Vasárnapi Ujság – 1888
1888-12-02 / 49. szám - Fischer Sándor (arczképpel). N. L. 807. oldal / Élet- és jellemrajzok
VASÁRNAPI UJSÁG, hanem azért is értékesek, mert az abszolút korszak irodalmi és sajtóviszonyainak ismeretéhez jellemző adalékul tekinthetők. A két kötet fűzve 3 forint Co krért, vászonkötésben 5 írtért kapható. Werse kapitány, regény, szintén a Kisfaludy-Társaság kiadványai közül való. Kielland hires norvég iró műve, és Szinnyei Otmár fordította le az eredeti norvég szövegből. Ara 1 frt 50 kr. vászonba kötve 2 frt. A Franklin-társulat kiadásában megjelentek még: Harmatos ág, egy díszes füzet, negyedrét alakban vastag velin papíron, s minden lapon szines nyomásban virágos ágak, mezei tájképek. E szép vignettek közt válogatott költemények olvashatók legjobb költőinktől. Arany, Tompa, Petőfi, Vörösmarty, Vajda János, Madách, Szász Károly, Rudnyánszky Gyula, Vargha Gyula, Gyulai Pál, Lévay József egy vagy 2 költeménye foglal helyet a díszes anthologiában, melynek ára 1 frt. — Gyermek-mesék, elmondja Ida néni. Kilencz nagyobb mese együtt, mind úgy válogatva, hogy a serdülő gyermeknek ne csak képzeletét foglalkoztassa, hanem értelme és ismeretei fejlődését is előmozdítsa. Számos sikerült kép járul minden meséhez. A kemény kötésű, díszes kiállítású könyv ára 1 írt. «Magyar Művészek.» A Szana Tamás szerkesztésében és Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedő kiadásában megjelent díszmű a most kiadott 16 füzettel befejezést nyert. Tizenhat képíró és öt szobrász érdekesen irt élet- és jellemrajza, főbb műveik másolata van e füzetekben, melyeknek kiállítása a hasonló külföldi vállalatokkal méltán versenyezhet. Külön képmellékletek is vannak a füzetekben, melyek egybekötve díszes albumot adnak. Bekötési táblákat a kiadónál lehet megrendelni. A «Magyar Művészek» ünnepi ajándékul is alkalmasak. Füzetek: Az erdélyi irodalmi társaság feladata, elnöki megnyitó beszéd, melyet gr. Kuun Géza tartott az erdélyi irodalmi társaság nov. 18-ki alakuló gyűlésén. Miskolczon Löwy József bizományában jelent meg:« Teendők a hagyatéki iratok felvétele és felszerelése körül», a községi és körjegyzők, segédjegyzők ss jegyzői vizsgára készülők számára irta Goies Lázár mező-kövesdi kir. közjegyző. Ára 25 kr. — Ujabb megfigyelések a metalloskoma és metallotherapia terén, egy uj gyógymód ismertetése, a budapesti orvos -egyesületben előadta saját tapasztalatai után dr. Dubay Miklós budapesti orvos. Zenemüvek: Bernstein Mórnál Sepsi-Szent Györgyön megjelent: Mikor csend van, románcz, szövegét irta Bartha Imre, zenéjét Kelemen Lajosné szül. Zathureczky Berta. Ára 1 írts Budapesten a Rózsavölgyi-féle zeneműkereskedésben is kapható. A műcsarnok kiállítását folytonos érdeklődéssel nézi a közönség. A közelebbi napokban látogatta meg a kiállítást az ifjabb József főherczeg is, Holdházy apát kíséretében. A nemzeti múzeum számára e kiállításból is több festményt vásároltak, országos költségen. Az egyik Rotta Silvio velenczei festő jeles műve, a «Gályarabok», Abry Leon belga művész «Hazulról» czímű kis képe és Uytterschant Viktor két aquarellje. Az illető bizottság eme kijelölését a közoktatásügyi miniszter helyben hagyta. Rótta olasz művésztől is megérkezett a válasz, s köszönetet mond, kiemelve azt, hogy mennyire megtisztelő reá nézve képének befogadása a magyar nemzeti múzeum képtárába. A kiállítás magyar életképei közül pótlólag még kettőt mutatunk be. Az egyik Ebner Lajostól a Nászmenet. Most indul a népes gyülekezet a zsúpfedeles házból, elől