Vasárnapi Ujság – 1882
1882-11-19 / 47. szám - Egy magyar ember Khináról. Faragó Ödönnek a földrajzi társaság november 16-ki ülésében tartott fölolvasásából (10 képpel) 742. oldal / Általános nép- és országisme - Dalmady Győző: A quarnerói öbölben 742. oldal / Költemények
4-7. SZÁM. 1882. xxix. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. * 743 fáradt, fá-la ; vájni, váj; a szó szám, északi részén szá-ma, délen szá-muk-nak Khina ejtetik ki. Az itt elősoroltakkal azonban a hasonhangzással és hasonértelemmel biró szavaknak nincs vége; ezek csak véletlenül maradtak fenn emlékemben, mert sajnálattal kell fölemlítenem, hogy e tárgyra vonatkozó jegyzeteim utazásaim közben elvesztek. Egy más, a magyarral szinte megegyeztethető szokás divikríhinában a nevek és czimek használatánál: a keresztnév sohasem iratik a családnév elé, hanem mindig utána; így például e névnél Li-Hung-csáng, Li képezi a a család, Hung-csáng a keresztnevet. A khinai történelemben van szó a hunokról is, ugyanis említés van téve egy bizonyos harczias, kegyetlen természetű népfajról, amely Ihinába több izben betört, még pedig rablási szándékkal; a khinai történészek e népről hsiung-nu vagy hun-nu néven emlékeznek meg, amely elnevezés khinai nyelven annyit tesz, hogy kegyetlen, durva csőcselék. Ezzel egyidejűleg elmondhatom azt is, hogy a khinaiak által még régebben készített földabroszokon — hol a világ összes tartományai meg vannak jelezve — Magyarországot hsjung-nu-kus vagy hun-nu-kusnak nevezik, amit azután a khinai úgy magyaráz, hogy ez azon hunoknak az országa, akik hajdan Khinába is betörtek. Hogy ez a vélemény különösen a khinai magasabb körökben erős gyökeret vert, az abból az esetből is kitetszik, ami velem történt meg akkor, amidőn tisztelgési látogatáson voltam az alkirálynál. E hatalmasság ugyanis megtudva azt, hogy magyar vagyok, így üdvözölt: hát hiszen mi fajrokonok vagyunk, mert te is ugye bizony mongol ember vagy ' A khinai saját magát és országát a mennyel helyezi összeköttetésbe, mig a föld más részén tartózkodó minden népet az alvilágba osztályoz; talán ezért is van meg náluk az a szokás, hogy az európai embert átalában gángkvéj-tzu, magyarul «tengerentúli ördög» czimmel tiszteli meg. Egy khinai, akit fölszólitottak, hogy ez illetlen elnevezés okát magyarázza meg, igy nyilatkozott: «mikor az angolok első izben Khina déli részén megjelentek,— vörös szőrrel benőtt arczuk és fejek, nagy orruk, szűk ruhába bújtakott testük, egy szóval külső megjelenésük oly félelmet gerjesztett az asszonyok és gyermekekben, hogy az «ördög! ördög!» kiáltásokkal megfutottak. Különben, — igy folytatá az interpellált khinai, — az angolnak kék szeme van, ami rossz, indulatos jellemre mutat, hangja, mikor beszél, éktelen sivitó, és jobban hasonlít egy elkárhozott szellem panaszos üvöltéséhez, mint földi halandó beszédéhez.» A khinai a társaséletben kimagaslik az európai fölött a mi nézetünk szerint túlzott udvariassága által. Náluk a köznapias élet csaknem elviselhetlenné válik azok miatt a sok ezer parányi részletekig menő illemszabályok miatt, amelyekhez egy tanult khinai embernek folyton alkalmazkodnia kell. — Újévkor, amely a khinainak legnagyobb, sőt lehet mondani egyedüli ünnepe, egy álló hónapig megszűnik minden. A mandarin bezárja hivatalos helyiségét, a munkásosztály is félreteszi szerszámait, házát kitisztogatja, a Buddha istenségnek oltárt emel, előkeresi és fölveszi legértékesebb ruháját, egy nagy csomag névjegyet magához vesz és bebarangolja vele az egész várost, mert az illem megkivánja, hogy újévkor személyesen tisztelegjen minden rokonánál, barátjánál és ismerőseinél. A látogató rangjához illő díszruhában fényes kísérettel megjelen a teremben, míg a háziúr szinte nagy diszben, kalapját föntartva előre siet, s mind a kettő kellemes mosolygó arczézil hangosan elkiáltja shin-shih-á, pái-nieu-á, a mi magyarul uj örömet, fehér újévet jelent; majd mindegyik térdre borul egymás előtt, háromszor mélyen meghajol és minden hajláskor fejét