képest. Minden olyan apró, kaczkis mosolygó benne, mintha valami özvegy tündérke kastélya lenne. A bohóság templomocskája ez, tele ezer szárnyas babával, piczi virágfüzérrel, csepp oroszlánokkal, pirinyó gyümölcsössel s óriási lepkékkel. A duczocska tetejéről kandi fecskék pislantanak be, ferdén tartva fejecskéjüket, ebbe a helyes kis palotába, melyet nyilván a fecskekirály fejedelmi kalitjának néznek. A kék magasból repültek ide le, félre lebbentvén a mennyezet felső nyílásának fény-ellenző fátyolát, mialatt erősen fogazkodnak a szellős párkány finom arany abroncsába. Szinte hallom bámulatok csicsergő kifejezését. S mind ez a nagy és apró szép dolog, mely a régi tégla-vadon helyébe került; ez a tavasza a vidám vonalnak s boldog szinnek, az alatt az ősz fej alatt gerjedt s fakadt, melyet Ybl Miklós ur hord széles vállain. A fővárosi sajtó néhány véres hőse egy idő óta valóságos üldözőbe vette ezt a nemes érzésű öreg urat, «az isten tudja miért?» mint Garay mondaná. Ahol szemünk e rossz épületekkel népesitett városban jókedvűn megy benlet, az jobbára az Ybl műve. Templomok s paloták hirdetik az ő művészi voltát; az ő derült architektúrája szerez örömet a mi szemünknek. Hogy a vámszedőnek ép úgy emel palotát, mint a hableányoknak, ezt magyarázza az ő meleg költői hajlama, költői a szónak egyes, föllengős értelmében. Én nem vagyok fogadott prókátora neki, de azért nem állok a kuczkóba. Csak mert ismerem jó kedélyét, hajlott korával oly kellemesen egyező ifjúi hevét, művészi lelkesedését, nyilt becsületességét: nem tudom érteni azt a barbár kegyetlen vadságát, mellyel néhány ujságíró kollégám állításához képest, alig született szobrászfiukat már a bölcsőjükben fojtogat s a piktor-csecsemőket a festékes ibrikbe fulasztja, csak azért, mert nem magyar méh érlelte, nem hazai dada ringatta őket. Pedig Miklós bácsi tizenötéves koráig maga is olyan vadócz magyar gyerek volt, hogy a német szó ugy recsegett-ropogott a foga között, mint a dióhéj. Ezzel nem a mentsége kedvéért hozakodom elő, csak magyarázatául annak, hogy a legmagyarabb fiúból is milyen elkeseredett ellensége telhetik a saját fajának, ha «kedvező viszonyok« közé kerül. Ugy bizony! Eleinte remegve közeledtem feléje. De nem harapott, nem is kapott felém, még csak nem is morgott. Sőt nyájasan szólt hozzám s busán rázta fehér fürtéit, miért híresztelik őt olyan szívtelen németnek, mikor ő se nem szívtelen, se nem német. Csak abban vétett nagyot, hogy némely kifligyuró bonficzkót nem ismert el Canovának, s egy-egy kocza Tiziannak azt merte mondani: «öcsém mázoló!» A várkert uj műtárgyain a festett és faragott medaillonok Than, Huszár s még több magyartól származnak. Egyetlen elégtételünk az, hogy, míg a német Ferstl arszlánai igen jámborak, a magyar szobrász báránykái annál vadabbak. Egy kulcs nyit meg itt valamennyi zárt. S belőle csak három példány van. Egyik természetesen a királyasszonyé, aki nem szereti, hogy az udvari lakál nagy kulcsfürttel csörögjön előtte vagy mögötte. Láttatlanban fog lehaladni a fölséges lépcsőház neszfogó szőnyeggel leborított márvány fokain. A fekete lomb ölén a roppant őszi bogyók , a vas arabeszkákból kifejlődő fehér lámpásgolyók fénye fog világítani utján. Az utczára nyíló vasajtót a szomszéd vasajtótól meg nem lehet különböztetni. (Én ismerem a nyitját, de el nem árulom.) Mi kár, hogy egy makacs fej megakadályozza az uj kert s az uj építmények teljes hatását. Meg nem lehetett puhítani puha szóval, sem kidönteni kemény pénzzel. Mi kár, hogy a boltok sora nem kőlugasok alatt fűződik, hogy ott esőben is lehetne sétálni, gyönyörködve a ragyogón világított ékszeres ablakokban, márvány s bronz tárgyakban, képek s virágok folytonos tárlatában, hogy aztán az előkelő sarki restaurantban egy ízes falat s két zamatos korty mellett ülve, folytassuk szemlénket a járókelők felett. Az is kecsegtető tervben van, hogy a budai «Hangli» szép loggiájától föl a lánczhidig, ugy mint a pesti oldalon, szekér s kocsi az útnak másik