Vasárnapi Ujság – 1882
1882-12-03 / 49. szám - Az ó-kigyósi kastély (képpel) 782. oldal / Hazai táj- és néprajzok, közintézetek, népszokások, műtárgyak
782 VASÁRNAPI ÚJSÁG, hogy a négerekkel csak ő tudott jól bánni, a másik elkeserítette őket. Nem lehetetlen, hogy Stanley-poolnak, Brazzavillenek s más európai gyarmatoknak Afrika szivében ma már vége van. De azért a gyarmatositási kísérlet átalában nem hiusult meg s az sem lehetetlen, hogy a Kongó középvidékén, Afrika szivében, egykor franczia uj birodalom lesz. Bármily kisszerű az első kísérlet, Brazzának érdeme van benne. GYÖRGY ALADÁR. 47. SZÁM. ll S2. XXIX. ÉVFOLYAM. ladva, a rabszolga-kereskedéssel foglalkozó abuxnáktól megtudta, hogy a Kongót mely irányban kell keresni. De azért a folyót csak nagy nehezen találta meg. A Lerina folyón jött eddig csolnakokban, innen a szárazföldi nehéz utat kellett választani. Az út puszta és a nap forróságának teljesen kitett laktalan fensíkon vezetett keresztül. Szerencsére e fárasztó ut csak két napig tartott s elindulását követő nap éjjel 11 órakor megpillantotta az óriási folyót, melynek északkeletről hullámzó habjai egész tengernek tűntek föl. Nem sok időbe került, midőn a Stanley-poolnak nevezett vidékre s igy Makoko királyának, Közép-Afrika e hatalmas fejedelmének, birodalmába jutott. Brazza afrikai szokás szerint meglátogatta a fejedelmet s szövetséget kötött vele. Czölöpkeritéssel körülvett kunyhócsoportjában várt reá a hatalmas férfiú, kevés földet vett ládába s átadatta azt a főpap által a franczia utazónak, és mint Brazza irja, e szavakat mondta : «Vedd e földet s vidd el a fehérek nagy főnökének s mondd meg neki, hogy mi az ő barátai vagyunk.» Brazza ezután átadta a franczia zászlót a fekete királynak, ki mindennap reggel és este felhuzatja azt «palotája» tetejére. A szerződés 1880. okt. 3-án köttetett s ennek értelmében Brazza a Stanleypooltól nem messze mintegy 12 négyszög mérföldnyi területű vidéket kapott, hol egy később Brazzavillenek nevezett gyarmatot alapított, melyben Malamine néger káplárjának parancsnoksága alatt két közkatonát hagyott. Az uj «birodalom» alkotója azonban már meglehetősen kifogyott uti eszközeiből s mivel alattvalóitól adót nem szedhetett, nélkülözések között tért vissza a Kongo folyón Bómába s innen Európába. Visszatérve találkozott Stanleyval is, ki, mint említettük, a nemzetközi afrikai társaság megbízásából főkép zanzibari négerekből földművelő gyarmatot alapított a Kongó alsó folyásán a hires zuhatagok közelében, de találkozásukról, Brazzavilleről s egyéb viselt dolgairól nem szólt semmit s igy Stanley azokat később koholmányoknak nevezte. De hogy a dolog mégis igaz, tanúsítja többek közt Augouard misszionárius, ki Stanley poolban találkozott Malamine-nel s a benszülöttekkel kötött szerződést lemásolva a nála látott példányról közrebocsátotta. Az érdekes szerződés igy hangzik : «Francziaország nevében s azon jogoknál fogva, melyeket Makoko király 1880 szept. 10-én reám ruházott, mai nap 1880 okt. 3-án birtokba veszem a Jué és Impila folyók közt levő területet. Ennek jeléül a Nkumaba kereskedelmi czélokból jött Ubanghi főnökök, továbbá Ntaba, Lecando, Ngaekala, Ngaeko és Jenna batiki főnökök, Makoko vazallusai, s végre Ngakóme, Makokónak ez ügyben hivatalos megbízottjának jelenlétében kitűztem a franczia zászlót Okilában. E főnökök mindenikének kezébe adtam egy franczia zászlót azzal a rendelettel, hogy községeikben tűzzék ki annak jeléül, hogy azokat Francziaország nevében birtokomba veszem. A főnökök, kiket Ngaliéme a Makoko határozatáról hivatalosan értesített, meghajoltak tekintélye előtt, elfogadták a zászlót s ez által beleegyezésüket adták ahhoz, hogy Makoko e tartományt átengedte. Malamine káplár a Cordeliére két matrózával hátramaradt s egyelőre a nkunai franczia gyarmatállomás fejévé neveztetett ki. Makokóval intézkedve, a szerződést három példányban adtuk ki az én aláírásommal s a főnökök s az ő vazalljai jegyével s azután én formaliter tudósítottam őt, hogy tartománya e részét elfoglaltam, hogy itt franczia állomást létesítsek. Kiadatott Nkunában, Makoko királyságában, 1880 okt. 3-ik napján. Aláírva: Pierre Savorgnan de Brazza hajóhadnagy, + Ngaliéme, + Lecando, 4 Ntaba, + Ngaeko, + Jenna.» Brazza békés hódítása, bármily kezdetleges dolog volt is, természetesen nagyon tetszett a lelkesedő francziáknak. 