Vasárnapi Ujság – 1886
1886-01-10 / 2. szám - Egy tudós néger: Johnson Henrik (arczképpel) 26. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Jókai tágabb hazája. Az ifju nemzedék számára irta Jókai Mór 26. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A Petőfi-társaság közgyülése 26. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
26 anyját nem a magyar alföld, hanem Schleswig-Holstein nevelte. Ez négy évvel ezelőtt Budapesten halt meg. Midőn a keleti háború kiütött, Szilágyi már nyelvtudományával tartotta fenn magát és családját. A szövetséges angol hadsereg főtisztjei közül számosan tanultak tőle törökül. Saját módszerű sikeres tanítása sok jóakarót szerzett számára. Egy angol ezredes, tanítványa, kieszközölte, hogy elsőrangú tolmáccsá neveztetett ki a hadsereghez. Szilágyi újra osztályozta magát; jelentette, hogy ő csak másodosztályú tolmácsi állásra tartja magát érdemesnek, s ha elfogadtatok, mint ilyen fogadhatja el a kinevezést. A pártfogó neheztelt, de Szilágyival nem boldogult. Másodosztályúnál nem tehették többnek; elsőosztályú akárhány volt, aki nála kevesebbet tudott. Ekkori érintkezéseit gyakorlati irányú ember nagyon fel tudta volna használni. Ő megelégedett azzal, hogy ember- és világismeretét gyarapította, tanulmányaiban haladhatott s összeköttetésekre tett szert, melyek nem neki, hanem általa a hazai tudományosságnak lehetnek hasznára. Henszlman, Ipolyi és Kubinyi Ferencz keleti útja volt erre az első nevezetes alkalom, kik, midőn visszatértek, teljes elismeréssel nyilatkoztak kitűnő szolgálatairól. Nekik sikerült bizonyos fokig megérlelni szivének hazatérő szándékát, úgy hogy 1863-ban családját haza is küldötte, ő maga azonban csak a készülődésig jutott. 1867 után megint erősebben készült, de akik vártuk s biztattuk, ismét hiába vártuk. Három-négy évvel ezelőtt újból erőt vett rajta a vágyódás s halálaig foglalkozott hazajövetele gondolatával, ami nélkül különben egyetlen napja sem múlt el külföldön töltött éveinek. Eiait visszaadta a hazának, maga Konstantinápolyban húnyt el november 22-én 55-dik évében. Bárcsak szét ne szóródnék az a tudományos kincshalmaz, melyet hazaszeretettel, tudományért élőhaló igyekezettel s szűkölködéssel sikerült összegyűjtenie. Missionary College»-ben (Islington) több évet töltött. Csakhamar elsajátította az angol és görög nyelveken kívül, melyeket már Freetownban ismert, a héber, latin, franczia s a német nyelveket. Később magánszorgalomból megtanulta az arab nyelvet, nemcsak a klasszikus, de modern alakjában is, midőn Palesztinát meglátogatta. E mellett sok néger törzs nyelvjárását érti s öt, eddig ismeretlen nyelv szótárát állította össze. 1873-ban, mint fölszentelt pap, misszionárius lett Sherbaróban és Lagosban s öt év múlva főesperessé neveztetett ki, mely minőségében sok ügyességet és tapintatot tanúsít, s nemcsak elöljáróinak, de a néger népnek rokonszenvét is sikerült megnyernie. A néger misszió ezelőtt huszonöt évvel alakult s 1864 óta külön afrikai püspöke is van, jelenleg Crowther Sámuel. Most 12 hittérítő állomás létezik, melyekben a püspökön kívül csak egy európai titkár, de 7 afrikai születésű pap működik. A megkeresztelt tagok száma 2220, van még 1580 katechumena, 875 kommunikáló, továbbá 7 iskola 413 tanulóval. Johsonnak e helyen a közlekedési viszonyok gyors fejlődésénél fogva (vasút is építtetik nemsokára) nagy tevékenységi köre van s kétségtelen, hogy a tudós néger főpap nemcsak az egyházi dolgokban, de a czivilizáczió minden terén is nagy hasznot fog hajtani néger honfitársainak. EGY TUDÓS NÉGER. Nagy tiszteletű Johnson Henrik urat, a felsőnigeri főesperes, kinek arczképét e soraink fölött bemutatjuk. Nem tagadhatja el telivér néger eredetét, bár kiborotvált arcza s a honfitársainál szokatlan pápaszem egészen sajátságos kifejezést adnak tagadhatlanul értelmet s bizonyos jellemszilárdságot tanúsító arczának. De nem a sajátságos arczkifejezés ösztönöz Johnson arczképének kiadására, hanem az, hogy e néger valóban tudós és érdemes férfi, amit eléggé bizonyít az a tény is, hogy a cambridgei egyetem, a legrégibb s leghíresebb egyetemek egyike, f. év nov. 12-én tiszteletbeli tudori czímmel tüntette ki. Toussaint l'Ouverture, Haiti felszabadítója, Mtéza, Uganda hatalmas fejedelme, az úgynevezett néger Napoleonu, Ira Adridge, a híres színművész s mások eléggé tanúsítják, hogy a négerek közt nagy szellemi tehetségek is vannak Johson méltán sorakozik e fényes névsorhoz. Johnson szülei már szabad keresztény négerek voltak. 