Vasárnapi Ujság – 1889

1889-01-06 / 1. szám - Dr. Wagner János (arczképpel). Dr. A. G. 9. oldal / Élet- és jellemrajzok - A bujdosó Wesselényi (B. Wesselényi Miklós naplójából). P. Szathmáry Károly 9. oldal / Történelem; régészet és rokon-tárgyuak.

VASÁRNAPI ÚJSÁG. Dr. WAGNER JÁNOS. (1811—1889.) Rövid egy év leforgása alatt már ötödször leng a gyászlobogó budapesti tudományos egyetemünk épületein. Most újból az orvosi kar sorából dőlt ki hazai tudományosságunk egyik, majdnem fél századon át erősen álló oszlopa, Wagner János nyugalmazott egyetemi tanár. Ezúttal nem jött oly váratlanul a gyász, mint Balogh Kálmán elhunyta alkalmával, kit élte­delén, a hazai orvosi tudomány és kultúra terén kifejtett páratlan eredményű munkássága köze­pette vesztettünk el, sőt oly váratlan sem, mint Lenhossék József halála, ki bár hajlott korral, de még mindig ifjú erővel és szellemmel működött tanszékén. Most egy érdemekben megőszült, már­nyugalomba vonult agg tanártól veszünk vég­bucsut, ki 40 éven át páratlan buzgalommal mű­ködött tanszékén s most elköltözött azon meg­nyugtató öntudattal, hogy híven teljesítette kötelességét. Nem volt csekély feladat a modern kutató orvosi tudományok rohamosan felhalmo­zódó vívmányait megismertetni tanítványaival egy oly egyénnek, ki első orvosi kiképeztetését, az alapot oly időben nyerte, mikor még az orvosi tu­dományban is dogmák uralkodtak. Új alapot kel­lett rakni. Páratlan szorgalom kellett, lépést tar­tani szakmájának rohamos haladásával,mely belá­tás és helyes ítélő tehetség kellett, a kutatások eredményéből azt választani ki, azt tanítani, mi értékes és hasznos. És ő mindezt megtette, ernye­detlen kitartással tanult mindvégig, a­míg csak tanított. A diagnózis felállításában nagyon óvatos volt, csak ott nyilatkozott határozottan, hol a kli­nikus tünetek kellő kifejezésre jutottak. A boncz­nokot tartotta a legjobb diagnosztának. A beteg­ségek kezelésében nem kevésbbé volt óvatos, mint a diagnózis megállapításában. Ily irányban ok­tatta tanítványait és ma egy egész orvosi gene­rácziónak szolgál szövétnekül józan, praktikus szelleme. Érdeme nem a teremtésben, de a józan elvek tanításában összpontosul. Szakmáján kívül a madarakat és zenét ked­velte, rendes látogatója volt a hangversenyeknek, a műsort hangverseny előtt rendesen végig játszta zongoráján. Madár, zene, mindkettő mélyen érző szívre vall, s hogy a komoly, gyakran rideg külső alatt csakugyan az volt: fényesen bizonyítja vég­akarata, mel­lyel mint nőtlen és gyermektelen az árvákról bőkezűen emlékezett meg. Egészen a legutóbbi hónapokig bámulatosan meg tudta őrizni erejét és egészségét, naponta rendes látogatója volt a városliget fenyvesének. Két hó előtt súlyosbodó hólyagbaja miatt e sorok írójához fordult tanácsért, mikor is alkalmam volt újból megbámulni az agg tanárnak még mindig éles felfogását, bonczoló elméjét, melyet 77 év súlya sem tudott megbénítani. Betegsége nem tartozott bár szorosan szakmájába, éles elmével bonczolta annak minden egyes tünetét, kiemelve az ellenmondásokat s vitatva azokat órákon át. A fáradt roskatag test örök pihenésre talált. Nyugodjanak békével porai! Dr. Wagner János Komáromban, 1811 ju­lius 19-én született. A gymnázium alsóbb osztá­lyait részben Komáromban, részben Modorban, a felsőbbeket a pozsonyi ref. lyceumban végezte. 1828-tól 1833-ig a bécsi egyetemen hallgatta az orvostudományokat, hol 1835 jan. 19-én tudorrá avattatott. 1835 augusztusában Budapesten tele­pedett le mint gyakorló orvos, s itt a kir. orvosegy­let alapíttatásánál jelentékeny részt vett. 1840-ben ez egylet másod-, a következő évben annak első titkárává, 1842-ben pedig élethossziglani választmányi tagjává választatott meg. Két évvel később az egylet egyhangúlag választotta meg alelnökévé, mely állást 16 évig töltötte be. Da­­­czára a súlyos időknek, melyekben az egylet veze­tését elvállalta, annak fejlesztésében rendkívüli érdemeket szerzett. 