Vasárnapi Ujság – 1887
1887-01-02 / 1. szám - A királyi itélő tábla elnökei (Vajkay Károly és Sárkány József arczképével) 9. oldal / Élet- és jellemrajzok
1. SZÁM. 1887. XXXIV. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG A KIRÁLYI ÍTÉLŐ TÁBLA ELNÖKEI. KARÁCSONY másodnapján jelent meg a hivatalos lapban az értesités, hogy az ország egyik legfelsőbb bíróságának, a királyi ítélő táblának, huzamosb idő óta üresedésben levő állása betöltetett. A ki ismeri az igazságszolgáltatás terén fönnforgó számos bajainkat, melyek orvoslásra várnak s különösen a felső fo a rumoknak túlterheltetését, örömmel fogadhatta, hogy az ideiglenes állapotnak, mely mellett alig lehetett a helyzeten segíteni, vége szakadt s oly állapot létesíttetett, mely lehetővé teszi, hogy e téren is kielégítést nyerjenek a közönség jogos várakozásai s az ügymenetben nagyobb gyorsaság legyen elérhető az eddiginél. De ha e ténynek már önmagában is megnyugtatólag kellett hatnia, mennyivel inkább még annak a körülménynek, hogy a betöltés módja is akként ment végbe, amint azt a jogászvilág — e tekintetben a legilletékesebb fórum—közvéleménye várta, olyanokat állítván a királyi itélőtábla élére, kiknek múltja, jelleme, képességei teljes reményt nyújtanak, hogy a tehetségeikhez és munkaerejükhöz kötött várakozásában a közönség csalódni nem fog, sőt joggal nézhet oly eredmények elé, melyek a magyar igazságszolgáltatás hitelét egy sorba fogják állítani a nyugati államokéival. Vajcai Károly, a kir. tábla eddigi alelnöke lőn kinevezve a tábla elnökévé, míg az alelnöki széket a kir. tábla tanácselnökeinek egyik legkitűnőbb jogásza, Sárkány József foglalja el. Hogy e két kinevezést a magyar jogászvilág mily örömmel üdvözli, annak egyik bizonyságául szolgálhat az is, hogy e két kitűnő férfiú élete pályájának alábbi ismertetését mi is előkelő jogászi körökből vesszük. Az új elnökre vonatkozó közleményt lapunk számára Komjáthy Béla, a jogászvilágban is kiváló szerepet játszó országos képviselő tollából nyerjük, míg az alelnökre vonatkozó adatok szintén egy kitűnő jogász által bocsáttattak rendelkezésünkre. Vajkay Károly, a királyi ítélőtábla elnöke: «Sem az..Isten, sem az emberek nem ajándékoznak semmit. Az élet vásárterén kell vennünk mindent. Szerencsénknek ára a munka.» Egy mélyen gondolkodó tudós állította ezeket és igazsága volt. A kinevezési rendszernek megvan az a nagy hátránya, hogy midőn egyes kinevezésekkel nagy érdekeket akar kielégíteni, ugyanakkor más, szintén nagy érdekeket hagy kielégítetlenül, riitka eset az, midőn egy kinevezésről elmondhatni, hogy minden érdeket kielégít. Csak akkor történik ez, ha a kinevezés nem ajándék, nem szolgálatok jutalma, hanem annak a munkának az ára, a mit a kinevezett becsületesen végezett. Az 1886. évi decz. 26-iki hivatalos lapban hozták nyilvánosságra, hogy a budapesti királyi tábla elnökévé Vajkay Károly, ugyanazon királyi tábla alelnöke neveztetett ki. Elmondhatjuk, hogy e kinevezés nem volt senkire meglepő , azt mindenki várta, s amikor megtörtént, a közvélemény mint természetes következményét fogadta annak a szakképzettségnek, annak a kitartó munkásságnak, annak , az ernyedetlen szorgalomnak, mely Vajkay Károlyt ismertté és becsültté tette a társadalom minden rétegében. Nem politikai szereplése, nem valamely politikai iránynak tett szolgálata emelte őt föl e diszes állásra; egy hosszú élet becsületes küzdelmének, munkásságának megérdemelt ára volt az. Vajkay Károly hazánk birói karának mindenkor disze volt, és ha lehetett volna