Vasárnapi Ujság – 1883
1883-04-01 / 13. szám - Igmándy Miklós. Erdőbe vonulok 211. oldal / Költemények
13. SZÁM. 1883. XXX. ÉVFOLYAM. a jegyzéket elvégezte, ő az asztalon levő könyvekből olvasgatott. Kezébe akadt egy nyomtatvány a Margitszigetről, annak üres lapján irónnal odajegyzett néhány verssor. Ráismert Arany kéziratára, meg arra, hogy ez egy «Toldi szerelmé »-ből kihagyott versszak, még pedig a XII. ének végéből, midőn Toldi a Margitszigeten négy fiatal füzet ültet kedvese sírjához. Gyulai kérdezte tehát a költőt, hogy mikor írta, mért hagyta ki e versszakot. Erre Arany így szólt:— Emlékszel, 1879-ben végeztem be Toldi szerelmét. Oda adtam neked olvasás és birálat végett, te néhány nap múlva visszahoztad s közölted velem megjegyzéseidet. A többek között azt jegyezted meg, hogy midőn Toldi kedvese sírjára borul, a «Piroska» fölkiáltáson kivül egyebet is mondhatna, jól esnék az olvasónak, ha egy pár sorban kifejezné fájdalmát. Én erre viszont megjegyeztem, nincs szükség reá, a fájdalom nagyságát épen a szólni nem tudás fejezi ki. Azonban eltávozásod után sokat gondolkoztam e versszakon; eszembe jutott, hogy sehol sem fejeztem ki, pedig akartam, Toldinak azt a fogadását, hogy szíve soha sem kiván többé asszonyt ismerni. E hely épen alkalmas volna reá, azért változtattam az illető versszakokon s midőn Toldi fájdalmának első rohama valamit enyhült, még négy sort adtam ajakára, melyek kifejezik fogadását is. Később arról is gondolkoztam, minthogy a Margitsziget a jelenet színhelye, vájjon nem kellene-e beleszőnöm József főherczeget is, aki e szigetet a főváros díszére s a szenvedő emberiség javára egész tündérkertté varázsolta át. Arra is gondoltam, hogy illő volna személyes hálámat is kifejezni egy pár sorban, mert, lásd, hogy nyaranként e szigeten lakhatom, az reám beteg emberre nézve valóságos áldás. Aztán József főherczeg sok szívességet tanúsított irántam, minden föltünés nélkül, észrevétlen, gyöngéden. A fürdő-igazgatóság a legjobb szobákat adatta nekem, a bért soha sem emelte, bár a másokét igen, gondoskodott kényelmemről a nélkül, hogy kértem volna, reggelenként virágokat küldetett nőmnek és unokámnak. Úgy hiszem, hogy mindezt a fürdő-igazgatóság nem magától tette, hanem alkalmasint József főherczeg utasításából, a ki meghagyta nekik, hogy hozzám figyelemmel, szívességgel legyenek. Megvallom, mindez jól esett szivemnek, s ez érzés szülötte az a versszak, amelyet az imént olvastál. De kihagytam mind az első, mind a második kiadásból, nehogy hízelgőnek gúnyoljanak vagy valami olyat sejtsenek, aminek semmi alapja nincs. — Azt ugyan rosszul tetted, — mondá Gyulai egész komolyan, — mert jól mondja Erdélyi János «Amit érzesz, azt soh'se tagadd el» — Könnyen és hamar Ítélsz, —viszonzá Arany, — az első és második kiadásból, igaz, kihagytam a versszakot, de a harmadik vagy negyedik kiadásban, halálom után, benne lesz. íme lásd magad, — folytatá könytárához lépve s kivéve abból Tohli szerelme nyomott példányát.—Nézd, mily gondosan bejegyeztem ide a kihagyott versszakot, megjelölve azt is, hogy hova kell jönnie. — Most halld kapcsolatosan mind a négy versszakot, a 105-ik a kihagyott. És kezdé olvasni, a mint következik : 103. «Piroska!» . . . zuhant most körül a keresztre, Kebléhez szorítva, záporba fürösztve, Csókolta, ölelte azt a hideg szirtet, Mig vele a nagyján valamit enyhített; Le tovább is egyre zokogott bánatja, Mint mikor a sirást el a gyermek hagyja; Majd szemeit törlő, s a csillagos égre Fölnézve sokáig, igy szólala végre. 