Vasárnapi Ujság – 1880
1880-04-04 / 14. szám - Egy nap Arany Jánosnál 227. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek - Hartmann (arczképpel) 227. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek
15. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. foglyunkat minél előbb elszállítsuk, nehogy megkísértsék valamikép megszabadítását. A nap hanyatlóban vala, ránk nézt pedig főben járó dolog, hogy éjszaka előtt nyíltabb helyre juthassunk. De a zulu király, ámbár fogoly volt, nem sok kedvet mutatott az elindulásra. Mi azon az úton akartunk visszatérni, amelyen jöttünk. Csetevájo ellenben a völgyön akart menni, mert — úgy mondá — nem tud hegyet mászni. Végre megindultunk. Őrnagyunk Csetevájo mellett lépdelt, kezében revolverrel, két oldalról két dragonyos gyalog. Így haladtunk a völgy hosszában, mintegy négy mértföldet. Az éj ránk borultával egy kraalhoz értünk. Foglyunkat az általa választott nőkkel egy viskóba helyeztük. Szorongva vártuk a virradatot, mert éreztük, hogy ha nagy erő találna megtámadni, kitekerhetné kezünkből a zsákmányt. Azonban a szabadításra semmi kísérlet nem történt, s napkeltével tovább folytattuk utunkat. Dél tájt, amint kiérkeztünk a völgyből, váratlanul lord Griffordra bukkantunk, aki egy csapat nem rendes katonaságot vezényelt és velünk ugyanazon járatban volt, de nem volt oly szerencsés mint mi. Igy fogtuk el Csetevárót és biztosítottuk a békét — reméljük — hosszú időre. Angolból Csurgó, Hartmann. A politikai eseményekkel is ugy vagyunk, mint a hólavinákkal, sokszor egy madár szárnylebbenése is elég, hogy megindítsa. Egy hó előtt szinte bevégzett ténynek volt már tekinthető az orosz-franczia véd- és dadszövetség s Németország ennek nyomása alatt emelte föl hadilétszámát százezer emberrel, ennek nyomása alatt készült védelmi háborúra s két front felé, — midőn egyszerre közbejön egy előre nem látott s magában elég jelentéktelen esemény s a politikai helyzet kaleidoskópja egy pillanat alatt egészen ellenkező helyzetet mutat: szerfölötti elidegenedést Franczia- és Oroszország között s meleg barátkozást Német- és Oroszország között. Mi idézte elő e váratlan s Európa egész kontinensére kiható fordulatot? Egy igénytelen ember, kinek nevét sem említették előbb s ki a legmélyebb homályból került egyszerre fölszinre s átalános érdeklődés tárgya lett. Egy szegény kereskedő negyedik gyermeke, ki árvaságra jutván, tizenenöt éves korában abba kénytelen hagyni tanulmányait s mindenféle irodákban szerzett csekély keresményéből tengeti sanyarú életét, s beáll abba a czéhbe is, hogy megélhessen, melyről meg vagyon irva: «Quem dü ödere.» A nyomorúság belekeveri a titkos társulatok szövetkezetébe, többször elfogják és üldözik, végre Francziaországba menekül, honnan az orosz kormány kiadatását követeli, mint a cár élete ellen intézett moszkvai vasúti robbanás állítólagos elkövetőjét. Francziaország jogászai és politikusai összeülnek, úgy találják, hogy a bűnösség nincs rá teljesen bebizonyítva, s ha kiadnák, Oroszországban ennek daczára is halálra ítélnék, s elhatározzák, hogy Hartmann Leót ( a neve) ki nem adják. Íme röviden előadva a politikában tapasztalt nagy fordulat rövid története. Oroszország czárja dühbe jön, Gorcsakoffot, ki a franczia szövetség főszószólója volt, a kegyvesztettek közé kezdi sorolni, Orloffot, a párisi orosz nagy HARTMANN. VASÁRNAPI UJSÁG. követet visszahívja, Chanzy tábornok, a szentpéteri franczia nagykövet, minden perczben készen áll, hogy a muszka fővárost oda hagyja, s Orosz- és Francziaországot csak egy hajszál választja el, hogy diplomácziai teljes kenyértörésre ne kerüljön köztök a dolog. Hartmann pedig ül Londonban s nagy lapok tudósítói keresik föl, hogy megintervienálják s