1840-ben született Hastingsban, Nyugat-Afrika Sierra-Leone nevű partvidékén s ugyancsak Afrikában a Milward misszionárius vezetése alatt álló freetowni iskolában nyerte első oktatását. Nagy szellemi tehetségei, különösen rendkívüli nyelvérzéke miatt Milward csakhamar segédtanítójává tette, mely minőségében némi anyagi segítséget nyerne. 1865-ben Angliába jött tanulmányát folytatni s a Londonban lévő Church VASÁRNAPI ÚJSÁG. A PETŐFI TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE. A Petőfi-társaság, mint évenkint rendesen, január hó 3-án az akadémia nagy termében tartotta meg közgyűlését, ez alkalommal a tizediket, oly nagy közönség jelenlétében, hogy a nők egy része is kénytelen volt állani és sokan visszatértek a teremből. A programm érdekes volt s különös tetszésben részesült Jókai Mór előadása «Jókai tágabb hazája» czím alatt, melyet egész terjedelmében közlünk, s melyben a koszorús költő Kossuthnak egy róla tett megjegyzéséből kiindulva azt fejtegeti, hogy a magyar nemzet jelenlegi állapota jobb a réginél s elérkezett az idő, midőn a magyar nemzetnek a művelt világban is igyekeznie kell tért foglalnia. Pontban délelőtti tíz órakor vonult be a társaság elnöksége a terembe. Az elnöki asztalnál helyet foglalt Jókai Mór, Komócsy József, továbbá a két titkár : Szana Tamás és Ábrányi Emil. A közönség zajos éljenzéssel fogadta a társaság tagjait, különösen Jókait. Komócsy József alelnök röviden üdvözölte a megjelent hallgatóságot s megnyitotta az ülést, mire Abi •ányi Emil másodtitkár olvasta fel titkári jelentését, melyből adjuk a következőket: A Petőfi-társaság a lefolyt évben ünnepélyes közülésén kívül nyolcz rendes havi ülést tartott. A társaság rendes tagjai közül költeménnyel, novellával, aesthetikai értekezésekkel szerepeltek : Beniczky-Bajza Lenke, Tolnai Lajos, Mikszáth Kálmán, Balázs Sándor,. Szathmáry Károly, Kiss József, Névy László, Ábrányi Emil, Bodnár Zsigmond, Reviczky Gyula, Szana Tamás, Petelei István, Bulla János, Szabó Endre, Szász Gerő, dr. Prém József, Margitai Dezső, idősb Ábrányi Kornél és Bercsényi Béla ; — továbbá mint vendégek: Szmrecsányi Paula, Radó Antal, Mezei Ernő, Palágyi Lajos, Petri Mór, Sikor Margit, Szabó Sándor, Hentaller Lajos és Seress Imre. A társaság könyvkiadványai B. Bajza Lenkétől egy kötet elbeszélés. Tolnai Lajostól két kötetes regény és Torkos Lászlótól egy kötet költemény. Érzékeny csapás sújtotta a társaságot két kitűnő tagjának, Győry Vilmosnak és Tóth Endrének elhunytával. Az elhunyt jelesek helyébe Gyarmatin Zsigmondnét és Silberstein Ötvös Adolfot választották meg. A társaság tíz év alatt még nem tudott elegendő tőkét gyűjteni, hogy irodalmilag nagyobb tevékenységet fejthessen ki, azonban a közönség érdeklődése folytán biztosra veszi a fokozatos fejlődést. A titkári jelentés után a felolvasások sorát Torkos László nyitotta meg «Az érdem» czímű szatírájával, mely tetszésben részesült. Bodnár Zsigmond hosszabb aeszthetikai tanulmányt olvasott föl«Petőfi és századunk lyrája» czím alatt, melynek végén ama nézetének ad kifejezést, hogy ha még eljön is valaha a világnyelv ideje, a magyar nyelv végleg nem tűnhetnék el, mert mindig lennének ideális lelkek, kik Petőfi műveiért megtanulnák nyelvünket. Tolnai Lajos «Kun László »czímű balladáját olvasta föl, mely eredeti felfogással van irva. A ballada igy kezdődik. Felesége van már rég László királynak, Kunok neki mégis szebb leányt kínálnak : «Egy szavadra vár csak, nézd ez is — királyom. —» «Vén Árbocz, ha Törtei— Kemencse meglátom. Három jó oszlopom ti vagytok én nekem. A házsártos magyart rég nem szenvedhetem. Ti veletek élek, közöttetek halok . Azért is azt teszem, amit én akarok. Akarom mig élek, a kun virágozzék. A ki engem szeret, én is csak ahhoz mék. Akarom , ez a föld legyen a tiétek, Tisza-Duna közét örökre éljétek. Kire hagynám — úgyis se kicsim se nagyom Csak akkora jószág ülne bár karomon, A