Vasárnapi Ujság – 1890
1890-04-06 / 14. szám - Rudnyánszky Gyula: Mátyás király 218. oldal / Költemények
218 VASÁRNAPI UJSÁG. 1 c2. SZÁM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM. Külpolitikájában is, a sokfelé kapkodás látszata daczára, egységes vezéreszme lelkesíté, az t. i., hogy a világhatalommá nőtt ozmánok ellenében egy jól szervezett s minden oldalról biztosított hatalmas államot állíthasson, s annak világtörténeti hivatását elismertesse az egész keresztény világgal. E czélnak szolgál a pápákkal s az olasz fejedelmekkel kötött szövetsége, a Balkán-államoknak hatalmi körébe vonása; e czél elérésére kíván országának középeurópai háttért biztosítani, Ausztriában, Csehországban vívott harczaival. A mai monarkhia létesítésének eszméjét (természetesen Magyarország vezérhatalma alatt) megtaláljuk már az ő politikai törekvéseiben. Ez magyarázza meg hosszas csehországi hadjáratait, Bécs elfoglalását és Ausztria leírására irányzott törekvéseit. S hogy a fegyverek és anyagi erő hatalmát szilárddá és állandóvá tegye, segítségül hívta a tudomány és művészet hatalmát, a szellem erejét, s a miveltség olyan magaslatára kívánta emelni országát, hogy az bátran kiállja a versenyt ebben is a külföld műveltebb országaival. A tudományért rajongó előszeretetét fennen hirdetik az udvarába sereglett tudósok s azok iratai, világhírű könyvtárának foszlányaikban is ragyogó példányai; finom műizlését az egész világ előtt feltárta budai palotájának fénye, műkincseinek gazdagsága, udvartartásának ragyogó pompája, lelki nagyságának, szive nemességének pazar példáit nyujtá ő maga harczban és békében, királyokkal és az egyszerű pórral szemben, tudósai és katonái között egyaránt. Akár Bonfini történetét, vagy Galeotti művét «Mátyás király jeles, bölcs és elmés mondásai s tetteiről olvassuk, akár a népregék és mondák kegyeletes szavaira hallgassunk : önkénytelenül is érezzük a varázslat erejét, amely kortársait elbűvölte, alattvalóit úgy, mint külföldi ismerőseit. S ha a bekövetkezett szomorú korszak lángelméje alkotásainak nagy részét az enyészetnek engedé is át: az ő dicső alakja annál ragyogóbb fénynyel tündökölt a sötét éjszakába, midőn a trónon újra epigonok ültek, midőn az osztályharcz és pártviszály Mohácshoz juttatá a nemzetet s a Mátyás építette fényes palota ormaira az általa egy félszázadra visszavert ozmán lobogó feltüzetett. Az ő igazi nagyságát nem annyira kortársai, mint a későbbi nemzedék látta a maga valóságában. Kegyelettel szivünkben tekintünk vissza mi is a magyar dicsőség eme nagy alakjára, nemzeti nagylétünk utolsó herosára, — halálának 400-ados évfordulójakor. A Magyar Történelmi Társulat Mátyás király emlékezetét a mult dísz-közgyűlés felolvasásain kivül egy a nagy királyról szóló, díszesen illusztrált életrajz kiadásával ünnepli meg. Ennek első része épen Mátyás király halála évfordulóján jelenik meg a «Magyar Történelmi Életrajzok» keretében, melyet Szilágyi Sándor szerkeszt nagy gonddal és előszeretettel. A munkát Fraknói Vilmos írta, nagyobb részt új, eddig ismeretlen, főkép a vatikáni levéltárból merített adatok alapján. Akadémiai alelnökségének egyszersmind új cz. püspökségének mintegy székfoglalójául szebb és magasztosabb tárgyat nem választhatott volna. A nemzet legnagyobb királyának, a hit hősies védőjének története kegyeletes tárgyul szolgált a tudós főpap történetíró buzgalmának. Azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy e sajtó alatt levő munka alapján vázolhatjuk röviden Mátyás ifjúságát s királysága első éveit. Mátyás születése évét és napját teljes biztossággal meg nem határozhatjuk. A legvalóbbszinü, hogy 1440-ben született, Kolozsvártt, az Ó-Vár egyik szerény házában, mely mai napig fennáll. Gyermeksége éveit az akkor épített Hunyad várában töltötte. Kiváló gondos neveltetésben részesült, Zrednai Vitéz János tudós főpap felügyelete alatt. A klasszikai műveltségben korán nagy előhaladást tanúsított. Könnyű felfogás, kitartó szorgalom jellemezték. A politikai események a gyermek ifjút is hamar előtérbe sodorták. Midőn atyja, az országkormányzó, az 1448-iki rigómezei ütközet után Brankovics szerb deszpota fogságába került, onnan nehéz feltétel alatt szabadult meg: László fiának kezesül adása és Czillei Ulrik leányával, Erzsébettel, eljegyeztetése árán. László azonban csakhamar kiszabadult a fogságból és a kényszerházasság kötelékéből, helyette 1451-ben — a béke kedvéért — Mátyással jegyezték el Czillei Erzsébetet. Hunyadi János és Czillei között a barátság nem volt tartós, s fölbomlott a házasságkötés is. 1455-ben azonban újra felkaroltatott a terv s a házasság ekkor meg is köttetett; de az egybekelés, tekintettel a házasfelek fiatal korára, elhalasztatott. Czillei Erzsébet férje családjához Hunyad várába költözött, Mátyás a budai udvarnál maradt, V. László király és nagybátyja , Czillei környezetében. Alig ért azonban az ifjú ara Hunyad várába, betegségbe esett s hozzá siető férje és szülei gondos ápolása daczára, házasságuk után három hónap múlva, megszűnt élni. A következő év (1456) nagyfontosságú események időszaka volt, mind az ország, mind a Hunyadi-ház történetében. Hunyadi János ekkor vívta legfényesebb diadalát a török felett Nándorfehérvár falainál. Az örömhír vétele után azonban Mátyásnak atyja kórágyához kelle sietnie Zimonyba, hogy ott hőshöz méltó halálának tanuja legyen (1456 aug. 11.)