Vasárnapi Ujság – 1883
1883-12-02 / 48. szám - Jókainé Laborfalvi Róza 48. szám / Arczképek, Hazaiak - Judic Anna asszony 48. szám / Arczképek, Hazaiak - Laborfalvi Róza mint Gertrud «Bánk-Bán»-ban 48. szám / Arczképek, Hazaiak - Laborfalvi Róza mint Róza 48. szám / Arczképek, Hazaiak - Jókainé Laborfalvi Róza (3 arczképpel) Törs Kálmán 769. oldal / Élet és jellemrajzok - Hartstein Margit máglyára hurczoltatása 1555-bn. Van der Ouderaa festménye 48. szám / Műtárgyak - A kir. József-műegyetem uj palotája 48. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - «Jolán» czimü regényhez (22 kép) 48. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Megnyugvás (rajz) 48. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
Előfizetési föltételek : VASÁRNAPI ÚJSÁG 18 , egész évre 12 frt Csupán ft VASÁRNAPI ÚJSÁG : 1 Ft Csupán ft POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : ' F*" 'IM « W •"»««"»« ' POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: 1 félévre. 6 • | félévre — 4 •félévre—3 • meghatározott viteldíj ÍB os«tol»ndő. 48-ik szám 1883. BUDAPEST. DECZEMBER 2. JÓKAIM LABORFALVI RÓZA. NÁNI, Amália szobaleánya — Laborfalvi Rozália; ezt olvassuk egy ötven évvel ezelőtt kelt szinlapon, mely «Benjámin Lengyelországból, vagy a nyolczgarasos atyafi» előadását hirdeté Budán, 1833. okt. 27-én. Az igénytelen, rég elfeledett darabnak egyik legigénytelenebb mellékszerepe ez, s ha most, egy félszázad múlva, mégis visszaemlékszik rá magyar irodalom, annak az az oka, mert ez az a alig egy pár szóból álló kis szerep volt kiinduló pontja egy dicsőségben és sikerben gazdag színipályának, melynek ma másik végpontjához jutottunk. Ugyanaz a Laborfalvi Rozália ma búcsúzik a magyar közönségtől a nemzeti színpadon, Coriolán anyja szerepében. Náni, Amália szobaleánya, egy elfeledett író eltemetett darabjában és Volumnia, Shakespeare örökéletű tragédiájában, — íme a két határkő, mely közé Laborfalvi Róza szini pályája esik. Megmérhetetlen távolság, melyet megfutni oly szorgalom, kitartás és tehetség kellett, a melyhez hasonló csak a legkivételesebb esetben jut a kedvező végzet választottainak. Laborfalvi Róza ily választott vala. Leánya volt Laborfalvi Benke Józsefnek, a magyar színészet legjelesebb úttörői egyikének. Székelyföldi eredetű atyja theologus volt a nagyenyedi kollégiumon, a legkitűnőbb tanuló pályatársai között, pályáját azonban egy ma már nevetségesnek látszó ok miatt — czopfot viselni nem akart — abbahagyni kényszerülvén, fölgyalogolt Bécsbe, hol másolgatással szerzett néhány garason a színházakat látogatta, így készülvén arra a pályára, melyet ezentúl maga elé tűzött. 1808-ban csatlakozott ahhoz a Nemzeti Színjátszó Társasághoz, mely Pestmegye pártfogása alatt Pesten tartó előadásait s e társulatnál nemcsak a legjelesebb univerzális színész, hanem Murányi Zsigmond mellett igazgató-társ s az előadásoknak rendezője is lett. 1815-ben Miskolczra ment a társaság, hol Benke később meg is telepedett s leányiskolát nyitott. Mint klasszikai képzettségű s nagy nyelvismeretekkel bíró ember, irodalmilag is szolgálta a magyar kultura ügyét, irt néhány eredeti színművet, röpiratokat, melyekben egy állandó nemzeti szinház fölállítását sürgető, németből és francziából fordított darabokkal gazdagítá a magyar színpadnak még akkor felette sovány műsorát s Kazinczy Ferenczczel is élénk levelezést foly JÓKAINÉ LABORFALVI RÓZA.