Vasárnapi Ujság – 1885
1885-09-13 / 37. szám - Homokból font kötelek. Angol regény. Irta Francillon R. E. Forditotta Szász Károly (24 képpel) 590. oldal / Elbeszélések; genreképek - Reviczky Gyula. Budapest 590. oldal / Költemények
590 VASÁRNAPI ÚJSÁG. pótló. Ha emberre — s olyan emberre volt szükség, szólították s ő elfoglalta helyét. Helyet foglalt és töltött be mindig. A Szebenben székelő kincstári főigazgatóságtól, az «udvari kamará»-tól, a mint akkor nevezték: «thesauriatus»-tól, 1848-ban Bécsbe az erdélyi udvari kanczelláriához tétetett át mint fogalmazó-gyakornok, később az ujonan kinevezett első független magyar kereskedelmi minisztériumban működött mint segédfogalmazó. Utóbb karddal cserélte fel a tollat, s a Würtemberghuszárok ezredébe lépett, kardját csak mint komáromi kapituláns tevén le. A szabadságharcz után a jogi pályára tért át és mint jónevü gyakorló ügyvéd, majd pedig a birói pályán működött. 1851-ben a soproni főtörvényszékhez neveztetett ki mint jegyző. 1854-ben pótbiró lett a soproni kerületi törvényszéknél, honnan segédtitkári minőségben ismét a soproni főtörvényszékhez került vissza, és 1858-ban a zalamegyei főtörvényszékhez neveztetvén ki, Zala-Egerszegen működött 3 évig, ugy az osztrák, mint a magyar törvények alapos ismereteivel kitűnő mértékben rendelkezvén. Politikai viszonyaink átalakulásának s alkotmányos életünk helyreállításának kezdete ismét a politikai élet küzdterére hivta vissza. 1861 -ben ugyanis gróf Mikó Imre erdélyi kormányzóvá neveztetvén ki, meghívására Szentgyörgyi Kolozsvárra, a kormányszékhez ment, hol mint a jogügyek előadója működött, amely tisztét később a politikai közügyek nagy fontosságú előadói állásával cserélte fel. Az alkotmányos ébredés kezdetén Kemény Ferencz és Mikó Imre rendkívüli ügyességgel vezették keresztül a kis testvérföld visszakeblezésének ügyeit, teljes bizalmukkal tisztelvén meg Szentgyörgyit, kinek hathatós cselekvő közreműködését e nagy munkában igénybe vették. Ez időben Szentgyörgyi majd a marosvásárhelyi királyi táblán, mint itélőmester, majd mint a fejedelmi jogügyek igazgatója, úgynevezett fiscalis director működött, folytonosan tevékeny részt vévén az alkotmányosság visszaállításának nehéz feladatában. Meg kell említenünk Szentgyörgyi nyilvános politikai működésére vonatkozólag, hogy az utolsó erdélyi országgyűlésnek, mely 1865-ben tartatott, hires feliratát együtt szerkesztette Dózsa Elekkel, a nagyhírű marosvásárhelyi jogi tanárral, ki később a magyar képviselőház alelnöke volt, és Ocsvay Ferenczczel. 1869-ben a legfőbb ítélőszék birájává neveztetett ki és azóta mint széles nyelvismeretü jogi szakférfiú a fiumei ügyek előadását is vezetvén, államtitkárrá kineveztetéséig itt működött, mint egyik nagy tekintélyű tagja e fényes bírói testületnek. Ismert tevékenysége nemcsak a bírósági teendőkre szorítkozott, hanem részt vett a nagyobb jelentőséggel bíró igazságügyi reform-szaktanácskozásokban, tagja volt ugyanis az igazságügyminiszter által összehívott enquéteknek, melyek a büntető törvény, továbbá a bűnvádi eljárás, a polgári törvénykönyv és az ügyvédi rendtartás ügyében tartottak. Prónay József halála után elnöke lett a naszódi vegyes miniszteri bizottságnak, nemkülönben elnöke volt az ügyvédvizsgáló bizottságnak ; — ezeken kívül nagy részben Szentgyörgyi műve az erdélyi birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Kiválóan jellemzi őt az egyháza ügyei iránti