104. «Tiszta vagy, ott is vagy! hiszem erős hittel, Oda vársz, meggyógyisz boldog szeretettel; Addig soha e sziv asszonyt ne ösmérjen, Fogadom, s megállom, Isten ugy segéljen. Most kelet négy gödröt vájt neki jó kardja, Két keze markával földjét kikaparta, Felránta tövestűl négy fiatal fűzet: Ezek árnyékolják az apáczaszűzet. 105. A négy fűz elárvult sarjai tán élnek Ma is, oltalmában fejdelmi Ki, hogy e szép sziget félszálla szemelynek, idővel, Beszövé nagy múltját virányos jövővel _ .S hagyta, hogy a környék agg fülemiléje Éneke utolját ott elzen gicsélje, Azután hallgatva ott várja haléiját, De kövessük Toldit és a rege szálát. 106. Hogy látta-e mind ezt a kolostor népe, Ki tudja ? hisz ennek ötszázharmincz éve ; Lehet az, hogy látták Vagy meg is ösmerték, De megháboritni a nagy hőst nem merték. A mely után jött volt, azon is ment vissza, Piroska torát már szomorúan issza, Piroska torában szerelme utóját, Együtt az Anikó vidám kézfogóját. A magyar tud. akadémia kiadásában ismét többféle könyv, nagyobb munkák folytatólagos kötetei, önálló művek és értekezések jelentek meg. «A magyar országgyűlési emlékek»-ből, melyeket Fraknói Vilmos rendez sajtó alá s lát el bevezetéssel, a nyolczadik kötet hagyta el a sajtót az 1588— 159 /-re vonatkozó közleményekkel; szintén a nyolczadik kötet az «Erdélyi országgyűlési emlékekből» 1621—1629-ből, szerkeszti Szilágyi Sándor. Mindkettő az okirati kútfők becses gyűjteménye. Ara egyegy kötetnek 3 frt. «A nyelvtudományi közlemények» (szerkeszti Budenz József) uj folyamából a második füzetet veszi az olvasó, s ebben nagyobb közleményeket Budenz Józseftől («osztják mondatok, Vologodszki orosz osztják szótárából»), Zoltvány L. Iréntől (a Nádor-kódex nyelvi sajátságairól), Munkácsi Bernáttól (votják nyelvtanulmányok) s kisebb közleményeket, Kunosétól, Balassa Józseftől, Budenz Józseftől. Ara 1 frt. — Az akadémia körében tartott felolvasásokat közlik a következő füzetek : «Mathematikai és természettudományi értesítő», szerkeszti König Gyula, februári füzet. Előfizetés utján szerezhető meg évi 3 írtért, s a czimében foglaltató osztály értekezéseit ismerteti meg. — A történeti tudományok köréből valók : «Masolino olasz képíró művei» (adalékok a magyar műtörténethez) Vaisz Ignácztól, ára 10 kr. «Francziaország magatartása II. József császárnak 11. Frigyes királylyal történt találkozásaival szemben», Wertheimer Edétől, ára 20 kr. — A nemzetgazdaságtan és statisztika köréből : «Hazánk bűnügyi statisztikája« 1873—1880-ban», Jekelfalussy Józseftől, ára 20 kr . «Az adóátháritás elmélete», Tisza Istvántól, ára 20 kr. «Rutén-magyar szótár», a tud. akadémia által a Fekésházy-jutalommal koszorúzott pályamű, írta Csopeg László. Első magyar munka, mely a rutének nyelvével foglalkozik, s egyszersmind igen alkalmas eszköz, hogy a rutén ajkúak a magyar nyelvet elsajátíthassák. A szótári rész 446 oldalra terjed, de ezt még XLVI lapra menő bevezetés előzi meg, mely rutén és magyar nyelven szól álalában a rutén nyelvről, annak sajátságairól, alaktanáról, és fejtegeti, hogy a rutén korántsem az orosz nyelv tájszólása, hanem önálló nyelv. A munka a rutén szókból lehetőleg teljes gyűjteményt nyújt, valamint fölveszi a templomi szláv