Vasárnapi Ujság – 1884
1884-08-31 / 35. szám - Mezőhegyesen. Pekár Gyula 550. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Palágyi Lajos: Hajnal 550. oldal / Költemények - Palágyi Menyhért. Éj 550. oldal / Költemények
550 VASARNAPI UJSÁG. Valami nevezetes módosítás azonban nem volt benne, azt meg sem szavazták volna a konzervativok. De volt benne intézkedés a szenátus ellen, a szenátus hatalmának korlátozására. Hanem ezt meg a szenátus nem szavazta meg, s csak olyan föltétel alatt járult az alkotmány módosításához, ha a törvényjavaslatból a szenátusra vonatkozó részt kihagyják. Ferry kiegyezett a szenátussal, ennek megtörése tehát nem sikerült neki, de aztán megnyerte a szenátus többségét, hogy a versaillesi nemzetgyűlésen szavazatával a radikálisok és monarkhisták ellen lépjen föl. A monarkhistákat egy kicsit megzabolázza az alkotmány olyatén módosítása, hogy a köztársasági forma törvénybe van igtatva, a radikálisok pedig a közeledő választásoknál nem agitálhatnak a módosítás halogatásával. Ezért volt botrányokban oly gazdag a versaillesi nemzetgyűlés. De Ferry biztosította magát. Aztán megszavaztatta a tonkingi hitelt, hazaküldte a törvényhozást, s egy-két nap alatt megvolt a háború Khinával. Ferry bátorsággal bírt a franczia külügyi politikában is változtatni a viszonyokon. Az Angliával való barátság, Gambetta kedvencz eszméje, ma hidegséggé változott. Az egyiptomi ügyekben Francziaország oly komoran ellenszegült a londoni konferenczián Anglia terveinek, hogy az egész kongresszus meghiúsult. Németországgal ellenben javultak a viszonyok. Németország sincs e pillanatban meleg barátságban Angliával. Nem lehetetlen, hogy Francziaország Khinában fogja aratni a konferenczia vetését, mert Németország sem bánja, hanem minden tengerentúli gyümölcs Angliának terem. Maga is megkívánta már. Ferry minisztériuma tehát a másfél évet eléggé fölhasználta és nagy politikát indított meg. A khinai háborúval állja ki a krízist. Vagy bukik, vagy győz. Ha győz, megerősödik hatalma. A franczia miniszterelnök még az élet java korában van, csak 52 éves. 1832. ápril 5-én született Saint-Diében, melynek községi hivatalait többször töltötték be családjának tagjai. Apja ügyvéd volt, Ő maga is ügyvéd lett. Tanulmányai egy részét Strasszburgban végezte, pályát kezdeni Párisba ment, ahol mint hírlapíró is működött. És mint ilyen vonta magára a figyelmet, 1868-ban, még III. Napóleon császár uralkodása idején. Akkor folyt Páris újraépítése, óriási összegekkel. Páris polgármesterét, Haussmannt semmi sem riasztotta vissza az építkezésektől. Hazánkfia, Horn Ede támadt föl először e gazdálkodás ellen a «Temps»-ban. Ugyanitt intézett támadást Ferry is nagy élességgel, sok adattal. Neve ismeretessé lett, s 1869-ben Páris egyik kerülete képviselőül választotta. A képviselőház jelenlegi elnökének, Brissonnak kellett félrevonulnia előle. Jules Ferry az «engesztelhetlenek» pártjához csatlakozott. Politikai szereplése azonban a császárság bukásával kezdődött. Szudán után tagja lett a nemzeti védelmi kormánynak. Ő volt Páris polgármestere is az ostrom alatt, amely minőségben a nagy világváros élelmezése volt egyik legfontosabb feladata e nehéz napok alatt. A kommün lázadásakor eréllyel tudott föllépni, s az ő hidegvére mentette meg a kormány tagjait akkor, mikor a kommün a városházát kezdte ostromolni, de Ferry földalatti rejtekutakon elment a nemzetőrökért, s a legválságosabb pillanatban érkezett vissza velük, s kitartott az utolsó pillanatig, míg a katonai vezérlet a városház védelmére rendelt csapatokat 1871-iki márcz. 18-án vissza nem hívta. A kommün-lázadás leveretése után a párisi prefekturában heves természete miatt nem bnt népszerűséggel s Thiers kinevezte Athénbe követnek, ahonnan azonban Thiers bukása után visszatért. 1876-ban ismét képviselő lett. Nevét rendesen emlegették minden miniszterválságkor, mint a közoktatásügyi tárcza jelöltjét. De Mac-Mahon köztársaságába ő nem illett be miniszternek. Az 1879 elején alakult Waddington-miniszteriumban azonban csakugyan ő kapta meg a közoktatásügyi tárczát. Elhatározott férfiúnak mutatta magát. Nevezetes újításokkal lépett föl a közoktatás terén, kívánta a vallásos jellegű egyesületek feloszlatását. De a szenátus elvetette ezt a törvényjavaslatot. A miniszter az életben levő törvényeket vette elő ekkor, kikereste azokból azt a pontot, mely a szerzetek megtűrését csak ugy engedi meg, ha engedélylyel birnak rá. Ilyen törvényes engedélylyel nem biró szerzet pedig többféle volt: a jezsuiták, kapuczinusok, dominikánusok, francziskánusok, kik egyszersmind oktatással is foglalkoztak. Kiutasító parancsot adott ellenök. A szerzetek ellenszegültek. Emlékezhetünk, hogy