Vasárnapi Ujság – 1888
1888-02-26 / 9. szám - Petőfi Sándor haláláról 147. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak.
14. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJJSÁG. 149 baja van, s e miatt nagy nyugtalanság uralkodik a grófi palotában. A grófnak azonban a párbajban nem történt semmi baja. Hanem a párbajnak mégis végzetes következményei vannak. Az éjjel meggyilkoltak egy embert, s a nyomokat a véletlenség a gróf felé vezeti. Növeli a gyanút, hogy a gróf bankjegyei is véresek, ami onnan ered, mert megsebesült ellenfelének letörölte sebét zsebkendőjével, s bevérezte a bankjegyeket is. A gróf bebizonyíthatná ártatlanságát, ha kimutatná, hogy a gyilkosság idejében hol volt. De ezt nem teszi, és erre nagy oka van, mert kompromittálná a család ügyvédjének, Próbusznak feleségét, Edithet, akit a gróf még leány korában szeretett. Megjelenik a palotában Edith is, befátyolozva, hogy a párbaj eredményéről tudakozódjék ; ott van férje is. Próbusz ügyvéd, aki azonban nem ismer rá, de kitalálja, hogy a gróf vonakodása mögött asszony rejlik. A fő feladat most, kikutatni, hogy ki az az asszony, aki miatt Gaszton gróf nem akarja megmondani, hol volt a gyilkosság idejében. A grófot szereti Ella grófnő is, aki sejteni kezdi, hogy Edith tudna fölvilágosítást adni. A férj, Probusz szintén gyanakodni kezd, mert Gasztonnál oly kendőt talál, mely Edithé. Probusz azonban mégis kimenti a grófot a bíróság kezéből, hogy majd boszut álljon rajta. Ella grófnő félti Gasztont a boszutól s azt mondja, hogy a gróf ő nála volt a gyilkosság idejében. Edith látva a fiatal grófnő önfeláldozását, fölébred benne a féltékenység, s bevallja férjének, hogy szerette a grófot, akkor éjjel a gróf azért kereste föl, hogy végkép mondjanak le egymásról. A férj azt kívánja a gróftól, hogy most már teljesítse kötelességét, vegye nőül Edithet. A gróf szíve azonban már Ella felé hajlik, hidegen mondja, hogy megteszi kötelességét. Edith felismeri ebben, hogy nem bírja többé Gaszton szívét és öngyilkos lesz. A szereplők közül P. Márkus Emília asszony (Edith) erővel és hatással játszotta szerepét. G. Csillag Teréz, Felekiné, Mihályfi (Gaszton) Nagy Imre (Próbusz) á átalában az összes szereplők sokat tettek a darab érdekében. Az előadáson jelen volt József főherczeg két fia, József és László főherczeg, Holdházy apát kíséretében. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia e hó 20-iki ülésének különös érdeket adott, hogy tárgyát József főherczegnek a czigány nyelvről irt munkája képezte, s hogy az ülésen megjelent a főherczeg két fia is, József és László főherczeg, nevelőjök Holdházy apát és br. Nyáry udvarmester kíséretében. A fiatal főherczegeket Gyulay Pál osztálytitkár fogadta, kik aztán az egyik első padsorban foglaltak helyet Haynald bibornok és Holdházy apát közt, s figyelemmel hallgatták a felolvasást, mely atyjuk művével foglalkozott. Az első osztály ülésezett Hunfalvy Pál elnöklete alatt. Felolvasást Ponori Thewwrewk Emil tartott, mely egyszersmind székfoglalója is volt, mint rendes tagnak. József főherczeg czigány nyelvtanát ismertette, mely az akadémia kiadásában fog megjelenni, s mely körül a kiadás teendőit Thewrewk végzi, ki egyszersmind terjedelmes függeléket is irt József főherczeg művéhez. Az ismertetés fő részét ez a függelék tette. 