Vasárnapi Ujság – 1883
1883-06-24 / 25. szám - A tisza-eszlári bünper (16 képpel) 406. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek
406 VASARNAPI UJSAG 25. SZÁM 1883. xxx. I T FOLYAM. A TISZA-ESZLARI BUNPÖR. E hó 19-én kezdődött meg Nyíregyházán a végtárgyalás amaz ismeretes pörben, mely már tizenhárom hó óta tartja izgatottságban a kedélyeket s melynek oly jelentékeny része van a filosemita és antisemita táborok harczának elkeserítésében nemcsak minálunk, de a külföldön is. A közönség feszülten nézett e végtárgyalás elé s a fővárosi sajtó rendkívüli, eddig páratlannak mondható erőfeszítést tett, hogy teljesen eleget tegyen a közönség érdeklődésének. A hírlapok oda küldték legserényebb tudósítóikat, berendeztek egy egész gyorsirodát, mely szórólszóra jegyzi le a tárgyalás folyamán mondottakat, külön távirdavonalat béreltek ki ez alkalomra, minden napra négyszáz forintért, s egy táviróhivatal egyedül csak a tárgyalásról szóló jelentések szállításával foglalkozik, 15—20 ezer szót röpítve naponként a fővárosi lapokhoz, melyek szó szerint közlik a tárgyalásokat hosszú hasábokban, mégpedig oly gyorsasággal, hogy a tárgyalás délelőtti részét már délután egész terjedelmében olvashatjuk Budapesten. Azonfelül ott vannak a képeslapok rajzolói, kik ott helyben papírra vetik a bűnpörben szereplő nevezetesebb alakok arczvonásait, a fontosabb jeleneteket, stb. A «Vasárnapi Újság» részéről a helyi viszonyokat már hónapok óta tanulmányozó Ábrányi Lajos van jelen, kinek vázlatai után veszik olvasóink az itt közölt képeket, kivéve a Scharf Móriczét, mely fénykép után készült. Nyíregyháza megélénkült az idegenek sokaságától, kik a törvényszéki dráma idegfeszítő lefolyását szemlélni jöttek. Maga a nyíregyházai nép közönyösen viseli magát a perrel szemben. «Nem a mi gondunk, — mondják, — majd eligazítják azt az urak». Egy csapat munkátlan nép azonban mégis ott ácsorog azon épület lánczokkal elrekesztett előtere előtt, melyben a tárgyalás tartatik. Az épület a megyeháza, de abban ülésez a törvényszék is; kívülről is igen csinos épület. A tárgyalási teremben mintegy harmadfélszáz hallgató fér el. Bejutni csak jegy fölmutatása mellett lehet. A bíróság részére korláttal elrekesztett helyen emelvény van föntartva. Itt foglal helyet Kornis Ferencz és két bírótársa: Russu Gusztáv és Gruden Ernő. A birói emelvénytől jobbra Szeyffert Ede, a kir. főügyészi helyettes foglal helyet, míg balra a védő ügyvédek ülnek: Eötvös Károly, Funták Sándor, Friedmann Bernát, Székely Miksa és Heitmann Ignácz, ugy hogy ezek is a korláton belül, a bíróság oldalán nyertek helyet. A bíróság előtti négy lépésnyi széles tért szintén korlát választja el a terem többi részétől. Itt vannak, a bírói emelvénytől jobbra, a szakértők, balra a hivatalos gyorsírók részére föntartott helyek. A bírósággal szemben négy hosszú pad áll, mely a vádlottak és tanuk részére állíttatott oda. A korláton kívül a közönség foglal helyet, az első sorban a hírlapok tudósítói. A közönség soraiban ott látni Bary Józsefet, aki e körben az elővizsgálatot teljesítette s Onody Géza és Verhovay Gyula képviselőket s több nőt is. A tárgyalás első napján, 9 és fél órakor négy fegyveres börtönőr helyezkedett el a vádlottak padjai oldalán, mire bevezették a vádlottakat. Az elnökkel szemben balra eső első padon a fővádlottak: Schwarcz Salamon, Mollner Hermán, Buxbaum Ábrahám és Scharf József, az e mögött levő padon Braun Ábrahám, Lusztig Sámuel, Junger Adolf és Braun Lipót foglaltak helyet. A balra eső első padot Smilovics Jankel, Taub Emánuel és Weiszstein Lázár, a mögötte levőt Grosz Márton és Klein Ignácz foglalták el. A birói emelvény mögötti terem a tanuké, kik százon felül vannak beidézve. Minél inkább közeledik a tárgyalás megnyitásának pillanata, annál idegesebb lesz a közönség, mely