Vasárnapi Ujság – 1889
1889-07-14 / 28. szám - A magyarok Párisban 456. oldal / Vegyes kisebb czikkek és képszövegek
458 jegyek a jövő évi junius 30-ikáig maradnak forgalomban, azontúl két évig csak állampénztárak váltják be ; további másfél évig még a pénzügymiiszter adhat esetről esetre engedélyt a beváltásra. 1893 deczember 31 -ikén pedig végképen megszűnik értékek. 70,000 frt selyemgubókért. A verseczi újonnan épített selyemfonó gyárban e hólig 70,000 kilogram selyemgubót váltottak be, melynek egy harmadát Verseczen, kétharmadát pedig a vidéken tenyésztették. A selyemgubókért 70,000 frtot fizettek ki, mely összeg némi kárpótlást nyújt a lakosságnak azért a vesztességért, amit a filloxéra okozott neki. VASÁRNAPI ÚJSÁG. HALÁLOZÁSOK. REVICZKY GYULA, az ifjabb költői nemzedék e kiváló tagja, július 11 -én meghalt, hosszas betegeskedés után, megtörten. Lelke erejét sok küzdelem emésztette, valódi költészeti tehetségére súlyosan nehezedett az élet, s mikor e tehetség erőteljesen kezdett fejlődni, mikor irodalmi sikerekre számíthatott, egy borzasztó kór lepte meg, a sorvadás, mely ellen orvosság nincs. A telet Arcoban töltötte, de legfeljebb csak enyhülést talált ott. A tavaszkor jött haza, abban a reményben, hogy jobban van. De nem volt mentség fiatal élet számára. Az utolsó heteket a klinikán töltötte. Folytonosan olvasott, irt. Mikor meghalt, nem volt körülte senki. Csöndesen aludt el örökre. A nyitramegyei Vitkoczen születet 1853-ban. Előbb anyját, aztán kilencz éves korában atyját vesztette el. Árva maradt, s ez az árvaság sokszor fölhangzik költeményeiben, melyek komorak, szomorúak, de mélyérzésüek. Gyakran énekelt arról, hogy semmi öröme sem volt az életben, az ő «szentsége a keserv».Bánatos árny szállt lelkére és költészetére és soha sem tudott megszabadulni attól. 1877-ben jött fel Budapestre s irodalmi pályáját széptani és kritikai dolgozatokkal kezdte, majd napilapok munkatársa lett. Költeményei első kötetét a Petőfi társaság adta ki 1883-ban «Ifjúságom» czim alatt és nevét ismertté tette. Nemrégiben «Magány» czimen jelent meg új kötet költemény tőle, ujabb lyrai költészetünk egyik szép és tartalmas kötete, melyben a költői tehetség erős egyéni vonásokkal s az érzelmek és eszmék széles körében jelentkezik. Ekkor már Arcóban volt a fiatal költő, betegen. A kór fejlődött napról napra. A beteg hazatérve sem foglalhatta el helyét a «Pesti Hirlap» szerkesztőségében, melynek tagja volt. Ő maga hitte, hogy felgyógyul. Mikor azonban a kórházba jutott, a halál gondolatával sokat foglalkozott, s pár hét előtt megható költemény jelent meg tőle lapunkban a halálról, esedezve a kegyelmes éghez, toldja meg a költő életetét, hogy kiönthesse érzelmei tengerét. Mikor e költeményt beküldte, arra kérte lapunk szerkesztőjét, hogy közölje mielőbb, mert óhajtaná megérni megjelenését. De sietni kell, — írta, — «mert express-vonaton utazom.» Temetése e hó 12-ikén ment végbe. Az irói segélyegylet gondoskodott arról. A városi tanács pedig a Petőfi-társaság kérelmére ingyen sírhelyet adott a kerepesi uti temetőben. A korán elhunyt költőről közelebb bővebben megemlékezünk. WEILEN JÓZSEF temetése e hó 5-ikén nagy részvét közt ment végbe Bécsben. A ravatalt sok koszorú