1882 június 23-án, midőn a franczia földrajzi társaság ülésén utazásainak eredményét elmondta, valóságos ünnep volt a Szajna partján. A ntamnoi gyarmatot, melyről kissé lelkesedve azt állította, hogy az egyenlítői Afrika egész nyugati részének kulcsa, ünnepiesen Brazzaville-nek nevezték el s tekintélyes férfiak buzdítására törvényjavaslatot nyújtottak be az ügy tovább folytatása végett s terveket készítettek az uj gyarmathoz vezető út létesítésére. Ekkor jött Stanley felszólalása s újabban a hír, hogy Stanley-pool környékén lázadás tört ki s Makoko államában már nem uralkodik oly jó hangulat az európaiakkal szemben, mint ezelőtt. Az angol-belga és a franczia utazók példáját követik a többiek, szidják egymást kíméletlenül s mindenik azt állítja, AZ Ó-KIGYÓSI KASTÉLY. Gróf Wenckheim József Antalról szóló közleményünkben megemlékeztünk arról a kis földszintes házról, melyet az öreg gróf oly kedélyesen nevezett el «tanyá»-nak. E szerény épület közelében most egy díszes építmény emelkedik, természetes magaslatról uralkodva az egész síkság fölött. Csaba vagy Gyula felől jőve, már távol messzeségből elénkbe tűnik két kimagasló tornyával, a homlokzaton hármas csúcsban végződő tetőjével, obeliszkjeivel, vázáival és kisebb tornyocskáival. Ezt az épületet tartják egész Magyarország legszebb kastélyának. Egyik remekműve az Ybl Miklós jeles műépítészünknek, aki e héten üli működésének 50 éves jubileumát. Művészetének e kastély kétségkívül egyik legragyogóbb monumentuma, mert a német renaissance-izlésben épült kastélyról elmondhatni, hogy a mily kápráztatóan változatos részleteiben, ép oly harmonikus egységében s a mily csodálatosan vonzó a távolból, ép oly meglepő közelből tekintve. Körülötte végtelen sikság s a messze láthatáron, melyet egyfelől az aradi hegység szegélyez, városok, falvak, tanyák elmosódó körrajzai láthatók. A kastély gyönyörű park közepén fekszik. De a kertszerü jelleg messze kiterjed a park kerítésén tul is. Hisz az egész ó-kígyósi puszta, — 22 ezer hold egy tagban, — egészében is valóságos park, végig beültetve fasorokkal, fa-és bokorcsoportozatokkal, erdőcskékkel, — tündérkastély a tündérek kertjében. Gyönyörű árkádszerű, oszlopokon nyugvó nyitott folyosó fogadja az érkezőt; összekötője ez a főépületnek egy melléképülettel. Ha az árkádok alatt balra néhány lépcsőn fölhaladunk, pompás előcsarnokba jutunk, melynek mozaik padlója, óriási konzolokon nyugvó fali tükre, szép mivü kandallója, az emelet-magasságban körülfutó gallériája, gazdag stukko-plafondjával és összhangzatos színezetével ép oly meglepően hatnak, mint a kastély külseje. Itt a bejáraton kivül még 5 díszes ajtó látható. Ezek egyike az elfogadóba vezet. Fényes szalon az, melyből balra a könyvtár, azután az ebédlő következik faburkolatú mennyezettel, fényes és stylszerü bútorokkal, drága edényekkel, csillárokkal. Minden izében nagyúri és művészi ízléssel összeállított berendezés, sehol egy tárgy nem sérti a szemet, minden a befoglaló keretbe illő, s azért bárkire nyugodtan és kellemesen hat. Az ebédlő gyönyörű télikerttel, a nagyszerű pálmaházzal áll összeköttetésben. Ha az elfogadóból jobbra térünk, néhány fényes termen keresztül a grófné olvasójába jutottunk. Ez a képünkön látható kisebb torony földszintje. Köralaku kis terem, nehéz, szines selyemmel drapirozott falu, melyen valóban művészileg remekelt a kárpitos. Ajtaján egy igen régi, talán 1500-ból való üvegfestésü családi czimer látható, melyet a grófnak nagybátyja, gr. Wenckheim Rudolf ajándékozott, ki azt véletlenül külföldi utazásában fedezte föl. Innen tovább a gróf és grófné lakó szobái, a háló és fürdő szobák, továbbá a grófi gyermekek lakó szobái következnek. Az előcsarnok jobb oldalán benyíló terem a gróf pipázó terme, azontúl a gróf dolgozó szobája, drága dohányzó eszközökkel, keleti szőnyegekkel. A szoba fala nehéz reczézett barna bőr kárpittal van bevonva. Az emeleten 29 vendégszoba, valamennyi kényelmesen fölszerelve, közöttük hat szép szalon mellékszobákkal. A kastély 21 öl magasságú nagy tornyába külön mellé épített kisebb torony-csiga lépcsője vezet föl. Az első gallerián van a viz-reservoir két-két 