Vasárnapi Ujság – 1884
1884-03-16 / 11. szám - Szuakim (képpel) 170. oldal / Általános nép- és országisme - A győztes Bertók. Elbeszélés. Irta Sienkiewitz Henrik. Lengyelből fordította Csopey László 170. oldal / Elbeszélések; genreképek - Zsiraf-vadászat (képpel) 170. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
170 magad nyilvános helyen, mert a «policzei» vigyáz reád s elfognak. E szép kilátások azonban nem riaszták meg a grófot terveiben. Fölkereste az épen ott időző Apponyi grófot és Mailáth Györgyöt, kik szintén aggályosnak találván a helyzetet, miután Borgáchtól a dolog állása felől értesültek volna, azon utasítást adák neki: lenne szíves a másnapon megérkező bibornoknak megmondani, hogy érkeztével senkit se fogadjon, s várja be őket, kik hozzá, tanácskozandók, eljövendnek. Így is történt és a «Pesti Hírnök» október 31-iki távirata: «ő Eminencziája tegnap senkit sem fogadott, ebben leli magyarázatát s benne ez elbeszélés is bizonyítékát. Forgách gróf kiáltotta az első tüzet, s ez már előny volt a prímás számára, de megmagyarázta a félreértéseket is, s magyarázatait elfogadták. Ez meg már fél nyereség volt a bíbornok ügyére. Hozzájárult Apponyi és Mailáth közbenjárása, valamint a kanczellárnak ő felségénél adott informácziói, s az öreg úr szabadabb lélekzetet vehetett volna, ha tudott volna átalában valamit arról, mi vár reá Bécsben. Forgách grófnak csakugyan kellemetlenül kellett tapasztalnia, hogy a bécsi policzei nyomon és figyelemmel kiséri. E megtiszteltetés feszélyezte, szobájába zárkozott, levelet irván a prímásnak, melyben az ügy érdemét, melyért ő eminencziája fölrendeltetett, valamint saját bécsi hivatalos tapasztalatait irásba foglalta. Másnap a vonat elé kocsizván, inasát az indóházba küldte, maga a zárt fogatból nem lépvén ki, hogy kérné ő eminencziáját hozzá beszállani. A herczegprimás jókedvűen érkezett meg, helytartói kilátásainak révében vélvén magát, midőn azonban Forgách mellett a kocsiban helyet foglalt s kérdé «mi újság?» ez pedig válaszolá: «Nagy baj van, eminencziád, a föliratért !» — akkor hökkent meg az öreg úr igazán, eszébe jutván talán most először, hogy biz abból még baj is lehet. Forgách nagyjából elmondta élményeit és a dolog alapos megérthetése végett irt levelét a bibornoknak átadta, figyelmeztetvén, hogy Apponyi és Mailáth nyomban meglátogatják. Értekezett is velők Sczitovszky. Másnap, okt. 31-én, délfelé vette a főkanczellár levelét, melyben értekezletre hivatott. Itt a ború elvonult már, a kölcsönös magyarázatok és megérthetés helyet foghattak. Hátra volt még a kihallgatás a királynál. Ő felsége vadászaton volt, a prímásnak tehát november hó 2-ig várni kellett. E napon déli 1 órakor fogadta a király a törődött, agg főpapot. A kihallgatásnál a kanczellár nem volt jelen, s már ez által is enyhítve volt a készülőben levő hivatalos megrovás, mely az említett főurak befolyása és fölvilágosításaik folytán sokkal kegyesebb és simább lefolyást nyert, semmint előre várni lehetett. De a helytartóság azért mégis a kútba esett. A czentralisták pedig elmondhatók: még egy ily győzelem, és elbuktunk. BÉNYI REZSŐ: Ez az öböl a város kikötője. A korallzátonyok nem teszik ugyan nagyon barátságossá, könnyen hozzáférhetővé ezt az öblöt, mindamellet kétségtelen, hogy a Vörös-tenger afrikai partján ez a legjobb és leginkább használható. Hozzávéve még azt, hogy Szuakimból igen jó utak vezetnek az ország belsejébe s három külön uton is el lehet jutni Berberbe, mely az utolsó pont a Níluson, hova hajóval hatolni lehet: nem csoda, ha e város folyvást jelentékeny kereskedelmi hely volt s egy időben a rabszolga- és gyöngykereskedés élénk forgalmat adott neki. Szudán s különösen Szennai egyik legfontosabb áruja, a gummi, a kereskedelemben még ma is Szuakim-gumminak neveztetik. A város Masszovah-val s átalában a Vöröstenger déli