Vasárnapi Ujság – 1889
1889-10-13 / 41. szám - Czorda Bódog. Biczó Géza rajza 41. szám / Arczképek, Hazaiak - Semsey Andor 41. szám / Arczképek, Hazaiak - Tibád Antal. Biczó Géza rajza 41. szám / Arczképek, Hazaiak - Semsey Andor (arczképpel) 657. oldal / Élet- és jellemrajzok - A fehér asztalnál. Képviselők társasága Szikszay vendéglőjében. Ábrányi L. festménye 41. szám / Időszerü illusztrácziók - Képek a párisi kiállításról: Az Eiffel-torony látogatói: A toronyra fölnézők - A toronyról lenézők 41. szám / Időszerü illusztrácziók - Képek a párisi kiállításról: Villamos fényárasztó az Eiffel-tornyon 41. szám / Időszerü illusztrácziók - H. A. Murad szultán levelet ir Lázár czárnak Hegedüs Sámuel «Poétai próbái»-ból: Köszöntés a fecskéhez. -Bucsuvétel a fecskétől 657. oldal / Költemények - Semsey Andor aláirása 100.000 frtos adományozó levelén 41. szám / Térképek; hasonmások
SZÁM. 1889. BUDAPEST, OKTÓBER 18. XXXVI. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és egész évre 12 trt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: 1 félévre 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG egész évre s félévre ... f Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1 f,?2 eTM • I 1 félévre — 6 frt 3 • Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó . SEMSEY ANDOR: AGYOT nézett a magyar tudományos akadémia, nagyot a tudományos világ, de maga az egész nemzet is, annak az esetnek a hallatára, amelynek mását nem találjuk meg eddig bejegyezve művelődésünk krónikás könyvébe. A magyar tudományos irodalom egyszerre csak azon vette magát észre, hogy Maecenása van, a minő még eddig nem volt soha, s akihez hasonlókat a legműveltebb nyugati országokban is csak keveset találunk. És épen e korban jelenik meg, amelyet az önzés, a rideg utilitarizmus korának szokás tartani. Jól emlékezhetünk még arra a napra, a melyen a magyar tud. akadémia új elnöke, b. Eötvös Loránd elnöki székét elfoglalá. Székfoglaló beszédében programmot fejtett ki, melyben«a magyar nemzet első könyvkiadójának» mondta az akadémiát, de olyannak, aki nem kél versenyre a magánkiadókkal, hanem azokat a könyveket veszi föl kiadványai sorába, melyeknek megjelenése nálunk támogatás nélkül nem volna lehető. S kiemelte, hogy a tudományos könyvek különböző fajai közül leghátrább állunk a tudományos kézikönyvek dolgában, hogy a tudományok legnagyobb részében az elemi tankönyveknél magasabb fokú magyar könyvvel nem rendelkezünk, hogy középiskolai tanáraink nagy része ugyanabból a könyvből tanul, amelyből tanut s hogy ennek a hiánynak a pótlása az akadémiának ez idő szerint a legfontosabb és legsürgősebb teendője. «Különösen fontos ez — mondá — épen azokban a szakokban, melyek magyar hazánkra vonatkoznak, mert kell, hogy Magyarország földrajzának, a magyar történetnek, a magyar nyelvtannak mai ismereteink magaslatán álló kézikönyvei legyenek.» Ki lett volna az a vérmes reménységű ember, aki elképzelte volna, hogy az e szavakban elrejtett mustármag oly hamar termőföldre talál, s hogy nem telik bele egy harmad év és már megérjük kikelését? És pedig megtörtént ez a csoda, megtörtént nálunk, ahol a legtöbb mustármagnak az a végzete, hogy útszélre, bozótba vagy sziklára hulljon. Olvassa el bárki Semsey Andornak magyar tud. akadémia e hó 7-én tartott ülésén a kihirdetett adománylevelét, mellyel százezer forintot bocsát az intézet rendelkezésére, hogy azon a tudomány tíz ágazatából tíz ily alapvető kézikönyvet írasson, s meg fog győződni róla, hogy e nagylelkű adomány első lépés az akadémia buzgó elnöke által kifejtett programm megtestesítésére, sőt kiegészítésére. Az adománytevő lelkében megfogant az eszme, ő azt magáévá fogadta, megérlelte s most ime előáll vele, hogy testet adjon neki. Bizony nincs mit csodálni, ha az egész magyar sajtó a szokottnál melegebb hangon emlékezik meg e nagy adományról, melyhez hasonlóknak regisztrálásától régen elszokhatott. Más irány, más gondolkozás ma az általános irányt szabó s maga a magyar irodalom is természetesnek találja, hogy művelői munkájukkal arányos olyan jutalomra, mint a nyugati nemzeteknél, számot ne tartsanak, hanem nyugodjanak meg benne, hogy erkölcsileg is, anyagilag is kevesebb siker kísérje fái adozásukat, mint akik valamely oly nyelven művelik a tudományt, melyet a közmegegyezés az úgynevezett világnyelvek közé emelt. E szomorú s bizonyos tekintetben erőt is ernyesztő rezignáczió közepette kétszeresen is örvendetes a meglepetés, ha előáll egy a sok közül, a ki a közfölfogással szembe szállva ép az ellenkező tant hirdeti s fölveti a kérdést: hol van az megírva, hogy a kultura kisebb vagy nagyobb foka a nemzeteknél ezek kisebb vagy SEMSEY ANDOR. Ellinger Ede fényképe után