Vasárnapi Ujság – 1884

1884-08-03 / 31. szám - Alcsuthról. Jókai Mór 494. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

VASÁRNAPI ÚJSÁGI. H. SZÁM. |.N!S4. XXXI. ÉVFOLYAM az a körülmény, hogy az utasok száma még a híres Svájczban is leapadt, holott ott ez idő táj­ban minden bokorban lehet találni veres kö­tésű Baedekereket forgató idegeneket. — A vesztegzárak, hol az utast kímélet nélkül meg­füstölik, minden legkisebb ruhadarabját s hol­miját össze­vissza hányják s mindenek felett őt magát napokig, sőt hetekig is feltartóztatják, még pedig saját kontójára, csak annyit riaszta­nak vissza, mint maga a kholera. Marseille és Toulon mellett a vasúti állomásoknál beszün­tették ugyan már e kellemetlen műtéteket, mi­vel haszontalanoknak hiszik, de annál nagyobb divatra kaptak más franczia városokban s a Dél-Francziaország körül lakó nemzeteknél, spanyoloknál, olaszoknál és svájcziaknál. Sok helyen, hol a kholerát csak névről ismerik, a megrémült lakók maguk állítják fel a kordono­kat s rémültekben nem ismernek irgalmat, a kényszerhelyzetnek alá van vetve a Provence­ból jövő utas csak úgy, mint az egy puskalö­vésnyire lakó szomszéd, ki azelőtt naponként érintkezett velők. Azokra nézve, kik a kellemetlen proczedu­rát maguk nem kénytelenek átélni, az ily vesz­tegzári élet sok tekintetben komikusnak tűnhe­tik fel s egy pár ily jelenetet ábrázol most köz­lött két képünk is, melyekről megjegyezhetjük, hogy nem a művész fantáziája alkotta, hanem a jelenlegi kholerás világból vett hű képek. Az első kép Avignonból való, Dél-Francziaország e nevezetes városából, hol egykor a pápák «szám­üzetési helye» volt; itt a Marseillesből s Toulon­ból jövő utasokat füstölik meg, több mint egy negyed óráig tartván őket erős szénsavas gőz­ben, a­mi, mellesleg mondva, nem is egészséges dolog. Legkülönösebb s bizonyosan legkomi­kusabb azonban az a füstölő szekrény, melyet Genfben használtak, s melyet második képünk mutat. Hat lábnyi, függőlegesen álló szekrénybe kell bebújni minden utasnak, mielőtt tovább menne, csak feje áll szabadon s nyaka körül, hogy azok az átkozott kholera - bacillusok valamikép el ne szabaduljanak, gondosan el van zárva a levegő. A szekrényben 3—4 perczig erős szénsavas khlórgőz hatja át a megfüs­tölt utast és csak igy kikészitve bocsátják tova. Meglehet azért, hogy pár mérföldnyire újból hasonló procedúrának lesz alávetve. Tessék ily körülmények között két utazásra menni a gyö­nyörű Svájczba! ALCSUTHRÓL. Jókai közelebb az alcsuthi főherczegi kas­tély vendége volt. A közszeretetben álló főher­czegről és családi otthonáról a nagy költő most érdekes czikkeket ír a «Nemzet» tárczájába. Lapunk is bő közleményeket és sok rajzot adott­­ többet Klotild főherczegnő rajzai után Alcsuth­ról. Érdekesben nem egészíthetjük ki azokat, mint Jókai czikkeiből. Jókai a czikkeknek ezt a czimet adta: «Ko­mánó csibakéró sziklariben», a mi annyit tesz: «a czigány nyelv rendszabályai». Ezeket is meg­tanulta Alcsuthon. Tudnillik, — irja Jókai, — hogy az én fen­séges princzipálisom, Rudolf koronaörökös fő­herczeg meghagyván nekem, hogy a magyar korona alatti országok népeinek ismertetésénél a legszakavatottabb tudósokhoz forduljak, múl­hatatlan kötelességemnek találtam a köztünk élő érdekes népfajnak ismertetése végett, őfen­sége óhajtása szerint, legmagasabb nagybátyjá­hoz, József főherczeghez folyamodni, mint a kiről köztudomásu, hogy a «roma» nép nyelvé­nek tanulmányozásával régóta behatóan foglal­kozik, s kinek eddigi buvárlásait külföldi nyelv­kutatók s többek között a kitűnő osztrák szaktu­dós, Miklosich is bőven fölhasználták. Ő fensége, József főherczeg legkegy teljesebb készséggel ajánlá föl minden e téren szerzett, kéziratban levő munkáját s meghívott magá­hoz, «mivelhogy magyar ember többet végez szóval, mint Írásban». S különösen azért is, mert három írásban levő tudományos művén kívül még csak «fejében levő, írásban nem lé­tező munkát» is helyezett kilátásba, a czigányok szokásai-, vallásai- és életmódjairól. Ezután megemlékezik Jókai Alcsuth múlt­járól. Mikor József nádor átvette ezt a birtokot, igazi puszta volt, az egész területen nem volt több három élő fánál. A lakosságnak, a