úgy tekint a történendők elé, mintha valami érdekfeszítő színdarab megkezdését várná. A teremben egyre nagyobb lesz a hőség, mely elől azonban szünet előtt senkinek sem jut eszébe a szomszéd teremben berendezett buffetbe menenekülni. A jelenlevők mindegyikének elárulja arcza, ki melyik párthoz tartozik s csaknem kiolvashatni a szeméből a félelem, a remény, az izgalom kifejezését. Fölismerni azonnal, hogy ez nem közönséges hallgatóság, hanem olyan khorus-féle, mint az antik tragoediákban, mely maga is részese a darabnak. Mikor a hat fegyveres drabanttól kisért vádlottakat párosával bevezetik s helyeikre leültetik, tetőpontjára hág az izgatottság. Minden szeme feléjök fordul. Egytől egyig typikus alak, valóságos tanulmány-fejek, festő sem gondolhatna ki különbeket. Siri csend van a teremben, midőn Kornis elnök az ülést pontban 10 órakor megnyitja. Kornis Ferencz elnök előkelő tartású, valóságos arisztokrata alak. Nagy-Halászban Szabolcsmegyében 1835 márczius 22-én született. Tanulmányait a kassai akadémián és a budapesti egyetemen végezte. 1855 szeptember 1-én lett joggyakornok Beregszászban az akkori cs. kir. törvényszéknél; azután ugyanazon törvényszéknél segédbiró; 1859-ben gyakorlati birói vizsgát tett; 1861-ben az októberi diploma megjelenésekor hivataláról lemondott; később Ugocsa vármegyében tiszteletbeli szolgabíró lett, majd az egész tisztikar leköszönvén, 1862-ben letette a köz- és váltó-ügyvédi vizsgát, és mint gyakorló ügyvéd működött 1864 nov. 1 -ig. Ez időtől kezdve egész a királyi bíróságok szervezéseig megyei törvényszéki ülnöki hivatalt viselt. 1871 szeptemberben Ugocsa vármegye közönségének közóhajára a nagy-szőllősi kir. törvényszék elnökének kineveztetett, kineveztetésekor Nagy-Szőlősön fáklyásmenettel tiszteltetett meg. 1875-ben feloszlattatott a n.-szőllősi törvényszék. Október 15-től kezdve Nyíregyházára helyeztetett, s azóta itt működik. Az elnöki székben magas, délczeg férfi, nagy bajusszal, mely szüntelenül mozog nyugtalan ajkain. Méltóságosan és mégis fesztelenül ül ott, mint aki érzi, hogy ő itt nagyhatalom. De nem él vele vissza. Esze is helyén van, gyorsan riposztot s nem lehet megzavarni. Ő tesz föl minden kérdést, felel, ügyel, gondolkozik s csak ritkán nyul a csengetyühöz. Mellette ülnek Russu Gusztáv és Gruden Ernő nyíregyházai k. törvényszéki birák. Rumi 1841. aug. 9. Szemlakon (Aradmegyében) született. A gymnáziumi tanulmányokat Aradon, a jog- és államtudományokat a budapesti egyetemen végezte. 1867 máj. 24-én Aradmegyében a világosi járásban megyei esküdtnek választatott és t. szolgabírónak neveztetett ki. 1871 decz. 20. a borosjenői kir. törvényszékhez bírónak kineveztetett, majd ezen törvényszék megszüntetésével 1876-ban a nyiregyházai törvényszékhez helyeztetett. Ügyvédi vizsgát tett. Gruden Ernő Biharmegye Tóthi községben 1814 nov. 16-án született. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte ; ügyvédi vizsgát tett; 1848 nov. 26-tól a fegyverletételig a m. honvédségnél mint hadbíró működött; 1850 szept. 26-tól — 1865 márczius végéig cs. kir. katasztrális biztos; 1865 márcz. 31-től szabolcsmegyei törvényszéki ülnök 1871 decz. végéig ; ettől kezdve kir. törvényszéki biró Nyiregyházán. Az elnök megnyitó beszéde szorgos megfontolásról tanúskodik. Minden szava mélyen át van gondolva. Kijelenté, hogy a bíróság feladatának ez ügyben nem egyedül azt tekinti, ha vájjon a vádlottak csakugyan bünösök-e abban a mivel terheltetnek, hanem azt is, hogy a vád nem azon czélból származó koholmány-e, hogy a hitfelekezetek közti jó egyetértést megzavarja, hogy nem boszu műve-e, mely egyesek netaláni hibáiért egy egész osztályt akar sújtani? A tapintatos, elfogulatlanságról tanúskodó beszéd mindenfelé kedvező hatást tett. Az elnök után Szeyffert Ede, főügyészi helyettes emelt szót, nagy