Vasárnapi Ujság – 1883
1883-10-21 / 42. szám - A nemes város (4 arczképpel és 2 rajzzal) Mikszáth Kálmán 681. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek
42. SZÁM. 18S3. xxx. ÉVFOLYAM. VASARNAPI UJSÁG. A NEMES VÁROS. Szeged nemcsak sokkal szebb lett, mint volt, de sokkal okosabb is. A királyi biztos nem elégedett meg azzal, hogy uj falakat épített a régiek helyett, ő az emberekben is fölváltotta az ócskákat ujakkal. S ez is sikerült neki, mint minden, amihez szerencsés kezével hozzányúlt. A «halpaprikások városá»-nak szellemi niveauja és tisztikara emelkedett a talajjal és a házakkal. Akármelyik maradt volna lent, — magával húzza le az ő elmenetele után a többit, de mert mindnyáját fölemelte arányosan, maradandó lesz az a mű, melyről maga a király írja Tisza Lajosnak, hogy meg fogja örökíteni nevét a város történetében. Már mikor Szegedre jött Tisza Lajos, azt a tanácsot kapta a bátyjától:— Ravasz, kemény emberek a cívisek. Osmerem őket Debreczenből. Azért hát vigyázz magadra, egy embernek azonban föltétlenül hihetsz, mert az karakter. — És az az egy ember ? — Az Pálfy Ferencz, a polgármester. * Pálfyban nem is csalódott a királyi biztos — de más sem. A kurta nyakú, rövidre nyírott hajú öreg ur prototypusa az ős városi polgároknak, a minőknek azokat képzelni szeretjük a fényes hajdankorból, midőn még kardosan jelentek meg a tanácsteremben nagy horderejű határozatokat hozni, hogy azokat aztán nyakasan végrehajtsák. Maga a szinbecsület és tisztesség. Egyszerű, igénytelen, szerény, de mégis bizonyos patricziusi kevélységgel. Még a megalázkodásában is némi büszkeség van. A teher, midőn nyakát meghajtja, a keserűség, mely hangjában van, mikor kérő szavakat kell kiejteni. Olyan halálos unalommal viszi hivatalát mint egy király, de mégis oly méltósággal és annyi lelkiismeretességgel mint egy kezdő alispán. Pálfy már régebben szolgálja a várost, s mig a «jó öreg» Dáni Ferencz főispán élt, bizony nehéz helyzete volt sok tekintetben. — Dáni lemondása óta azonban, nem neveztetvén ki főispán, őt hivják «helyettes jó öreg»-nek. És a helyettes jó öreg igen meg tud felelni annak a nem természetes feladatnak is, hogy mig egyrészről (mint biztosi tanácsos is) az államhatalom közege a municzipium ellenőrzésére, addig mint választott polgármester a municzipium első közege az államhatalom ellenőrzésére. Ilyen két ember Pálfy Ferencz, aki ebben az ellentétes szereplésben is meg tudja tartani nemcsak a bilanczot, hanem polgártársai becsülését és tiszteletét is. Mert csak két ember, — de tiz ember számára való szeretetreméltóság I van benne. * Ez a jó szelid arcz a mi Jánosunk. Igenis «a mi Jánosunk«, mert a mienk volt s most is vissza-visszakacsint hozzánk. Szabados János egyike volt a Dalmady-féle költői generáczió tehetségesebb tagjainak, midőn lekerült Szegedre Kempelen után a «Szegedi Híradót» szerkeszteni. Ott aztán lassankint lemállott róla a «vidéki szag» (mert Szegeden egész Európa csak vidék — kivált most) s egyszer csak azon vette magát észre, hogy «benszülött indián»-nak tekintik (a törzsökös szegedi viseli ezt a nevet). Kiküzdvén a szegedi nevet, öt év előtt városi szenátornak választatott, mely hivatalában szerzé azokat az érdemeket, melyeket a király a megelégedés elé tett «különös» jelzővel látott jónak kiemelni a többiek felett. A rekonstrukczió művében nagy része van neki, ki mindenkoron első volt a városi szenátorok között s hivatalában oly pontos, szorgalmas, rendszerető és annyira utána vetette magát, hogy szinte azt kellett hinni, sohase volt benne igazi költői véna. Nagy csalódás. Most, mikor megnyitották a színházat, melynek fölépítésében oroszlánrésze volt az ő lankadatlan buzgalmának, oly erőteljes költői prológot irt — mintha örökké a lantot pengette volna. Műveit, szerény ember, akinek még a mainál is nagyobb szerep jutna a városnál, ha ő maga szerényen vissza nem vonulna. De az imént lefolyt királyi ünnepélyeknél is ő volt tán az egyedüli, a ki mindig ugy állott hátra, a ki mindig azon mesterkedett, hogy a király valahogy meg ne szólítsa. Míg a nagyobb rész bizony némelykor szembetűnően is törte magát e kitüntetésért. Bár elhagyta az irodalmat, az csak látszólag történt, — ott is a mi emberünk, csak nemrég is ő alapította meg a «Dugonics-kör» czíme alatt az első közművelődési társaságot Szegeden, ami többet használhat az irodalomnak tíz kötet versnél. Mert az irodalom szőlőjében kétféleképen lehet működni: műveket teremteni az olvasók számára, vagy pedig olvasókat teremteni a művek számára. A gyönyörű színház megépítésével nemes feladata bizonyára még nem ért véget. Sőt a nehezebb része csak majd most következik. Színészetet és publikumot kell összehoznia. Mert bizony ma még csak a «ház» van meg, —a színészek igen gyengék, kétségtelen, hogy a közönség sem ver gyökeret a piros bársony ülőhelyeken. De az ő ambícziója és buzgalma két kézzel vezeti maga után a sikert. Szabados János Disraelivel tart, ki azt mondá: «Ha mi egyszer kihúzzuk a kardot, vissza nem tesszük addig, míg valami kívánni valónk marad». * Zombory Antal a legmunkásabb szenátor, aki a legnépszerütlenebb tárczát viseli, ő lévén Pálfy Ferencz, polgármester. Szabados János, városi tanácsos. Zombory Antal, városi tanácsos. Vass Pál, főjegyző.