1847 január 27-én a buda­pesti egyetemen az élettan tanárává neveztetett ki, majd 1848-ban az általános kór- és gyógytani tanszékre hivatott meg, hol ez év márcz. 20-án tartotta első előadását magyar nyelven az addig előírt latin nyelv helyett. Midőn ez évben a fő­városban kitört a böteges hagymáz, az egyetem épületét járvány­kórháznak rendezték be, mely­nek vezetésével ő bízatott meg. Ekkor csaknem áldozata is lett a typhusnak, avval fertőztetvén, hetekig feküdt betegen. Ekkor szerzett érdemei messzire kihatók voltak — ő volt az első, ki a régi hagyomán­nyal szakítva, typhusnál a hideg vízgyógymódot alkalmazta — és bár az időben — mint a legtöbb újítást — esztelenségnek tartot­ták eljárását, az csakhamar hódítólag terjeszke­dett mind szélesebb körre és emelte már akkori hirét is még inkább. 1861. január 8-án a budapesti egyetemen a sebészek tanfolyamain a belgyógyászati tanszék­kel bízatott meg és midőn 1862-ben Sauer ta­nár meghalt, Wagnert nevezték ki az első belgyó­gyászati kóroda tanárává. 1868-ban érdemei elismeréseül 0 Felsége királyi tanácsossá nevezte ki. Midőn 1885 ben orvostudorságának 50-ik év­fordulóját ünnepelte az összes magyar orvosi kar, a budapesti kir. orvosegylet megválasztotta egy­kori elnökét disztagjává, a bécsi egyetem pedig, hol egy félszázaddal ezelőtt avattatott tudorrá, disztudorrá promoveálta. Jubileuma alkalmából a király a vaskoronarenddel tüntette ki. Wagner, ki főleg fiatalabb korában irodal­milag is jelentékenyen működött, többször érte­kezett fontos és időszerinti kérdésekben az orvos­egyletben is. Midőn 1887-ben magas korára való hivatkozással leköszönt tanárságáról, néhai Tre­fort közoktatásügyi miniszter meghívására még egy féléven át folytatta előadásait, hogy aztán végleg nyugalomba vonuljon. Dr. A. G. 9 A BUJDOSO WESSELENYI. E lapok olvasói előtt bizon­nyal ismeretes an­nak a politikai mozgalomnak története, mely a 30-as években indult volt meg Magyarországon. Ártatlan dolgok voltak azok, kivált ha a mai kor szemeivel tekintjük, a midőn az akkor még csak kegyes kívánságok: az úrbéresek sorsának enyhítése, a szó és sajtó szabadsága, az erdélyi részek (Partium) vagy épen egész Erdély vissza­kapcsolása régen s egy félszázad előtt nem is képzelt mértékben létesültek. Magyarországon Kossuth, Erdélyben b. Wesse­lényi Miklós volt az ellenzék vezére, sőt ez utóbbi kiterjesztő működését Magyarországra is, hol különösen a hosszú országgyűlésről (1832—6) szóló tudósítások sokszorítása képezte a bűnese­tet, mely Kossuthot ugy mint Wesselényit egész bűnhalmazat vádjával sújtotta a Metternich her­czeg reakczionárius kormánya részéről. Wesselényinek ezenkívül még az a «bűne» is volt, hogy reform-eszméi érdekében, mint «utazó patrióta», Erdély és Magyarország több megyéjét fölkereste és lelkesítő szavai mindenütt hatal­mas visszhangra találtak. De ép e beszédek egyike, a Szatmár megyében elmondott beszéd, néhány szolgalelkü, kegyhaj­hászó vagy bárgyú ember besugása folytán felség­sértési pört vont maga után és Kölcsey hatal­mas védelme daczára Wesselényit elítélték. Mindenekelőtt megtiltották neki, hogy lábát kedves szülőföldjére merje tenni. Így, még mi­előtt végleg elítélve lett volna, bujdosó lett saját hazája kebelén. Ez annyival fájdalmasabban sújtotta, mivel részint politikai működése, részint utazásai miatt kedves szülőföldjét és ott tett gazdasági alkotásainak eredményét már évek óta nem látta, s a balsors már-már szabadsága végleges elvesz­tésével fenyegette. Ez már több volt, mint a mit nagy és nemes fllllllllllllllNIIBII :;.-.. . ' " ""•'•MM ii:i'i'....ii:ii':Mi"i' Dr. WAGNER JÁNOS. Koller K. tanár fényképe után.

Next