a czigánybanda, aztán a nyoszolyó lányok. A menyasszony, fehérbe öltözve, rózsakoszorúval, épen most lép ki, s mögötte látszik a vőlegény, a család tagjaival. Az egész jelenetre a nap szórja fényét, s megeleveníti a színeket. Jó alakok tűnnek föl a népies jelenetben. A másik Révész Imrének nagyobb festménye, «A törvény nevében». Révész pár év előtt a Munkácsy-díjat nyerte el, s volt alkalma azóta Párisban tanulni és haladni. Előadása, teklinikája sokat nyert. «A törvény nevében» igazi falusi jelenet. A hajdú, vagy megyei drabant bekísér egy czigány szekeret; maga ragadta meg a gebe kantárát hivatalos komolysággal, ugy vezeti. Az ekhós szekérből egy pipázó czigányasszony és két-három purdé alakját vehetni ki. A hivatalos aktus nézőket gyűjtött össze a falusi utczán, míg egy köpczös kora egész nyugalommal élvezi rendes ülőhelyéről a jelenetet. Erkel Ferencz jubileuma. Erkel Ferencz zeneköltőnk 50 éves karnagyi működését az opera-szinházban deczember 16-ikán ülik meg. Színre kerül «Hunyadi László», melyben Szilágyi Erzsébetet Wilt Mária énekli, ki a legnagyobb készséggel vállalta el a közreműködést s csak ezért utazik Budapestre. Bianchi Bianka éneke is emelni fogja a jubiláris előadást. A zenekart maga az ősz zeneköltő vezényli. A nemzeti színházban nov. 23-ikán eredeti vígjáték került színre, mely azonban a bemutató három előadás után le is tűnik a játékrendről. «Falusi délutánok« a vígjáték czime,szerzője pedig Méray Horváth Károly, ki «Az asszony története» drámájával keltett érdeklődést theátrális tehetsége iránt a nemzeti színpadon. Új darabjában sem tagadja meg magát a tehetség, párbeszédei elevenek, hangja könnyű és nem is színtelen ; a gúnyt, szatírát élezve és szűrőn tudja használni, de vígjátéki tartalmat nem igen adott, úgy szólva csak körvonalait rajzolta meg egy vígjátéknak, alakok, helyzetek nem sok gondot adtak neki. A franczia Pailleron kevés cselekvényű szellemes vígjátékai lebegtek szerzőnk előtt, de azok megközelíthetetlen távolban is maradtak tőle. A személyzet névsora elég hosszú. Falun, Magda néni (Prielle Kornélia) falusi jószágán egész fővárosi társaságot találunk, mely tarka, de kevés tennivalója jut a darabban. Különben is meglehetősen unatkoznak a falusi délutánokon. Ott van Kaszab Miklós (Gyenes) és neje, Malvin (Rákosi Szidi), akik állítólag boldog családi életet élnek, bár előttünk meglehetősen közömbösek egymás iránt. Ott van egy idősebb, alkalmasint özvegy Kaszabné (Lendvayné), ki minden ok nélkül ellenségeskedik Malvinnal, sajnálkozik Miklós fölött s kérkedik azokkal a mintaférjekkel, a kiket ő választott ki Emma leánya (Szacsvayné) s egy másik nő, Margit (Lánczy Ilka) számára. Aztán a minta-férjek : Bankó László (Horváth Zoltán) és Gajzán Gyula (Császár), kik kölcsönösen a sógorasszonyokat ostromolják, ámbár, amint a vígjáték végén kitűnik, csak a saját feleségöket szeretik. Már most mit tesznek ezek ? Malvin buszul áll Kaszabnén, ki a mintaférjeket ellene ingerelte s rábírja a fiatal asszonyokat, hogy az udvarló sógoroknak találkozót adjanak, s aztán ugy intézi a dolgot, hogy Kaszabné jelen legyen, mikor a sógorok kölcsönösen rajta kapják egymást a bűnös kiránduláson. A mesét nem könnyű röviden előadni, mert szétágazik, elforgácsolódik. Ott van még két fiatal lány szerelme is. A közreműködők rajta voltak, hogy a darabból kiemeljék, amit lehetett. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK, A magyar tud. akadémia nov. 26-iki ülése érdekes volt. A felolvasók közt egy bibornok ; a tárgyak közt száz darab aranyos drámai jutalom. Az ülésterem meg is telt akadémikusokkal és hallgatókkal, Stoczek József elnökölt, Haynald Lajos bibornokérsek, az akadémia tiszteleti tagja foglalt helyet a felolvasó asztalnál. A tudós főpap, kivel a közéletben oly sürün találkozhatni, az akadémiában sem ritka. Ezúttal emlékbeszédet tartott egy jeles botanikus, Boissier fölött, ki akadémiánknak külső tagja volt s 1885. szept. 25-én hunyt el. Haynald lelkesülten szólt a tudósról, fáradozásai eredményeiről és érdekes vonásokban rajzolta a botanikai tudomány jelenlegi állását, Boissier kutatásainak eredményét. Boissier Péter Edmund korunk legkiválóbb botanikusaihoz tartozott, előkelő genfi patricziusi családból származott s egész életét a botanikának szentelte. Spanyolország és a kelet növényvilágával foglalkozott, sokat utazván kutatások végett és több ügyes növénygyüjtőt utaztatván. Egymaga 3602 uj növényfajt igtatott a növénytani tudományba. Hires műve, a «Flora Orientalis», mely öt nagy kötetben jelent meg (1867—1884/5) a Balkánvidéktől és a görög szigetektől az Indusig terjedő egész területet felkarolja. Az emlékbeszéd Boissiert mint embert is meleg hangon jellemzi. A zajos éljenzéssel fogadott emlékbeszéd után Berczik Árpád a Kóczán-féle drámai pályázatról tett jelentést. A Kóczán-féle drámai pályázat az akadémián. A tud. akadémia Kóczán Ferencz alapítványából az idén tűzte ki az első drámai jutalmat. Száz darab arany ez, s minden körülmény közt kiadandó, ha csak pályázó darab érkezett. Az alapító czélja az, hogy a magyar történelmet drámai alakban, színpad számára jelentkezve birja az irodalom. Az akadémia határozza meg, hogy évről-évre a történelem mely korszaka dolgozandó föl. Az első pályázatnál természetesen a magyar történelem legrégibb korszaka volt kijelölve, a hunokról, az ősmagyarokról szóló mondák. Beérkezett 14 pályamű, valamennyi a hun világból vett tárggyal. A pályázat eredményéről a bírálók a nov. 26-iki ülésben terjesztették elő jelentésüket az akadémiának. A pályaműveket Berczik Árpád, Csiky Gergely és Pálffy Albert bírálták. A jelentést Berczik Árpád adta elő, kiemelve mindjárt bevezetőleg, hogy a pályázat eredménye irodalmi szempontból inkább kedvező mint színpadi szempontból. Azaz van köztük néhány olyan, melyet olvasni lehet. A verse jó, a stilje folyékony, csinos, hatásos részek is akadnak benne, de színpadra nem való egy sem. A bírálat két drámával foglalkozik behatóbban: a Hun utódok és Attila halála czímüekkel. A «Hun utódok» dikeziója lendületes és drámai; egy pár hatásos tableaux-ja van s néhány jobb jelenete, de mindez csak egyes részlet. Az egész maga gyönge. Hogy megérthessük, ismernünk kell a Niebelungokat, a nélkül az eseményeket nem értjük. Aztán a történet, a dráma realizmusa mellé oda szőtte a romantikát, a mesést, a fantasztikust. Csaba fölidézi az elesett hun harczosokat, azzal megy Bizánczba, maga pedig az égi tejúton szokott utazni, stb. A dráma feldolgozta a Csaba mondát, de nem tudta beleilleszteni a drámai keretbe. Áttér ezután Bérezik jelentése a pályázat legjobb darabjára «Attila halálára». Az öregedő, a gyöngülő, Attilát ve.eti a szerző elénkbe, ki a dicsőség kelyhét fenékig üríté, de szerelmet még alig kóstolt. Nejéhez, a kegyetlen Krimhildához már nem vonzódik. Megszereti a szelíd Mikoltot, a frank királyleányt, kit rabul hoznak trónja elé. Mikolt azonban bosszút akar állam meggyilkolt családjáért. Ebből kellene a darabnak fjlődnie, de a szerző — mondja a jelentés — oly mellékösvényekre tér