1886 május 5-én József főherczeg azzal a kéréssel küldte meg saját nyelvtanát az akadémiának, hogy vizsgálja meg s ha életrevalónak találja, szolgáltassa neki vissza, hogy a nyilvánosság elé bocsássa. Az akadémia áttette az ügyet az első osztályhoz, mely Budenz Józsefet és Ponori Thewrewk Emil tagokat bízta meg a bírálattal. A két bírálat nov. 27-én olvastatott föl, s kiemelte, hogy a nyelvtan nem egyszerű tankönyv, hanem tudósnak szóló mű, mely összehasonlitólag ismerteti a czigány tájszólásokat s egybeveti Indiának régi s mai árja nyelveivel.A mi módszerét illeti, nem etymologizál, hanem lajstromoz: a tüneményeket mutatja a jövendő nyelvésznek, a ki majd a czigány nyelvet rendszeres etymologiai vizsgálat alá fogja. Az itt gyűjtött nyelvanyagot nem a már meglevő irodalom szolgáltatta egyedül, hanem szolgáltatta a főherczeg saját tapasztalata is, aki már 36 éve foglalkozik ezzel a nyelvtudományra főfontosságú nyelvvel. A bírálók a magyar irodalom nyereségének ismerték föl a művet. Óhajtották volna azonban, hogy könyvészeti toldalékkal is el legyen látva, hogy megmondaná, hol van szó a czigányok eredetéről, vándorlásukról, hol melyik dialektusok vannak közölve, hol vannak czigány szövegek, szótárak, összehasonlító fejtegetések és végre különösen mit mutathat föl Magyarország a czigányirodalom terén. A másik óhajtás volt, hogy a munka az akadémia kiadásában jelenjék meg. A bírálat teljes szövege közöltetett József főherczeggel, ki levélben mondott köszönetet, egyes észrevételekre tüzetesen válaszolt. A könyvészeti toldalékra nézve kijelentette, hogy az kitűnő dolog volna, de a kellő kutforrások nincsenek meg neki, azért azt más szakavatott tollra kell bíznia; abba pedig, hogy művét az akadémia adja ki, a következő nyilatkozattal egyezett bele : «olyan honvédféle ember, mint én vagyok, nem is ért a könyvkiadáshoz és örvend, ha a tudósok helyreigazítják téves nézeteit. «Az akadémia Ponori Thewrewk Emilt bízta meg a munka körüli összes teendőkkel. Ami a függeléket illeti, szintén Thewrewk feladata lett s a nyomról-nyomra haladó kutatás annyi új dolgot hozott felszínre, a czigány kérdés oly sokoldalúnak és rendkívül érdekesnek bizonyult, hogy ennek következtében a czigány könyvészetből némileg czigány encziklopédia lett. A felolvasó ezután egyes részleteit is felsorolta a munkának. József főherczeg a czigány nyelv legalaposabb ismerői közé tartozik. Tájékozva van e nyelv minden árnyalatáról. Még a czigányok is, ha valamely szokatlan szót nem értenek, azt szokták mondani, «azt csak a főherczeg mondhatja meg.» A munka nyelvtani része gazdag s a nyelvészeknek fölötte bő anyagot szolgáltat. Czime: «Romano Csibakero Sziklariben.» Az első lapon ott van a czigány czimer is, egy sün disznó, szájában három levelű tölgy-ággal. A Thewrewk által a könyvhöz adott függelék egybefoglalja mindazt, amit a czigányok történetéről, életéről tudni érdekes. Közös czigány népköltési darabokat, meséket, népdalokat, stb. Thewrewk végül az akadémia háláját fejezte ki a fejedelmi szerző iránt, ki a nyelvészet terén ily fontos és kevesek által ismert nyelv tudományos megismertetésével gyarapította nyelvtudományi irodalmunkat. Hunfalvy Pál elnök pedig az akadémia első osztályának köszönetét csatolta mindezekhez, azért a főherczeg megengedte, hogy művét az akadémia adhassa ki. Zajos éljenzés kisérte e szavakat. A fiatal főherczegek eltávoztak, s az üléstermen kívül Stoczek József, az akadémia másodelnöke mondott köszönetet a főherczegeknek az akadémia meglátogatásáért. A földrajzi társaság legutóbbi választmányi ülésén több érdekes ügy került tárgyalás alá, többi közt a társaság körében felmerült nagyérdekű terv megvitatása. A társaság néhány tekintélyes tagja ugyanis Oroszországba, az Ural vidékére, a régi magyarok lakóhelyére expedíczió kiküldését tervezi. Az eszmét a társaság tagjai lelkesedéssel fogadták s a közelebbi részletek megállapítására Hunfalvy Pál elnöklete alatt bizottságot küldtek ki. E bizottság tagjai: Vámbéry Ármin, Décsi Mór, György Aladár és Török Aurél dr. Második tárgy az «Utazások könyvtára»-nak ügye volt. Ez a vállalat