Vasárnapi Ujság – 1883
1883-01-14 / 2. szám - Verescsagin Vazul képkiállitása a műcsarnokban (arczképpel és 5 képpel) 25. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek
26 VASÁRNAPI UJSÁG. 1. SZÁM. 1883. XXX. ÉVFOLYAM. azáltal a walesi herczeg diszmenetét egy óriási festményen örökitette meg, melyen négy elefánt fordul elő, — életnagyságban. (E festmény rajzát mai számunkban szintén bemutatjuk, egy másik indiai képével együtt, melynek czime: «Az emberevő», s egy emberi hullán lakmározó tigrist tüntet föl — ebéd után.) «Templom belseje Delhiben» a másik rengeteg festménye Verescsaginnak, melyet ugy, mint az előbbit, két évi távollét után Párisban, a Maison-Lafitteban épitett tágas műtermében festett. A téli műteremhez a nyári van csatolva, mely hengereken forog s lehetővé teszi, hogy a festő, ha ugy akarja, műtermében s mégis a szabad levegőn dolgozik. Meglepetve munkájában az orosz - török háború által, a festő Bukaresten és Jassyn át Kisenevbe ment, hol Szkobelev tábornok elővédi hadosztályához csatlakozott. E hadjáratból van a legérdekesebb képcziklusa, melyből ez úttal kettőt mutatunk be. «Hósáncz a Balkánon» czime az egyiknek, melyet Verescsagin azon alkalommal vázolt, midőn Szkobelevvel a Balkánon átkelt, Konstantinápolyt is megközelitve s a békeajánlatokkal érkező török küldöttséget fogadva. A kép valóságos sarkvidéki jellegű s mutatja azt a sivár nyomorúságot, melynek a katona téli hadjárat idején kitéve van. A másik kép czime: «Harmadik roham Plevna ellen», melynek magyarázata a következő : A czár Plevnánál van. Már kétszer ostromolták a várost és nem volt bevehető : most megvirrad az uralkodó születésnapja és Konstantin nagyherczeg kijelenti, hogy «ünnepi meglepetésül» be kell venni Plevnát. — A sár térdig ér. Megértetik a nagyherczeggel, hogy a katonák elsüllyednek az átázott földön, hogy saját lovaik agyongázolják őket. Mindhiába ! A parancsszó az ostromra kiadatik .... Lőtávolságon tul, egy domb tetején, a czár, táborkarától körülvéve, fényes asztal mellett ül; itt adták fel az illatos kávét és jégbehütött pezsgőt. A czár maga poharat emel azokért, kik ma a halálba mennek érte; — a «hurrah»-k, a törökök «Allah, Allah» kiáltásai áthallatszanak hozzá; a távcsövön tisztán kivehetők a különböző hadtestek operácziói, míg végre a lőpor fellegek sürü fátyollal borítják a véres csatamezőt. Huszonötezer ember fizette meg életével a «meglepetést», mely dugába dölt, mert Plevna e harmadik ostromnak is ellenállt, s mig egymást ölték, mig egymás vérében gázoltak a «meglepetés» színészei, a czár mokkáját szörpölgetve, nyugodtan fogadta hízelgőinek szerencsekivánatait, kik hódolva hirdették : Mily boldogság a világra nézve, hogy a nagy, a győzedelmes czár megszületett! Verescsagin azóta eltávolította e képről a lakoma jeleit, de a czár táborkarával ott maradt s amig a népek öldökölni fogják egymást és a koronás fők renditletlen nyugalommal fogják nézni . Verescsagin műve fennen fogja hirdetni az égbekiáltó igazságtalanságot . . . Verescsagin tökéletes művész, ki megfelel még ama régi szólásmondásnak is: grandi artisti sont modesti. A világot, lármát, kitüntetéseket kerülve, Verescsagin tisztán feladatának él, s neje híven támogatja törekvéseit. Szive mélyéig szabadelvű s a népet tartván szem előtt, kiállításainál nem a haszonra néz, hanem arra, hogy még a legszegényebbek számára is hozzáférhetők legyenek. Mutatja ezt a következő eset is. Pétervártt egy három rubelnyi belépti diju napon, a midőn a kiállítás különösen látogatott volt, a festő meghallotta, a midőn néhány főtiszt a körülállóknak magyarázgatta, hogy nem kellene megengedni, hogy a nép e képeket lássa ; határozott illegalitás a czár ellen, őt ugy felmutatni népeinek, katonáinak, mint azon képen: «Plevna előtt.»