Vasárnapi Ujság – 1883

1883-05-13 / 19. szám - Lókiállitás és lóverseny. V. B. S. 310. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek

1­9. SZÁM. 1883. XXX. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. * * 311 alatt dicsőségteljes versenypályát futott végig, bár nem nyert annyiszor, mint csikója «Highflyer.» Gyönyörű és erőteljes ló volt, felében török, felében arab vegyülék. Főnevezetessége azon­ban családfájában áll, mely 497 nyerőt mutat­hat fel, összesen több mint két milliónyi díj­összeggel. Közel áll hozzá siker tekintetében a tiz évvel előbb született «Matchem,» mely azonban koránt sincs a mai nemzedékben oly számmal képviselve mint «Herod.» Nyertes ivadékainak száma 354, s az ezek által képviselt nyeremény­összeg másfél millióra rug. «Eclipse», a harmadik nevezetes ős, egy nyolczadban a már említett Godolphin, egy tizenhatodrészben pedig szintén arab Darley­vegyülék, még több másodrendű nüans­­szal vérében. Mint Herod, Eclipse is a cumberlandi herczeg nevelése, kinek halálával Wildmann, majd Kelly birtokába került. Termete igen hosszú és alacsony volt, lovaglása pedig fékte­len természetéért rendkívül nehéz. De sohasem győzték le, s győztes ivadékainak száma 344, az ezek által nyert összeg pedig egy millió ötszáz­nyolczvanezer forint. A felsorolt egyedektől veszik többé-kevésbbé közvetlenül eredetöket már most a mai neve­zetesebb tenyészfajok közül a Waxy-k, az Or­ville-k, a Buzzardok, a Blacklockok, stb. Waxy, valamint Orville is, Eclipse és Herod vérvegyü­lék, némi Godolphin keresztezéssel. Ivadékai mind kitűnő futók; ötven év alatt 13 Derby-győ­zőt adott, nem számítva egyéb sikereit. Jellemző tulajdonai, vasizmok, de rendkívül vékony lá­bak. Erős szenvedélye a futás, s e tekintetben esélyei a távolsággal nőnek. Nagyobb fokban egyesíti a kitartást és a gyorsaságot Orville, mely szintén Her­od-vér. Ennél kitartásban gyöngébb, de gyorsaságban nagyobb a Buzzard, melyet finom hajlású vállai, kissé gyönge alsó c­ombjai s egyenes térdhajlása árulnak el. Egy faj sem fut oly kevés fáradt­sággal mint ez, s habár kevés példány van közülök, kifogástalan alkatú, de gyönyörű járása mindegyiknek meglepő. Látható erőkifejtés nél­kül repülnek inkább mint futnak, s míg az Orville-faj sokszor megkívánja a sarkantyút vagy a korbácsot, addig ezt csak természetes becs­vágya hajtja, könnyeden és elegánsan. Trainja könnyű, mert husa feleslegét hajlandó hamar elhagyni. Még a Blacklockok érdemelnek különösebb figyelmet, közönséges, plebejus kinézéseikért, melyekhez meglehetős lapos homlok járul. Szo­lid, kitartó faj ez, bár kissé hiányos tempera­mentummal s nehéz traviirozhatással. Ez apáktól erednek a mai versenylovak legnagyobb részben. Mindeniknek vannak elő­nyei és hátrányai, s e tulajdonságok természe­tesen egyiket egyik, másikat másik verseny­nemre képesítik leginkább. A lótenyésztés fontos titka épen e hajlandóságok kifürkészésében és lehető kizsákmányolásában áll. Egyik legkiválóbb neme a verseny­sport­nak, a steeple-chase (akadályverseny), körülbe­lül ötven év előtt jött divatba, még­pedig oly czélból, hogy a nagy terhek következtében elcsi­gázott és elfajult vadász- és hátaslovaknak új lendületet adjon. Gondolták tehát, hogy ha négy mérföldnyi pályán steeple-chase-versenyeket rendeznek, még pedig eleinte 12 fontnyi teher­rel, ez által piaczot nyitnak az ily fajta lovak­nak s