Vasárnapi Ujság – 1880
1880-10-24 / 43. szám - Az őszi lóversenyek 711. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek
43. SZÁM. 1980. XXVII. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. pár órával is utolsó művén («Les Contes d'Hoffmann») javítgatott. Ez opera csaknem teljesen készen van s egyik barátja kidolgozva az «Opéra Comique»-ban akarja előadatni. Betegsége alatt jól beburkolva s hordágyon vitték a színházi próbákra, hol csaknem rendesen megtörtént volt, hogy izgatottságában bundáját félredobva, valamely kéznél levő ruhát vett fel s dirigálni kezdett. Mint zenekarigazgató s rendező kitűnő volt s több darabját a legkisebb részletekig ő rendezte be előadásra. * * 711 taine egyes meséihez készített zeneművei által, hogy már 1847-ben a Theátre Francais zenekarának egyik igazgatójává nevezték ki. 1855-ben maga is színházigazgató lett, operette-társaságot szervezett, mellyel az uj «Theatre des Bouffes parisiens»-ben játszott s alkalmilag Angliába s Németországba is átrándult vendégszerepelni. Első operetteje «A két vak» volt, mely azonban nem találkozott nagy tetszéssel. Legelőször 1859-ben tűnt föl «Orpheus az alvilág»-ban czimű bohózatával, mely csakhamar egész Európa népies színpadaira utat tört magának. Ez időtől fogva egész seregéig operetteje került színre s III. Napoleon, ki talán érezte, hogy erkölcstelen kormányának e férfiú mily nagy szolgálatot tesz azáltal, hogy az embereket a komolyabb gondolkozástól elszoktatja, a becsület-rend keresztjével díszítette fel őt. 1861-ben «Fortunio dala», «Tréfás regény» czimü darabjai kerültek szinre. Nagyobb hatást tett ennél «A szép Helena», melyet 1864-ben irt, s mely máig is legismertebb műve. 1865-ben jelent meg i Kékszakállú, 1867-ben a «Gerolsteini nagyherczegnő», 1868-ban «La Perichole» s így tovább «A rablók», «Le Roi Carotte», «Le corsair noir», «La jolie parfamense». Nálunk is széltében adták műveit, s kivált a budai népszínház utján terjedtek el azok. Így lettek ismeretesek a már említetteken kívül: «Dunanan apó», «A fecsegők» és sok egyfelvonásos Operette. Az «Ördög pilulái»-hoz is ő írta a zenét. Az uj népszínház megnyíltakor már hanyatlóban volt Offenbach csillaga, s itt a «Talléros pékné», «Madame Favart» és egy kisebb darab «A saintfleuri rózsa» képviselték. Nagyobb műve még «Utazás a holdba» négy felvonásban s 23 képben, «Doctor Ox» 3 felvonásban s szintén látványosan előállítva. Utóbbi időkben szerzett operetteinek szövege többnyire ismert regények után készült. Művei közül némelyik 5—600 előadásban is részesült csak Párisban magában. Ily sok mű s köztük annyi nagy hatást okozott darab eléggé bizonyítja Offenbach kiváló tehetségét s habár iránya méltán eshetik kifogás alá , tagadhatlan, hogy könnyed s mint nevezni szokták, fülbemászó zenéje nem közönséges képességet tanúsított. Zenéje mindenek felett nemzeti volt, egészen a franczia vagyis inkább a párisi nép jellegének megfelelő s ebből magyarázható ki, hogy működése egész zeneirodalmat teremtett s számtalan utánzói akadtak. Az operetteken, habár utána nála sokkal jelesebb szerzők léptek föl, mint Lecocq s Planquette s mások, az ő neve még mindig fényesen ragyog. A vig darabok s könnyed zene szerzője különben az életben igen komoly ember volt s néha, különösen darabjainak előadása előtt, rendkívül izgatott és durva. Az utolsó tíz év alatt folytonosan beteg volt, de működése ez időben sem szűnt meg, sőt igen gyakran, midőn legnagyobb baja volt, akkor dolgozott legjobban. A legutolsó nyarat St. Germainban IV. Henrik pavillonjában töltötte s a meleg júliusi napokon is kénytelen volt bezárni az ablakokat s bundát venni magára. De erős lázában oda ült zongorájához s elfeledte testi baját. Még halála előtt Az őszi lóversenyek. Az uj versenypálya roppant nagy közönség jelenlétében nyilt meg e hó 17-én. Az idő borongós volt, ami a női öltözetekre alkalmatlan s igy a fényes toilettek elmaradtak. Déli egy órakor