Vasárnapi Ujság – 1884

1884-02-24 / 8. szám - Költői termékek a föld tulsó oldaláról. A maorik költészete. Közli Milesz Béla 123. oldal / Általános nép- és országisme - A győztes Bertók. Elbeszélés. Irta Sienkiewitz Henrik. Lengyelből fordította Csopey László 123. oldal / Elbeszélések; genreképek - Milesz Béla: VI. Egy anya keserve egyetlen leánya felett. VII. Gyászdal Heuheu főnök halálára. VIII. Gyászdal Huhu főnök halálára 123. oldal / Költemények

124 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 8. SZÁM. 1884. XXXI. ÉVFOLYAM. kimereszté szemeit, nyitva feledé ajkait és el­gondolkozott — oly nagyon elgondolkozott, hogy egy szót se birt kiejteni a száján, és min­denekfölött nem birta felérni észszel, hogy mi történt. Micsoda ? Hát az ő győzedelmei ?... Kis vázlatig még csöndesen mélázott, egyszer csak megcsillant valami a szemében, és arczába szökelt a vér. Hirtelen felugrott és összeszorított fogain át sziszegé: — Majd számolok vele ! S azzal elrohant. Nem is kellett messzire mennie, az iskola mindjárt ott volt a templom mellett. Böge uram a tornácz előtt állt, mala­czoktól környezve és hányta nekik a kenyér­héjat. Tagbaszakadt férfiú volt, körülbelül ötven éves, erős ember, akár a tölgy; nem volt kövér, csak arcza volt nagyon elhízva, szürke, erélyt és merészséget sugárzó szemek emelkedtek ki be­lőle. Bertók egészen hozzá lépett. — Mért ütöd te német a fiamat? was? — kérdi. Böge uram meghátrált néhány lépésnyire, végig mérte szemeivel minden félelem nélkül és hidegvérüen felelé: — Ki veled, lengyel «söp­redék»! — Mért ütöd a fiút ? — ismétlé Bertók. — Ütlek én téged is len­gyel «kamasz». Megmutat­juk mi nektek, ki itt az ur. Pusztulj! Eredj panaszra a biróhoz ... Ki veled ! Bertók megragadta a ta­nitó karját s rekedt hangon kiáltá: — Tudod-e, hogy ki va­gyok én ? Tudod- e, ki verte le a francziákat? Tudod-e, ki beszélt Steinmetz-czel ? Mért ütöd hát a fiamat, né­met rongy ? Böge uram szürke sze­mei kimeredtek e szavakra, akár a Bertókéi. Böge uram erős ember volt, tehát egy legyintéssel akart megsza­badulni az alkalmatlanko­dótól. Ez a legyintés egy erős csapásban adta ki a mérgét a gravelottei és szedáni győző képén. Ekkor hősünk el­veszté önuralmát. Böge feje roppant gyorsasággal lódult két oldalra.... Bertókban újra fölébredt a turkuszok és zuávok rettenetes öldöklője. Hiába sietett a tanító fia, egy husz éves és Bögénél erő­sebb legény, apja segélyére. Rövid, ádáz tusa fejlődött ki, melyben a fiu hanyatt vágódott a földön, az apa pedig csak azt érezte, hogy repül. Bertók előre nyújtott karral vitte az öreget, maga se tudva, merre. Szerencsét­lenségre moslékos dézsa állt a ház alatt, a­melybe Bö­géné szokta összegyűjteni a moslékot sertései számára... Egy loc­csanás hallszik és Böge uramnak csak a feje meg kapálódzó lábai áll­nak ki a dézsából. Bögéné kirohan a házból: — Segitség, segítség! kiáltja. A tanitóné asszony kiforditá a dézsát tar­talmastul, és Böge uram előkerült belőle jól megfürödve. A szomszéd házakból elősiettek a gyarma­tosok szomszédjok segítségére. Több szál német esett neki Bertóknak és ütötték, hol bottal, hol ököllel. Erős tusa ke­letkezett, a melyben nehéz lett volna megkü­lönböztetni Bertókot ellenségeitől, mert az emberi testek egy görcsösen mozgó