elősegítik azoknak fokozatos javítását. Az angol steeple-chase-k különösen oly szigorúak voltak, hogy gyakran alig egy-két ló ért a czél­hoz, a többi kidőlt, vagy visszariadt a sövény­kerítésektől. Mindazonáltal az uj verseny nem késett népszerűvé lenni, s nemsokára, mint a síkversenyeknél, a steeple-chase-eknél is beve­zették a handicap-rendszert, mely a különböző előnyű lovak nyerő esélyeinek különböző ter­hek által való kiegyenlítésében áll. Végigtekintve újabb versenyeink sorozatán, különösen a steeple-chase hanyatlását kell első­sorban konstatálnunk. Igaz, hogy egy időben az angolok is nagyon izgattak ellene, s igaz, hogy a jó steeple-chase-ló is oly ritka, mint akár egy Derby-i győző, de hisz e versenynek épen e rendkívüliségében rejlik főérdeke, s nemcsak a közönség, de a tenyészet érdeke is megbánná, ha lassan-lassan csakugyan kimenne a divatból. V. B. S. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Jókai Mór a nyár folyamán négy nagyobb mun­kába fog. Mint a Nemzetben olvassuk, két regényt ír, melyek egyike, «A czigány bárón, legközelebb fü­zetes kiadásban indul meg, Jókai Róza k. a. saját­kezű rajzaival ékítve; másika pedig a * Lőcsei fehér asszony» czimen a Nemzet tárczájában fog megje­lenni. Mindkét regény történeti tárgyat ölel föl, s az első Mária Terézia korában játszik. Jókai most fogja befejezni a «Magyarok története» czimü művé­nek második részét, mely hazánk történetét a mo­hácsi vésztől egészen napjainkig tárgyalja. Végül «Negyven év alatt» czimmel Jókai egybegyűjti a mun­káiban előforduló költői részleteket, mondásokat, s közzéteszi azokat más ilynemű gyűjtemények min­tája szerint. «A férj filozófiája.» («Az egyedüli mód.») Ily czimű regény jelent meg a napokban ifj. Ábrányi Kornél­tól Szerző a női erény lélektanát teszi vizs­gálat tárgyává, s arra az eredményre jut, hogy bizo­nyos körülmények közt az minden kísértésen dia­dalmaskodni tud Ábrányit nem az­ életfelü­letességei vonzzák megfigyelésre. Nem mondhatni ugyan, hogy Ábrányi képes volna reflexióit teljesen tárgyába ol­vasztani be, sőt okoskodásai néhol túlterjeszkedők, mindazonáltal műve azok közé a regények közé tar­tozik, melyeket a magvasabb olvasmányok közé szoktak sorozni. Főrangú szalonok és a kaszinói élet képezik az Ábrányinál már megszokott keretet e regényhez is, melyet az emberi léleknek minden tanulmányozója érdeklődéssel, sőt élvezettel olvas­hat. Ára 1 frt. «A Petőfi társaság könyvtára» czimü válla­latból, melyben Aigner a társaság kiadásában meg­jelent köteteket füzetes alakban bocsátja közre, ujabban nyolcz füzet (14­—21-ik) hagyta el a sajtót. Ezekben a következő müveket szerezhetni meg, fü­zetenkint 30 krajczárjával: «A nyomorúság iskolája,» regény Vértesi Arnoldtól, három füzet. «Moliére élete és müvei,» Szana Tamástól,két füzet. «Költemények», Endrődi Sándortól, két füzet. «A munkáskérdésről» gr. Zichy Jenő is irt 38 lapra terjedő füzetet. Elmondja abban nézeteit e fontos ügyben , a munkások sorsának javítására az önsegély és szövetkezésben látván a leghathatósabb és legpraktikusabb módot. A füzet ára 20 kr. Folyóiratok. A «Philologien Közlöny» májusi füzetében Heinrich Gusztáv két német irodalomtör­téneti tanulmányt közöl : «A Hildebrand-dal» «Teli-tanulmányok» czimmel. Radó Antal «A mű-és gyar műfordítás története» czimü dolgozatot irt, ezt követi «Az alliteráczió szerepe a latin