Vasárnapi Ujság – 1882
1882-12-17 / 51. szám - Greguss Ágost 51. szám / Arczképek, Hazaiak - Ramaniraka, alkövet Madagaszkárból 51. szám / Arczképek, Külföldiek - Ravoninahitriniarivo, rendkivüli követ Madagaszkárból 51. szám / Arczképek, Külföldiek - Greguss Ágost (arczképpel) –á–r– 805. oldal / Élet- és jellemrajzok - Humboldt a délamerikai nagy hegyláncz csúcsán 51. szám / Időszerü illusztrácziók - Stephenson megtámadtatása az első vasut épitésénél 51. szám / Időszerü illusztrácziók - Az őzbak tragédiája 51. szám / Műtárgyak - Az Ybl-album táblája. (Rauscher Lajos rajza) 51. szám / Műtárgyak - Vándor czigányok 51. szám / Népviselet, genreképek - Tananarive, Madagaszkár fővárosa 51. szám / Táj- és uti képek, épületrajzok, Külföldiek - «Egy fedél alatt» czimű regényhez (14 kép) 51. szám / Vegyes tárgyuak, illusztrácziók elbeszélésekhez
51-ik szám 1882. BUDAPEST, DECZEMBER 17. XXIX. évfolyam "té" mérek VASÁRNAPI UJSÁG és > eké87 év" 12 ,rt Csupán a VASÁRNAPI UJSÁG : f*» Ó"e 8 " Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: [ ^ éTM 6 'rt KÜTMdÍ • POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: I félévre--- 6 • I félévre — 4 » félévre-—3- meghatározott viteldíj is csatolandó. GREGUSS ÁGOST: A (1825—1882.) MAGYAR irodalomnak és tudományosságnak ismét halottja van: Greguss Ágost nincs többé. Élete 58-ik évében, hosszú és kínos szenvedés után, e hó 13-án hunyta le szemét az örök álomra. Halála nem jött váratlanul, mert több mint egy éve küzdött a végzetes kórral, mely apját s testvéröccsét, a jeles természettudós Gyulát elvitte, s melynek, ugy látszik, áldozatául volt kiszemelve ő is. Néhány hét óta, különösen mióta Erlangenből hazajött, hol a híres gyomorspeczialistánál keresett gyógyulást, élete folytonos és gyors hanyatlás s napok óta csak haldoklás volt; a kialvó mécs utolsó lobbadozásai, a végsőig fölemésztett olajban pislákoló fény küzdelme a mindent elborító árnynyal. Neje, testvérei, rokonai, barátai, naprólnapra fogyatkozó reménnyel álltak ágya fölött s maga is teljesen tisztában volt állapotával s a véggel, mely kikerülhetetlenül vár rá. A bölcs elhatározottságával s a hivő önmegadásával várta a véget. Az emberi élet legnehezebb feladatát: jól halni meg, ő oly tökélylyel oldotta meg, mint igen kevesen. Fájlalta, hogy élete munkáját nem fejezhette még be, hogy mindazt, amit kezdett, nem hajthatta végre; még jobban fájlalta, hogy hűn szerető s lényével egészen összeforrott nejét magára kell hagynia az élet sivatagában, de saját szenvedéseit, bármily nagyok voltak is, majdnem a stoikus nyugalmával s a keresztyén vértanú ama hitével viselte, mely azt tartja, hogy nem szabad zúgolódni, mert nem tudjuk, mire jó a szenvedés s miért bocsátotta ránk azt az isten, a kinek személyes létében ő oly törhetetlenül hitt. Bölcsész és hivő, ritka egyesülése a magasb rendű tulajdonoknak egy szellemben, de a Greguss Ágost szellemi képe még nincs kimerítve e két vonással. Aesthetikus is volt, kinek az aesthetika nemcsak a bölcsészeti tanok egyik ágazata, hanem az élet elve. Azt hirdette az életben, műveiben és az egyetemi tanszéken, hogy a szép mű s a szép tett, csak különböző nyilvánulásai ugyanazon elvnek; egy forrás két ágazata, egy törzs két hajtása. Széptani elméletében s annak gyakorlati alkalmazásaiban: a műbirálatban és az irodalomtörténeti szempontok fejtegetésében, ez az igazság volt kiinduló pontja s bizonyításainak és magyarázatainak végczélja. Azért szeretett azokkal az elmékkel s remekműveikkel foglalkozni, melyekben a szép eszménye a legtökéletesebben s legtisztábban nyilvánul: Shakespeare-rel, Moliére-rel s Arany Jánossal. A szépet kereste s az eszményit, hogy annak elemzése által törvényeit s nyilvánulása módjait kutassa. Még a «rútról» s a «furcsá»ról értekezve is: a szépnek amott a fordítottját, emitt egy saját alakját kereste s találta föl. És a szép iránti eleven érzéke az életben, még a köznapi élet érintkezéseiben is, uralkodott rajta. Természetében volt irtózni a rúttól, az aljastól, még ha tetszetős formában jelent is meg s leálczázni a magát széppé kendőző rutát. Erkölcstana s életbölcselme : alkalmazott széptan volt s még külsőségekben is nyilvánult. A mily messze volt a léha piperkőcztől, oly kényes volt tisztaságára; szobája is olyan volt, mint a kimosott pohár. Mint ruháján, ugy nem tűrt lelkén is legkisebb szennyet sem, még a szennyes gondolat sem férkőzhetett hozzá. S ez a szüzesség volt a jelleme irodalmi ízlésének is; undorodott attól, ami azzal ellenkezett, vagy arra foltott vethetett. Bölcsészi rendszerében is, a tiszta spiri GEEGUSS ÁGOST.