is a királyi tábla elnöki állását mással betölteni, méltóbbal bizonyára nem, mint ő. Mint jogászt ismeri a szakközönség, minek egyik legnagyobb bizonyítéka az, hogy a magyar királyi tudományegyetem 1880. május havában, a százados ünnepély alkalmától dísztudorrá nevezte ki. Tudori oklevél igazabb elismerést nem tartalmazott soha. Mint birót ismerik az igazságot kereső felek, mert ítéletei megnyugtatták még azokat is, kikre kedvezőtlenül hangzottak. ítéleteinek alapja mindig a törvény és igazság volt. Hivatását mindig betöltötte, kötelességének megfelelt, és nem csak a bírói pályán, de más téren is igazolta képességének sokoldalúságát. Hivatalos nagy elfoglaltsága mellett a szépirodalom terén is számottevő munkás volt. Véka álnév alatt sok becses munkával gazdagította irodalmunkat. Midőn pedig a szabadságharcz leverése után, 1850-ben, mint volt honvédet az osztrák hadseregbe besorozták, ott is kitüntette magát, s egész a főhadnagyságig és az ezred segédtisztségeig fölvitte. Hallatlan eset abban a hadseregben, melyben ugyancsak nem prolegálták a rebellis honvédeket. Vajkay Károly született 1825. február 23-án Bécsben. Atyja a herczeg Esterházy - család házi orvosa volt. Jogi tanulmányait a pozsonyi jogakadémián végezte 1842. és 43. években, ugyanott töltötte el a gyakorlati évet is Petőcz István, Pozsony megye főügyésze mellett; majd mint királyi táblai jegyző Zarka, akkori itélőmester oldala mellé esküdött fel, és ezen állásában ugy Zarkának mint Ieményi József akkori alnádornak szeretetét kiérdemelte, kik fölismervén benne a tehetséget s tapasztalván az odaadó szorgalmat, őt mindig kiváló figyelmükre méltatták. A közügyvédi vizsgálatot 1845 szept. 12-én, a váltóügyvédit pedig 1846 márcz. 13-án tette le; de sokat ígérő pályáját meg sem kezdhette, mert az 1848. évi események az ő kezében is a karddal cserélték fel a tollat, s ő mint Ivánka Imre segédtisztje teljesítette hazafiúi kötelességét. A szabadságharcz leveretése után őt is besorozták az osztrák hadseregbe s egész 1857 szeptember 14-ig nem Themisnek, hanem Marsnak kellett szolgálnia. 1857-ben mint huszár főhadnagyot nevezte ki az akkori igazságügyi miniszter a pesti cs. kir. országos törvényszékhez tanácstitkárrá, 1860-ban pedig a székesfehérvári cs. kir. megyei törvényszékhez tanácsnokká. 1861 ápril 31-én a cs. kir. törvényszékek felosztattatván, Vajkay Károly egyedül és kizárólagosan saját szakképzettségének protekcziója által azonnal a budapesti királyi táblához tanácsjegyzővé neveztetett ki. Ez időtől fogva képességének kitüntetésére tért nyelvén, fokozatosan haladt előre. 1862-ben táblai titkár, 1866-ban hétszemélyes táblai tanácsjegyző, 1867-ben pedig a táblánál számfeletti előadó biró lett. Az 1868. évi 54. t. cz. által a semmítő székből alkotott m. kir. kúria legfőbb itélőszéki osztálya felállíttatván, 1869-ben ideiglenes minőségben ott mint előadó biró nyert alkalmazást, 1870. január 10-én pedig már rendes biróvá neveztetett ki. Haladásában ott sem állott meg, mert már 1872-ben a királyi táblához tanácselnökké léptették elő, 1880. julius 27-én pedig a királyi tábla alelnöke lett. Működése alatt úgyis mint biró, úgyis mint író az osztatlan tiszteletet, a társadalmi téren pedig szelíd kedélye, megnyerő modora és puritán becsületessége által a közszeretet tette osztályrészévé, s 1881. nov. 7-én kelt legfelsőbb elhatározással pedig a «szeredi» előnév használata mellett saját és törvényes utódai részére a magyar nemességet is elnyerte. SÁRKÁNY JÓZSEF: VAJKAY KÁROLY. *#* |