ágára szorul s hogy ott is a zajcsillapító, sima aszfalton fog sétálni a közönség s a vízöntő daru hűs közelében szürcsölni a kávét s a fagylaltot — amit már e pillanatban is számosan gyakorolnak. Most az egyik nagyra hivatott palotaboltban egy szatócs szalajtja meg a galandot gyér vevőinek csábítására, a másik ablakában kővé meredt kiflire pöttyent apró pontokat a szorgalmas légy s a harmadikban imént vegyitett hideg tej kéklik át a vaksi üvegen. A többi üresen tátong. Mikor lesznek azon a soron «magazin»-ek a szó párisi jelentésében ? De azért mégse lohad a mi édes reménységünk. Királyasszony kertje országgá virul. És magyar s lesz Buda még! PORZÓ. Irodalom és művészet. Az „első magyar szépirodalmi kiadó-társulat1". Említettük már, hogy a minap egy társaság állott össze, mely magyar szépirodalmi munkák kiadásával és colportage utján terjesztésével akar foglalkozni, s így kívánja emelni a magyar szépirodalmat. A fölhívást, mely a közönséget részvények jegyzésére szólítja föl, báró Bánhidy Béla, lovag Falk Zsigmond, Gelléri Szabó János, Harkányi Frigyes, Jókai Mór, gróf Karácsonyi Guidó, Kistelki Lévai Henrik, dr. Mezey Mór, Weisz Berthold és Zilahi Sámuel írták alá. — Az előleges terv szerint kiadna a társulat: 1. egy olcsó és a mellett kitűnő családi képeslapot az Illustriies Familienblatt és a Gartenlaube mintájára, szépirodalmi tartalommal, a napi érdekű rovatok mellőzésével; 2. egy regénycsarnokot leginkább magyar eredeti regényekkel és elbeszélésekkel; 3. ifjúsági könyvtárt, s végre 4. népirodalmi termékeket a ponyvairodalom ellensúlyozására. — A czél, melyet a társaság maga elé tűzött, s ép és helyes, csak sikerüljön a gyakorlatban is kivitele. Az első pontra nézve azonban nem hallgathatjuk el, hogy képes családi lap Magyarországon már eddig is több van, mely becsületesen megfelelni igyekszik föladatának, sőt ugy az irodalmi körök, mint az olvasóközönség ítélete szerint meg is felel, s az összehasonlítás pl. a «Gartenlaube »-val egyátalán nem üt ki az ő hátrányára. Ez irányban tehát az uj kiadó társaság aligha fog érezhető hézagot kitölthetni, azonban csak örülhetnénk, ha az uj társaságnak a mi irodalmi viszonyaink mellett sikerülne az eddigieknél jobb vállalatot indítani és föntartani. A Franklin-társulat kiadásában legújabban ismét több könyv jelent meg. Az „Ifjúsági iratok torán>ó, melyet az orsz. középtanodai tanáregylet megbízásából dr. Kármán Mór szerkeszt, két ujabb füzet hagyta el a sajtót, a 9-ik és 10-ik, mind a kettő: „Életrajzok Plutarchosból", görögből fordította Szilasi Móricz. Az első füzet 120 lapra terjed, ára 60 kr., a második füzet 204 lapnyi s ára 1 frt. A hirneves görög írótól e két füzet tizenegy életrajzot közöl, Lykurgosról, Solonról, Themistokiesről, Aristeidesről Kimónról, Perikiesről, Nikiasról, Alkibiadesről, Lysandrosról, Agésilaosról, Pelopidásról, s gondoskodva van felvilágosító jegyzetekről. A szöveg közt számos ábrát és képet találunk. A fordítás rövidítésekkel történt, s erre a Feillet-féle franczia kiadás szolgált irányadóul, valamint e kiadásból vétettek a szövegbe nyomott képek is. Az ifjúságnak hasznos olvasmányokat nyújt e könyv, melyből erkölcsöket tanulhatnak s nagy férfiakat ismerhetnek meg. „A magyar magánjog mai érvényében", különös tekintettel a gyakorlat igényeire, irta Zlinszky Imre kir. táblai bíró s a tud. akadémia tagja. A nagy terjedelmű munka befejező (negyedik) füzete jelent most meg. Ára 2 frt. „Igazságügyi rendeletek" 1879-ből; 54 lapra terjedő füzet, ára 30 kr. «Vácz város története» czim alatt nagyobb munkát ir Karcsú Arzén, a ferenczrendiek váczi főnöke. Az első kötet már megjelent, s ez a város keletkezésétől 1756-ig terjed. A kötet ára 1 frt. „Visszaemlékezés az 1848—49. évi szabadságharczra Erdélyben” czim alatt egy 40 lapra terjedő füzetke jelent meg Maros-Vásárhelytt. Irta egy volt honvédhuszár, ára 20 kr. A tiszta jövedelem Bem tábornok elhagyatott nővéreinek segélyezésére fordittatik, s már csak ezért is megérdemli, hogy