400—400 akós medenczével. A felső galérián a vészharang és egy hatalmas távcső. Ez kedvencz tartózkodási helye a grófnak, innen szokta ő szemlélni a kastélya körül elterülő roppant kiterjedésű birtokán foglalkozó mezei munkásokat a távcső segélyével. Ugyan innen gyönyörű távlati képet nyújtanak a kastélyt környező puszták. A falba erősített kis márványtáblán ez olvasható: «Építtetett 1875. évben, gróf Wenckheim Frigyes ur és neje gróf Wenckheim Krisztina grófné által.» A kastély 1879-ben készült el teljesen, s megnyitása ez év junius 19-én történt; a megelőző nap, junius 18-ka, ép 7-ik évfordulója volt Wenckheim Frigyes gróf és Krisztina grófnő esküvőjének. Megemlítjük még, hogy az összekötő árkádok alatti folyosó a melléképületbe vezet. Itt van elhelyezve egy pompás nagy konyha, két mellékkonyhájával és külön kávéskonyhával, melyet csigalépcső köt össze a tejeskamarával. Ugyanitt van a vadkamara, éléskamara, sütőház stb. Ugyanitt van a vadászlegénység tartózkodási helye, falburkolattal a fegyverek tartására s két nagy ebédlő, tisztek és cselédség számára. A souterrainbeli helyiségek össze vannak kötve a kastély alatti pinczékkel. Itt van két fürdő a vendégek számára, Meisner-sütővel, vízmelegítővel. Itt a zöldség- és gyümölcskamara és a vasaló helyiségek, egy nagy boros pincze és három helyiség különböző használatra. A kastély a legkényesebb izlést is kielégítő czélszerüséggel van beosztva s ellátva mindennel, a mit az elme az emberi lakás kényelmére és kellemessé tételére kigondolha ott. Víz-, légszesz-, melegség-vezető csövekkel van behálózva az egész épület. Az ivóvizet a konyha alatti vízvezető-gép szolgáltatja, a parkon kívül attól mintegy ezer lépésnyire levő régi kútból, melynek üdítő egészséges vize messze vidéken híres. A légszesz számára külön gazométer van, mely igazán tündéri ragyogásba képes borítani az egész palotát. A szükséges gépezet mind hazai termék, melyet Ganz budapesti gyára szolgáltatott. Hátra lenne még, hogy a nagyszerű parkról, a hires istállókról, melléképületekről s az ó-kígyósi pusztán folytatott mezőgazdaságról is megemlékezzünk. De ez egész külön tanulmány, s mi föntartjuk magunknak ezek ismertetését egy más alkalomra. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Kisfaludy-társaság uj kiadásai. Most jelent meg, a Franklin-társulatnál, a Kisfaludy-társaság Évlapjainak (uj folyam) XVII. kötete, mely a társaság 1881/2 évi történeteit, a tagok dolgozatai egyrészét, az ünnepélyes közgyűlés tárgyait s a pályanyertes és a dicsérettel kitüntetett műfordítást tartalmazza. Az irodalmi munkálatok közé, a tagok dolgozatain kívül, két vendégdolgozat is van felvéve, Kont Ignácz korrajza: Euripides, és dr. Tóth Sándortól az erdélyi szász nép-epika, mutatványokkkal. A pályanyertes műfordítás, Byron Laraja, Radó Antaltól, már a «Budapesti Szemlé»-ben is megjelent ; ellenben a Firduzi Szórábja (a Sháh-Náméból), Fiók Károlytól, most lát először napvilágot. Az eredeti perzsából, az eredeti vers mértékében (a mutaharib) fordítva, valóban érdemes mű, mely többet érdemelt volna, mint a kétes becsű Lara fordítása. A 28 ívre terjedő testes kötet ára, kemény kötésben 2 frt. — Továbbá a pártolók könyvtárában jelent meg két nagy becsű mű : Gyulai Pál kitűnő tanulmánya Katona Józsefről és Bánk bánjáról és Csató Pál szépirodalmi művei, életrajzi bevezetéssel Beöthy Zsoltról. Volt alkalmunk mind Gyulai művéből, mint Beöthy életrajzi tanulmányából egy-egy érdekes mutatványt közölni. A Gyulai műve, ezelőtt 22 évvel tartott akadémiai székfoglalójának (mely akkor a Csengery Budapesti Szemléjében meg is jelent s méltó feltűnést okozott) tulajdonkép második kiadása ; de oly tetemesen s oly érdemlegesen bővítve, hogy uj műnek mondható. A bővítés főleg Katona életrajzára, jelesen fiatal korára, félig műkedvelő színészi pályájára s Bánk bán előtti drámaírói kísérleteire vonatkozik ; magáról a Bánk bánról szóló rész is nyert azonban bővítést, különösen a Grolsparzer s más idegen költők ugyanazon tárgyú drámai feldolgozásaival való kritikai összehasonlításban. Az egész, amint most van, egy teljesen bevégzett s rendkívül becses irodalomtörténeti monográfia, mely a kitűnő szerző másik hasonnemű művével, a Vörösmarty Életével versenyez. — Csató