már a kocsik és omnibuszok szakadatlan sora szállította a közönséget a kerepesi uton és sugárúton végig, mert most e két nagy útvonal visz a versenytérre, de a tömegek kettős megoszlását észre sem lehetett venni. A többség gyalog ment, mert a versenytér csak egy kis séta. A jegyváltó helyek ostrom alá voltak véve. Úgy látszik, hogy ily nagy tömegre nem is számítottak, és a versenytéren sem lehetett fentartani a rendet mert a közönség a korlátokon túl a lovak pályáját is elállta. A rendezőknek és rendőröknek sok dolguk akadt. Az uj versenytéren a közönség nem nyújt egy nagy képet, hanem szét van osztva két tribünbe, az álló publikum pedig a mezőn harmadik helyet foglal el. A két tribün jó távol áll egymástól. A királyi páholy a nagy tribün sarkán, elkülönzött helyen lévén, a közönség látkörén kivül esik. E megosztottság a tarka látványból sokat levon, s nem előnye az uj versenytérnek. Az előkelő közönség számára, mely 6 frtot fizet, a nagy tribün alsó része s az előtte elterülő térség van fentartva. Szép időben igen kellemes e térségen időzni, de innen meg nem látni be a versenytért. Annál jobban láthatni a két tribünről. Itt azonban szűkek a följárók, s több is kellene, s ugy berendezni, hogy a később jövőknek ne a korábban érkezettek helyein keresztül kellene ugrálni. A verseny első napjára megjelent a főváros minden előkelősége. Az udvari páholyban a királyné, Klotild főherczegnő, a Koburg herczegi pár foglaltak helyet. Ott volt a királyné fivére Lajos bajor herczeg is, nejével Wallernsee bárónővel. A futtatások 2 órakor kezdődtek és érdekesek voltak, mert vagy több paripa futott, vagy pedig erős vetélkedés fejlődött ki. Az első napi futtatás eredménye következő: A kétéves lovak versenyére (5000 frank) hat paripa jelentkezett, s győzött a Blaskovits Miklós «Bálványa»; második lett hg. Hanau Móricz (az elhunyt hessen-kasseli fejedelem fia) «Ordeal»-ja.— A St-Teger-re (2000 frt) is hat versenyző volt, s b. Springer Gusztáv «Isolani»-ja nagy küzdelemmel tudott egy kis előnnyel nyerni a General-Hope-féle «Merény» ellen. A mezei gazdák versenyére tizenketten álltak ki, mindnyájan lobogó gatyában. A megindulás után nem sokára két ló a korlát nyitott részén kifutott, egy pár meg később jó hátra maradt. De vagy hat tartotta magát s ebből három egymást nyomozta. Győzött Sáska István, ki gyakori nyerő a budapesti gyepen. Kapott 100 frtot, az 50 és 25 frtos dij Herédi Istvánnak (Szolnok) és Weisz Adolf pesti kupecznek jutott. A Ritter-dijra (250 arany) csak két paripa állt ki, hanem az egész versenypályán el nem maradtak egymástól. Gr. Zichy Béla «Elemér»je csak egy lóhosszusággal előzte meg Kegl György «Confráterét». Az akadályversenyre (1000 frt) négy ló indult. Gr. Zichy Béla «Bánk bánja» azonban az első ároknál megbotlott, elesett, nyakát törte s pár percz alatt vége lett. Lovasa gr. Kinsky Jenő volt, kinek szerencsére nem történt baja. A többi három szépen ugratta a többi akadályt. Első volt mindig és nyertes lett «Good lorning,» melyet tulajdonosa gr. Kinsky Zdenko lovagolt. E futtatások után még egy rögtönzött verseny is volt „vadászló-verseny", ugratásokkal, melyben öten vettek részt s nyertes lett gr. Almássy Kálmán a gr. Batthyány Elemér «Niniche»-én. A verseny második napján (19-én) a közönség már lassan gyülekezett. Leginkább az olcsóbb helyek teltek meg. Ezúttal a királyné sem jelent meg. A kladrubi díjért (2000 frt) hét paripa indult s első lett a gr. Sztáray János «Bayonne»-ja. Az ötezer frankos kanczadijat a gr. Henckel Hugo «Suremá»-ja nyerte öt közül, mig a gr. Eszterházy Mór tiszteletdijára csak gr. Zichy Béla «Elemér»-je egymaga állt ki. Mezei gazdák versenye is volt rögtönözve, kilencz versenyzővel, de három megint kitört; három később vetette le lovasát, s csak három érkezett be egymástól elég jókora távolban. Az első dijat (70 frt) a sosomogyi Finta István lova nyerte, melyen egy vékony kis fiú ült; az ötven forintos