— Verescsaginnak sem kellett több ! Másnap ingyen volt látható a kiállítás és több napon át ingyen bemenet mellett szemügyre vehette azt Pétervár minden koldusa! London, Sz.Pétervár, Páris, Bécs, Berlin, Hamburg, Drezda és legutóbb Brüsszel, falaik közé fogadván Verescsagin képciklusát, a maga egészében ítélhették meg benyomásokban oly gazdag s oly lángoló művészi egyéniségét, és mindenütt egyhangúan hódolt a közönség s a kritika az orosz festő műveinek eredetisége, merész felfogása s megkapó igazsága előtt. már a múltkor mutatványt is közöltünk belőle. A munkát a Franklin-társulat nyomdája lehető díszszel állította ki, velin-papíron illusztrácziókkal és rajzokkal. A buzgó főpap az ezeréves jubileum alkalmából Pusztaszerre, mint a magyarok első nemzetgyűlésének helyére, mint évezredes alkotmányunk bölcsőjére hívja föl a figyelmet. Ismerteti a hely nevezetesebb múltját, leírja jelenlegi helyzetét, közölvén térképét, romjainak rajzát, az ásatások alkalmával talált tárgyakat, az ősi templom és apátság alapfalainak rajzát, majd a további teendőkre vonatkozó javaslatokkal és tervekkel foglalkozik, nevezetesen : hogy Pusztaszeren az ásatások államköltségeit tovább folytattassanak, a romok az enyészettől megmentessenek és részben kijavíttassanak, s minthogy az ezredéves emlékünnepélynek egyik főmozzanata Pusztaszeren kell hogy legyen, ez alkalomra a romok fölé egy emléktábla helyeztessék, a környéken levő hét halom a hét vezér nevéről neveztessék, a romok körül egy terjedelmes diszkért — park — létesíttessék, s a romok szomszédságában egy kisebb stylszerű emlékkápolna emeltessék ; végül pedig az évezredes ünnepély örök emlékeül Budapesten a Gellérthegyen egy magyar dicsőség csarnoka — Pantheon — állíttassák a nemzet nagyjainak megdicsőitésére. A műhöz van mellékelve a magyar Pantheon tervének alaprajza is Czigler Győzőtől, mely a magyar mérnök- és épitész-egylet pályadiját nyerte. E mű a magyar nemzetnek van ajánlva, bolti ára 1 frt 50 kr. A tiszta jövedelem fele a pusztaszeri emlékkápolna, a másik fele a magyar Pantheon javára van szánva. Előfizetést hirdetnek Sátoralja-Ujhelyről Boruth Elemér, Karsa Ferencz és dr. Chyzer Kornél Zemplén megye alispánjának, Matolai Etelének ily czimű munkájára: «Visszaemlékezéseim honvéd életemre,» és Lázár Vilmosnak az aradi fogságban irt «Emlékiratára». Matolai a szabadságharczban hadsegéde volt Lázár Vilmos ezredednek, a IX. hadtest parancsnokának, s részt vett ama súlyos küzdelmekben, melyeket parányi erő vivott a dukla-kassai hadászati útvonalon az orosz csapatok legnagyobb erejével. A szabadságharcz épen ez a része legkevésbbé ismeretes. Matolai mindjárt a függetlenségi harcz legyőzése után megirta az eseményeket, s munkája 1850 óta készen van. Lázár Vilmos emlékirataival együtt 20 ívre fog terjedni, a tavasszal jelenik meg, előfizetési ára 2 frt. Ez összeg dr. Chyzer Kornélhoz, Zemplénmegye főorvosához Sátoralja-Ujhelyre küldendő. «Egy ima,» elbeszélés, irta Carmen Sylva, forditotta B. Büttner Lina. Érdekes kis könyv, már szerzőjénél fogva