melyik a nyakam át tudná már fogni, Gyönge njakával meg tudna csókolni, Ki tudná mondani: apám, édes apám — Király vagyok — akkor én is azt mondanám :» A költemény ezután leirja Kun Lászlónak Eduával, a szép kun leánnyal való viszonyát, Magyarország szomorú sorsát, a nemzet szegénységét. Majd tizenkét szegény öreg magyar ember jön a királyhoz követségbe. Elmondják az ország bajait, s hazahívják a királyt. Ezt annyira meghatja az elárvult magyar népnek hozzávaló szeretete, hogy kardját kéri s készül vissza hazájába. Ekkor: Oda sug valamit szépséges Édua, Egyet mordul Árbocz, kettőt köheni Törtei, Kemencse oda tör, fényes, hegyes tőrrel. .. No nem is ment haza! Ott veszett el ifjan . .. Akárhogy forgassam: története igy van. Megették az urak, elették a néptől. Emléke ha fölkél, véres fővel kél föl! Az élénk tetszéssel fogadott költemény után Balázs Sándor «Mikor nem vagyunk otthon» czím alatt humoros elbeszélést olvasott föl, majd Kiss József szavalta el «Rab-asszony» czímű balladáját. A taps és éljenzés után Jókai Mór tartotta meg előadását, melyről fentebb emlékeztünk meg s mely a legnagyobb hatást tette az összes felolvasások között, végül Komócsy néhány szóval berekesztette az ülést. A JÓKAI TÁGABB HAZA JA. Az ifjú nemzedék számára irta: JÓKAI MÓR. A napokban olvastam nagy hazánkfiának egy vezérczikkében ezt a szót: «a Jókai zártabb hazája.» — Szeget ütött a fejembe!— Vájjon mi lehetett ez? — Csaknem az «összbirodalmat» értette alatta? Mert hogy abba bele «ne» menjünk, azért én annak idejében a legszűkebb hazámba is bejutottam, a minek becsületes neve «tömlöcz». E korszak neve «Schmerling». Harmincz év alatti fiataloktól nem lehet azt követelni, hogy huszonkét év előtti állapotokról világos emlékezettel bírjanak : azért nem csodálom, ha gyakran megújuló hangokat hallok a fiatal növésű erdőből: «bárcsak visszatérnének azok az idők, a mostani, minden szabadságot megsemmisítő korszak helyébe !» — Az igaz, hogy akkor nagy volt a szabadság : a többség nem szavazta le a kisebbséget, — az elnök nem vonta meg senkitől a szót; — a virilisségét nem vesztette el senki; — sajtótörvény pedig épen nem volt: minden újságíró azt írhatta, s azt nyomathatta ki a lapjába, ami neki tetszett; — csakhogy aztán, mikor fel akarta adni a lapot a postára, akkor megfogta a gallérját — nem ám a czensor, mert olyan nem volt, hanem a rendőrbiztos, s azt mondta «lassan a szellemmel!» Azzal a lapot, nyomdát lepecsételték: az újságírót vitték a legalkotmányosabban kormányzó rendőrmandarinhoz. A rendőrmandarin itr tökéletes ellentéte volt a mostani keményszívű, haragos tekintetű, kegyetlen belügyminiszternek : végtelenül nyájas, mosolygó, alacsony öreg uracska, aki mindig olyan vékony, siránkozó hangon beszélt, mintha emlékbeszédet olvasna fel meghalt tudós felett: «aber mein liber Jókai! Mit cselekedett ön ?» Asztalán volt kiterítve az újságom. Azt persze ő exczellentiája nem tudta, hogy mit cselekedtem , mert magyarul egy szót sem értett: csak azt látta, hogy a lapomban colmnnaszámra vannak aláhúzva sorok majd veres, majd kék plajbásszal: némelyik duplán. A veres a lázítás, a kék a felségárulás. El volt érzékenyülve : ő maga szívesen megbocsátana, s megengedné, hogy a rettenetes czikket kivegyem a lapból; de már ő exczellencziájának, a főmandarinnak ott fenn Budán tudomása van a dologról s az kegyetlen uraság, azért bármilyen nagyon sajnál is, kénytelen átadni a törvény szigorának : azzal megölelt, megrázta a kezemet, megtörülte a szemüvegeit s küldött a Károly-kaszárnyába magamat jelenteni. Holmi sajtóbiróság, esküdtszék s más efféle mai korbeli zsarnoki tribunál akkor nem létezett, hanem azok helyett dívott az igazi demokrata intézmény : a katonai biróság. A hosszú asztalnál ült egy ezredes, egy őrnagy, egy kapitány, egy hadnagy, egy őrmester, egy káplár, meg egy közkatona, a három utóbbi nem értett más nyelven, csak polgáriul. És ezek előtt kellett nekem elmondanom a nagyszerű védbeszédemet s bebizonyítanom, hogy Erdély jog szerint Magyarországhoz tartozik, s hogy Magyarországnak külön felelős minisztériummal kell bírni. Háromnegyed óráig tartott a védbeszédem, természetesen németül. Senki sem replikázott a beszédemre semmit.