Vasárnapi Ujság – 1884

1884-07-13 / 28. szám - Báró Zesner ezredes eleste 1849-ben. Dudás Ödön 447. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak

28. SZÁM. 1884. XXXI. ÉVFOLYAM.­ lentkezett; ebből 774 a fővárosból. De ez még nem a végleges szám. A központi indóház. A magyar állam­vasutak személyszállító központi indóháza befejezéséhez köze­ledik, s talán még e hóban átadhatják rendeltetésé­nek. Nagy szükség is van rá, mert oly nagy személy­es teherforgalomnak, minővel a magyar állami vas­utak birnak, az eddigi szük és dísztelen indóház már­régen alkalmatlan. A központi indóház hatalmas és diszes épület, melynek homlokzata mint valami óriás kapuzat emelkedik a kerepesi ut végén, s a városból tekintve is imponáló. Díszítésére művészetet is al­kalmaztak, kívül szobrokat, belül falfestményeket. A freskóképek festését Than és Lotz a napokban fejezték be. A pénztári helyiségben Than két csopor­tozatot festett: az egyik egy vizi nymphát és Vulcant ábrázolja, a másik pedig egy vasúti kocsin utazó cso­portot tüntet fel. Ugyanitt Lotztól nyolcz kisebb kép van, melyek a gőz hatását, a földművelést, a bányá­szatot, a kereskedelmet, a távírót, a mérnöki tudo­mányt és a vasipart jelképezik. Az üvegcsarnok elé a kereskedelmet és bányászatot ábrázoló férfi- és az ipart és földművelést személyesítő nagy alakokat most helyezik el. A homlokzat fölé a Neptunt és Vulkánt állítják, s ezek között a nemzeti géniuszt ábrázoló szoborcsoportozat nagyobb része is ott dísz­lik már. Ezeket darabonkint szegezik össze, horgany­ból lévén öntve. A villamos világítás készlete telje­sen rendben van. Az indóház környéke is díszes, virágágyakkal, parkozott kis ligetekkel, melyeket a tavaszkor ültettek, nagy szökőkúttal, porondozott utakkal, a rácsozaton kívül pedig széles és aszfaltos járdával. Jelesek síremléke: Arany János családja sír­boltot kíván emelni a Kerepesi­ úti temetőben a költő síremléke mellett. Miután a szokás­os szabályok sze­rint a kiszemelt helyen ez nem volna megengedhető, az ügy a fővárosi tanács elé került, mely a nagy költő érdemeire való tekintetből a család kérelmét teljesíteni határozta. A fenálló rendszabály szerint ugyanis sírboltok csak a kőfal-kerítés mellett enged­hetők meg. A ref. hitközség Török Pál volt szuper­intendens sírjára piramis-szerű emlékkövet fog állí­tani. A tanács annak felállítására már meg­adta az engedélyt. A fehéregyházi Petőfi-emlék. A fehéregyházi csatatéren Petőfinek állítandó emlék régi terv, de csak lassan közeledik a megvalósuláshoz. Eddig körülbelől ötezer forint gyűlt össze, mely a segesvári takarékegyletnél van kamatozásra letéve. Az illető egylet elnöke gr. Haller Ferencz volt, ki azonban betegség miatt e tisztről lemondott. Most a kegyele­tes ügyben újabb mozgalom indul meg, és szó van róla, hogy gróf Bethlen Gábor főispánt kérjék meg, állana az ügy élére. A Tóth Kálmán szülőházára helyezett emlék­táblát szept. 21-én leplezik le Baján. A leleplezési ünnepély programmja a következő : A városház termébe gyűlt vendégeket a polgár­mester, mint a szoborbizottság elnöke üdvözli. Ugyan­ott dr. Ferenczy József, az orsz. közoktatásügyi ta­nács jegyzője mond a költőről emlékbeszédet. Aztán kivonulnak a szülőházhoz, hol Vadnay Károly a köl­tőt jellemző beszédet tart; elszavalják az ünnepi ódát, melynek megírására egy jeles költőt szólítanak fel. Végül a dalegylet énekli a «Szózat»-ot. Délben lakoma lesz a lövész­kertben; este fővárosi művészek közre­működésével hangverseny a «Bárány» termében, utána diszes tánczvigalom. A város meghívja az aka­démiát, a Kisfaludy- és Petőfi-társaságokat, a