nyelvből a gyakrabban használt szókat. A fejtegetésekben Csopey azt mondja : akik vitatják, hogy a rutén nyelv az orosznak dialektusa, azok nem filologok, hanem szlávofilek, nem tudományos intézet, hanem politikai párt tagjai. Oroszországban mindent elkövettek a kisorosz nyelv elnyomására Nagy Péter óta. A miveltebb orosz nyelv és templomi nyelv már régebben is nagy hódítást tett a ruténben. Innen a rutén nyelvben a feltűnő sok orosz szó. Külföldi rutén munkát bevinni Oroszországba, vagy ott ezen a nyelven valamit kinyomtatni, szigorún tilos. A hasznos, a nagy szorgalommal és kellő alapossággal irt könyvet az állam adta ki, ára kötve 2 frt 20 kr. A szerző Gyulai Pálnak ajánlotta munkáját. «Jószágaink rendezésének fontosabb kérdéséről», az országos magyar gazdasági egyesület által a «Lyka»-féle pályadíjjal jutalmazott gazdasági szakmunka, írta dr. Schmidt József. A pályázati feltételek értelmében feladata e munkának, a feltett kérdésekre megfelelve, tájékozni a gazdát az iránt, hogyha szakítva a pusztán gabnatermelésre irányuló gazdálkodásmóddal, üzletkörébe a terjedtebb állattenyésztést is fel akarja venni, az igen különböző viszonyokhoz képest mikép járjon el. E feladatnak, amennyire a tárgy sokoldalúsága, a kérdések különbözősége egy egységes munka keretén belül csak megengedi, meg is felelt. Saját viszonyaink, már meglevő állatállományunk ismertetéséből indulva ki, figyelemmel az összes számbavehető tényezőkre, határozza meg vidékenként, hogy a kis-, közép- és nagybirtokokon mily állat hozza most és fogja valószínűleg hozni a legközelebbi jövőben a legnagyobb tiszta jövedelmet. Felsorolja az egyes takarmányneműeket, indokolja, hogy hol, mikor melyiket termesszük, esetleg szerezzük be. Behatóan tárgyalja, hogy az aszály ellen már előzetesen mely intézkedéseket lehet sikerrel foganatba venni s az ezek daczára az okozott károkat mily eszközökkel orvosolni. Végül a gazdasági épületek készítésénél szem előtt tartandó elveket is fölsorolja. A munkát, melyet az Athenaeum adott ki, szakkörökben igen dicsérik. Ára 1 frt 30 kr. «Jó könyvek a nép számira.» A Révai-testvérek kiadásában megindult népies vállalatból újólag hét füzetke jelent meg, jónevű íróktól, válogatott tartalommal és illusztrácziókkal. A legtöbb népies versben van írva, de a prózában írottak is a nép észjárásához szabottak. Óhajtandó, hogy minél jobban terjesztenék elró könyveket a nép közt, mint a mételyező ponyvairodalom ellenszerét. Az uj füzetek (9—15) következők : «Edelény, a holtig hű szerető, igaz história 3 énekben», irta Reviczky Gyula, három képpel Feszty Árpádtól. «Kocsis és királyleány», kalandos história, versekbe szedte Inczédi László, képeket rajzolt hozzá Baditz Ottó. «Puskás Klári», székely monda, irta Jókai, szintén Baditz rajzaival. « Varga János, vagy: kit az isten megbélyegzett,» irta P. Szathmáry Károly, Gyulai László rajzaival. «Jókai Mór, vagy: a komáromi fiu, ki a világot hódította meg», irta Mikszáth Kálmán, képeket rajzoltak hozzá Jankó János és Dörre Tivadar. «A lutri koldusa», irta Mayer Miksa, Dörre Tivadar rajzaival. «Az áruló guzsaly», három énekben, irta Rudnyánszky Gyula, b. Mednyánszky László rajzaival. — A Jókairól szóló füzetet Mikszáth szintén versekben irta. Elbeszéli Jókai születését, hogyan akarták prókátornak nevelni, hogyan hagyja ott a prókátorságot, s lesz belőle író, ki részt vesz a