minél többen vegyék, de másrészt is megérdemli a végigolvasást. A volt honvédhuszár apró, jellemző vonásokat jegyez föl Bem tábornokról, s leír több csatát, a vízaknait, a piskii-hidit, a jád-borgóprundit, stb. Horváth Mihály «Függetlenségi harcz történetének» az erdélyi harczokra vonatkozó adataiból is helyreigazit a szerző néhányat. Költemények, irta Nagy Károly. (Szerző sajátja.) Debreczen ifj. Csáthy Károly bizománya. A valószínűleg fiatal költő, kitől e 168 kis lapra terjedő kötet jelent meg, a lyra különböző nemeiben próbálkozik. S bár egyikben sem nyújt valami kitűnőt, olykor sikerül neki egy-egy kellő hangot eltalálni. Az egyszerű dal, melegebb bensőség s meglepő eredetiség nélkül ugyan, nem egyszer tisztán s épen szól nála, pl. «Hol terem az árvalányhaj», «Gondolatban elmerülve», «Az ég alján» stb. cziműekben. A humoros dal, mint «Sehol sincsen . . .», olykor szintén sikerül, sőt az óda is pl. «Csokonai emlékezeté »-ben, bár ritkábban, mert többnyire magasabbra, tör, mint szárnya birja. A genre: «A vén anyó »-ban, a románczos kép «A bűnbánó barát »-ban szintén elég jól van képviselve. Mint kezdőknél rendesen, a kik még igen sokat irnak (és stylgyakorlatul jól is teszik), de azt mind ki is akarják adni (amit már nem jól tesznek) mégis több az izék és ocsu, mint a szem. Egy jobb versre három gyöngébb esik. — A kötetke ára 1 frt 20 kr. A magyar konyha történetéhez. Szakácskönyvet rendez sajtó alá Pulszky Polyxena k. a., még pedig 17-dik századi erdélyi szakácskönyvet, melynek eredetije Marosvásárhelytt b. Apor Károly birtokában van. A kiadást Pulszky k. a. fölvilágosító jegyzetekkel látja el. A ,,Történelmi tár" is ad ki hasonló művet: gr. Zrínyi Miklós szakácskönyvét az 1662 év előtti időből. Mivel pedig Radvánszky Béla báró is foglalkozik a régi magyar szakácsművészet adatainak összegyűjtésével, rövid idő múlva a magyar konyhának is történeti irodalma lesz, amelyből valószínűleg ki fog derülni, hogy e tekintetben aligha méltatlan utódjai vannak az ősöknek. Új vállalat indult meg s ezúttal az egyetemből. Czime : «A tudomány és műegyetemi olvasókör által rendezett vitatkozások előadóinak jutalmazott jelentése.» Eddig két füzet jelent meg. Az első: «Augier Fourchambault-család»-ja. Ismerteti Dallagi Béla. Ára 10 kr. Ajánlja Szász Károly tanár. A második : «A reformáczió és korának befolyása az orvostan fejlődésére.» Irta Schuschng Henrik orvostanhallgató. Ára 30 kr. Ajánlja id. dr. Purjesz Zsigmond tanár. A szaktanárok véleménye a füzetek végén van közölve. Mindenesetre érdekes vállalat, mely az egyetemi ifjúság komoly működéséről tesz tanúbizonyságot. A mintarajztanoda növendékei a kiállítás alkalmával „Emléklap"-ot adtak ki. A czimeken és rajzolók nevén kivül nincs benne semmi szöveg, hanem nyolcz nagy oldal annál inkább tele van rajzolva kisebb-nagyobb képpel, melyek közül nem egy könnyű és elmés rajz. Midőn Trefort miniszter, Hegedűs mint tanácsossal, megnézte a rajz-kiállítást, nekik is nyújtottak át az «Emléklap »-ból egyegy példányt. A miniszter sikerültnek mondta a rajzokat, a kiállításról pedig igen elismerőleg nyilatkozott: »Kelet és népe» czim alatt dr. Herczeghy Mór, ki hosszabb időt töltött Törökországban s a török hadseregben főorvos volt, csinos kiállítású füzetet adott ki, melyben a kelet iránti elfogultságot és téves felfogásokat igyekszik eloszlatni, s főleg Konstantinápolyról ad természetrajzi, élettani és társadalmi rajzokat. A füzet Türr István tábornoknak van ajánlva. A ,,Havi Szemle" Bodnár Zsigmond folyóirata juliustól kezdve nem havi, hanem „Magyar Szemle" lesz, mint junius havi füzetében jelenti. Kiadását Mehner Vilmos vette át s ezentúl 5—6 ívnyi füzetekben, két hetenkint jelenik meg. A juniusi füzet tartalma: «A székely kérdés vitája», mely a székelyek hun-scytha eredetéről Hunfalvy Pál és Nagy János közti kifejlett vitához szól. Öreg János «A középtanoda újra szervezéséről» ír; Ballagi Géza pedig a Schwarcz Gyula «alkotmányisméjét» bírálja, s azt