költő több rokonát, kilencz lap szerkesztőségét s néhány jeles irót, művészt és művésznőt. Az irók és művészek társaságának kirándu­lása. E hó 8-án kora reggel indultak el hosszabb felvidéki körútra az írók és művészek társaságának tagjai, számszerint 98, köztük 28 hölgy. A kirándulás fő pontja Munkács volt, hová a városi hatóság már régebben meghívta a társaságot, hogy a tervezett állandó színház mozgalma az ő közreműködésükkel induljon meg. A társaság vezetője Pulszky Ferencz. A nemzeti szinház tagjaiból is számosan utaznak, s az ő közreműködésükkel jótékony czélu előadáso­kat tartanak. A kirándulás tíz napig tart. Munkács után Mármaros, Szatmár és Debreczen következnek. Miskolcz volt az első állomás a körútban. E hó 8-án délelőtt érkeztek ide s villás reggeli várta a tár­saságot az indóházban, hol díszes közönség jelent meg. Tatár Béla alpolgármester üdvözletére Pulszky válaszolt. Habár csak háromnegyed órát tartott az időzés, a lakománál elég sok toaszt hangzott. Sátor­alja- Ujhelyen is a legszívesebb fogadtatás várt, a­mit Matolay Etel alispán rokonszenves szavakkal is kifejezett. Munkácsra délután hatodfél órakor értek. Nagy közönség, zene, éljenzés, Merényi Lajos pol­gármester szives üdvözlete várta őket. A polgármes­ter után Lehoczky uradalmi ügyész Sch­önborn gróf nevében köszönte a társaságot, melynek nevében Pulszky Ferencz válaszolt. Készséggel fogadta el — mondá — az irók­ és művészek társasága Munkács város meghívását, és legnagyobb örömére az szolgálna, ha e kirándulás által sikerül Munkács város rég táp­lált óhajtásához képest, e nemzetiségi végvidéken a magyar állameszmének állandó színház létesítése ál­tal kifejezést adni. Ezután fogatokra szállt a társaság és bevonult a városba. Este az állandó színház javára előadást rendez­tek a «Csillag» fogadó termében. A szokatlanul nagy belyárak daczára is el volt foglalva minden hely. A választékos műsort Ábrányi Kornél alkalmi pro­logja, «Üdvözlet Munkácshoz» nyitotta meg, s a lendületes költeményt Paulay Ede nagy hatással tolmácsolta. A második szakaszt a «Szigetvári vértanuk» első felvonása képezte. A nemzeti színház tagjai: Bercsé­nyi Béla, Fái Szeréna, Szigety Imre, Palotay Piroska, Benedek Lajos, Gyenes és Sánta nagy lelkesedéssel játszottak. Fái Szerénát, ki Annát személyesitő, nyilt jelenetben többször kitapsolták. Harmadik szakasz­ként a legszebb operákból a legszebb részleteket éne­kelték : Hajós József, Spányi Irma, Gassi Ferencz és Odry Lehel. Végül Szabados Károly és Iia­lisch a Liszt Rákóczi-indulóját adták elő zongorán, négy kézre. A közönség minden számnál zajos tapssal fogadta a művészek közreműködését. Az előadás után barátságos ismerkedési estélyre gyűltek össze a ven­dégek. Másnap délelőtt a városházán gyűlés volt az állandó színház ügyében, s egybegyűlt itt a város egész úri közönsége. Merényi polgármester megnyit­ván az ülést, szép beszédben adta elő, hogy mily egyértelmű lelkesedéssel óhajt Munkács városa állandó színházat emelni a magyar nyelvnek és nem­zetiségnek. Indítványára Pulszkyt választották meg a gyűlés elnökévé, kit küldöttség hívott meg a szék elfoglalására. A polgármester azután az írók és művé­szek hazafias támogatását kérte a színház érdeké­ben, s felszólította őket, hogy adják elő nézeteiket. P. Szathmáry Károly abbeli reményének ad kifejezést, hogy az egész haza művelt közönsége magáévá teszi ez eszmét. Hiszi, hogy a kormány is segédkezet nyújt sorsjáték engedélyezése által. Utána Cserszky Antal szólott, melegen ajánlva az ügyet a hazai sajtó rokon­szenvébe. Pulszky Ferencz biztositá Munkács városát, hogy a hazafias sajtó az ügy érdekében mindent el fog követni és az ország áldozatkész közönsége bizo­nyára szintén hozzájárul a nemes törekvéshez és igy az ezredéves jubileumra meg lehet nyitni a színházat, a nyelvnek, a nemzeti eszmének maradandó csarno­kát. — E tudattal lelkes éljenzések között oszlott szét a közgyűlés.