., Három hónap múlva (nov. 9.) történt a véres összecsapás Hunyadi László és Czillei között Belgrád várában, hol az ármánykodó királyi nagybátya, felkonczoltatott. A következő 1457. év (márcz. 16-án) pedig a király biztosításai daczára László feje hullott a porba a budavári Szent-György-téren, s a Budára csalt Mátyás börtönbe vettetett. A nemezis boszuló karja hamar utolérte a hitszegő királyt. A fellázadó ország haragja elől drága foglyával Bécsbe, majd jegyese elé Prágába menekül, ahol 1457 nov. 24-én váratlanul elhunyt. V. László halálával visszaszállott a nemzetre (Magyarországon épúgy, mint Csehországban) a szabad királyválasztás joga. A nemzeti királyság eszménye annyira áthatotta a népek szivét, hogy idegenről szó sem lehetett. De alig volt szó a belföldi oligarchák közül is valakiről ; Garai László nádor és Újlaki Miklós erdélyi vajda inkább csak maguk óhajtották csekély pártra támaszkodva a királyságot, mint őket a nemzet. Mátyás egyhangú választatásának története, hogy a pesti oldalon és a Duna jegén tüntető 40,000 főnyi köznemesség rajongó lelkesedése miként némítja el a Budavárában tanácskozó főurakat, eléggé ismeretes. Fraknói művéből látjuk azt is, mennyire járultak ehez Szilágyi Mihály biztosításai (szóval és iratokkal), hogy a Hunyadi-ház ellenségeit megnyugtassa. E pártok kiengesztelődésére legtöbbet tett a nádor és Hunyadi özvegye, Szilágyi Erzsébet találkozása Szegeden s az ott kötött szerződés, mely szerint Mátyás el fogja venni Garai nádor leányát, a nádor viszont mindent elkövet Mátyás királlyá választatására. Hunyadi János özvegyének sejtelme sem volt arról, hogy fia már lekötötte kezét Prágában, az élelmes cseh kormányzó, Podjebrád, leánya számára; s midőn Mátyás hazakisérésekor arról volt szó, melyik igéret valósuljon, szavát édesanyja kedvéért sem szegte meg. Mátyás királlyá választása a magyar faj, a magyar nemzetiség, a magyar nyelv diadala volt; nem egy párté, nem egy családé, de az egész nemzeté. Így ünnepelték ezt a hazában, így fogták fel a külföldön. De épen ezért kemény próba és nehéz feladat várt a 18 éves ifjú királyra, hogy egyrészt a trónt a külföldi leselkedések s a háttérbe szorított belföldi oligarcha párt ellenében megoltalmazza, másrészt, hogy tekintélyt biztosítson annak a nemzet előtt is. Erős önérzetet, nagy ambícziót hozott magával a trónra. Nemcsak merészelt, de tudott is maga kormányozni. Legelső tényei egyike volt az alkalmatlan nagybátyának a kormányzói székről eltávolítása; aztán a duzzogó Garai nádor és Újlaki kiengesztelésére törekedett; az utóbbi meghódolt, az előbbi vonakodván, megfosztatott a nádorságtól. Csakhamar mindhármukat Mátyás ellen látjuk szervezkedni. Veszélyessé ez akkor vált, midőn III. Frigyes német császárral szövetkeztek, a kinél a magyar korona volt s a kit Német-Ujvártt tényleg királylyá kiáltottak ki. Mátyás azonban részint fegyverrel, részint bölcs nagylelkűségével győzedelmeskedett ellenfelein. Hosszas alkudozás után (melyben a pápa követe támogatta főkép erélyesen Mátyást) visszaváltotta (80,000 írtért) szent koronát is, amely egy negyedszázadon keresztül volt az országon kívül. De a koronázásig még sok teendő várt az erélyes ifjú királyra. Meg kellett törnie a felsőmagyarországi várakba fészkelődött cseh huszitákat, győzelmesen csatározott már előbb a törökkel a déli határokon, oltárhoz vezette menyasszonyát, a cseh királlyá választott Podjebrád leányát, s ami legfontosabb vívmánya volt uralkodása első időszakának: visszafoglalta a török által meghódított Bosnyákországot, személyesen intézve az ország főerőssége, Jajcza ostromát (1463 végén). 1464 febr. 13-án tartotta ünnepélyes bevonulását az ország fővárosába a diadalkoszorúzott hős király. Trónja most már szilárdan állott, a bel- és külellenség felett győzedelmeskedve, nyugodtan tétethette fejére Szent István koronáját (1464 márcz. 29.) az ősi koronázó városban, Székes-Fehérvárott. A nemzet bizalommal és lelkesedéssel vette körül koronás királyát, mert rövid uralkodásának fényes eredményei biztosítékul szolgáltak a jövendőre. SZÁDECZKY LAJOS: MÁTYÁS KIRÁLY. Oh nemzetemnek legnagyobb királya, Dicsőséged ragyogjon e napon! Történeted — ma emlékezve rála — Mint bűvös ajk regéjét hallgatom. Nekem nem az vagy most már, a ki voltál, Nyomod' megeste míthosz harmata ; Neved nem áldozóé, de az oltár, Melyen, rajongók, áldozunk,— maga 1