tömeget képeztek. Végre is kitört a tömegből a mi Bertókunk s vadul rohant a sövénynek. A németek utána... de ugyanakkor törik a kerítés és hatalmas karó reng Bertók vasmar­kában. A németek futásnak erednek... Bertók a sarkukban. Szerencse, hogy utói nem ért egyet se. E közben föleszmél... és hátrálni kezd haza felé. Hej, ha most francziákkal áll­hatna szemközt! Ezt a védelmet megörökí­tené Klió. Úgy történt, hogy a támadók, közel husz ember, összeszedelőzve ismét Bertóknak ron­tottak. Hősünk lassan hátrált, mint a vadkan, ha ebcsapat üldözi. Koronként visszafordult és megállt... megálltak az üldözők is. A karó tisz­teletre inté őket. Azonban egyre nyugtalanitált, kövekkel dobálták s egy kő csakugyan homlokon találta Bertókot. A vér elborította szemeit. Érezte, hogy ereje fogytán van. Megrázkódott egyszer­kétszer, a karó kiesett kezéből —­ és lerogyott. — Hurrá ! — kiáltják a gyarmatosok. De még hozzá se érhettek, már­is talpra állt. Ez megzavarta a támadókat. A sebzett vad­kan még félelmesebb lehet. Aztán meg közel voltak a házak is, és már lehetett látni, mint szalad több legény a csatatérre. A gyarmatosok visszafordultak. — Mi történt ? — kérdik az ujonan érkezők. — Megtapogattam a németet, — feleli Ber­tók s elájul. (folyt. köv.) EGYVELEG. * A negyedik milliót is túlhaladta már London lakossága, mely jelenleg 4.019,000 lelket tesz. Utána következnek Európában: Páris 2.239,000 s Berlin 1.192,000 lakossal. A többi nagy városnak még nincs egy millió lakosa s igy a magyar főváros, mely a fél­millióhoz rohamosan közeledik, jelentékeny helyet foglal el azok sorában. :. A gyertyavilág erejéről egy természetbúvár a következő számításokat tette: A lángtól egy mé­ternyi távolságra még képes volt egy kilencz hüvelyk­nyire tartott könyvben olvasni. A gyertya világa te­hát egy méter átmérőjű gömböt eléggé megvilágít. A könyvben egy négyszöghüvelyknyire mintegy 400 betű jut s igy az emlitett gömbben körülbelől 11 millió 514,400 betű­ férne el. A betü által visszavetett világos­ság is h­at bizonyos távolságra. Hány szem volna ké­pes tehát egy gyertya lángjánál olvasni ? A számítás nem nehéz. Föltéve, h­ogy a szem átmérője egy hü­velyk nyolczadrésze, a 9 hüvelyk sugarú félgömbbe 41,465 szem férne el. A betűk által visszavert vilá­gosság ennyi szemnek látszanék. A 20,732 pár sze­met most az említett betűszámmal szorozva, kijő, hogy a betűkre esett fény az egyetlen gyertyaláng­ból 135,006-540,800 szempárnak volna elegendő, azaz közel 140 milliárd embernek, holott földünkön csak másfél milliárd lakik. A feltevés természetesen csak akkor volna helyes, ha a szem szivárványok ön­magukban is látnának s azokat sorba lehetne a gyer­tyafény körül állítani. A hallás határa: Panch­eon fizikus egy Cagniard-Latour által szerkesztett s gőzzel mozgásba hozott «Sirene» segítségével gondos vizsgálat után megállapította, hogy a legmagasabb, még észrevehető hangoknak egy másodpercz alatt 72.000 rezgése van. A tökéletes tiszta levegő újabb vizsgálatok szerint csak hatezer lábnyira a tenger szinttől kezdő­dik. Az alantabb fekvő helyeken, némely hegyi tavak környékén, még meglehetős tiszta ugyan a levegő, de már­is találhatók benne baktériák. A városok leve­gője természetesen romlottabb. Páris levegőjében 7000-szer