Vasárnapi Ujság – 1887
1887-02-13 / 7. szám - Ifj. dr. Horváth Árpád. Kacziány Géza 118. oldal / Élet- és jellemrajzok - A franczia-német mérkőzés (képpel) 118. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
118 A FRANCZIA-NÉMET MÉRKŐZÉS, A kettős nagy háború kilátásával szemközt, mely Európa békéjét keletről és nyugatról fenyegeti, a mult alkalommal hosszabb taglalás alá vettük Oroszország haderejét; másodsorban most a nyugati két nagyhatalom versengéséről kell megemlékeznünk, melynek aligha csalódunk, ha még sokkal élesebb jelleget tulajdonítunk. A számok, melyeket ezúttal feltüntetünk, sokban különböznek az eddig ismertektől, de épen azért, mivel újabbak és hitelesek, és teljesen megfelelnek ama hivatalos adatoknak, melyek a berlini és párisi vezérkar rendelkezésére állanak. A táblázatunkon részletesebben és szemléltetőleg is bemutatott adatokat e helyen csak röviden összegezzük a következő táblázatban : Németország hadereje 1887 januárban. Összesen a 3-ad osztályú tartalék kivételével Gyalogság : 1.190,431 372.448 1.562,879 Lovasság. __ 115.320 — 115,320 Tüzérség 215,330 10,897 226,209 Mérnökkar 41,095 6,798 47.893 Más szolgálati ágak... ... 123.262 — 123,262 1.685,438 390,125 2.075.563 Lovak ... 313,731 313,741 Tábori ütegek 2,808 2,808 Tényleges állomány és tartalék Szervezett népfölkelés VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7. SZÁM. 1887. xxxiv. FVFOLYAM. A franczia haderő 1887 januárban. Ha már most meggondoljuk, hogy e roppant számi katonaság, ugy lehet, húsvét előtt még szemtől szembe áll egymással egy akkora határon, mint Budapesttől Kolozsvár, fogalmunk lehet egy európai kontragráczió mai jelentőségéről. Valószínű ugyan, hogy a németek ép oly kevéssé lesznek képesek áttörni a Luxembourgtól Celleig terjedő erődítési vonalat, mint a francziák a moseli, rogézi és rajnavölgyi vonalakat és fölmerülhet annak a szüksége, hogy egyik vagy másik hadviselő fél vagy a svájczi vagy a belga területsemlegességet lesz kénytelen megsérteni. Svájcz és Belgium előre látják ezt, s ezért sietnek fegyverkezni. Mind amellett Brialmont tábornok, Belgium Moltkéja, mint hallszik, meg van győződve arról, hogy sem a 47,000-nyi békeállomány, sem a szükség esetén fegyver alá hívható 114,000 ember (hozzávéve a 31,000-nyi mozgósított polgárőrséget is) nem lesz képes gátul szolgálni akár a keleti, akár a déli szomszédnak, ha el van határozva a határt átlépni. Svájcz, a maga 200,000 emberével, nem látszik osztozni ebben az aggályban. Bizonyos az, hogy Belgium mindig rokonszenvezett Francziaországgal, mióta a francziák 1830—31 -ben megsegítették, de Svájct is ép oly természetszerűleg rokonszenvezik Németországgal. De minden valószínűség szerint a két nagyhatalom kétszer is meg fogja fontolni, mielőtt egy ellenséges államot engedne oldalához férkőzni. És végre is Belgiumot kelet felől ép oly jól védik a németek Francziaország ellen, mint délen a francziák Németország ellen. A semleges terület megszállása tehát aligha fogná megjutalmazni a fáradságot akkor, mikor «egy-két dandár feláldozásával» — amint egy alkalommal kilencz év előtt mondták — más oldalról oly sokat lehet tenni. Vannak, akik azt hiszik, hogy egy franczianémet háborúban ezúttal, az első összecsapások után, a németek még gyorsabban hatolhatnának előre Páris vagy másfelé, mint 1870-ben, s e véleményüket azzal indokolják, hogy a franczia csapatoknál a fegyelmet alig ismerik, és a katonaság nem tudja mennyire bizhatik tisztjeiben. Egy magas állású államférfi nemrég azt a nyilatkozatot tette, hogy amely franczia politikusnak eszébe jutna egy Németországnak szóló hadüzenetet támogatni, nem érdemlené meg, hogy 48 óráig helyén maradjon. De ha ez így van, attól viszont teljes lehetetlenség tartani, hogy Németország lépjen fel támadólag, hacsak a vetélkedésbe bele nem un, és a fegyverkezés ki nem meríti. Ami már ezt a pontot illeti, erre nézve táblázatos kimutatásunk tanulságos és Németországra nézve kedvező párhuzamnak enged helyet. Mert kitűnik ugyanis, hogy bár Francziaország békelábon egy harmaddal több katonát állít is ki, de egy harmaddal többet is költ hadseregére, s pedig ezt egy ötöddel kevesebb népesség mellett, amely azonkívül