Vasárnapi Ujság – 1884

1884-08-31 / 35. szám - Mezőhegyesen. Pekár Gyula 550. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Palágyi Lajos: Hajnal 550. oldal / Költemények - Palágyi Menyhért. Éj 550. oldal / Költemények

550 VASARNAPI UJSÁG. Valami nevezetes módosítás azonban nem volt benne, azt meg sem szavazták volna a kon­zervativok. De volt benne intézkedés a sze­nátus ellen, a szenátus hatalmának korlá­tozására. Hanem ezt meg a szenátus nem szavazta meg, s csak olyan föltétel alatt járult az alkotmány módosításához, ha a tör­vényjavaslatból a szenátusra vonatkozó részt ki­hagyják. Ferry kiegyezett a szenátussal, ennek megtörése tehát nem sikerült neki, de aztán megnyerte a szenátus többségét, hogy a ver­saillesi nemzetgyűlésen szavazatával a radi­kálisok és monarkhisták ellen lépjen föl. A monarkhistákat egy kicsit megzabolázza az alkotmány olyatén módosítása, h­ogy a köz­társasági forma törvénybe van igtatva, a radi­kálisok pedig a közeledő választásoknál nem agitálhatnak a módosítás halogatásával. Ezért volt botrányokban oly gazdag a versaillesi nemzetgyűlés. De Ferry biztosította magát. Aztán megszavaztatta a tonkingi hitelt, haza­küldte a törvényhozást, s egy-két nap alatt megvolt a háború Khinával. Ferry bátorsággal bírt a franczia külügyi politikában is változtatni a viszonyokon. Az Angliával való barátság, Gambetta kedvencz eszméje, ma hidegséggé változott. Az egyiptomi ügyekben Francziaország oly komoran ellen­szegült a londoni konferenczián Anglia tervei­nek, hogy az egész kongresszus meghiúsult. Németországgal ellenben javultak a viszonyok. Németország sincs e pillanatban meleg barát­ságban Angliával. Nem lehetetlen, hogy Fran­cziaország Khinában fogja aratni a konferenczia vetését, mert Németország sem bánja, ha­nem minden tengerentúli gyümölcs Angliának terem. Maga is megkívánta már. Ferry minisztériuma tehát a másfél évet eléggé fölhasználta és nagy politikát indított meg. A khinai háborúval állja ki a krízist. Vagy bukik, vagy győz. Ha győz, megerősödik hatalma. A franczia miniszterelnök még az élet java korában van, csak 52 éves. 1832. ápril 5-én szü­letett Saint-Diében, melynek községi hivata­lait többször töltötték be családjának tagjai. Apja ügyvéd volt, Ő maga is ügyvéd lett. Ta­nulmányai egy részét Strasszburgban végezte, pályát kezdeni Párisba ment, a­hol mint hírlap­író is működött. És mint ilyen vonta magára a figyelmet, 1868-ban, még III. Napóleon csá­szár uralkodása idején. Akkor folyt Páris újra­építése, óriási összegekkel. Páris polgármeste­rét, Haussmannt semmi sem riasztotta vissza az építkezésektől. Hazánkfia, Horn Ede támadt föl először e gazdálkodás ellen a «Temps»-ban. Ugyanitt intézett támadást Ferry is nagy éles­séggel, sok adattal. Neve ismeretessé lett, s 1869-ben Páris egyik kerülete képviselőül vá­lasztotta. A képviselőház jelenlegi elnökének, Brissonnak kellett félrevonulnia előle. Jules Ferry az «engesztelhetlenek» pártjához csat­lakozott. Politikai szereplése azonban a császár­ság bukásával kezdődött. Szudán után tagja lett a nemzeti védelmi kormánynak. Ő volt Pá­ris polgármestere is az ostrom alatt, a­mely mi­nőségben a nagy világváros élelmezése volt egyik legfontosabb feladata e nehéz napok alatt. A kommün lázadásakor erél­lyel tudott föllépni, s az ő hidegvére mentette meg a kor­mány tagjait akkor, mikor a kommün a város­házát kezdte ostromolni, de Ferry földalatti rejtek­utakon elment a nemzetőrökért, s a leg­válságosabb pillanatban érkezett vissza velük, s kitartott az utolsó pillanatig, míg a katonai vezérlet a városház védelmére rendelt csapato­kat 1871-iki márcz. 