födte, Stefánia özvegy trónörökösné is díszes koszorút küldött az elhunyt szerkesztő koporsójára. A koszorúk közt feltűnt két magyar nemzeti szinű és magyar feliratú koszorú is. Egyiket Jókai Mór küldte, másikat az «Osztrák-magyar monarchia írásban és képben» magyar szerkesztősége. A «Concordia» irói egylet, melynek az elhunyt elnöke volt, külön gyászjelentést is adott ki. Részvét-táviratot küldött János főherczeg is; Stefánia özvegy trónöröksné pedig fölkérte Szögyény László külügyi osztályfőnököt, hogy tolmácsolja a megboldogult özvegye előtt szóbeli üzenettel is a legbensőbb részvétét. A temetésen nagy gyászközönség volt jelen , többek közt Bauer hadügyminiszter, Wekerle magyar pénzügyminiszter, Sterneck tengernagy, Szögyény külügyi osztályfőnök, Arneth a bécsi tudományos akadémia elnöke, igen sok író, stb. Budapestről, Jókai Mór, Nagy Miklós, Újházi Ede, stb. — A sírnál Winternitz, a Concordia alelnöke, Jókai Mór és Warhanek tartottak beszédet. Jókai beszéde, mely a hallgatóságra mély hatást tett, a következőleg hangzik : «Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet! Méltóztassék nekem megengedni, hogy az elhunyt sírja fölött, mint a magyar írók és művészek társaságának képviselője megszólaljak megtört hangon, megtört szívből. Én is érzem a súlyos csapást, melynél az ész és a sziv egymástól vitatja el a fájdalom előjogát. Mint barátot szerettem, mint költőt csodáltam, mint jellemet nagyrabecsültem s mint kolléga elvárhatatlan volt tőlem. Teljes joggal ismételhetem a római költő szavait: «Per multis ille flebilis occidit nulli flebilior quam mihi.» Ha én őt épp úgy képes volnék dicsőíteni, de a szavak csupán megörökíteni képesek, új életre ébreszteni nem. Mindenki szerette őt, aki csak ismerte, az ellenségekből barátok váltak, mihelyt vele közelebbről megismerkedtek. Mint férfiút, a legderekabbak is méltányolták őt, mert minden tettét előbb a becsület arany mérlegén fontolta meg. Siratom őt, mint munkatársamat egy nagy mű megalkotásában, melyet monarkhiánknak olyan korán a könyök tengerében letűnt reménycsillaga, a mi megboldogult trónörökösünk kitűzött, feléje emelkedett az irodalmi alkotások színvonalán egész az emberiig, mondhatnám egész az ember fölöttiig. E czél az, hogy nagy monarkhiánk minden népe és nemzetisége az igazságos és rokonszenves megismerés által szeretettel közelebb jusson egymáshoz, s minden ha bátorság kellett hozzá, ma több, mint valaha kimondani, hogy a népek kölcsönös szeretete alkotja az összeségnek erejét és hatalmát, az egyesnek szabadságát és boldogságát. Bátorság kellett ahhoz, hogy a lobogón ez a jelszó álljon : «Aki hazafi, bárminő nyelven beszéljen is, nekem testvérem». Aki fajgyűlöletet hirdet, azt bálványozzák aki a felebaráti szeretetet hirdeti, azt megfeszítik. S a mi Weilenünknek nemcsak arra volt bátorsága, hogy az elvet kimondja, de volt hozzá helyes tapintata és finom érzéke, hogy ezt meg is valósítsa. Nehéz föladatokat kellett megoldanunk egyesült erővel, de az oroszlánrész mindig őt illette s ezért hálás iránta a magyar írók és művészek társasága, melyet képviselek és a magyar olvasó közönség. A siralom ama nehéz napjai után, mely mindnyájunk kebelében örökké vérző sebet hagyott, magas pártfogónk elhunyta