ki, melyek a főcselekvény országútjára nem vezetnek. Mikoltot Attilán kivül a két királyfi, Aladár és Csaba is szeretik. A két királyfinak ellentétes viselkedése jó mag, mely azonban nincs kellőleg drámai czélra kiaknázva. Attila, daczára hogy figyelmeztetik Mikolt bosszuterveire, melyeket ez elég vigyázatlanul útán útfélen elárul, — elvégzi hogy Mkoltot nejévé teszi. Ez megtörténik, és mindenféle mellékesemény után Mikolt végrehajtja a bosszú művét és önmagát is kivégzi. Jó, egészséges felfogásra valló eszme, mely egyúttal igen hatásos drámai mag lehet, rejlik a mesében. A hódítóra, ki öreg kort érve elgyöngült, Detre és Mikolt alakjaiban rázúdul az elpusztított és csak leigázott, de meg nem hódított Európa. Detre s az ő vazallustársai képviselik a szabadsági törekvéseket, a kard az ő kezükben Mikolt. Nagyon jól van tehát minden kigondolva, kár, hogy nincs ilyen jól keresztülvive. A fölvett fonalat itt-ott kiejti kezéből és következetlenségekbe esik. Nem mondható szerencsésnek, hogy a megölés nagy jelenetét a színfalak mögé viszi. Ennek a közönség szeme előtt kellene lefolynia. Abból az anyagból, mely megvan a pályamunkában s a jól lerakott alapon több következetességgel jobb, hatásosabb darabot lehetett volna felépíteni. Mintha a szerző munka közben belefáradt, vagy belezavarodott volna. De a darab számos hiánya és hibája mellett is felfogás, érettség dolgában legmagasabb helyen áll pályatársai közt és egységes, határozottan kitűzött czélt követ, minélfogva bizonyos átdolgozással használható darabbá is válhatik. A bizottság, minthogy a pályázat feltételei szerint a díj viszonylag a legjobb műnek mindig kiadatik megosztatlanul, a díjat egyhangúlag az «Attila halála» czimű tragédiának ítélte oda, mint irodalmi színvonalon álló műnek s gyönge pályatársai közt a viszonylag legjobbnak. A jeligés levélke felbontatván, szerzőjéül Szász Károly jeles költőnk neve tünt ki. A Kisfaludy-társaság november 28-iki havi ülésén nagy hallgatóság gyűlt össze. Gyulai Pál elnökölt. Emlékbeszéddel kezdődött az ülés oly tag fölött, kit a társaságból nagyon kevesen ismertek. Ring Mihály tanár és külső tag volt ez, kiről Sturm Albert emlékezett meg, s kit budapesti tanár korában Vörösmarty, «Marót bán»-jának német fordításáért 1872-ben választottak külső tagul. A magyar irodalom ismertetésére ezután nem is tett többet s a Kisfaludy-társasággal sem tartottt fenn semmi összekötetést. Szomorú és sivár élet jutott osztályrészéül, s egy évvel halála előtt elméje is elhomályosult. — Az emlékbeszéd után Szász Károly olvasott fel költeményeket «Uti tárczámból» czimmel. Legjobban jellemzi a bemutatott költeményeket jeligéjük : Amit láttam átérezve, — Le is írtam abbaa perezbe' Hogy az első benyomásban Azután is mindig lássam. Szász Károly a mult nyáron nagyobb utat tett Német-, Franczia- és Olaszországban, s uti benyomásait részint prózában, részint versben följegyezte. Igy keletkezett egy kis költemény-füzet, mely körülbelől harmincz darabra terjed. Ezekből olvasott fel néhányat «A határon», «A Duna Ulmnál», «Napoleon sírja», «A milói Venus a Louvreban», «A genfi tavon», «Bucsu a genfi tótól», «Miramare», «A Pére Lachaise temetőben» stb. czimmel. E költemények hatása mély volt. A közönség élvezte és zajosan tapsolta. Végül Vértesi Arnold olvasta fel «A rut leány» czimű novelláját, melyben egy gazdag és rut leány sorsát festi, mely utóbbi attól fél, hogy csak pénzéért veszik el. Volt zárt ülés is, s abban elhatározták, hogy Göthének Kazinczy Gábor által fordított