Vasárnapi Ujság – 1880
1880-08-08 / 32. szám - Wágner Sándor 32. szám / Arczképek, Hazaiak - Weisz Bernát Ferencz 32. szám / Arczképek, Hazaiak - Wágner Sándor (arczképpel). Széchy Károly 525. oldal / Élet- és jellemrajzok - Dr. Tanner a hires bőjtölő 32. szám / Időszerű illusztrácziók - A barcelonai székesegyház.(Wágner Sándor spanyolországi rajzaiból) 32. szám / Műtárgyak - Debreczeni csikósok versenye. (Wágner Sándor festménye után) 32. szám / Műtárgyak - Madridi czirkus. (Wágner Sándor spanyolországi rajzaiból) 32. szám / Műtárgyak
Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és f egész évre 12 írt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: \ félévre ... 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG: { egész évre 8 frt ^ • POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: félévre— 4 • | j egész évre 6 frt félévre ... 3 • Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. XXVII. évfolyam. 32-ik szám 1880. BUDAPEST, AUGUSZTUS 8. A MAGYAR FESTŐK. WÁGNER SÁNDOR. GÉNIUSZ áldó ihlete az egyes emberöltőben ép oly csodásan és rejtélyesen nyilatkozik, mint a nagy természet a maga virágainak és gyümölcseinek megadásában. Van esztendő, mikor a virágot pazar bőséggel fakasztja,— s gyümölcsben, és egyéb terményben pedig nagyon is fukar; és van esztendő, mikor különösen erre vagy arra a fajra kedvez az idő. Van emberöltő, a mely feltűnő gazdag számmal a költői eszmék és érzések iránt bir eleven, teremtő fogékonysággal, s a nemzeti költészetet magasra emeli, egyetemes virágzásra lenditi, mint a nemzedék, melynek tagjai Vörösmarty, Petőfi, Arany és Tompa voltak; s van nemzedék, mely megint a filozofia és komolyabb tudományok művelésére hajlik, mint a franczia encyclopedisták, s mint a mai kor jelesebb iró-erői kevés kivétellel mindenütt. S van emberöltő, mely kiválólag, szinte kizárólag a politikai pályára tódul, mint Francziaországban a nagy forradalom idejében, mint nálunk 1848-ban, mikor részint a nemzeti érdek, részint a politikai láz minden egyéb térről elvonja a szellemeket ; — s van nemzedék viszont, melyben a politikától majdnem valamennyi igaz tehetség elfordul, kiválóan a művészetekért rajong, minden ágában elönti, s a remek alkotások egész seregével gazdagítja, mint ahogy egymásután pár emberöltő a szerencsés Olaszországban megalkotta a renaissance korszakát. Fájdalom, nekünk a géniusz régebben kevés művészt adott. Legalább 1848 előtt alig működött valaki, aki ezt a nevet igazán megisérdemelte volna, úgy látszott, hogy a nemzetben teljesen hiányzik az érzékszóval és áldozattal lelkesedni a képzőművészetekért, és hiányzik a hivatás valami jobbat teremteni e téren. Ma már, hála istennek, ez a látszat fényes czáfolatot nyer, legalább ami az alkotást illeti; az érdeklődés tekintetében is mozgunk ugyan, de nem annyira, amennyire akár a nemzet értelmiségének ereje, akár művészeinek örvendetes száma megkövetelné azt. Örvendetes művészeink szép száma; annyival inkább, mivel nagyobbára oly kitűnőségek, akikre nemcsak a nemzet becező jóakarata fogja rá, hogy művészek, hanem az egész műszerető világ elismeréssel említi nevöket. Zichy és Munkácsy Párisban, Benczúr, Böhm, Lietzenmayer és Wagner Münchenben, Ligeti, Lotz, Keleti, Székely stb. itthon, Tilgner Bécsben és Huszár Budapesten, hogy az elhalt Izsó Miklóst és Paál Lászlót ne is említsük, a fiatalabbakat pedig egészen elhallgassuk: oly művészi erők, akiket bármely nemzet szívesen vallana a magáénak. Úgy tetszik nekünk, mintha a művészet géniusza ki akarta volna pótolni eddigi mulasztásait irántunk, s különös szeretettel fordult volna választottaiért épen mihozzánk. Míg erős politikai és parlamenti életünk 1848 óta alig mutathat föl néhány uj kapaczitást, mig költői irodalmunkban alig jelentkezett tüneményesebb tehetség , addig művészeinknek egész hosszu sora támadott s vívta ki a közelismerést. És jelenleg is nem egy külföldi akadémián, főleg a münchenin, számos a magyar növendék s kitűnnek társaik között. S úgy tetszik nekünk, hogy a micsoda szerencsés és gazdag kora volt a magyar költészetnek a függetlenségi harczot megelőző évtized, ép oly gazdag és áldott időszaka a magyar művészeknek a mai kor. Magyar művészeknek, sajnos, és nem magyar művészetnek, mert művészeink a nagyvilágban szanaszét élnek s művészeti központot, nemzeti művészetet, ami különben ma már nem is lenne könnyű, nem WAGNER SÁNDOR,