forradalomban, szószólója a nemzeti ügynek, stb. Egy pár adoma is bele van szőve. E füzet külön, ékesebb kiállításban is megjelent, s az ilyen kiadásnak ára 40 kr. Költemények. Irta Igmándy Miklós, Debreczen, 141 lap. A könyv egy még hibáiban is erőt sejtető tehetség benyomását teszi ránk. Képzelmének, kifejezéseinek itt-ott előforduló féktelenségét meggyőző és őszinte hang ellensúlyozza. Botolni botlik ugyan, mint olyan gyerek, ki korán löki el a sárszéket, mert minden áron a maga lábán akar járni, de már vannak sikerült szőkémei is, mint például az «Erdőbe vonulok», «Ha kimegyek», melyek a kötet legkiemelkedőbb darabjait képezik, sőt újabb költészetünkben is méltó helyet foglalhatnak el. Ha szerzőjük kiforrja magát, bizonyára nem mindennapi jövő áll előtte. Íme egy mutatvány a kötetből: Erdőbe vonulok... Erdőbe vonulok, keresem a csendet, Átölel, eltakar a rengeteg éje, Puha fűbe fekszem, szelíden elrenget Fenyvek susogása, és méla zenéje. Lágy tavaszi szellő árjai omolva Arczomat érintik múló neszezéssel, S közel az ér partján vad rózsa-bokorba' Fülemile csattog tündér zenegéssel. Benne van e dalban mind, mi édes van csak, Ismerem e hangot: a szerelem hangja; Mindig uj s gyönyörű, a míg ide lenn csak Örömeit, búját a sziv dalolandja, A tavasz elnyilik, jön az ősz a nyárra, Sárga levelekkel viharos tél játszik, De a szerelemnek illatos virága Hulló hó közepett örökre virágzik. Oh csalogány, csattogj! Ha dalodat hallom, Azt hiszem, hogy az én szeretőm szózatja, Lágyan susogó szél, csak simogasd arczom, Azt hiszem a rózsám keze simogatja; S ha meghalok is most, — lehetne-e szebb vég ? Szivem, dobbanj végsőt, az utolsót halkan, S ts gyönyörtől fáradt én lelkem, oszolj szét Szellő-susogásban, fülemile-dalban! «Vig írások», apróbb elbeszélések, rajzok, tárczaszerü közlemények, irta Lipcsey Ádám. Megjelent Egerben Szolcsányi Gyulánál; ára a kötetnek 2 frt. Az uj törvény a vadászatról, a reá vonatkozó törvényekkel és rendeletekkel kiegészítve, megjelent az Eggenberger-féle ismert zsebkiadásban. Ára 12kr. Az akadémiai Teleki-pályázatról szóló bizottsági jelentés nyilvános felszólalást vont maga után. A bírálat ugyanis megemlékezik az «Utolsó szerelem» czímű darabról, melyre nem volt ráírva, hogy vígjáték, vagy szomorújáték. Csiky Gergely tehát, a bizottság előadója, a darab meséjének részletes elmondása által kívánta bebizonyítani, hogy a darab romantikus vígjáték s ekkép a tragédiára kitűzött pályadíjért nem versenyezhet. Mivel azonban a mese elmondása közben a jelentés bíráló megjegyzéseket is tartalmaz, ez ellen felszólal Dóczy Lajos, a külügyminisztérium osztálytanácsosa és a «Csók» ismert vígjáték szerzője. Kijelenti, hogy ő írta az «Utolsó szerelem» czimü darabot, melyet noha kizártak a pályázatról, s így érdemleges bírálat tárgyát nem képezhette, a bírálati jelentés mégis észrevételekkel kísér, s együtt említi a többi stíl gyakorlatokkal. A terjedelmes nyilt levelet, melyben felszólal, Csiky Gergelyhez intézte s kérdi tőle : ha kezdő írta volna e művet, mily bátorítást meríthetne hasonló eljárásból ? A nemzeti színház igazgatósága egyébiránt már felszólította Dóczyt, hogy darabját nyújtsa be a színházhoz. TMA Zichy-kiállítás a műcsarnokban áprilikáig tart. Most már oly kalauz is jelent meg, mely a rajzokhoz és festményekhez magyarázó szöveggel szolgál s kifejezi a művész intenczióját. Zichy