három izben a földhöz koczintja. E czeremónia bevégeztével az elsőbbségadás nemes versenygése mellett leülnek s kölcsönösen hízelgő szóváltással engedelmet adnak egymásnak a kalaplevételre; e közben pár perczet társalgással töltenek, de e társalgás tisztán az időjárás mivolta és a családtagok hogyléte iránti tudakozódásra szorítkozik. Khinában, annak közel 5000 éves fennállása óta, nagy haladást tett a tudomány, művészet s az iparnak csaknem minden ágazata. Irodalma oly rendkivüli, a minővel más állam nem is dicsekedhetik. A regényírás, költészet, ott már a legrégibb időkben jelentékeny szerepet játszott, s az irodalom gyors növekedése szükségessé tette azt, hogy a már megírott könyv nagyobb nehézség nélkül többszörösiztethessék; Így jöttek arra a gondolatra, hogy a betűket fatáblákra véssék, és mihelyt az első kísérlet sikerült, mindjárt gondolkozni kezdettek a betűk czélszerűbb elkészítési módjáról. Így történt, hogy Khinában a nyomdászat már a 8-ik században fel volt találva, azaz hétszáz évvel előbb, mint Gutenberg és Faust megszülettek volna. Történészek a kéziratoknak és a Buddha vallás papjai által használt imikönyveknek első kinyomatását a T'ang uralkodóház idejére teszik. E dinasztia fennállott a Krisztus születése után számított 620-ik évtől egész 907-ig. Kevéssel később föltalálták a puskaport, azt használták lőfegyverekbe, mulattatási czélból csináltak rakétákat, és már Krisztus után a 969-ik évben Thájtszú császár fényes udvara előtt történt meg a tűzijátéknak első és nagyszerű bemutatása. Ezt követte néhány évvel későbben egy újabb találmány, amely a tengeren hajózásnak vált egyik legfőbb kellékévé, ez volt az iránytű, később a papírnak finomítása. Ez időtől számítva az ipar fejlesztésére is nagy gondot fordítottak, s a fényűzési czikkek gyártása, a porczellán készítése és mindenféle rézedények kovácsolása is egyszerre nagy lendületet nyert. A finom porczellánon kívül, amit a ritkaság-gyűjtők és a khinai különlegesség-kedvelők leginkább bámulnak, első helyet foglal el a zománczozás, vagy külföldi szokott nyelven a cloisonné készítése. Ez igazán fáradságos és nagy türelmet igénylő mű kidolgozási módja a Ming dinasztiabeli Csingtháj császár uralkodásának idejéből ered (azaz 1450 évvel Krisztus halála után.) E miatt a zománczozást khinaiul csing-tái-lán-nak nevezik. Készítése az egész birodalomnak csupán egy városában, Pekingben történik. Egyszer alkalmam volt egy ilyen helyiségbe bejutni s a különféle műtétet, melyen egy zománczozott vázának keresztül kell mennie, megtekinteni. Gyártásánál a főtényezők: egy réz-edény a kivánt alakra kovácsolva; darabba lapított réz-sodronyok ugy hajlítva, hogy az előirt rajzot ábrázolják ; többszínű zománcz, nagy ügyesség, és mindenekfölött rendkivüli türelem. A rézsodronyok elhajlitására apró gyermekeket használnak, akiknek egyedüli szerszámuk egy pár csiptető.E sodronyokat az edény külsejére csoportosítják, ugy hogy azok virágokat, madarakat vagy arabeszkeket külvonalaznak és az egészet enyvvel, majd ezüsttel az edény oldalaira ragasztják. Miután a váza ennyire elkészült, kezdődik a zománczczali bíbelődés. Porrá zúzott színes üveget egy kanál segélyével a sodrony által képezett hézagokba hintenek; az üveg, miután már előbb vízzel lett vegyítve, az edény oldalára tapad. Mikor az edény minden hézaga meg lett igy töltve, az egészet kiteszik egy e czélra készitett tűz hevének mindaddig, mig az üveg egészen föl nem olvad, majd hideg helyre téve, az előbb folyékony anyag megszilárdul. E töltési és égetési műtétet addig ismétlik, amig a készítmény minden hézaga csordultig megtelt. Ha egyszer az edény külseje egyenlő felszint mutat, nagy gonddal kicsiszolják és a mutatkozó sodrony-hálózatot bearanyozzák. Egy közönséges nagyságú edény elkészítése hat hetet igényel. Nagyon fontos és általunk is igen jól ismert ága az iparnak Khinában a selyemtermelés, mely mesés régiségű időkből ered. Történészek azt állítják, hogy mikor a gyapot a Yuan dinasztia alatt Krisztus után 