részével csak másfél évtized óta tartozik Egyiptomhoz — azelőtt közvetlen a törökök hatósága alatt állott — s az Abessziniára áhítozó alkirály kormánya kezdetben Szuakim helyett az Abesszínia tőszomszédságában fekvő Masszovah-t akarta minden áron emelni, de e mesterkélt pártfogás nem használt semmit, sőt Szuakim azóta szemmel látszólag emelkedett, ma, a katonákat és kereskedőket nem is számítva, több mint 10,000 állandó lakosa van, kik közt az arabok a legtekintélyesebbek. A gazdagabb kereskedő rész Oszok nevü kis homokos szigeten lakik s itt vannak a jelentékenyebb épületek s a bazár is. A parton, az El-Gheyf nevü városrészben szintén van ugyan bazár, de inkább csak a karavánok számára s az itt levő házak legnagyobb részt csak agyagkunyhók, sőt még a sátrak sem hiányoznak. Rendes körülmények közt Szuakimban nincs sok nézni való, most azonban a szárazföldi rész egész félkörben erőditésekkel van körülvéve; mindenütt erődök, sánczok vagy legalább tövisekből készült kerítések láthatók. A város környéke átalában csinosnak mondható s kopár hegyei közt nem egy festői alkata van. De e szépség csak pillanatra vonz. A melegség e helyen, mint a Vörös-tenger partjain átalában, rekkenő s a sok mocsár egészségtelen kigőzölgéseket okoz. SZUAKIM: Szuez kivételével maholnap alig lesz újságolvasó európai ember előtt ismertebb név a Vörös-tenger partján fekvő kikötővárosok között, mint Szuakim vagy Szuakin, mely a jelenlegi szudáni hadjáratban hónapok óta szerepel s mely az angolok hadi operácziójának központja. Szuakim a Vörös-tenger afrikai partjának csaknem közepén fekszik, félig egy szigeten, mely azonban nem magában a tengerben, hanem ennek egy hosszú, keskeny öblében van. VASARNAPI UJSÁG, 1 I . SZÁM. 1884. XXXI. ÉVFOLYAM. Gott zsiráfborjut, mely fogságában hamar hozzászokik az emberhez, tejjel táplálhassák. A vadászat nemcsak a szép bőrért, de a jó húsért is igen kedvelt dolog. Nagyon kevés vad emlős állat van, melynek oly jó ehető husa lenne, mint a zsiráfnak. Ize a borjúhúshoz hasonlít leginkább, de annál finomabb; különösen nagyon ízletesnek tartják hosszú keskeny nyelvét, melyet Schweinfurth is megízlelt s kitűnőnek talált. A négereknek valóságos örömük van, ha egy ily állatot elejtenek. Maga a zsiráf kizárólag fűvel és falevéllel táplálkozik; legjobban szereti azt a magas, erősen tövises akáczfát, melyet róla zsiráf-akácznak neveznek s mely a legkeményebb és esztergályos munkákra leginkább alkalmas fa Afrikában. E fa és a mimóza-fajok tenyészeti határa az a terület, hol jelenleg a zsiráf lakik, de mindenütt apad száma s bizony nem messze az idő, midőn a szép állat, a természet egyik kiváló speczialitása, a legnagyobb ritkaságok közé fog tartozni. ZSIRÁF-VADÁSZAT. Állatkertekből, iskolai olvasó könyvekből eléggé ismeretes a zsiráf s mindenki bizonyosan a legszebb állatok közé számítja a magas nyakú, tarka bőrű «nyakorján»-t, amint magyar zoológus nyelvészeink elnevezték. Nem mindenki tudja azonban, hogy a zsiráf, bár Afrika legnagyobb részében található, leginkább egyiptomi Szudánból, tehát a jelen háború színhelyéről, kerül Európába s valószínű, hogy a mi állatkertünk lakói is innen jöttek hozzánk. Gyakorta ez állat különben sehol sem látható. Természeténél fogva félénk s kerüli az emberi társaságot, úgy hogy utazók csak igen ritkán találkozhatnak vele. Stanley nagy útjában Afrikán keresztül csak egyszer látott zsiráfot, hasonlókép Brehm, Spek, kik éveket töltöttek e vidéken, még Schweinfurth is, ki közel egy évtizedig bolyongott oly helyeken, hol a zsiráf aránylag leggyakrabban fordul elő, csak két ízben láthatta ez állatokat. Dél-Afrikában aránylag gyakoriabbak, de itt is ritka európai láthatta őket közelről. Éles figyelő tehetségük folytán a legcsekélyebb zajra rögtön oly villámsebességgel tűnnek el, hogy inkább csak sejdíteni lehet, hogy ott