után ez a feladat most kétszeresen nehéz volt, s im, most összeomlik az épület főoszlopa is. Megdöbbenéssel tekintek e mély sötétségbe, mely megnyitja előttem Weilen József sírját. Lelkemben még most is visszhangzik utolsó szava ; valahányszor idejöttem Ausztria szép, nagy fővárosába, az üdvözlés első szavát mindig apáim nyelvén mondotta: «Isten áldjon meg!» Ki ismételje meg e szót ? Adja Isten, hogy szellemi öröksége valamennyiünk között szétosztassék. S most, szeretett barátom, utánad, a sírba küldöm a a szeretet utolsó üdvözletét. Hamvaid már hazád, Ausztria földjéé, a melyet dicsőíteni törekedtél; szellemed valamennyiünké, az égé, ahol remélünk találkozni mindnyájan. Isten áldjon meg örökre !» (Weilen arczképét és életrajzát a «V. U.» 1885. évi 21-ik számában közöltük.) Elhunytak a közelebbi napok alatt: Mezei GRACZA LÁSZLÓ hontmegyei földbirtokos, 59 éves, ama négy Gracza-testvér közül az utolsó, kik a szabadságharczkor egyszerre csaptak fel hzínvédnek, s kik közül egy a piski híd védelmében esett el, a másik a temesvári csatában kapott sebei következtében halt meg, a harmadikat a világosi fegyverletétel után való menekülésében az alföldön Szeged mellett gonosz emberek ölték meg, kik évek múlva, gróf Ráday szegedi kormánybiztossága alatt vették el érdemlett büntetésüket. A most elhunyt negyedik testvért az osztrák seregbe sorozták be, hol hazafiassága következtében haditörvényszék előtt is állt és sok szenvedés után szabadult meg, aztán sülyki birtokára vonult s köztiszteletben élt ott. — VÉGH JÁNOS, Nagy-Várad egyik tekintélyes polgára, ki végrendeletileg 50,000 frtot hagyott jótékony czélra ; ugyanott FLORA XAVER FERENCZ, kanonok, holti apát, a szent Józsefről nevezett finevelő intézet kormányzója, tudományos férfiú. — BALOGH GYÖRGY, apátplébános, kalocsai czimzetes kanonok, 72 éves, Bácson. — HASZLINGER SEBESTYÉN, a székesfehérvári egyházmegyei klérus nesztora, aranymisés czimzetes kanonok, és kálozi plébános, 83 éves.— ORBÁN ELEK, gegesi ref. lelkész, életének 78-ik évében, közel 50 évig lelkészkedett Gegesen. — IGNYÁTOVICS JAKAB, jeles szerb iró, a szerb irodalom egyik kiváló alakja, derék, hazafias szerb, Újvidéken, hol nagy részvét mellett temették el. — Soós KÁROLY, nyug. ezredes, a 2-ik sorezred volt parancsnoka, 57 éves, N-Szebenben. — WIERZBICZKI LONGNI, 1848 —49-iki honvédőrnagy, ki Lenkey parancsnoksága alatt jött Galicziából a szabadság védelmére, 64 éves, Budapesten. — RÁKOSI SÁNDOR, a tudomány-egyetemen a franczia nyelv és irodalom rendkívüli tanára, ki a magyar nyelvészettel irodalmilag is foglalkozott, 71 éves, Budapesten — PORCSALMY LAJOS, állatorvos, ki a forradalomban mint nemzetőri tiszt vett tevékeny részt, 64 éves, Tasnádon.— SZARKA JÓZSEF, régi honvéd, a mármaros-szigeti egyháznak harminczegy évig volt lelkésze, s a máramarosugocsai ref. egyház tanácsbirája, Huszton. — HOCHSINGER KORNÉL aljárásbiró, 47 éves, Kőszegen. — GAÁL ISTVÁN dr., Pestmegye pesti középjárási orvosa, 78 éves, Alsó-Dabason. — GERZON ÖDÖN, nyug. huszárőrnagy, földbirtokos, Hajduvármegye közigazgatási bizottságának tagja, 63 éves, Debreczenben. KISPÉTER IMRE, ügyvéd és Szeged városi számtiszt. — EULENBERG SÁNDOR, budai orvos, volt fővárosi bizottsági tag, 50 éves korában.