Vasárnapi Ujság – 1884

1884-08-31 / 35. szám - A központi személyszállitó indóház Budapesten (képpel) 552. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

35. SZÁM. 1881. XXXI. ÉVFOLYAM. közel esik a városhoz. Túl rajta még van egy kis telep is, a száz­ ház. Poros vidék volt, mély és egyenetlen talajjal. Az épités megkezdésekor derült ki, hogy e hely nagyon vizenyős is. Czölö­pöket kellett leverni azon a helyen mindenütt, a­hol az indóház áll; csak ezekre a czölöpökre lehetett építeni. Hosszan tartó, nagyon költsé­ges munka volt. A pályaudvar talaját pedig el kellett hordani, mert hulladékból volt feltöltve, vagy laza futó­homokból állt. Kellett hozni te­hát uj talajt vagyonokban. Hozzá kezdtek munkához 1882-ben, s az egész esztendőt igénybe­­ vette a czölöpözés, az alapozás, csak 1883. tavaszán foghattak a tulajdonképeni építéshez, de ekkor aztán gyorsan hozzá láttak, ugy hogy a rengeteg épület őszre már tető alá került, a lég­fűtést is berendezték, s ennek segélyével télen is dolgozhattak, elkészíthették a mennyezeteket s a falak simítását. Az indóházat szerencsés eszmével tervezte­­ Bochlitz Gyula, az államvasutak főfelügyelője. s Nemcsak az lebegett előtte, hogy kényelmes nagy pályaházat emeljen, hanem a művészi hatás is. Az a pont, a­hol az indóház áll, már a belvárosból, a hatvani­ utczáról látható, végig a hosszú kerepesi­ uton. A sugár uton kívül ez a legszebb távlatú útja a fővárosnak. Bochlitz ter­vében az volt a kiinduló pont, hogy ha már e nagy útvonal perspektívája elzárótik, ne legyen szembántó, hanem művészi. Akármilyen diszes palota azon a helyen nem lett volna egyéb, mint a legközönségesebb gát a szemre nézve. Tehát nem palotát, nem falat emelt, hanem óriás kaput, kapunak diadalívet. Az uj indóház egy roppant látszik a kerepesi útról, a hatvani­utczából. Ez a kapuzat az indóház homlokzata, mű­vészi arányokban gazdag díszítéssel. Ürege ama fedett csarnoknak felel meg, mely alatt a vona­tok megállnak. A fedett csarnok az épület testének ugyszólva gerincze, s jobbról, balról emelkednek a többi helyiségek, tökéletesen ketté osztva az egész palotát. Egyik oldala az elutazásra, a másik a­ megérkezésre van beren­dezve. E két oldalt is szép front emeli. Az előttük levő hely nem udvar, hanem térség, kövezve, aszfaltozva, ligetté alakítva. A fő hom­lokzat előtt szintén tágas liget terül el, szökő­kúttal. Környezetében is vonzó keret övezi. A nagyszerűn emelkedő Budapest egyik méltó pontja ez. Néhány évvel ezelőtt az osztrák állam­vasút indóházában nyert Budapest nevezetes épületet. A magyar államvasutak indóháza von­zóbb, derültebb, szebb. Az állam fényűzőleg építette. Indóháza bizonyára nemcsak a Duna mentében legszebb. Azon kívül ritka nagyságú is. A főépület maga 16.800 négyszög­métert foglal el. Csarnokai, várótermei, folyosói egy nagy forgalom kényelmes befogadására való számítással készültek. Fedett vasúti csarnoka óriási. Minden félórában jön vagy megy vonat. Itt tehát nincs nyugalom. A főhomlokzat kapuzatja 20 méter széles. Két oldalát kétemeletes pavillon képezi. Az egész olasz renaissance-stilben épült, de min­denütt nagyszabású vonalakban, a­mint az épü­let rendeltetése is hozza magával. A kapuzat díszítése a leggazdagabb ; a többi rész egysze­rűbb. Legfelső párkányát hét méter magasságú szobor­ csoportozat ékíti, horganyból öntve. E csoportozat a gőz allegóriája. Neptun és Vul­kán közt emelkedik ki egy női alak, baljában magasra emelve egy edényt, míg jobbja egy fogaskereket tart. A kapuzat két oldalán levő fülkében a gőz­gép feltalálójának, Wattnak és a vasút feltalálójának, Stephensonnak négy mé­ternyi álló szobrai. A kapu íve közt kedő oszlopokon pedig a bányászat, az emel­ipar (guzsalyos, rokkás lány), a földmivelés (leány, sarlóval és kévével) és kereskedelem (magyar paraszt, a­mint erszényéből pénzt számlál te­nyerén, lábánál galnás zsák és mérleg) alakjai. Balra kell mennünk, ha utazni akarunk, jobb­a, ha érkezőt várunk. Mind a két helyre az épület közepén a bejáró. Az elutazók olda­lán, a kapuzat melletti pavillon földszinten van­nak a fényes étkező­termek. Magába az indó­házba a bemenetel egy kiugró és oszlopos pavil­onban történik. Rendkívül nagy csarnokba, lépünk, melyből aztán jobbra és balra széles, magas folyosók vezetnek a többi helyiségekbe. A nagy csarnokban szemközt találjuk a jegy­váltó fülkéket, félkörben elhelyezve, a tolongás megakadályozására vaskorlátokkal védve. Min­den ablaknál följegyezve, hogy ott melyik vonalra adnak jegyet. A csarnok nemcsak tágas­ságával és magasságával imponál. Művészi dí­szítései is sok nézni valót szolgáltatnak. A pénz­tár fölött Lötz nagy falfestménye, a vasút alle­góriája, az olympusi istenekkel. A nympha és Vulkán szerelme adja a gőzt. Merkur nemcsak a postát jelenti, hanem egy távíró-póznával a­ telegrafot is. Köröskörül a falakon Than kisebb freskói a kereskedelmet, forgalmat ábrázolják. A folyosók márványos oszlopzatok közt nyílnak belőle. Itt van külön helyisége a trafikosnak, könyvkereskedőnek, kapusnak, ruhatárosnak, valamint itt lehet feladni sürgönyt. Az egyik fo­lyosó, mely balra esik, a harmadik osztályú váró­terembe visz. Elfér benne egy pár száz ember, étkezhetnek is azon a helyen. Azután a málha­feladási nagy csarnok következik, olyan helyen, a­hol a podgyász-taligák nem háborgathatják az utasokat. Végül a postahivatal van. Ha a jegyváltó-csarnokból a jobbra eső folyosóba fordulunk, ott már elegánsabb világ van: az első osztályú, a másodosztályú utasok váró­terme, masszív bútorzattal, számos mellékhe­lyiséggel , a nők számára öltöző­szobával is. Itt van a miniszterek és udvari méltóságok váró­terme. A falakat mindenütt szépen festették. A folyosók boltozatának festése ízléses; a padozat mozaik. A túlsó, az érkezési oldalon e folyosók be- A BUDAPESTI KÖZPONTI INDÓHÁZ. — DÖRRE TIVADAR RAJZA.

Next