­­— Délután két órakor fényes lako­mára gyűltek össze a vendégek és Munkács város intelligencziája, összesen mintegy háromszázan, a «Csillag» vendéglőben. A polgármester nyitotta meg a felköszöntőket, az uralkodó éltetésével. Literáty Ödön, Munkács képviselője, a vendégeket éltette, a mire Pulszky válaszolt, a város hazafias közönségére ürítve poharát. Desko g. kath. főesperes a felvidéki oroszok hazafias érzülete nevében szólt. Felköszöntőt mondtak még : Degré Alajos, P. Szathmáry K., Hor­váth Döme kir. táblai elnök, Bartók Lajos, Székely József, Csomár tanár, Sk­ulszky g. k. lelkész, stb. Lakoma után kirándulás volt a csernekhegyi g. kath. klastromba. Másnap, e hó 10-én pedig Hársfal­vára, e szép fürdőhelyre és környékére ment ki a társaság. Az opera színház ege. A magyar opera-színház egét most készítik, 150 méter hosszú és 19 méter széles vászonból. Ily nagy vászont még soha sem fes­tettek be. Félkör­ alakban helyezik el a színpadon, s rá van festve az ég minden képzelhető árnyalata, a legmosolygóbb felhőtlen kék égtől a legsötétebb viharfellegekig. A dekorácziónak bármely része elmés szerkezet segítségével rendkívül gyorsan húzható a közönség elé. A Táncsics-bizottság tovább is folytatja műkö­dését az elhunyt agg író özvegye érdekében. Felhí­vást bocsát ki adományok gyűjtésére és az elhunyt­nak állítandó síremlékről is gondoskodik. Táncsics műveiből a bizottság kezei közt összesen 527 kötet van, melyekre a bizottság, tekintve, hogy a befolyó összeg az özvegy fentartására fog fordíttatni, s fel­hívja a közönség figyelmét. Táncsics összes művei 7 vaskos kötetből állanak, azonban teljes példány már csak 12 van, de miután minden kötet egy-egy külön­álló, bevégzett munkát képez, melyek részint politi­kai, részint szépirodalmi tartalmúak, azok egyenkint is megszerezhetők 50 krért, vagy a teljes 7 kötet 3 ft. 50 krért. «Saint-Michel» nevü yachtján jött Nápolyból. Rómába érkeztekor nem kis kellemetlenség érte. Róma népe között ugyanis villámgyorsan elterjedt a hú­, hogy Toulonból menekült francziák akarnak az örök városba menni, a­mi általános rémületet kel­tett. A hatóság közbe is lépett és Porto d'Anzióban (Róma tengeri kikötőjében) lefoglalta Jules Verne minden, a yachton levő podgyászát. Csoportosulás is volt a Hotel d'Angleterre előtt, és Jules Verne, a­ki ruhát sem tudott váltani, mert holmijaihoz nem jut­hatott, csak nagy nehezen tudta kapac­itálni a római hatóságot, hogy ő yachtjával már fél év óta van ten­geren és Francziaországtól távol, bejárta Afrika északi partjait és most Szicziliából, illetőleg Nápoly­ból jön. Ekkor aztán visszaadták a podgyászcsoma­gokat és megszűnt a rémület. Jules Verne egy hétig időzött Rómában s aztán a szárazföldön tért vissza Francziaországba. Mi van a meteorkövekben ? Mintegy húsz év előtt bizonyos Hopkins olyan meteorkövekre talált Amerikában, melyeken vésések, sőt kivehető ábrák látszottak. Tehát abban a más világban, a­honnan a földre hulltak, emberek élnek. Az egész humbug azonban nem tartott soká. Pár évvel ezelőtt pedig egy német tudós, Hah­n írt egy munkát, és abban bizonyítgatta, hogy a meteoritekben szerves részek léteznek s így tehát az égből a földünkre hulló kövek túlvilági élő­lényekről tanúskodnak. Ezeket a szerves részeket chondritek­nek (porozogó állományoknak) nevezte, mint a­milyenek a saját testünkben is elő­fordulnak. Szerinte ezek a chondritek túlvilági lényektől erednek. A genfi tudós, Vogt pontos vizsgá­lat alá vette ezeket az u. n. ch­ondriteket s kimu­tatta, hogy ezek nem egyebek, mint sajátszerű kris­tályos alakulatok, a­melyekben a szerves állomány­nak még a legkisebb nyoma sincs meg. Nevezetesen kimutatta, hogy az u. n. ch­ondritek szerkezete sem a mostani, sem a már kihalt spongyás állatok szer­vezetéhez nem hasonlít, a­mint ezt Hahn állította. Így tehát még várnunk kell egy kissé, míg a túlvilági lényekről biztosabb hírt veszünk. A magyar nyelv Svájczban, Bern mellett, Grönauban, Löser Bösch magánintézetében az egyik tanítói állást nemrég Ulrich Adolf kapta meg, ki a budai állami tanítóképző intézetben nyerte tanítói oklevelét. A most lefolyt tanévben ugyan a képzőinté­zet egyik volt tanára s orvosa fiai, Weber Aladár és Löblin Miksa is itt tanulván, Ulrich magyar nyelvet is tanított nekik. Löser Bösch igazgató, ennek fia s még három növendék szintén részt vettek a tanórá­kon s a siker oly nagy volt, hogy a jövő évre a magyar tanfolyamot az intézetben rendszeresitik s előre is sok tanuló jelentkezett rá. Az élelmes sváj­cziak érzik a magyar nyelv tanulásának hasznát s az említett igazgató fiát Magyarországba küldi, hogy itt a mi nyelvünkben tökéletesítse magát és Svájcz élénk kereskedelmi forgalmát Magyarországgal felhasz­nálva magának szép jövőt biztosítson. A kholeráról most már nemcsak déli Franczia­országból érkeznek hírek, hanem Európa különböző részeiből, sőt Erdélyből meg Pest megyéből is jelente­nek egy-egy kl­olera-esetet, a­miről azonban nyom­ban kiderül, hogy csak az aggodalom nézte járványos bajnak, vagy egyátalában elő sem fordult. Toulonban és Marseilleben azonban a beállott hőség következté­ben szaporodnak a halálesetek, a környékbeli falvak­ban is újra előfordult egy pár kl­olera-betegedés. Aixban szintén jelentkezett a járvány, ezenkívül az olasz határszélen. Toulonban e hó 9-ikén reggeltől estig 5, estétől másnap délig tizen haltak meg, köz­tük az apáczák fejedelem-asszonya. Marseilleben e hó 9-ikén 23 volt az áldozatok száma. A «Jogtudományi Közlöny» július 11-ik (28-ik) száma a következő tartalommal jelent meg : Külföldi jogélet: Az esküdtszék hatásköre sajtó­ügyekben. Dr. Jellinek Arthur budapesti ügyvédtől.— A közjegyzői törvényjavaslat 20. §-a és a telekkönyvi hitelesítési kényszer. — Törvénykezési Szemle: Észre­vételek a végrehajtási törvény értelmezését tárgyazó ujabban megjelent czikkekre. I. K. budapesti kir. táblai birótól. — A curiai döntvények érdekében: Dr. V. I. ügyvédtől. — A fegyelmi bíráskodás köréből. — Külön­félék. MELLÉKLET : Tartalommutató a Jogtudományi Közlöny 1884. évi folyamának I. felében közölt Curiai Határozatokhoz A magyar-franczia biztosító részvénytársa­ság (Franco-Hongroise) életbiztosítási osztályához 1884 jun. hóban benyujtatott 308 ajánlat 623,990 frt összegről. Ebből esik haláleseti biztosításra 137 ajánlat 287, 150 frt és kih­ázasitási biztosításra 171 ajánlat 336,840 fr­t összegről. — Kiállíttatott 116 h­a­láleseti kötvény 240,350 frt és 1­74 kiházasitási köt­vény 284,840 frt összegről, összesen tehát 290 köt­vény 525,190 frt biztosított összegről. A folyó év má­sodik negyedében 890 ajánlat nyújtatott be 1.723,740 frtról és 830 darab 1.465,615 frt biztosított tőkéről szóló kötvény állíttatott ki. Folyó évi január 1-től július 1-ig tett a biztosításra felajánlott összeg 1810 ajánlatban 3.463,040 forintot és a biztosított tőke 1710 kiállított kötvényben 3.215,315 frtot.

Next