átadják a halhatatlanságnak az egyszerre nagy hírre emelkedett férfiúnak velük váltott szavait. Ily kis rugókon fordul meg néha a nagy világ sora. „Egy nap Arany Jánosnál." E czím alatt a «Koszorú» legutóbbi füzetében Jókai érdekes visszaemlékezést közöl arra az időre, mikor Kőrösön a tanári karban annyi jeles költőnk és írónk volt együtt, köztük Arany János is. A fiastyukban nincs annyi csillag, mint akkor Nagy-Kőrösön volt, mondja Jókai. Akkor történt, hogy a mathezis tanára Tomory Anasztáz váratlanul nagy örökséghez jutott, s emiatt elbúcsúzott a kathedrától, és erre az ünnepélyre meghívta barátait Kőrösre. Jelen volt Jókai is, s ekkor látogatta meg először Aranyt családi körében. Arany azzal hívta meg a látogatásra, hogy van neki egy kis leánya, aki az ő egyik humorisztikus novellájából vígjátékot csinált és azt maga is eljátsza. Gyönyörű kedves gyermek volt, — így ír Jókai, — mintha most is előttem állna még: rózsapiros arczára, nagy eleven szemeire s arra a mosolyt valló ajkra olyan jól emlékezem. Még azt a kort élte, a miben a leányt gyermeknek híják ; de a mikor már szabad neki egy olyan bolondos novellát elolvasni, mint az én «Örmény és családja» czimü mesém (a mit a czenzor tett meg «rácz»-ból «örmény »-nek : ő tudja miért?) A kis Juliska egy kis szépen-kérésre, egy kis atyai felhatalmazásra, s egy kis anyai biztatásra rá hagyta magát venni, hogy előadja közös vígjátékunkat, még pirosabbra gyulladt arczczal. Bámulatos volt annyi genialitás abban a gyermekben. Ötféle szerepet kellett játszani: egy vén lamentáló fösvényt, egy boltos legényt, egy pálinka szomjas kocsist, egy naiv szelid hajadont, aztán meg egy pajkos cserefendi leányt, akit az apja «Minczuczká»nak hívogat és kényeztet. Mind az ötöt ugy adta, hogy csupa megenni való volt. Különösen a vén Gerguczot, a maga ráczos kiejtésével, a ki a Minczuczkát «arányos leányom»-nak szólítja. Az előadás köztetszést aratott s az összes játszó-személyzet általános tapsviharban részesült. Ettől fogva, ha összejöttünk Aranynyal, nem is kérdezem másképen, mint hogy «mit csinál a szép kis Minczuczka?» Mintha most is előttem látnám ! Hát még az hogyne látná őt maga előtt örökké, a ki a «Toldi szerelmé »-ben újra meg újra maga elé teremti őt; mintha a helyett, aki testben eltűnt előle, az álom alakját akarná érczbe önteni ? Biz az már mind tegnapelőtt történt. Másodszori látogatásom Aranyéknál ez év Petőfi-gyűlése napjára esik. Csak huszonöt év van a kettő között. És még milyen huszonöt év! Egy napját sem kívánnám vissza. Örömök, kétséggel megkeserítve, de előre rettegett bajok, s közbe változatosságképen egy-egy véletlen veszedelem. Megirta «Toldi szerelmé»-t. Egész világ üdvözölte a művet és íróját. Én is fölkerestem levelemmel Aranyt. Arra meg ő irt hozzám egy kedves baráti választ, a melyet én sokkal kedvesebbnek tartok, mint hogy nyomdafestékkel be hagyjam kormozni. Beszél benne a múzsákhoz való viszonyomról, s hogy előbb megőszül még a parókám is, mint annak vége lesz. Tehát a Petőfi-társaság tisztelgő küldöttségét kellett hozzá vezetnem. Aztán szónokolni a társaság nevében. Hiszen a budgethez lehet szónokolni, de hogy lehet Aranyhoz és nekem ? Amint benyitottam az ajtaját, egyszerre ott állt előttem megint az «aranyos leányom», a szép piros, lángszemű Minczuczka. Hajh, nem ő: ez már a «kis idegen». Ez a szép Juliska leánya. Bizonyosan olyan jó leány, mint az volt. De hát én azt mit tudhatom, a ki a tegnapelőtt és ma között huszonöt évet átaludtam ? Minden dikczió kiment a fejemből. Nem tudtam én Aranynak semmiféle felköszöntést mondani. — Látod, mondom neki, olyan régen nem láttuk egymást, hogy még azt sem tudod, hogy már csakugyan megőszült a parókám is. Mosolygott — azzal a jószívű ravaszságával. — Azért irtam a levelemben a parókádról, mert tudtam, hogy igy hiúságból nem adod ki az újságban. 