ugyanis, mely már öt kitűnő földrajzi munkát adott a magyar olvasóközönség kezeibe, egy idő óta szünetel. A választmány elhatározta, hogy a könyvek kiadását folytatni fogja, s a kiadóval való egyezkedés és a kiadandó művek megállapítása végett, ugyancsak bizottságot küldött ki. A király érkezése déli 1 órára volt jelezve, de a palota előtt már délben nagyszámú közönség gyűlt össze. A királyt gróf Tisza Lajos elnök, Bede Albert orsz. főerdőmester s az egyesület tisztviselői fogadták, s gróf Tisza üdvözölte, kinek vezetése mellett nézte végig ő felsége az egyesület helyiségeit és a gyűjteményeket. Először az elnöki terembe vezették ő felségét, ki itt Magyarország erdészeti részletes térképét s azt a pompás szakkönyvtárt nézte meg, mely magában foglalja a magyar erdészetről itthon s a külföldön megjelent összes szakműveket. Innen a kis közgyűlési terembe mentek, hol Tisza Lajos sorra bemutatta az igazgató-választmány tagjait. A király minden jelen volttal váltott egy pár szíves szót. E teremben azután megszemlélte a falemez-gyűjteményt s érdekkel nézte a hatalmas vadkan koponyát, melynek agyarai abnormisan az orrcsontba gyűrűalakulag visszafejlődtek s azt az őskori szarvasagancsot, melyet a Szávából halásztak ki. A nagy közgyűlési teremben rögtön szemébe tűnt a királynak az őt vadászruhában feltüntető kép, melyet Stettka Gyula festett, s melyre azt jegyezte meg: «Ez igen sikerült kép!» Tisza Lajos rögtön megkérte a királyt, hogy engedje meg e kép sokszorosítását, mihez a király készséggel adta beleegyezését. Rendkívül tetszett ő felségének a gróf Forgách Károly által alapított agancs-gyűjtemény, melynek egyes feltűnőbb példánya után behatóan tudakozódott. A szekrényekben elhelyezett rügy-, mag- és széngyűjteményt szintén bemutatták. A magyar fanemek összeállításánál különösen egy 500 éves tiszafa vonta magára a király figyelmét, ki apróra megnézte az erdészetileg fontos s kártékony lepkék és rovarok gyűjteményét. Majd az olvasószobában az erdei tájképeket, a szakfolyóiratokat s a könyvtárt nézte végig s az irodai helyiségekből újra az elnöki terembe ment, hol az egyesületi vendégkönyv első lapjára minden dátum nélkül egyszerűen ezt irta be : «Ferencz József.» A látogatás ezzel véget ért. A szemle során, mely egy fél órát vett igénybe, a király gyakran fejezte ki elismerését. «A gyűjtemények igen szépek, változatosak és tanulságosak» — mondta több izben s a palotára megjegyezte: «Ez igen szép épület.» Katonás bucsu után a lépcsőkön lehaladt s köszönetet mondva a kalauzoló uraknak, kíséretével kocsiba ült, hogy a budai várba hajtasson. — Ekkor történt, hogy egy sváb paraszt, kezében folyamodványt rázva, a kocsi elé ugrott, s csak a kocsis ügyességének lehet tulajdonítani, hogy a lovak el nem gázolták. Egy rendőr félrevonta az útból a svábot, a király azonban a kocsi ablakát leeresztve, nyájasan magához vntette. Kényes szemekkel és remegve nyújtotta át az iratot, melyet a király sajátkezűleg átvett, miközben igy szólt a kétségbeesett emberhez : «Menjen, nem lesz semmi baja.» A király a közönség lelkes éljenzése közt hajtatott tovább. A kérvényező sváb parasztot rögtön kérdőre vonták s az elmondta, hogy először a király kocsijába akarta dobni a folyamodást, de látva, hogy a kocsi zárt, jobbnak gondolta megállítani azt. «Jól tudom — Kilométer AZ OSZTRÁK-MAGYAR, NÉMET ÉS OROSZ HADERŐ A HATÁRSZÉLEN. Homolka József rajza. MI ÚJSÁG? A király az erdészeti pavillonban. Az országos erdészeti egyesületet az udvar itt tartózkodása alatt másodszor érte a szerencse, hogy fejedelmi vendéget üdvözölhetett alkotmány utczai palotájában. Febr. 11-ikén Rudolf trónörökös, e hó 21-ikén pedig a király tisztelte meg látogatásával az egyesület házát.