csaknem állandó, míg vetélytársáé a legutolsó két népszámlálás közt szinte annyival szaporodott, mint Elzász és Lotharingia összes lakossága. Aligha lesz tehát Németország az, mely hamarább ki fog merülni, akár a fegyveres békében, akár a hadjáratban, bár természetesen azt is tekintetbe kell venni, hogy a német hadseregnek egy jelentékeny részét a balti és északi tenger partján kell tartani, hogy lehetetlenné tegye Francziaországnak tengeri fölénye kiaknázását, más részét pedig a Menteitől Batiborig terjedő orosz határon. Tehát Francziaországnak 600 ezer embernyi túlsúlya, melyet papiroson kimutathat, még épen nem tesz ijesztő hatást Németországra. Legfölebb kapós érvül szolgál Vilmos császárnak, Bismarcknak és Moltkénak arra, hogy évi 40,000 főnyi békepótlékot kérjenek a birodalomtól, amely szám a szeptennátus hét éve alatt 250—280,000 emberre fog emelkedni. Sőt azt lehet hogy ekkora erőt Francziaország nem is mondani, értékesíthet előnnyel a német határon, még ha egy második védelmi vonalat húzna is Nancy és Páris között. Feltéve azt is, hogy egy figyelő hadtestet szándékozik felállítani Olaszország felől, nehogy megragadja ez az alkalmat, hogy revanche-ot vegyen a két Savoyáért, ennyi ember kor sem igazgatható előnnyel. A puszta magakszámbeli mennyiségnél fontosabb a csapatok minősége, a tisztek képessége, s az élelmezési intézkedések megbízhatósága. Az emberszám mindaddig csupa ágyútöltelék, míg kellőleg vezényelve és fölszerelve nincs, már pedig azt tudjuk, hogy a német fölszerelés ma ép oly jó, mint tizenhat év előtt, de azt semmi sem mutatja, hogy a francziáké megjavult-e III. Napoleon óta. Legalább a tonkingi tapasztalatok épen nem biztatók. Épen egy franczia tábornok, Chareton mondta ki 1874-ben azt a nagy igazságot, hogy: «Puszta számbeli erő, fegyelem és felszerelés nélkül nem egyéb rendetlenségnél és tájékozatlanságnál. A franczia hadsereg-szervezet négy vagy öt hadsereget kontemplál, 24 hadtestből, míg nyolcz más hadtest, vagy két hadsereg a territoralis (honvédségi) csapatokból alakítható. Az első 24 hadtest mindenike 25 gyalog-zászlóaljból állana, s nyolcz lovas századból, azaz 2 ezredből a depotszázadokon kívül, 18 tüzérütegből, 108 ágyúból, három műszaki századból, egy utász-századból, s megfelelő számú egészségügyi és vonatcsapatokból. Valószínű, hogy e hadtestekből egyidejűleg csak 16 volna összevonható egy támadás visszaverésére. Mindenesetre csak 19 hadtest az, ami — papiroson — felkészültnek vehető. A németek még rögtönösebben állíthatnak 19 hadtestet, mindenik hadtest két hadosztályból, mindenik hadosztály két dandárból, mindenik dandár két ezredből, s mindenik ezred három zászlóaljból állván. Egy-egy hadtestnek 8 lovas-százada, 8 tábori ütege, továbbá hadtest-tüzérsége háromnégy hadmérnöki százada, egy utász-százada és két élelmezési oszlopa van. Lovas-tüzérséggel és lovas-hadosztályokkal is azonnal kiegészíthető bármely hadtest, és minden gyalogezrednek 3180 embere van, mely, ha szükséges, bármikor kiegészíthető a hesz zászlóalj s zászlóaljanként 1050 emberből álló vadászcsapatok egy vagy több zászlóaljával. Minden hadtestnél vagy elkülönített lovashadosztálynál egy fő élelmezési tiszt van, ki felelős a csapatok és intézetek élelmezéséért, mig a tüzérség feladata a többi fegyvernemeket lőszerekkel ellátni. A tábori vasút és távírda is teljesen szervezve van, ugy hogy bizton lehet állítani, hogy két hét alatt 780,000 ember állítható a határra, teljesen fölszerelve az utolsó gombig, mintha csak hat hónapig készülődtek volna rá. Bármennyit költöttek is a francziák hadseregekre, kétséges, hogy vájjon két hét alatt felkészült első vonaluk, kellően fölszerelve, felülhaladná-e a 650,000 embert? Lehet, hogy rövid idő múlva az arány megváltoznék, éspedig a francziák számbeli előnyére. Részrehajlatlanul tanulmányozva a két fegyverkező hatalom katonai helyzetét, az eredmény az, hogy Németországnak kedvezőbb a stratégiai helyzete, jobb a hadszervezete, több kilátása van az első győzelmekre, kedvezőbb módja az első összecsapások utáni gyors előnyomulásra. Természetesen ott van még a hadi esélyek kiszámíthatlansága, mely a legjobb terveket is keresztülhúzhatja, de ez esélyek egyenlők