1260-ban Indiából Khinába először áthozatott és ott ismert tárggyá lett, már akkor a selyemtermelés Khinában 4000 esztendeje, hogy ismeretes volt. A gyapot bevitelével a selyemkelmék gyártása igen elhanyagoltatott mintegy 400 évig, csakis az utóbbi időkben kezdett újra nagyobb mérvben kifejlődni. Most már szebbnél szebb selyemkelméket készítenek, s ezek a színek élénksége és változatossága dolgában fölülmúlhatlanok. A khinai császár és udvara használatára készült selyem Kiangnan tartományban gyártatik és foglalkoztat valami 545 selyemkészitő telepet; az ott dolgozó munkások mind császári zsoldban állanak. Azon selymek, melyek az udvar tagjai részére készülnek, bárki által is vehetők, ellenben a császár személyes használatára szőtt kelmék közönséges halandó által nem csak hogy meg nem vehetők, de még csupa megtekintés végett sem könnyű hozzájuk jutni. Ezek leginkább aranyszálakkal beszőtt és hímzésekkel gazdagon ellátott sárga színű selyemkelmék. Khinának egyenes selyemkivitele külföldre évenként kerek számban száz millió forint értéket képvisel, míg benn termesztett theájából külföldi fogyasztásra a mult évben kivittek 110.000,000 forint értékűt. 10 évvel ezelőtt a thea kivitelének értéke alig ment 60.000,000 frtra. E szerint a khinai thea fogyasztása nem hogy csökkenne, de óriási mérvben növekszik és pedig daczára az angol termelők törekvéseinek, kik a meaültetést Kelet-Indiában, sőt Ausztráliában is meghonosították már. Érdekes és mulattató, ha az embernek alkalma nyilik egy khinai ebédnél részt venni. Az étkezésre meghívás nem ugy van szerkesztve mint nálunk, sőt az avatatlan nem is képes magát tájékoztatni, hogy jóllakva-e vagy éhesen jelenjék meg a kitűzött időre. A meghívón csak annyi áll: «16-án esti 6 órára csészéim ki lesznek tisztítva, elvárom ragyogó megjelenésed.» Az ebédre hívott legszebb ruhájában, hivatalos jelvényeivel ellátva jelenik meg, s az előcsarnokban leülve pipázgatás és csevegés mellett várja be az összes vendégek megérkeztét. Hogy tálalva van, azt az által adják tudtul, hogy a cselédség egy nagy réz tányéron fülrepesztő dörömbölést visz véghez. Erre a háziúr vendégeivel az étterembe megy és ott mindenkit rangjának megfelelőleg elhelyez. A megtisztelt egyén az asztalfőt foglalja el, míg a háziúr az asztal legvégső sarkán telepedik le. Az étkezés, mint nálunk is, holmi étvágyingerlővel kezdődik, ami a klimnaiaknál rendesen száraz tökmagból áll; ezt ropogtatják a vendégek sokszor egész félórán át, s csak azután jönnek föl a rendes ételek. Ezeknek minősége és elkészítési módja Khinában is a házigazda vagyonosságától függ. Magasrangu egyéneknél a legdivatosabb ételek : a fecskefészek, ízletes leves alakban; a fehér czápauszony; tengeri fű, finom mártással; a fekete biche de a mer (Holothuria); a fiatal bambusznád, becsinálva; a galambtojás, szürke léves; és egyéb édességek. Az étel egy tálban az asztal közepére van kitéve és a vendégek abból vesznek ki pálczikáikkal saját csészéikre. Evőeszközül a khinai csupán két pálczikát használ; ez helyettesíti náluk a kanalat, kést és villát is. Ebéd közben forró, czukortalan zöld theát isznak, de az ízletesebb ételekhez szolgálnak fölforralt csemegeborral is, mit apró ezüst vagy arany kupákból ürítenek ki. Egy nagyobbszerű khinai ebéd mintegy 4 óra hosszat tart, mely idő alatt valami 40 különféle étel tálaltatik föl. Étkezés befejeztével jobb házaknál divatban van ópiummal kedveskedni, mit nyugágyra dőlve kéjmámorban élvez az illető. Természetes dolog, hogy ilyen összejövetelekből a nők teljesen ki vannak zárva. A gyöngédebb nemnek, mint Keleten átalában, úgy Khinában is igen alárendelt, lehet mondani elviselhetetlen szerep jut osztályrészül. A nők ott társadalmilag nem léteznek, nemük mintegy meg van bélyegezve, sőt komoly társaságban őket előhozni, róluk beszélni, illemtelen dolog. Khinai nézet szerint az ő rendeltetésük csupán az, hogy az emberiség folytatására közreműködjenek. Ők a férfiak bábuja, áruczikke, Li Hsung-csáng khinai alkirály.