érdeklődés, amelyet szüleitől örökölt. Erdélyben laktában egyházi és iskolai főgondnok volt s erélylyel, lelkiismeretes buzgósággal s messzelátással járt el e tisztében. Most Pesten a ref. egyház egyik peszbitere. E preszbiterium, mely egy kis parlament — nem csak számára, de a benne ülő kapaczitásokra nézve is — egyik legbuzgóbb, legkiválóbb tagját tiszteli benne. Sokoldalú munkássága mellett, melyért ő felsége a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, még mindig van ideje a világirodalom költői és tudományos termékeit figyelemmel kisérni s élvezni és tanulmányozni. A jog és történelem, a költészet és a művészetek, a miveltség-, erkölcs- és társadalmi tudományok mindenikével előszeretettel foglalkozott és foglalkozik. Kiváló szellemi tevékenységét két tulajdona magyarázza: gyors felfogása és erős fizikuma. Csak e kettő egyesülése hozhat ily eredményt létre. Daczára annak, hogy külsejében meglehetősen czinikus, modorában a különcségig sajátságos, a társaságban rendkívül kedves ember. Elmés, eszes és tanulságos társalgása megnyer s lebilincsel. A magánéletben tiszta jellem s hozzáférhetetlenség, kedély és jó szív különböztetik meg. Sz f M. BUDAPEST. Columbus földjéről csudákat Hoznak hírül az agg világnak, Bizonyságul, mily sokra képes Küzdő miveltség, a mely ékes. Nagy városoknak, mint varázsütésre, Egy nyár alatt történik épülése, Sötét őserdők rengetegjén, A hol nem élt más eleven lény, Csak serge tarka papagájnak, Csak pávián, kigyó, vadállat, Színes bogár, kolibri, gyík ... Ma zúgva csörtet át a Paczifik, Az ősi csendnek zakatolva, Hogy emberészre, szorgalomra Nincs akadály, nincs semmi gát... Ilyen amoda túl az újvilág ... Kik bámuljátok ezt az új világot: Ilyen csodát itt is találtok; A fáradt, vén Európába' is találtok még fis vázra ; Hol habjaid, és Duna, hömpölyögnek : Szép Budapest, büszkén köszöntlek ! Budapest, népem büszkesége, Az ébredő magyar reménye : Áldom minden munkás kezed', Minden téglád és porszemed! Európa kezd már észrevenni, A vándor fényeddel betelni. Te hirdeted, nem áltatás ez, Hogy a magyar csak ezután lesz. Hogy ez a nép, mely ezer évig Nem lelheté meg pihenésit, Melyet harczban mindig csodáltak (Tanúm rá annyi hosszú század), Hogy eztán még jobban csodálják : Most vívja legdicsőbb csatáját Szép város, városoknak éke, A magyarok nagy istenére Fogadjuk fel, hogy meg nem pihenünk, Mig Európa gyöngyévé nem teszünk! REVICZKY GYULA. 35. SZÁM. 1885. XXXII. ÉVFOLYAM. HOMOKBÓL FONT KÖTELEK. ANGOL REGÉNT. Irta FRANCILLON R. E. HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Villám ezredes. Anikó soha egy perczig sem kétkedett, hogy előbb-utóbb találkozni fog, találkoznia kell Carew Ferivel s útitársával, s ámbár Feri azt mondta, hogy emezt könnyebb keresni, mint — ha egyszer elbújhatott — megtalálni, azon sem kétkedett, hogy akárhova bujt el, föl is fogja találni. Mert ámbár magát boszorkánynak hivő mániájából a Carrel orvos észszerű és a Carrelné szerető bánásmódja jóformán kigyógyította, de azt a rögeszméjét, hogy apjának Uborka Janó a gyilkosa, hogy Carew Feri — akit ő egykor szeretett! — e gyilkosnak tudva rejtegetője, s hogy neki mindkettejöket meg kell találnia, hogy apja miatt buszút állhasson, ezt a rögeszméjét sem Carrel orvos, sem neje meg nem szüntethette. Csakugyan Janó ott kullogott az udvaron, egy néhány félmeztelen s félbarom néger leány csufjául, akik a náluk is együgyübbnek látszó