18-án vissza nem hívta. A kommün-lázadás leveretése után a párisi prefekturában heves természete miatt nem bn­t népszerűséggel s Thiers kinevezte Athénbe követ­nek, a­honnan azonban Thiers bukása után vis­­szatért. 1876-ban ismét képviselő lett. Nevét ren­desen emlegették minden miniszterválságkor, mint a közoktatásügyi tárcza jelöltjét. De Mac-Mahon köztársaságába ő nem illett be miniszter­nek. Az 1879 elején alakult Waddington-minisz­teriumban azonban csakugyan ő kapta meg a közoktatásügyi tárczát. Elhatározott férfiúnak mutatta magát. Nevezetes újításokkal lépett föl a közoktatás terén, kívánta a vallásos jellegű egye­sületek feloszlatását. De a szenátus elvetette ezt a törvényjavaslatot. A miniszter az életben levő törvényeket vette elő ekkor, kikereste azok­ból azt a pontot, mely a szerzetek megtűrését csak ugy engedi meg, ha engedélylyel birnak rá. Ilyen törvényes engedélylyel nem biró szer­zet pedig többféle volt: a jezsuiták, kapuczinu­sok, dominikánusok, francziskánusok, kik egy­szersmind oktatással is foglalkoztak. Kiutasító parancsot adott ellenök. A szerzetek ellensze­gültek. Emlékezhetünk, hogy mily nagy fel­tűnést. Francziaország sok körében egész fel­háborodást idézett elő a rendelet végrehajtása, mert az ellenszegülő zárdákba a törvény végre­hajtói betörtek és fegyver közt vezették ki a szerzeteseket. De a törvényt végrehajtották egész Francziaországban. Ferry újraszervezte a franczia közoktatásügyet. A Waddington-miniszteriumot szintén nem sokáig kimelte a Francziaországban krónikus baj, a válság. Az 1883-iki év még nagyobb vál­sággal köszöntött be. Napoleon herczeg mani­fesztumot adott ki a köztársaság ellen, a­miért letartóztatták. Kitűnt, hogy a monarkhista ele­mek titkos forrongásban voltak, s a herczeg, mint ezek riválisa, szintén nem akart tétlen maradni, azért egy proklamáczióval kívánt osz­tozni a forrongásban. Duclerc minisztériuma törvényjavaslatot adott be, mely a trónkövete­lők kiutasítását a kormány belátására bízza. De ez a kormány nagyon gyönge volt. Jött Falliéres minisztériuma, szintén gyönge. A kép­viselőház és szenátus közt mély szakadás tá­madt. A szenátus nem fogadta el a kiutasítási törvényjavaslatot. Az új minisztérium egy pár nap alatt el volt nyitve. Freycinet és Ferry volt kiszemelve új kormány alakítására, és február 1 22-én csakugyan Ferry neveztetett ki, a­kinek ismét a szenátussal gyűlt meg a baja, de a ki ismét talált egy törvényt. Felütötte az 1834-iki törvénykönyvet, s ott megtalálta a felhatalma­zást, mely szerint a kormány az Orleans-család herczegeit eltávolíthatja a hadseregből. Csak­ugyan rendelkezési állapotba helyezték őket. Ferrynek e nehéz napokban alakított