több baktéria van, mint egy svárczi völgy ugyanoly mennyiségű levegőjében. Az írónők soha sem szerepeltek annyira Fran­cziaországban, mint a mult évben. A «Gazette des Femmes» nem kevesebb mint kétszázöt művet sorol föl, legtöbbnyire szépirodalmi tartalm­uakat, melyek nőktől jelentek meg. A villamosság gyakorlati alkalmazásának előmozdítása végett Francziaországban egy nagy, S0,000 franknyi nemzetközi díjat tűztek ki. A pályá­zat határideje 1887 deczember hava. A pályázó talál­mánynak olyannak kell lenni, melynek segítségével a villamosságot fűtésre, világí­tásra, vegyi műre, mechanikus erőre vagy más gyakorlati czélra lehet használni. A khinaiak kedvencz eledelei. A legátalánosabb étel Klimnában is, mint Kelet-Ázsia legnagyobb részében, a rizs. Rendesen egyszerűen fű­szer nélkül megpirítják s mint a kenyeret eszik. Néhány óra múlva azonban az ily rizs már nagyon kemény és ízet­len. Szeretik a záptojást is s ezért a friss tojást rögtön ho­mokba , mészbe, theaporba vagy szappanba dugják ; a tojás sárgája bizonyos idő múlva megfeketedik s minél söté­tebb lesz, annál keresettebb. Ünnepi alkalommal egyetlen asztalon sem hiányozhatik a fecskefészek, vagy tyúklevessel zsírosan, vagy böjtben mandu­latejjel készítve ; főzése igen nehéz, ize a mi galuskáinkra emlékeztet. A hagymát min­denütt alkalmazzák s ezt az európaiak is hamar megszok­ják, míg a szárított és füstölt h­al izét már csak kh­inai em­ber találja jónak. A sózott s füstölt patkánylest is dicsé­rik a khinaiak s európai em­berek, kik ez ételt megkós­tolni merték, komolyan állít­ják, hogy a mi sonkáinkhoz hasonló, sőt talán jobb ize is van. A spongya-halászat a Földközi-tenger partjain az utóbbi években jelentékenyen emelkedett. Görögországban jelenleg 723 hajó szolgál e czélra s mindeniken legalább 5—7 ember van. Hydra, Egine, Cemedi, Hermioni és Trikeri kikötővárosok lakossága főkép spongya-halászatból él, mely áprilisben kezdődik s augusz­tusban végződik. A nagyobb h­ajók Tripolisz és Tunisz partjáig is elmennek, a többiek a görögországi és krétai vizekben halásznak. Az eredményt évenként harmadfél millióra becsülik. A jobb minőségű spongyát búvárok hozzák föl. * A legjobb pasa, Ozmán pasa néh­ány év előtt, közvetlenül az okkupáczió előtt, Herczegovinában járván, éjjelre egy keresztény faluba tért. A falu elöl­járója, egy 80 éves aggastyán, hódolva fogadta a ha­talmas tábornokot. Beszéd közben Ozmán pasa kérdi az öreget, hogy hány pasára emlékszik az országban. «Annyira,_— volt a válasz, — a­hány esztendős va­gyok». «És ki volt ezek között a legjobb?» kérdi is­mét Ozmán. «Adjon neked az Úristen h­osszu életet, — mondá az agg, — egyszer egy pasát küldtek ne­künk Konstantinápolyból. A szegény útközben meg­halt. Ez volt a legjobb valamennyi közt.» Ozmán pasa — igy beszélik — mosolygott és egy aranyat nyomott az öreg markába — őszinteségéért. Régi narancsfák. A versaillesi parkban kö­rülbelől 1500 narancs- és czitromfa van. A legszebb és legrégibb ültetvények ezek a világon. Egy «Bour­bon» nevű narancsfa több mint 400 éves és akkora mint egy nagy fűzfa. A«Nagy Lajos» fát még 1422-ben ültteték, tehát több mint 400 éves. A narancsfák most vannak virágzásban. SZENT .LÁSZLÓ KIRÁLY EZÜST MELLSZOBRA. A győri székesegyház kincseiből.­ ­ 1

Next