voltak. Alakjuk miatt is igen gyakran összetévesztik, még az éles szemű négerek is őket régi zuzmóval fedett fatörzsekkel, melyek színe a zsiráféhoz hasonlít. Régibb utazók azonban még nagy csoportokban is láttak zsiráfokat legelészni, ma ritkaság 20—30 darab együtt. A zsiráfot ezért nagyon nehéz megejteni. Futása, különösen gyöngén emelkedő síkságokon, gyorsabb a paripáénál. Sajátságos módon féloldalra dőlve vágtat előre, csorabókos farkát itt-ott meglegyingeti s hosszú nyaka a levegőben mintegy úszni látszik. Ha azonban meglepik vagy utolérik, soha sem védelmezi magát, sőt buta bámulattal, csaknem egykedvüleg várja be halálát. Az 5—6 méter magas állat más állatokkal s az emberrel szemközt sem képes magát egyébbel védelmezni,csak futással. Kis borjait, melyek oly gyorsan futni természetesen még nem képesek, aránylag nem is nehéz elfogni s ezért a zsiráfvadászok rendesen visznek magukkal tejelő tehenet is, hogy az esetleg első A GYŐZTES BERTÓK. — Elbeszélés. — írta SIENKIEWICZ HENRIlK. Lengyelből fordította : CSOPEY LÁSZLÓ. (Vége.) Második rész. Bertók otthon. V. Felvirradt a választás napja. Jarzinszky úr biztos győzelméről. Pognenbinban gyülekezik a szomszédság. Az urak megjöttek már a városból, hol szavaztak, és itt várják a választás eredményét, melyet a tisztelendő ur hoz meg. Azután lesz az ebéd, este pedig az ur és asszony elmennek Pozenbe és onnét Berlinbe. Némely községek még tegnap szavaztak. Az eredmény ma kerül napfényre. A fiatal asszony izgatott kissé, de erősen bizik és mosolyog hozzá, aztán olyan bájló és kedves egy teremtés, hogy mindenki kénytelen bevallani, hogy Jarzinszky uram valódi drága kincsre talált a királyságban. És a kincs nem tud ülni egy helyen, vendégtől vendéghez futkos és biztosít mindenkit róla, hogy «József meglesz». Jarzinszkyné nem nagyravágyó, őt nem a hiúság vezérli a képviselőség elnyerésében, ellenkezőleg ő azt vette a fejébe, hogy kettőjükre, a férjével, fontos küldetés vár. Szíve majd oly erősen dobog, mint a menyegző napján, és öröm futja át kedves orczáit. Sürögve-forogva a vendégek közt, oda-odalopózkodik urához, megmegránczigálja kabátja ujját és odasúg a fülébe mint a csúfolódó gyermek: «képviselő úr!» 0 elneveti magát ezen, és mind a ketten végtelenül boldogok. Oh mily kedvök volna összevissza csókolni egymást, de hát a vendégek előtt illetlen volna az. Különben a vendégek gyakran kitekintenek az ablakon, mert komoly dolog ám a követválasztás. A meghalt képviselő lengyel volt, a németek első ízben állítottak e kerületben német jelöltet. Nyilván a sikeres háború bátorítá föl őket rá, azért oly nagy a remegés Pognenbin urának házában az eredmény miatt. Némelyek az urak közül nem bírnak magukkal, és már ebéd előtt hatalmas felköszöntőket tartanak, a mi újság lévén az ifju nő előtt, nagy benyomást hagy maga után lelkében. Koronkint azonban félelem szállja meg lelkét. Hátha visszaélés történik a szavazatok összeszámításánál? Nem, nem lehet, hisz a bizottsgban nem csupa németek ülnek. Az idősebbek elmondják neki, hogyan számítják összea szavazatokat. Hallotta ő ezt már százszor is, de szívesen hallja százegyedikszer is. Mert hát arról van itt a szó, vájjon a lakosság védője vagy ellensége üljön a parlamentben? Pár perez, és a kérdés eldől, csak pár perez, mert erősen porzik az út a közel távolban. Jő a tisztelendő! jő az esperes! ismétlik a jelenlevők. Az ifjú nő elsápad. Minden arczon látszik a felindulás. Mindnyájan biztosak a győzelemről és mégis erősen lüktet szivök az utolsó perczben. Ej, hisz nem a tisztelendő ur jött: a kereskedő tért vissza lóháton a városból. Hátha ő tud valami ujat? Sövényhez köti lovát és siet az udvarba. A vendégek a háziasszonnyal élükön rohannak a tornáczra. — Mi az újság? Meg lett házigazdánk? Nos? Jer ide ! Bizonyosan tudod? Kihirdették az eredményt? A kérdések özöne szakad reá, a