hires verekedő dobozi nemeseknek is nagyon át kel­lett idomulni. József nádor mély kedélyű, messzelátó lé­lek volt, megáldva gyöngéd érzésekkel, regé­nyes hajlamokkal és gondviselésszerű helyes tapintattal. Első házassága valódi érdekfeszítő regény. A két császár, Ferencz és Pál között vihart jósló ellenséges viszony támadt, mely válságos had­viseléssé fenyegetett elfajulni. A bécsi udvar ekkor József főherczeget szemelte ki arra a kül­detésre, hogy Szentpéterváron a felförmedt földi istenek haragját feloh­as­sza. Az indulatos, erőszakoskodó Pál czár döly­fös haraggal fogadta az ifjú fejedelmi sarjat, s az udvaroncz-sereg uralkodója kedélyhangulatát éreztette vele. Csak egy sziv nyilt meg előtte : a czár legifjabb leányáé, kedvencz gyermekéé. A mig a diplomaták a hóditó hadjárathoz ké­szültek Ausztria ellen, az alatt József be is vé­gezte a maga hódítását, s a czár csak akkor tudta meg, hogy a béke meg van kötve, mikor a kedvencz leánya, Alexandra megvallotta neki, hogy az ifjú főherczeg bírj­a a szivét. Ekkor aztán ő is meglágyult, s a szövetség egyszerre lett meg­kötve az apák és a gyermekek között. A Szentpéterváron végbement esküvő után Pál­czár elrendelé, hogy a hazájába térő ifjú házaspárt száz hintó kisérje, udvari néppel rakva, a határig; valamennyi hintó ujdonat uj legyen. A főudvarmester azonban jónak látta az uj hin­tókra kapott pénzt zsebre tenni, s a helyett ócska hintókat festetett meg újnak, azokat állít­tatta elő a nászkiséretre. Az elindulás perczében Pál­czár, a mint gyermekeitől bucsut vett, az utánuk következő hintókat megállittatá, s a tollkéssel az uj festé­sen vakarást tett; meglátta az alatta levő régi fénymázt. S azzal az egész díszkíséret, a főud­varmesterrel együtt, nászút helyett czakkoripak­kostul Szibériába kocsikázott. Az orosz czári mátka csodaszép volt, s a lelke hű képmása arczának. Virágkorában halt el. A nádor ürömi birtokán van egy keleti stíl­ben épült kápolna, abban alus­sza Alexandra Pavlovna örök álmát. Alakja most is ép és rom­latlan (épen mint a krasznahorkai csoda­halotté, Serédy Andrássy Istvánnéé). A mi hogy fel lett fedezve, ez a története. A czár szeretett leányát egész keleti pom­pával rendelé eltemettetni, arany koronával a fején, drágaköves nyaklánczokkal és kösöntyűk­kel felékesítve, s egy orosz prépostot, tizenkét énekessel együtt rendelt Ürömre, a kik ott na­ponkint isteni tiszteletet tartsanak a kápolná­ban a kedves halott fölött. A sírbolthoz vezető ajtónak három kulcsa volt: az egyik állt a ná­dornál, a másik a czárnál, a harmadik a pré­postnál. A szabadságharcz után József nádor csa­ládja elköltözött Magyarországról; az ürömi prépost és az orosz énekesek gondolták maguk­ban, hogy ha az élők elmúltak, hát a halottak mért ne múlhatnának el ? S egy szép napon el­tűntek Ürömről. Senki sem kérdezősködött utánuk. — Hanem körülbelül egy év múlva érkezik egy levél Miklós czártól István főher­czeghez, a ki akkor Schaumburgban lakott, a melyben tudatja vele a czár, hogy a mostoha anyja sirját Ürömön az őriző prépost és éneke­sei megszentségtelenítették, a kriptát feltörték, a halott arany koronáját, ékszereit elrabolták és megszöktek vele. Ékszerek és korona már kézre kerültek, a sirrablók ott ülnek már a szibériai ólombányában, jöjjön fel tehát a nádor fia Szentpétervárra s vegye át a megtalált ékszere­ket és vigye vissza a fenséges halott anyának. István főherczeg azonban maga nem mehetett, az öcscsét, József főherczeget küldte maga he­lyett Szentpétervárra, ő vette át a koronát az ékszerekkel, neki lett meghagyva, hogy saját ke­züleg koronázza meg és ékítse fel azokkal a holt mostoha anyját. — A felnyitott koporsóban még akkor is változatlan ép volt az örök alvó. — Legyen csöndes álma a koronája alatt! . . . * Még nem egészen hetven esztendeje, hogy József nádor a legelső élő fát sajátkezüleg ül­tette az alcsuthi pusztán, s a legelső paraszt­gyereknek ábéczét adott a kezébe s ma már nép és vidék mintaképe annak, aminek «kell» lenni az egész országnak valaha. Az alcsuthi kert már régóta híres az ország­ban, mint anyatelepe valamennyi díszkertnek. Marseille-i utasok megfü­stölése Avignonban. Genfi füstölő szekrény.

Next