költészet­­ben», Pirchala Imrétől; « Vas Gereben», a tősgyöke­res magyar iró életének és működésének rajza Váli Bélától; «A római szinköltészet akadályai» Krausz Jakabtól, végül könyvismertetések s kisebb vegyes közlések. — A «Nemzeti nőnevelés» áprilisi füzetében Buzogány Áron közoktatásügyi osztálytanácsos sta­tisztikai adatokban bő czáfolatot írt Vargyas Endre győrmegyei tanfelügyelőnek egy támadására, mely azt mondja, hogy a tanítónőképző intézetek csak a női proletárokat szaporítják, mert nem juthatnak álláshoz. Buzogány adatai szerint az állami intéze­tekben eddig 1712 tanítónő nyert oklevelet, ebből 1233 van alkalmazva. A férjhez menetelt, halálozá­sokat beszámítva, 192 nincs alkalmazva mint ta­nítónő, de ezekből több magán családoknál, s a pos­tánál nyert alkalmazást. A füzet további közlemé­nyei: «A boldogságról», Lederer Ábrahámtól; «Arany János életéből», Komáromi Lajostól; «A ta­nítónők menedékháza», György Aladártól; «A po­gány magyarok műveltsége», Sebestyén Gyulától; «A kolozsvári női kézimunka-kiállításról», Buzogány Árontól; végül pedig kisebb vegyes közlemények. — A « Keresztény Magvető» kolozsvári unitárius folyóirat márczius-áprilisi füzetében dr. Bartók István ír a tanulók túlterheltetéséről, a tanítók túlvitt buzgal­mának róván föl ezt. Charruaud Dezső a franczia­országi protestáns egyházi viszonyokat ismer­teti, stb. A «Nemzetgazdasági Szemle» uj füzetében gr. Csáky Gyula a tanyabérrendszert ismerteti, a nagy gazdaságok czélszerü felaprózásának előnyét mutatva ki. Pólya Jakab a gr. Széchenyi István ja­vaslatait eleveníti föl a birtok­minimumról. Baross Gábor, a közlekedési ügyek uj államtitkára «A helyi kormányzat Amerikában» czimen a községi kormány­zat történelmi fejlődését adja elő. Ezt követi Bernát István fejtegetése a vízjogi törvényről; Heltai Fe­rencz pedig befejezi az ipartörvény revíziójáról szóló hosszabb tanulmányát. — A «Philosophiai Szemle» májusi számának czikkei: Spencer Herbert philo­sophiájának ismertetése (második közlemény) dr. Lechner Lászlótól; «A jellem eszméje», dr. Nemes mrétől; «A metaphysikai aesthetika alapkérdései», dr. Simontól; «Locke és Leibnitz vitája a velünk született eszmékről» (folytatás) Málnai Mihálytól, ezenkívül könyvismertetések, stb. Az «Archaeologiai Értesítő­» uj folyamából, Pulszky Károly szerkesztése mellett, egy vastag kötet jelent meg, a régészet számos becses közleményével, sok illusztráczióval. Az akadémia archeológiai bizott­ságának és az országos régészeti társulatnak hivata­los közleményeivel kezdődik a negyedfélszáz lapra terjedő kötet. Benne van Kossuth Lajos tanulmánya is báró Nyáry Jenőnek «Az aggteleki barlang» czimü jeles munkájáról. Nemcsak ékesen, hanem mély tu­dományossággal irt tanulmány, s meglep a nagy tájékozottság, melylyel Kossuth bir a természettudo­mányokban és az archaeologiában. Torma Károly hosszasabban kezd értekezni a római cserépedény­bélyegekről és karczolatokról. Pulszky Károly a nemzeti muzeum régiség­tárában levő néhány re­naissancekori tárgyat ir le. Ugyancsak ő a magyar agyagművesség történetére vonatkozó egyes kérdé­seket fejteget. Pulszky Ferencz, Hampel József,Téglás Gábor, Deák Farkas, stb. czikkei járulnak még a kötet tartalmához, mely egy egész könyv, s mig főbb köz­leményei a tudományos irányokat, a régészet egyes emlékeit fejtegetik, a kisebb közlemények e tudo­mány mozgalmairól, eseményeiről