is, a ki nem más, mint Erzsébet román királyné. Az elbeszélés igen ízléses kis kötetben jelent meg Aigner Lajos kiadásában, s ára 1 frt 20 kr. «Ilonka könyve» a czime egy kötet elbeszélésnek, mely Hon Béla kolozsvári írótól jelent meg, kinek neve a szépirodalmi lapok olvasói előtt nem ismeretlen. Nyolcz elbeszélés van együtt: A korektor. Akit élve temettek el. A koponya. A boszu. A velenczei nő. A Gellérthegyen. A szomszéd zártszék. A szép postamesterné. A kötet a Révai-testvérek bizományában egy írtért kapható. «A Magas-Tátra, a Szepesség és a szepességiek» czimü füzet jelent meg Bécsben magyar és német nyelven. Két felolvasás ez, melyeket Heksch Sándor a pozsonyi Toldy-körben tartott, s most hogy két nyelven is megjelent, mint «A fürdő- és útikalauzok» egyik füzete, alkalmas lehet, hogy szélesebb körben fölhívja a figyelmet a magyar felvidékre és a Kárpát-egylet működésére, melylyel szintén tüzetesen foglalkozik. A füzet ára 25 kr., s megrendelhető a szerzőnél Bécsben, III. Ungargasse 29. Folyóiratok. A »Philologiai Közlöny» újévi első füzete gazdag tartalmú. Kardos Albert nagyobb tanulmányt kezd meg benne a XVI század magyar lyrai költészetéről ; Boross Gábornak, a hellén költészet egyik alapos ismerőjének «A görög elegia az alexandrín korig» czimű értekezéséből szintén az első részt kapjuk. Rövidebb közlemények: Goldziher Ignácztól «A keleti tanulmányok történetéhez hazánkban a XVII. században», dr. Wlislocki Henriktől: «Magyarból átvett czigány szavak»; Háhn Adolf pedig Arany Jánosnak körösi tanár korából eredő két bírálatát közli, melyet egy VIII. osztálybeli tanuló szépirodalmi kísérleteire irt. Érdekes a füzet könyvismertető rovata. Ebben Vámbérynak a magyarok eredetéről szóló művéről ketten irnak: Pozder Károly fiatal orientált ta nagy elismeréssel; továbbá ifj. Szinnyei József, ki finn-ugor szempontból bírálja Vámbéry nézeteit és nyelvészeti fejtegetését. Az «Ungarische Revue», melyet Hunfalvy Pál az akadémia segélyezése mellett szerkeszt, januári füzetének első közleményében Arany Jánossal foglalkozik, közli a költő arczképét is, önéletrajzát, és költészetére vonatkozó újabb adatokat. Ábel Jenő érdekes czikkben ismerteti Garázda Petrust, a tizenötödik századbeli magyar humanistát, Marczali Henrik pedig «Zur sächsischen Frage in Siebenbürgen» czimmel síkra száll Zieglauer Ferdinánd német író ellen, ki egy Bécsben kiadott hatszáz lapnyi vastag kötetben intézett új jajveszéklést a magyarok zsarnoksága által elnyomott szászok érdekében. Mikszáth Kálmántól egy szép kis elbeszélés fordítása van e füzetben, Sturm Albert pedig Mikszáth Kálmánról és műveiről közöl rövid jellemrajzot. Különböző rövid közlemények után végül még egy költemény következik, Arany Jánosnak «A walesi bárdok» czimü remek balladája, melyet Farkas Miksa fordított németre. «Idézetek tára» czimű havi füzeteket indított meg Budapesten Dvorzsák János pécsmegyei pap. Az egész csupa idézet lesz a szent könyvekből, klasszikus és modern írókból. Egyik czélja — mint fejtegeti, — hogy a tanuló ifjúságnak segédkönyvet nyújtson irodalmi dolgozataik szerkesztésénél. Betűrendben közli a jeles mondásokat, például az akaratra vonatkozókat együtt, először hazai, aztán külföldi írókból, majd régi klasszikusokból, végül vallási könyvekből. Előfizethetni 3 frtjával egy évre Budapesten, II. kerület Donáti-utcza 3. sz. alatt. Egy füzet ára 30 kr. «A közlekedési eszközök