mindkét részről, vagy inkább annak a félnek kedveznek, melynek derekabb, talpraesettebb vezérkara van. Gyalogság Lovasság... .. Tüzérség Mérnökkar Vonat stb. ... Lovak Tábori ütegek Tényleges állomány és tartalék 1.547,000 93,000 158,600 63,500 24,800 1.886,900 283,000 2.622 795,600 795.600 Territorialis Összesen, az csapatok (honutolsó koroszvédseg), tartalék tály kivételével — 2,682,500 283,000 2,622 Ifj. Dr. HORVÁT ARPÁD. ( 18S7. február 3.) Petöfiné Szendrey Julia utolsó fiát e hó 6-án kisértük örök nyugalma helyére, forrón szeretett édes anyja, a nagy költő halhatatlanságának osztályrészese mellé téve, a kerepesi temetőben. Egy élet tragédiája zárult be e koporsóba, lelki szenvedésekben gazdag élete! E fiatal ember egyike volt a legsokoldalúbb képzettségű orvosok- és természettudósoknak. Gyermekkorában, anyja gyöngéd keze által vezettetve, mohó lélekkel vetette magát a tudományok szerzésére, s valóban alig tizenhat éves korában négy nyelvet majdnem egyforma tökéllyel irt és beszélt, a természettudományokban, mathematikában,ethnographiában kiváló jártassággal birt s később is, midőn felfogása mindinkább mélyült s a költészet és bölcsészet örök igazságait a rideg élettel összhangba hozni iparkodott, mindig ujabb és ujabb ösmeretek szerzését tűzte ki élete czéljául. E mellett barátai ösztönzésére a természettudományok népszerűsítésére hatni akarván, részint a politikai lapok tárczáiban, részint szaklapokban apróbb természettudományi dolgozatokat tett közzé, majd 1884-ben Wagnernek a «Brigitt-kór»-ról szóló nagy monográfiáját dolgozta át az orvosegylet megbízásából. Éles kritikai szellemének azonban a természettudományok sem adtak elegendő tápot, ő egyaránt otthonos volt a zenében és képzőművészetekben, mint a költészet birodalmában, melynek és különösen a franczia és angol lírának ritka alapos ösmerője volt. Élete utolsó napjaiban is ethnographiai munkákon kívül Hugo Viktor és Longfellow voltak olvasmányai, mely utóbbinak finom szépségeit kevés költő volt képes annyira élvezni, mint e természettudós. Élete külső körülményeiről kevés a mondanivalónk. Orvostudorrá 1880-ban avattatott föl s csakhamar rá 1881. febr. 4-én, oltárhoz vezette Egan Maryt, Egan James angol nyelvtanár szeretetreméltó szép leányát. Ez időre esik a budapesti telefonhálózat alapítása, melyet a főváros az azóta szintén «csendes embernek», Puskás Ferencznek köszönhet. E munkában Puskásnak valódi jobbkeze volt Horvát Árpád, ki titkár czimen helyettese s csakhamar igazi barátja lön. Az alapítással járó testi fáradalmak azonban megtörték mindkettejüket: Hónát idejében menekülve, a törteli községi orvosi állást foglalta el, Puskás tovább sodortatván, két év múlva a kerepesi temetőbe költözött. Törtelen Horvát egyetlen gyermeke, Tibor születését s a fiatal nőnek szülés közben tüdővészbe esését érte meg, mely utóbbi végleg feldúlta boldog család nyugalmát. A gyöngéd férj, habár a látta mint orvos, hogy az imádott nő menthetlenül oda van, feláldozta állását, vagyonát, hogy nejét maga ápolhassa Görbersdorfban, Uj-Tátrafüreden — hiába! A katasztrófa bekövetkezett s Horvát czéltalannak látta életét. Ezentúl nem bírt a rendes kerékvágásba jutni, hányódott-vetődött lelki küzdelmek között, testi szenvedések, betegségek által is meglátogattatva. Enyhülésül és feledésül morphium-befecskendezéseket kezdett használni, melyek vétele második természetévé vált. Tudta jól, hogy e gyilkos szer előbb-utóbb sírját ássa meg, de fásult közönnyel nézett feléje. Csak midőn 1885-ben jelenlegi ifjú özvegyével, Greguss Gizellával megismerkedett s iránta lángoló szerelemre gyuladva, életczéljául ismét családalapítást tűzte ki, vette észre, mily örvény a szélén áll már. A megszokott méreg, ez iszonyú moloch mindennap követelte az áldozatot. Horvát ellenszerrel próbált küzdeni a kárhozatos szenvedély ellen, cocaint használt, mely ép oly méreg, de már késő volt. Utolsó menekülése reményét egy hü nő szeretetteljes ápolásába és gyöngéd ellenőrzésébe vetette, s e reményben vezette oltárhoz mult év ápril 7-én Greguss Gizellát, kiben a főváros művészkörei szellemes, szeretetreméltó fiatal hölgyet, a fiatal férj pedig kifogyhatatlan gyöngédségű szerető hitvest ösmertek.