Vasárnapi Ujság – 1889

1889-10-13 / 41. szám - Czorda Bódog. Biczó Géza rajza 41. szám / Arczképek, Hazaiak - Semsey Andor 41. szám / Arczképek, Hazaiak - Tibád Antal. Biczó Géza rajza 41. szám / Arczképek, Hazaiak - Semsey Andor (arczképpel) 657. oldal / Élet- és jellemrajzok - A fehér asztalnál. Képviselők társasága Szikszay vendéglőjében. Ábrányi L. festménye 41. szám / Időszerü illusztrácziók - Képek a párisi kiállításról: Az Eiffel-torony látogatói: A toronyra fölnézők - A toronyról lenézők 41. szám / Időszerü illusztrácziók - Képek a párisi kiállításról: Villamos fényárasztó az Eiffel-tornyon 41. szám / Időszerü illusztrácziók - H. A. Murad szultán levelet ir Lázár czárnak Hegedüs Sámuel «Poétai próbái»-ból: Köszöntés a fecskéhez. -Bucsuvétel a fecskétől 657. oldal / Költemények - Semsey Andor aláirása 100.000 frtos adományozó levelén 41. szám / Térképek; hasonmások

SZÁM. 1889. BUDAPEST, OKTÓBER 18. XXXVI. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és­­ egész évre 12 trt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: 1 félévre­ 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG egész évre s félévre ... f Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1 f,?2 eTM • I 1 félévre — 6 frt 3 • Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó . SEMSEY ANDOR: AGYOT nézett a magyar tudományos aka­démia, nagyot a tudományos világ, de maga az egész nemzet is, annak az eset­nek a hallatára, a­melynek mását nem talál­juk meg eddig bejegyezve művelődésünk krónikás könyvébe. A magyar tudományos irodalom egy­szerre csak azon vette magát észre, hogy Mae­cenása van, a minő még eddig nem volt soha, s a­kihez hasonlókat a legműveltebb nyugati­­ országokban is csak keveset találunk. És épen e korban jelenik meg, a­melyet az önzés, a rideg utili­tarizmus korának szokás tartani. Jól emlékezh­etünk még arra a napra, a melyen a magyar tud. akadémia új elnöke, b. Eötvös Lo­ránd elnöki székét elfoglalá. Székfoglaló beszédé­ben programmot fejtett ki, melyben­­«a magyar nemzet első könyvkiadójának» mondta az aka­démiát, de olyannak, a­ki nem kél versenyre a magánkiadókkal, hanem azokat a könyveket veszi föl kiadványai sorába, melyeknek megjelenése ná­lunk támogatás nélkül nem volna lehető. S ki­­emelte, hogy a tudományos könyvek különböző fajai közül leghátrább állunk a tudományos kézikönyvek dolgában, hogy a tudományok leg­nagyobb részében az elemi tankönyveknél maga­sabb fokú magyar könyvvel nem rendelkezünk, hogy középiskolai tanáraink nagy része ugyan­abból a könyvből tanul, a­melyből tanut s hogy ennek a hiánynak a pótlása az akadé­miának ez idő szerint a legfontosabb és leg­sürgősebb teendője. «Különösen fontos ez — mondá — épen azokban a szakokban, melyek magyar hazánkra vonatkoznak, mert kell, hogy Magyarország földrajzának, a magyar történet­nek, a magyar nyelvtannak mai ismereteink magaslatán álló kézikönyvei legyenek.» Ki lett volna az a vérmes reménységű ember, a­ki elképzelte volna, hogy az e szavakban el­rejtett mustármag oly hamar termőföldre talál, s hogy nem telik bele egy harmad év és már megérjük kikelését? És pedig megtörtént ez a csoda, megtörtént nálunk, a­hol a legtöbb mustármagnak az a végzete, hogy útszélre, bozótba vagy sziklára hulljon. Olvassa el bárki Semsey Andornak magyar tud. akadémia e hó 7-én tartott ülésén a kihirdetett adománylevelét, mel­lyel százezer forintot bocsát az intézet rendelkezésére, hogy azon a tudomány tíz ágazatából tíz ily alapvető kézikönyvet írasson, s meg fog győződni róla, hogy e nagylelkű adomány első lépés az akadé­mia buzgó elnöke által kifejtett programm meg­testesítésére, sőt kiegészítésére. Az adomány­tevő lelkében megfogant az eszme, ő azt magáévá fogadta, megérlelte s most ime előáll vele, hogy testet adjon neki. Bizony nincs mit csodálni, ha az egész ma­gyar sajtó a szokottnál melegebb hangon emléke­zik meg e nagy adományról, melyhez hasonlók­nak regisztrálásától régen elszokhatott. Más irány, más gondolkozás ma az általános irányt szabó s maga a magyar irodalom is termé­szetesnek találja, hogy művelői munkájukkal arányos olyan jutalomra, mint a nyugati nem­zeteknél, számot ne tartsanak, hanem nyugod­janak meg benne, hogy erkölcsileg is, anyagilag is kevesebb siker kísérje fái­ adozásukat, mint a­kik valamely oly nyelven művelik a tudományt, melyet a közmegegyezés az úgynevezett világ­nyelvek közé emelt. E szomorú s bizonyos tekintetben erőt is er­nyesztő rezignáczió közepette kétszeresen is ör­vendetes a meglepetés, ha előáll egy a sok kö­zül, a ki a közfölfogással szembe szállva ép az ellenkező tant hirdeti s fölveti a kérdést: hol van az megírva, hogy a kultura kisebb vagy na­gyobb foka a nemzeteknél ezek kisebb vagy SEMSEY ANDOR. Ellinger Ede fényképe után

Next