mily nagy feltűnést. Francziaország sok körében egész felháborodást idézett elő a rendelet végrehajtása, mert az ellenszegülő zárdákba a törvény végrehajtói betörtek és fegyver közt vezették ki a szerzeteseket. De a törvényt végrehajtották egész Francziaországban. Ferry újraszervezte a franczia közoktatásügyet. A Waddington-miniszteriumot szintén nem sokáig kimelte a Francziaországban krónikus baj, a válság. Az 1883-iki év még nagyobb válsággal köszöntött be. Napoleon herczeg manifesztumot adott ki a köztársaság ellen, amiért letartóztatták. Kitűnt, hogy a monarkhista elemek titkos forrongásban voltak, s a herczeg, mint ezek riválisa, szintén nem akart tétlen maradni, azért egy proklamáczióval kívánt osztozni a forrongásban. Duclerc minisztériuma törvényjavaslatot adott be, mely a trónkövetelők kiutasítását a kormány belátására bízza. De ez a kormány nagyon gyönge volt. Jött Falliéres minisztériuma, szintén gyönge. A képviselőház és szenátus közt mély szakadás támadt. A szenátus nem fogadta el a kiutasítási törvényjavaslatot. Az új minisztérium egy pár nap alatt el volt nyitve. Freycinet és Ferry volt kiszemelve új kormány alakítására, és február 1 22-én csakugyan Ferry neveztetett ki, akinek ismét a szenátussal gyűlt meg a baja, de a ki ismét talált egy törvényt. Felütötte az 1834-iki törvénykönyvet, s ott megtalálta a felhatalmazást, mely szerint a kormány az Orleans-család herczegeit eltávolíthatja a hadseregből. Csakugyan rendelkezési állapotba helyezték őket. Ferrynek e nehéz napokban alakított minisztériuma egészen Gambetta híveiből való. Első feladatának tekintette, hogy a képviselői kamarát visszavezesse a valódi parlamentáris tradíciókhoz, s véget vessen a sok párttöredéknek. Jules Ferry azóta nagy munkaerővel, szívóssággal és hatalmi vággyal intézi Francziaország ügyeit. Most oly pontra ért, ahol elválik, hogy vajjon nem középszerű volt-e egész politikája. E J Oh szállj le, szállj le bzívhomályú éjjel, És töltsd be lelkem nyugalommal, kéjjel. Sötét egednek csillaghímzett sátra Boruljon rá a szenvedő világra. Ha bársony-takaród a földre vontad , Kicsiny és nagy alattad egybe olvad. Sötétlő fátyolod redőzetében Eltűnik mind, mi csillogott kevélyen. Oh egyenlőség áldott birodalma, Öldöklő harczban béke diadalma, Csöndes váz kietlen pusztaságon, Rideg valóban túlvilági álom, 32. SZÁM. 1684. xxxi. ÉVFOLYAM. Oh létbe nyúló árnya a nemlétnek ! Sötét vagy bár, de lelkemnek szövétnek. Szívem magasztos sejtelemtől reszket. Fönséges gyászod hogy ha rám terjeszted. Megnyílik majdan börtönünknek zára, A lét kínjának is megvan határa. Elfoszlik a mindenség szerte széjjel. Ha béköszönt a nagy, az örök éjjel. De addig is, halál előfutára, Borulj ok és a szenvedő világra. Fogadj öledbe félvilági Létbe, Ringasd el lelkem nyugalomba, kéjbe. PALÁGYI MENYHÉRT. HAJNAL. Engemet is ellep néha Csüggedésnek zord árnyéka, Kételkedni kezd a szivem Minden jóban, minden szépben. Kérdem bús kétségbe veszve : Nem tévelygés minden eszme ? Nem hiába való álom Szent ábrándom, ideálom? Minek égni, lelkesülni. Hogyha sírba kell merülni? S jónak, rossznak egy a vége, Szétoszolni semmiségbe ? Eszme, ábránd mind bohóság, Fényes hiábavalóság, Örök fátum, súlyos végzet Nyomja az emberiséget . . . Igy évődöm sok-sok éjjel. Rágja szívem titkos kétely, Harczol bennem ördög, angyal, Mig közéig a piros hajnal, Piros hajnal fénye árad, Elönti a róna-tájat, Hit és ábránd újra éled, Föllélegzik a természet. A virágok újra nyílnak, Szétözönlik fény és illat, Szellő lebben át a fákon, Harmat reszket a virágon. Szellő, illat édes árja Nyomott szivem által járja. Érzem lelkem hogyan tágul, Kioldódik békájábul, Feledem a sötét éjjelt, A nyomasztó, súlyos kételyt, Felrepülök, fel az égbe, Isten trónja közelébe. PALÁGYI LAJOS. MEZŐHEGYESEN. (Vége.) Aratáskor vigan foly a munka a gazdaságban. Az aratók, az indiánokra emlékeztető barna arczukkal, fehér gatyájukban ott állanak a magas vetésben s a kévéket összekötözve hatalmas nagy kereszteket csinálnak belőlük, közöttük lovas gyakornokok állanak s ügyelnek fel a munkára. Mikor aztán a hosszú, letarolt búzatáblákat oda hagyják az aratók, este felé, a bíboros köpenyébe burkolódzott nap utolsó sugarai mellett, apró nyulacskák bújnak ki a szomszédos tengeri földekről s két lábra állva fülelnek a távoli kaszapengésre, vagy a muharban futkosó fürjek pitypalatyjára. Másutt meg a gőzekétől felszántott hatalmas barázdákban két-három túzok lapul meg, melyek egy hosszú nyakú társukat őrül állítva fel, a vadászfegyver egy csillanására azonnal elszállanak isten tudja hányadik határba. Fecskésen néha nagy számmal telepednek le a letarolt táblákra; a böngésző