227 S aztán nem tudtam, csak hallgatni és nézni. Hatalmas az idő! Fehérre festi a sötét hajat • S sötétre festi a fehér szivet. De a szellem hatalmasabb ! tűnt Fehér hajnak, sötét szívnek visszaadja az elfiatalságot. Tartson még sokáig ! Irodalom és művészet. Kossuth iratainak első kötete május elején fog megjelenni magyar és angol nyelven egyszerre, valamivel később pedig franczia, német olasz és török nyelven. Az első kötet 36 ivre terjed. Főbb részét Kossuthnak 1859-ben nejéhez írott levelei, s a Teleki László s Pulszky Ferencz által Kossuthhoz irt levelek képezik. A külföldi viszonyok, a diplomácziai titkos tárgyalások rajzai — mint a P. Napló irja — szint annyi érdekes és uj adatot tartalmaznak, amint az azon időbeli magyar mozgalmakra e mű egészen uj világot dérit. Hogy a mű külföldön is minő fogadtatásra számithat, fogalmat adhat a tény, hogy az angol kiadó százezer példány elkelésére alapítá az írói tiszteletdíj felajánlását. Mint Kossuthnak írja, ő biztos benne, hogy a művet minden klubkönyvtár, minden angol olvasóegylet s minden kiválóbb angol politikus megveszi. S legalább ugyanannyi példány elkelésére számítanak Amerikában. A magyar előfizetők száma ötezer. A művet Londonban fordítják magyarból angolra. „Magyar irodalomtörténeti adattár." Az akadémia irodalomtörténeti bizottsága Sziládi Áron és Szász Károly aláírásával felhívást bocsátott ki az adatok gyűjtése végett. A bizottság a mult év végén megállapította a kiadandó «Magyar irodalomtörténeti adattár» tervét s az első folyam a magyar tudományosság, irodalom és könyvnyomtatás történetére vonatkozó adatokat fogja tartalmazni 1541-től, mint a hazai könyvnyomtatás kezdetétől, 1611-ig. A 25—30 évre tervezett kötet számára a bizottság örömmel fogadja a legcsekélyebbnek látszó adatot, töredéket is ; fölvétetnek elveszett nyomtatványokról és kéziratokról szóló adatok is, okiratok dátuma, levelezések, könyvajánlások, könyvnyomdákra, iskolákra, tanulókra vonatkozó, egész vagy töredékes közlemények stb. Egy-egy elrongyollott könyvtábla, melyben hajdani tulajdonosának neve áll, hánytvetett versek s más efféle, mind nagybecsüvé válhatik a maga helyén. A bizottság tehát kér mindenkit, akinek módjában van, vagy adatok küldésére, vagy arra, hogy az ily adatokra figyelmeztesse. A gyűjtés nem szorítkozik az említett hetven évre, ez csak a kezdet s a ma irodalmunk történetének minden korszakára ki fog terjedni. Pap Kálmán tehetséges fiatal költőtől, kinek nevével lapunk olvasói is több izben találkoztak már, csinos füzet jelent meg, „Pásztortüzek" czim alatt. Többnyire lyrai dalok, érzelmes, egyszerű hanggal, melybe olykor szelid humor is vegyül. Pap Kálmán magasabb igények nélkül lép föl, s épen azért éri el czélját. Íme, mutatványul, bevezető költeménye: Mi a harmat a virágnak, Fáradt szívnek az a dal: Újra éleszt, enyhülést ad, Bűvös-édes hangival Harmat-csöpnek ragyogása Virág szűzi kebelén: Az a dal visszhangozása A szívben — úgy vélem én. Ez is, az is hamar elszáll, Be sem várja a napot. Érdeme az, hogy üdített, És nem az, hogy ragyogott. A 100 lapra terjedő kötet Szegeden, Endrényi és társa nyomdájából került ki, csinos kiállításban. Fűzött példány bolti ára (Tetteynél) 1 frt 50 kr ; kötötté 2 frt; de a fűzött példányok ápril végéig még az előfizetési áron 1 frton kaphatók, a szerzőnél Budapesten, vagy a «Pápai Lapok» szerkesztőségénél Pápán. A ,,Koszorú" ápril havi füzete Arany Jánosnak legújabb, sikerült arczképét közli, s hozzá Jókai irt szöveget «Egy est Arany Jánosnál» czim alatt, melyből egy részt fennebb mi is közlünk. A füzet többi közleménye: «A pitypalaty csárda» **