Vasárnapi Ujság – 1890
1890-03-09 / 10. szám - Kornis Károly. Rajz. Biczó Géza 10. szám / Aczképek, Hazaiak - Kornis Károly magyar emigráns Braziliában (arczképpel) Kornis Elemér 149. oldal / Élet- és jellemrajzok - A magyar korona visszahozatala Bécsből Budára 1790 február 21-én. Egykoru rézmetszetü kép 10. szám / Időszerü illusztrácziók - Arabok a Saharában (2 kép) 10. szám / Népviselet; genreképek - Előkelő arab ház lakásának udvara 10. szám / Népviselet; genreképek - A Forth-híd Skócziában 10. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - A Jungfrau-hegycsoport és az új vasuti terv: Simon S. mérnök dombormű képe a Jungfrau-csoportról éjszak felől és délkelet felől. A Trautweiler-féle sodrony hegyipálya a Jungfrau csúcsára a lautenbrunneni völgyből 10. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Rudnyánszky Gyula «Tél és tavasz» czimü verséhez 10. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
SZÁM. 1890 BUDAPEST, MARCZIUS 9. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: egész évre [12 frt fél évre _ 6 « Csupán a VASÁRNAPI UJSÁG XXXVII. ÉVFOLYAM. ] egész évre 8 frt félévre _ 4 • Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK évre © frt ; félévre _ 3 « j Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó KORNIS KÁROLY. — Magyar emigráns Braziliában. — HUSZONHAT év mult el azóta, hogy odazárták merészröptű lelke porhüvelyét a koporsóba. A gyoroki temetőben ásták meg a sirt, mely befogadta. Az a föld, melyért egy egész életen át küzdött, nem nyújtott neki egyebet — egy sirhalomnál. Eltemették s azután elfeledték. Neve idegen maradt hazájában, alig egynehányra megy azok száma, akik életét ismerték, munkálkodását méltányolták. Ha még vannak olyanok, a kik a harminczas évek elején az aradi gimnáziumban nyerték ki képeztetésöket, azok talán emlékezni fognak egy gyöngéd alkotású, halovány fiúra, ki minden osztályban első eminens volt, s a kinek már akkor fényes jövőt jósoltak tanárai. Ez a jeles tanuló, kinek fényes tehetségei mellé vas szorgalom és SZÍVÓS kitartás is járult, Tótváradi Kornis Károly volt. Bevégezvén Aradon a gimnázium hat osztályát, Szegedre ment, hol kitűnő sikerrel fejezte be tanulmányait, megtanulván e mellett a hazai és majdnem minden európai nyelvet. A bölcseleti és jogi tanfolyamot részben Pesten, részben Pozsonyban végezte. Időközben Tőke-Terebesen a gróf Andrássy-családnál nevelősködött. Később Simon Flóris ügyvédi irodájába lépett Pesten s itt is tett ügyvédi vizsgálatot. Az ügyvédi diplomát elnyervén, a budapesti váltótörvényszéknél nyert alkalmazást, honnan 1848 ápril havában báró Eötvös József kultuszminiszter a pesti egyetemre hivta meg helyettes tanári minőségben. Mint ilyen a büntető jogtant adta elő, s még az évben — alig 24 éves korában — rendes tanárrá neveztetett ki. Magyarázatait: «Értekezések a büntetőjog köréből» czim alatt sajtó utján is közölni óhajtotta. E műből azonban csak az első és második iv készült el, amelyet báró Eötvös nagy tetszéssel fogadott, befejezést azonban nem nyerhetett, mert a közbejött viharos napok őt is elragadták a tanulmányok köréből a harcztérre, ahol akkor két fivére, Pál és József, egyik mint katona, a másik mint tábori lelkész működött. A szabadságharczban az alvidékre küldték, mint kormánybiztost; 1849. junius 19-én pedig közvádlónak nevezték ki az országos rögtön-itélő bírósághoz, míg pár nap múlva, junius 26-án, mint egyetemi tanárt, a pesti első birósági váltótörvényszékhez helyezték át. Ez időből egy röpirata maradt fenn «A szabadságról» czimmel, melyet Szegedről az időközben megszűnt «Tiszavidéki Újság» helyett küldtek az előfizetőknek, s a melynek minden sora lángoló hazaszeretetről s igazi szabadelvűségről tanúskodik. Fárasztó, izgatott napok voltak a szabadságharcz napjai; előbb a kétségbeesés küzdelme, majd a diadalmas napok mámora s végül «nagyszerű halál.» A világosi gyásznapok után a Kornis Károlyra is kimondották a halálos ítéletet, s 1850 ben «in effigie» fel is akasztották, mert kézre nem került. Egy ideig az Alföldön bujdosott, később, mint a Návay-fiuk nevelője, Brüsszelbe, majd onnan Londonba menekült az üldöztetés elől s így kerülte el a hóhér kezét. Még az ötvenes évek elején az Egyesült Államokba ment. Szomoru idők voltak ezek. A gyöngéd testalkotású embernek, a jogtudósnak, napszámosként kellett dolgoznia, hogy kenyerét megkereshesse. Előbb valaminál, majd egy bútorgyárban csatornavállalatdolgozott New Yorkban, utóbb egy honfitársával, Birányival, fényképészeti műtermet nyitott. Ekkor márjobbra fordult sorsa, a fényképészet mellett görög és latin leczke órák adásával foglalkozott és tudományos búvárkodásokra is maradt ideje. Jegyzője lett az 1852-ben a New-Yorkban alakult első magyar egyesületnek s 1853. okt. 15-én szerkeszteni kezdte a «Magyar Száműzöttek Lapját», melyből azonban csak hat szám jelent meg. Czélja volt, hogy a New Yorkban és Amerika többi részében lakó magyarok közt némi kapcsolatot teremtsen, hogy a hazában történtekről s egymásról kölcsönösen értesülhessenek, főkép pedig nyelvük és nemzetük szeretetében állhatatosak maradjanak. Kornis erejét azonban a sok küzdelem, a folytonos tanulás és munka aláásták. Távol hazájától, elszakítva nejétől, kicsiny gyermekeitől, édesanyjától és testvéreitől, idegen földön nem talált nyugalmat; valami kínzó vagy gyötörte s üldözte tovább, tovább... 1854. nyarán bucsut vett az Egyesült-Államoktól, elindult délre s Braziliában, Rio de Janeiróban telepedett le. Birányi is követte vándor útjában s itt ismét fényképészettel foglalkoztak, mely foglalatosság biztosította nekik a tisztességes megélhetést. A nyugodtabb életmód, a tengeri fürdők, a «paradicsomi vidék» helyreállították roncsolt egészségét, s újult erővel foghatott tudományos búvárkodásaihoz. Jobb napok következnek ezután, a munkán és tanuláson kívül utazásra is jutott idő, s már 1855. februárban nagyobb utazást tett a birodalom belsejében. Leveleiben egész elragadtatással irt a természet nagyszerű alkotásairól, amelyekben Brazília oly gazdag, de mind e nagyszerűségek nem tudták pótolni neki a hazát, s elborultan írja: «mentől többet látok a világból, mentől messzebb távolodom hazámtól, annál jobban érzem az erőt, mely keblem arra vonja vissza, ahol a nap először mosolyga rám». Brazíliai fénykép után rajz. Biczó Géza. KORNIS KÁROLY.