Vasárnapi Ujság – 1883
1883-09-09 / 36. szám - Bécs 1683-ki ostromának főszereplői: Kara Musztafa török nagyvezér. Sobjesky János lengyel király. Gróf Starhemberg Rüdiger Ernő táborszernagy. Miksa Manó bajor választófejedelem. I. Lipót császár-király. V. Károly lotharingiai herczeg 36. szám / Arczképek, Külföldiek - Turgenyev Iván 36. szám / Arczképek, Külföldiek - Turgenyev Iván (arczképpel) Csopey László 577. oldal / Élet és jellemrajzok - Jelenetek Bécs ostromából 1683. (Képcsoportozat) 36. szám / Időszerű illusztrácziók - Csillag Anikó 36. szám / Népviselet; genreképek - «Jolán» czimü regényhez (22 kép) 36. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Angol nők versenyuszása 36. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
36-ik szám 1883. BUDAPEST, SZEPTEMBER 9. Előfizetési föltételek : VASÁRNAPI ÚJSÁG és 1 egész évre 12 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt:félévre— 6 « Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG : I egész évre 8 frt 1 félévre— 4 « XXX. évfolyam Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : I egész évre 6 frt [ félévre—3« Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. TURGENYEV IVAN. 1818-1883. NEMCSAK Oroszország, de a század egyik legnagyobb költőjének halálhire az, melyet két rövid szóban vert ki a táviró, hogy oly veszteséget tudasson, minőre készülve igen, de elkészülve soha sem lehet teljesen a fogékony kebel. Mert Turgenyev rég élőhalott már; szervezete lassan pusztult, lelke fokozatosan sötétült el és törött meg, s a halál befogott szemekkel vezette át a nagy ismeretlenbe, honnan nincs többé visszatérés. A roncsolt test kínjairól, a beteg lélek emésztő kórjáról, melyet időnként a téboly rohamai tettek még tragikusabbakká, hetenként, sőt naponként tudósítottak a lapok ; most, hogy a jelenkor egyik legnagyobb költője felé ravatal borítja árnyát, a koszorú, melyet Európa fon számára, nem lesz elég nagy, hogy befogadja keretébe dicsőségének emlékét. Mert aki egy fajnak, egy faj erényeinek és gyöngeségeinek, emlékeinek és vágyainak, természetének és szokásainak, öntudattá vált múltjának és ösztönszerű jövőjének, vérmérsékének és bölcseletének irodalmi felfogása és visszaadása által emelkedik ki környezetéből, az polgárjogot vált magának ama vezérszellemek sorába is, kiknek neveihez az emberiség egyetemes érdekei s a polgárosulás átalános föltételei vannak kötve. Turgenyev géniusza az egész orosz nemzet géniusza. Mint regényíró olyannyira egészen az orosz nemzeté, hogy mint orosz írót okvetlenül egész Európa is magáénak kell, hogy vallja. Mert ez épen a világpolgárság titka; nem a fajvonások és nemzeti sajátságok fakó elmosódása, egy szürke semlegesség keretében, de minden faj- és nemzeti jelleg szabad érvényesülése, egy magasabb, átalánosabb egységben. Így ha Turgenyev saját hazája életéből és társadalmából választja is tárgyait, meglátszik rajta, hogy európai műveltség lehel azokba életet. * Turgenyev Szergjejics Iván született 1818. október 28-án (Gergely-naptár szerint november 9-én) Orel kormányzósági székvárosban. Családja előkelő származású, jómódú volt, több tagja magasabb állami tisztségeket is viselt. Költőnk atyja,Turgenyev Szergiusz, katonaviselt ember volt. Fia otthon nyerte neveltetését egészen egyetemre meneteléig. A szülői háznál megtanult francziául és más külföldi nyelveket, az oroszt meg olyanformán beszélte csak, mint Oroszország első költője, Puskin Sándor, ki midőn iskolába került, jól verselt franczia nyelven, de annál rosszabbul beszélt oroszul. Tizenöt éves korában Moszkvába ment tanulni a szépművészeteket, majd egy év múlva Szentpétervárott folytatta egyetemi tanulmányait, melyeket 1837-ben végezett be. Ez évtől kezdve egészen 1841-ig külföldön tartózkodott; Berlinben hallgatta a filozófiát, beutazta Svájczot, Olaszországot és Németországot. Visszatérve hazájába, csakhamar állami szolgálatot vállalt a belügyminisztériumban, de valamint annak idejében Gogoly, ugy ő is nem soká birta ki a bürokrata életet s már 1843. évben leköszönt hivataláról. 1843-tól 1846-ig kezdtek tőle megjelenni névtelenül apró versek és nagyobb költemények is, melyek többékevésbbé sikerültek valának ugyan, de még se jósoltak fényes jövőt írójuknak. Már-már abbahagyni készült a szépirodalmat, mint amelyhez nem érez magában hivatást; azonban a Puskin alapította «Szovremennik» («Kortárs»)szerkesztőjének kívánságára «Khorj és Kálinics» czim alatt rövid prózai rajzot irt 1846-ban, mielőtt ismét külföldre utazott volna. Ez 1847. évben jelent meg, igen nagy tetszést aratott és beve TURGENYEV IVAN.