adnak értesítést. Füzetek: «Értekezések a nemzetgazdaságtan és statisztika köréből», az akadémia ily czimü füzetei­ből (szerkeszti Földes Béla) most Ecseri Lajos érte­kezése jelent meg : «A munkás-biztositás kérdése.» — Debreczenben Csáth­y Károlynál negyedik kiadást ért meg : «Magyar történeti életrajzok népiskolák szá­mára», a tiszántúli ref. egyházkerület népiskolai tanterve alapján irta Kállay István ; ára kötve 26 kr. — «A piaczi tej és vizsgálata», népszerű előadás, melyet Gamauf Vilmos tartott a kolozsvári orvos­természettudományi társulat egyik estélyén, részle­tesen szólva e fontos egészségügyről.— tanügyvéd», a Knorr-féle gyakorlati utmutató füzetes kiadásá­ból a 22-ik füzet küldetett be hozzánk ; ára 30 kr. «A fürdő és uti kalauzok» czimü vállalatban két füzet jelent meg magyar és német nyelven. Egyik a mohai n Ágnes-forrás» leirását adja dr. Ka­posi Albertől; a másikban pedig a Maros-Torda­megyében levő tTopliczai meleg fürdőt» ismerteti Mildh Adolf fürdőorvos. Jókai egy ujabb regénye olasz fordításban. Brelich Ernő fiumevárosi titkár, ki Jókai «Arany ember»-ének olasz fordítását e napokban fejezte be, most az «Egy játékos a­ki nyer» czimü kétkötetes művének fordításához fog. Az első füzet junius hó­ban lát napvilágot, s megjelenését a fiumei közön­ség már csak az okból is nagy érdeklődéssel várja, mert a regény tárgya Fiume és a szomszédos Por­toré múlt eseményeiből van merítve. A munka be­fejezése után a fordító a «Fekete gyémántokat» fogja­­ olasz nyelven ismeretessé tenni. A nemzeti színház operájának most kitűnő vendége van. Ez Turolla Emma olasz énekesnő, leg­utóbb a milanói Scala-színház tagja, ki a közelebbi időben Bécsben szerepelt olasz opera­társasággal oly rendkívüli feltűnést keltett az osztrák főváros­ban. Az olasz staggione Bécsben azonban hamar félbeszakadt, s Turolla kisasszony Budapestre jött vendégszerepelni. A nemzeti színház igazgatósága alkudozásokat folytat vele, hogy állandón megnyer­hesse, évenként legalább öt hóra. A művésznő leg­szebb éveiben van, megnyerő külsejí­; erős, dús szí­nezésű tiszta szoprán hanggal bír; hév, ízlés s a ki­fejezés nemessége egyformán megvan énekében és játékában. A legjelesb drámai énekesnők egyike, ki e hó 5-én mint Leonora a «Troubadour» operá­ban teljesen meghódította a közönséget. Hangja szé­les és merész határok közt hullámzik és játéká­val elsőrendő drámai színésznő is nagy hatást tenne. Másodszor «Borgia Lucretia» czimszerepébe ragadta el a közönséget. Mig e két szerepben az olasz opera dallamos színeit ragyogtatta, harmadik föllépésül Meyerbeer «Afrikai nő» operájának főszerepét vá­lasztotta, melyben a hangerő, a zenei deklamálás, drámai tevékenység egészen más alkalmakat, nyújt a kitünésre. Turolla kisasszony a szenvedélyes Seli­cának is kitűnő személyesítője, s költői volt mindig e hosszadalmas szerep változataiban. Zichy Mihály hírneves művészünk már elfog­lalta helyét a c­ár udvaránál, mint udvari festő. A koronázásra ő is Moszkvába megy, s az ünnepélyről vázlatokat készít, melyeket aquarell-képekben fog kidolgozni, mint egykor II. Sándor czár ezüst-me­nyegzőjének ünnepélyes mozzanatait. Néhány jele­netet olajszinekkel is megfest. A budapesti orszá­gos kiállítás bizottságának elnöksége igéretét birja a művésznek, hogy az 1885-iki kiállítás számára vagy • egy uj képet fest, vagy ha ezt ideje meg nem en­

Next