minisz­tériuma egészen Gambetta híveiből való. Első feladatának tekintette, hogy a képviselői kama­rát visszavezesse a valódi parlamentáris tradí­c­iókhoz, s véget vessen a sok párttöredéknek. Jules Ferry azóta nagy munkaerővel, szí­vóssággal és hatalmi vág­gyal intézi Franczia­ország ügyeit. Most oly pontra ért, a­hol el­válik, hogy vajjon nem középszerű volt-e egész politikája. E J Oh szállj le, szállj le bzívhomályú éjjel, És töltsd be lelkem nyugalommal, kéjjel. Sötét egednek csillaghímzett sátra Boruljon rá a szenvedő világra. Ha bársony-takaród a földre vontad , Kicsiny és nagy alattad egybe olvad. Sötétlő fátyolod redőzetében Eltűnik mind, mi csillogott kevélyen. Oh egyenlőség áldott birodalma, Öldöklő h­arczban béke diadalma, Csöndes váz kietlen pusztaságon, Rideg valóban túlvilági álom, 32. SZÁM. 1684. xxxi. ÉVFOLYAM. Oh létbe nyúló árnya a nemlétnek ! Sötét vagy bár, de lelkemnek szövétnek. Szívem magasztos sejtelemtől reszket. Fönséges gyászod h­ogy ha rám terjeszted. Megnyílik majdan börtönünknek zára, A lét kínjának is megvan határa. Elfoszlik a mindenség szerte széjjel. Ha béköszönt a nagy, az örök éjjel. De addig is, halál előfutára, Borulj ok és a szenvedő világra. Fogadj öledbe félvilági Létbe, Ringasd el lelkem nyugalomba, kéjbe. PALÁGYI MENYHÉRT. HAJNAL. Engemet is ellep néha Csüggedésnek zord árnyéka, Kételkedni kezd a szivem Minden jóban, minden szépben. Kérdem bús kétségbe veszve : Nem tévelygés minden eszme ? Nem hiába való álom Szent ábrándom, ideálom? Minek égni, lelkesülni. Hogyha sírba kell merülni? S jónak, rossznak egy a vége, Szétoszolni semmiségbe ? Eszme, ábránd mind bohóság, Fényes hiábavalóság, Örök fátum, súlyos végzet Nyomja az emberiséget . . . Igy évődöm sok-sok éjjel. Rágja szívem titkos kétely, Harczol bennem ördög, angyal, Mig közéig a piros hajnal, Piros hajnal fénye árad, Elönti a róna-tájat, Hit és ábránd újra éled, Föllélegzik a természet. A virágok újra nyílnak, Szétözönlik fény és illat, Szellő lebben át a fákon, Harmat reszket a virágon. Szellő, illat édes árja Nyomott szivem­ által járja. Érzem lelkem hogyan tágul, Kioldódik békájábul, Feledem a sötét éjjelt, A nyomasztó, súlyos kételyt, Felrepülök, fel az égbe, Isten trónja közelébe. PALÁGYI LAJOS. MEZŐHEGYESEN. (Vége.) Aratáskor vigan foly a munka a gazdaság­ban. Az aratók, az indiánokra emlékeztető barna arczukkal, fehér gatyájukban ott állanak a magas vetésben s a kévéket összekötözve ha­talmas nagy kereszteket csinálnak belőlük, kö­zöttük lovas gyakornokok állanak s ügyelnek fel a munkára. Mikor aztán a hosszú, letarolt búzatáblákat oda hagyják az aratók, este felé, a bíboros kö­penyébe burkolódzott nap utolsó sugarai mel­lett, apró nyulacskák bújnak ki a szomszédos tengeri földekről s két lábra állva fülelnek a távoli kaszapengésre, vagy a muharban futkosó fürjek pitypalatyjára. Másutt meg a gőzekétől felszántott hatalmas barázdákban két-három túzok lapul meg, melyek egy hosszú nyakú tár­sukat őrül állítva fel, a vadászfegyver egy csil­lanására azonnal elszállanak isten tudja hánya­dik határba. Fecskésen néha nagy számmal telepednek le a letarolt táblákra; a böngésző

Next