feltűnést keltve vádbeszédével az által, hogy éle nem annyira a vádlottak, mint az elővizsgálat, a vizsgálóbíró, az eljáró bíróság s mindazok ellen irányult, kik terhelő körülményeket hoztak föl a vádlottak ellen. Fölveti a kérdést: hogy mondják meg, miért, mi okból ölték volna meg Solymosi Esztert a vádlottak"? Mert indok nélkül szándékos gyilkosságról szó sem lehet. S megfelel rá maga, hogy vallásszertartási okot gyanítanak. De ő ebben nem hisz, lehetetlenségnek tartja, — ez látszik ki minden szavából. Az elnök nem hagyhatta szó nélkül a különös vádakat. Semmi megjegyzése nincs, úgymond, ahhoz, hogy a közvádló inkább a védelem szerepét tette a magáévá, de az ellen tiltakozik, hogy a törvényszék azzal vádoltassák, hogy rituális gyilkosságot keresett. Élénk helyeslés követte az elnök szavait. A vádbeszéd után a vádlottak elhagyván a termet, megkezdődött a tanúk és vádlottak kihallgatása. Bevezették özvegy Solymosinét, az eltűnt Eszter anyját, ki magas, sugár, halvány alak, kétségkívül szép lehetett fiatalabb éveiben. Feketébe volt öltözve, mint ahogy illik egy gyászoló anyához. Kis fekete kendő a fején, ugyanolyan vizitke, csak a szoknyája babos. Hosszúkás, intelligens arczu asszony, apró, kékes szemekkel, melyek megtört fényükkel szomorú jelleget kölcsönöznek a napsütött arcznak. Halkan beszélt, némi fájdalom rezgett át szavain. Ámbár nem csoda, hogy nem tettek mélyebb benyomást, mert az igazi érzés melege már lekophatott azokról, hiszen mióta s hányszor kellett már neki mindezt elbeszélni. Az emberrel meg lehet unatni még a búbánatot is. Solymosiné eleinte mintha lámpalázt érezne annyi nagyúri nép előtt, de aztán belejött s mindinkább emeltebb hangon adta elő jjanaszát. Az elnök valóságos művész volt a kérdések föltevésében, oly értelmesen markolt bele az előadási fonalakba, hogy épen a velejét véteti ki velők annak, a mit mondani akarnak, el tudván hagyatni a fölösleges czafrangokat. De azért mégis előadja magát egy-egy mulatságosabb intermezzo, mosiné igen naiv asszony, s főleg maga Soly— írja le a leányát — hogy nézett ki? szólt közbe az elnök. — Nem tudok írni kérem alásan. Később azt a kérdést intézte hozzá Kornis, milyen volt Eszter testalkatra nézve. — Olyan volt, mint Zsófi (az idősb nővére). — Hát Zsófi milyen ? — Zsófi is inyit-nyal» kérem alássan. Ami nyilván azt jelenti, hogy vézna. Elmondja, hogy midőn leánya eltűnt, egész falu azt beszélte, hogy a zsidók emésztették el; hogy aztán két ismeretlen zsidó 200 frtot ígért neki, ha leányát élve vagy holtan felismeri, s hogy egy zsidó bába azért jött hozzá, hogy leányának egy ingét elvigye tőle. Félénken jött, szomorúan távozott a teremből, fejét szelíden lecsüggesztve. Most a védők egyike, dr. Friedmann Bernát arra kéri az elnököt, hogy a vádlottak a tanukkal szembesüttessenek, hátha beismerik bűnüket. S az elnök csakugyan bevezetteti a fővádlottakat egyenként, röviden tudatva velük, hogy mi ellenük a vád. Scharf Józsefről, a terhelő tanú, Móricz atyjáról az elnök megfeledkezik, mire ez fölkiált: — Hát engem mivel vádolnak? Vagy elmehetek ! Most emeli föl szavát először Eötvös Károly védő, ki belső izgatottságtól halványan ül székében. Hatalmas szentori hangon, mintha parancsolna, kéri az elnököt, világosítaná föl a tanukat, hogy nem igaz az az elterjedt balhiedelem, mely szerint zsidók keresztények ellen, viszont keresztények zsidók ellen büntetlen is hamis tanúságot tehetnek. Majd kérdi, mikor és hogy idéztetett meg Scharf Móricz tanú? Friedmann védő ügyvéd Bary vizsgálóbíró jelenlétére tesz észrevételt. * Az első vádlott Schwarz Salamon, eszlári sakter, 38 éves, de sokkal idősebbnek látszik. Sápadt, beesett arcza, komorú mellkasa, idegesen reszkető keze s gyakori köhécselése arra mutatnak, hogy mellbeteg. Jól beszél magyarul, Schwarcz Salamon.