európaival játékot űztek — mikor közöttök Nanette kisasszony, az urnő kedvencz szobaleánya, megjelent. — A gazdád keres, — szólt a bambához angolul, s élesen nézett rá, ha várjon ráismer-e hangjáról, angol beszédéről vagy alakjáról? Janó azonban a fölismerésnek legkisebb jelét sem adta, amin ugyan Anikó sem csodálkozhatott volna, ha meggondolja, hogy mindössze egyszer látta őt az életben, éjjel, szökések óráján. Janó rá se pillantott a lányra, csak intett, hogy értette a parancsot s azzal meg is indult a ház felé. Anikónak mindazonáltal ugy tetszett, hogy a «gyilkos» világosabban a homlokára van irva mint Ivainnak, s lesütött és révedező szeme az önvád és bűnös lelkiismeret árnyait viseli kialvó fényében. Elgondolkodva állt meg az est homályában, a hold világánál, míg Janó a szobába kullogott, a néger lányok pedig szétszaladtak s ő csak maga maradt. Bosszútervei és sötét gondolatai ismét egész erővel támadtak föl benne s elfoglalták egész lelkét, annyira — hogy mind a mit Stoke-Juliot óta átélt, csak álomnak tetszett előtte, — a valóság, mely körülvevé, a Bokrok, Hispaniola, Carrelék — mind álomra vált, s az álmot, mely előtte feltűnt, a mint apját megölve hozzák haza az erdőből — valónak hitte megint. Maga sem tudta, meddig állt ott, ez álmokba s azokból eredő gondolataiba elmélyedve, mikor egy hang, melyet ismert, visszahívta őt a valóra s felriasztotta álmaiból: — Nanette k'sassz' — A munkásokra felügyelő otromba mulatt volt, ugyanaz, akivel Feri először találkozott, amint bambuszbotját az orrán egyensúlyozta. — Az urat keresi, Alcibiád ? — kérdé Anikó.— A hosszú korridorban megtalálhatja. Alcibiádot különben sem szenvedhette most azonkívül sem volt beszélgető kedvében. s — Az urat? — mondáa mulatt sajátságos gúnyos hangnyomattal. — Carrel polgártársat érti kegyed? Nem, Nanette k'sassz' — nem őt keresem, csak önnel kívánok beszélni. — Velem ? — Sietek, mert asszonyom vár. — Asszonya? Talán Carrel polgárné. Az nem parancsol többé kegyednek. — Hogy érti ezt Alcibiád ? — Ne nevezzen többé Alcibiádnak. Az én nevem mától fogva Villám ezredes. Ezredes a szabadság nagy hadseregében. — Nem értem, miről beszél. — Ma jött meg a hír, hogy Párisban ő felsége a köztársaság és ő exczellencziája a konvent kijelentette, hogy nincsenek többé rabszolgák s mindnyájan szabadok vagyunk. — No azt ugyan bolondul tette, ha tette. De mondom, asszonyom vár — — Hadd várjon. Vége az urak és úrnők undok zsarnokságának, s kegyednek ép oly kevéssé parancsol bármelyikök, mint nekem, Villám ezredesnek, a szabadság nagy hadseregében. Mit, Carrelné, Antonia polgárnő ? Tegnap kegyed fésülte az ő haját, holnap ő fésüli kegyedet. Nincsenek többé szolgák, ezentúl ő lesz a kegyed szobalánya. Kegyed eddig szobalány volt, mostantól fogva úrnő. S én elhatároztam, hogy Villám ezredesnévé teszem. Nanette, vagyis Anikó, bár különben fogékony volt a dolgok nevetséges oldala iránt, most átlátta, hogy a helyzet veszélyesebb, mint nevetséges. — S ha én nem et mondok ? — kérdé, többre akarván ingerelni a mulattot. — Nem-et? Azt nem hiszem. Ha Carrelnénak tenném ezt azt ajánlatot, az sem mondana nem-et. — De ha mégis? Mi lenne akkor, szeretném tudni.— Azt majd holnap reggel mondom meg, miután ma éjjel fogjuk a Bokrokat birtokunkba venni. •— Ma éjjel, igazán? S mikor, mi lesz a jel a támadásra ? A mulatt észrevette, hogy többet mondott, mint kellett volna. — Szót se többet. Lányok orrára nem szok-