történetéből,» mely a posták, vasutak, távírdák, gőzhajók stb. történetét és jelenlegi állapotát tárgyalja számos rajzzal, s Csikvári Jákó szerkeszti, a 25—26. kettős füzet jelent meg, Olaszországra, Görögországra, Japánra vonatkozó közleményekkel. Ára 80 kr. Kolozsvárit Törös Tivadar szerkesztésében megjelent «Afganistan Vártán humorisztikus kalendáriuma«. Afgánistán tudvalevőleg a «Bolond Istók» örmény alakja. A naptár nemcsak örményes dialektusban irt leveleket, verseket és elmélkedéseket közöl, hanem a királyhágóntúli viszonyokkal és emberekkel is élezelődik. Ara 60 kr. Pályázat ődára. A Katona József szülőházát Kecskeméten díszítendő emléktábla leleplezése alkalmából a rendezendő bizottság pályázatot hirdet egy ódára, melynek tárgya hazánk első drámaírójának apotheozisa. Jutalom 20 drb cs. kir. arany. Határidő 1883. márcz. 15-ike, a mely napig a pályaművek dr. Szeless József takarékpénztári igazgatóhoz, mint az ünnepélyt rendező bizottság elnökéhez, Kecskemétre küldendők. A nyertes mű az ünnepélyen 1883. április 16-án fel fog olvastatni. Az akadémia pályázatai. A mult év utolsó napján több pályázat határideje telt le az akadémiánál. A Teleki-féle jutalomra, melyre most drámák pályáznak, 23 pályamű érkezett. Ezekből kettő vígjáték, tehát nem pályázhatnak. A drámák : Hunyadi László, Rosimund, Lombiak, Tungli, Egy szív története, Bánfi Dénes, A pártos, Bajamente, Két római, Utolsó szerelem, Légyott, Késő ébredés, Mária király, Az egoisták, Harmadik Endre király, A lászlóvári gróf, István Bosznia királya, Zrínyi Péter, Vál, Sámson, Ajandides. A Farkas-Raskó díjra (mely hazafias költeményekre most van kitűzve először) 16 vers érkezett: Szózat a zsidókhoz, Tárogató, Elzúgott a vihar, Zsidó fiuk, A gyermekhősök, Ima, Honszeretet fényes könyve, Puszta oltár előtt, Nemzetiség, Edit, Hazám története, Gr. Telekyhez, A magyar szabadság, Nyaláb romján, Megtagadva, Arany János emlékezete. A Marczibányi jutalomra egy pályamű érkezett: A magyar szórend elmélete. A Czartoriszky-jutalomra is egy : A magyar-lengyel érintkezés történetéhez. Az Oltványi jutalomra szintén egy: A magyar Pálos-szerzetesrend története. A Péczely-jutalomra kettő: Adassék elő Bosznia története. Bosznia történelme a legrégibb időktől a magyar fenhatóság alatt. A Fáyjutalomra egy: Az európai főbb államok adóügyének történeti fejlődése s jelen állapota, különös tekintettel Magyarország adóügyének s államháztartásának rendezésére. Az Mhenaeum pályázatára (magyar hírlapirodalom története), valamint a Fraknói-pályázatra (egyházmegye története) és a Vitéz-pályázatra (magyarországi könyvtárak története) pályaművek nem érkeztek. Ellenben amire az idén nem volt pályázat hirdetve beérkeztek : A Karácsonyi-jutalomra : Előkelő világ, vígjáték. A Nádasdy-,jutalomra: Két árva. A feledés utja. Aranka. A Teleki-pályázatra beküldetett két vígjáték : Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. A szemorvos. Kétszázötven frank pályadíjat tűznek ki egy kis elbeszélésre a Révai-testvérek, mint a «Jó könyvek» czimü népies irodalmi vállalat kiadói. Az elbeszélés tárgyának a pálinkaivás káros hatását erkölcsi tanulsággal kell fölmutatni. Terjedelme egy, legfő- IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. «Pusztaszer és az ezredéves ünnepély», írta Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát, gyulai lelkész és országgyűlési képviselő. E munkáról szóltunk