dijat a szolnoki Herédi István, a harmincz forintosat pedig Pólya János Rákosról. A Randi-cap (1000 frt) nyerője három közül gr. Zichy Béla névtelenje, egy fejjel Kégl György «Confrater»-e ellen. Az eladó versenyben három közül Pollinger «Flórián»-ja nyert.Az akadályversenyben most nem történt szerencsétlenség, s mind a három paripa jól ugrott. Gr. Eszterházy Miklós «Leander»-je könnyen győzött. Az ezer forintos importdíjért Blaskovics «Bájos» a egymaga járta be a versenytért. Irodalom és művészet. Déryné naplójából a Kisfaludy-társaság kiadásában most jelent meg a második kötet, mely iránt az elsőnek ugy tartalma, mint vonzó közvetlen előadása méltán keltett széles körökben érdeklődést. E második kötet az 1819-ks évvel kezdődő korszakot foglalja magában s egész 1841-ig terjed s rendkívül érdekes részleteket közöl a magyar színészet akkori kezdő korából és kiválóbb alakjairól. Az első magyar primadonna vendégszereplése a pesti német színpadon, Déryné megszöktetése Kolozsvárra, az ottani szini viszonyok, a kassai nagy társaság, egy körutazás Erdélyben, az első operatársaság Budapesten, a budai szini élet a nemzeti színház megnyitása előtt, az 1838-ai árvíz s a nemzeti színház első évei stb. alig vannak valahol részletesebben és élénkebben leírva, mint itt; s Kántorné, az első magyar tragikai színésznő, Kilényi, a merész direktor, az első magyar karmester, Székelyné, a kitűnő drámai művésznő, Jancsó Pál a hasonlíthatatlan komikus, Schodelné, operánk e büszkesége, Megyery, Szentpétery, Bartha, Pályi, Lendvay és neje, László, Egressy, Udvarhelyi, Fáncsy s szinművészetünk annyi más jelese, ugyszintén az erdélyi és magyar társasélet kitűnőségei, irodalmi férfiak stb. oly életeleven vonásokban lépnek itt az olvasó elé, mintha valamely sikerült regénynek volnának alakjai. — Az emlékiratokat befejező közlemény követi Tors Kálmántól, a mű sajtó alá rendezőjétől, ki néhány tájékoztató s helyreigazító adat közlése után Déryné utolsó éveit ismerteti nagyobbára az emlékiratok írónőjének utolsó levelei nyomán. — Mint adattár színészetünk bölcsőkorából, mint korfestés s mint kiválóan érdekes olvasmány, a mű valóban becses s a Kisfaludytársaság e kiadással megérdemelte az olvasó közönség köszönetét, a «Vasárnapi Újság» pedig büszkeségének tekinti, hogy e naplóból közlött mutatványaival rávezette az irodalom figyelmét. A második kötet jóval terjedelmesebb az elsőnél (440 lap), s ehhez képest ára is több : 2 frt 40 kr. Az egész mű, mely Ráth Mórnál jelent meg a Kisfaludy-társaság kiadványainak ismert csinos kiállításában, 4 frt 40 kr. A Franklin-társulat kiadásában ismét több értékes mű jelent meg, köztük túlnyomó számban iskolai vezérkönyvek. A művek, melyekre felhívjuk a közönség figyelmét, ezek : ,,,a nők erkölcsi története" irta Legouvé Ernest, fordította Feleki József; 341 lap, ára 1 frt 50 kr. A hires franczia írónak egyik elterjedt műve, mely most, midőn a női kérdés annyira napirendre került, és Dumastól épan e napokban is egy bombasztikus mű jelent meg, épen alkalmi és tanulságos olvasmány, mely nem ragadtatja magát túlságokra. «A nők erkölcsi története» visszapillantást vet a múltra, s vázolja általában a nők helyzetét a különböző népeknél. Ezután külön-külön fejezetekben ír a leány, feleség és anya különböző viszonyairól, a nevelésről, a csábításról, a házasságról, a házasság eszméjének képződéséről, az elválásról, a nevelés jogáról, az özvegységről; párhuzamot von a férfi és nő közt, ismerteti a törvény intézkedéseit, és számos példával, történeti eseményekkel illusztrálja a női életet, az odaadó szeretetet, feláldozást és igazságtalanságokat. A római példák mellett különösen franczia példákat hoz föl, a fordító pedig egy függelékben a magyar nők jogi helyzetéről ad rövid ismertetést. Legouvé nagyobb jogokat kiván a nőknek a nyilvános pályán, a vagyon fölött, s a törvények olyan intézkedését, mely a gyermek sorsa fölötti befolyását szélesbítse.