— Szatmári KIRÁLY MIKLÓS, 47 éves, Miskolczon. — KONVALINA IMRE, 19 éves, Aradon. — SZABADHEGYI ANTAL, birtokos, 80 éves, Nagy-Demjánban. — MENDELÉNYI IZIDOR, a pestvidéki törvényszék bírája, ki a kir. táblához kisegítő birókép volt beosztva, derék szakember, 44 éves korában, Budapesten ; ugyanitt RITTER ISTVÁN, az adonyi járás főszolgabirája, 57 éves ; BÜRGER KÁROLY, fővárosi kávéháztulajdonos ; PATHÓ JÓZSEF, m. k. honvédhadnagy, 37 éves; KÖNIG SIMONNÉ, szül. Krishaber Julia, 77 éves, Budapesten. — HACKL JÁNOSNÉ szül. Schober Teréz, volt fővárosi vendéglős özvegye, 45 éves. — WEKERLE ELZA, dr. Wekerle Lászlónak, Máramaros megye kir. tanfelügyelőjének leánya, életének 16 éves korában, Csömörön. — GUTTMANN ALBERTNÉ, szül. Stern Amália, 40 éves, N.-Váradon. 28. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐI MONDANIVALÓ. Tűnődés. Az önbírálat nem mindig biztos, kivált ha nem jó ízlés az alapja. «Az utókor gúnyosan röhögne «— magában sem szép kifejezés; de itt értelme sincs; az ember elvész, maga mondja, «hit és nyomtalan» (helyesebben hit nélkül, nyomtalan» — s az utókor nem tud róla, miért röhögne ? Kárpáti. Ámbár látszólag Arany egyik baladájának a formájában mozog (még a befejezés is szorul szóra abból véve!) — de az egész olyan, mintha ezelőtt negyven-ötven évvvel írták volna. Krónikás ballada, kompozíczió nélkül. KÉPTALÁNY. A «Vasárnapi Újság» 25-ik számában közölt képtalány megfejtése: Kötelverés. SAKKJÁTÉK. 1556. számú feladvány. A német sakkszövetség legújabb feladvány tornájában második dijat nyert. Világos inflál s a harmadik lépésre matot mond. Az 1550. számi feladvány megfejtése. Chocholous Gy.-től. Megfejtés: Világos. b. Sötét. 1. ... . ... Kd5—c6 i. Hg4—f6 K t. sz. 3. Vh3—d7 stb. Helyesen fejtették meg : Budapesten: K. J. és F. H. — Andorfi Sándor. — Kovács József. — Az Erkel-sakktársaság nevében: Exner Kornél. — S.A.-Újhelyen: Dr. Kálnitzky Géza. — A nagykőrösi polgári kör sakk-kedvelői. — A pesti sakk-kör. SÖTÉT. Világos. Sötét. Világos. a. Sötét. 1. Vf1—h3 ... h5—g4 : la 1 — a6—b5 : (b) 2. Vh3—h8 ... Kd5—e 4 : 2. Hg4—f6 f ... K. t. sz. 3. Hb5—c3 f Ke4—f3—f5 3. Vf3-c8 f ... K. t. sz. 4. Vh8—f6 mat. 4. V v. bá—b4 mat. HETI-NAPTÁR, julius hó Nap Katholikus és protestáns Girrög-Orosz Izraelita 14 V. F 5 Bonavent. F 4 Bonavent 15 H. Apostolok oszl. Apost. oszl. 16 K. Karin. B. Assz. Ruth 17 S. Elek hv. Elek 18 C. Kamill hv. Rozina 19 P. Paulai Vincze Rufina 20 S. Margit sz.vt. Illés 2 A 5 B. A. m. 3 Jáczint 4 Krétai Andr. 5 Márta özv. 6 N. Szizoesz 7 Mal. Tamás 8 N. Prokop 15 16 17 Tem e 18 19 20 2i s. n. Holdváltozásai. $ Utolsó negyed 19-én 9 óra 1 pk. este. Felelős szerkesztő : Nagy Miklós. (L. egyetem-tér 6. szám.) Schwarze, weisse und farbige Seiden-Damaste V0I1 fl. 1.40 bis fl. 7.75 p. Meter (18 Qual.) — versendet roben- und stückweise porto- und zollfrei das Fabrik-Dép6t G. Henneberg (K. u. K. Hoflieferant) Zürich. Muster umgehend. Briefe kosten 10 kr. Porto. Seideii-Grenadines, schwarz und farbig (auch alle Lichtfarben) 95 kr. bis fl. 9.25 p. Met. (in 18 Qual.) — versendet robenweise porto- und zollfrei das Fabrik-Dépót G. Henneberg |K. u. K. Hoflieferant) Zürich. Muster umgehend. Briefe kosten 10 kr. Porto.