Vasárnapi Ujság – 1890
1890-10-12 / 41. szám - Egy történeti képtalány (képpel) 672. oldal / Vegyes kisebb czikkek és képszövegek
40. SZÁM. 1890. xxxvII. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 673 Az aradi vértanuk albuma. Az aradi nagy ünnepre, mint már mult héten említettük, díszes kiállítású nagy album jelent meg, Varga Ottó tanár szerkesztésében, melynek kiadásáról maga Arad város és a Kölcsey-egyesület gondoskodott. Az album értékét nagyon emeli Zichy Mihály két kartona, melyekről már több izben volt alkalmunk szólni, s melyek a könyvben is elég jól vannak visszaadva. Az egyik az aradi vértanúk, a másik a jogait visszanyert Magyarország allegóriája, a nagy művész dús fantáziájával és mesteri jelenetezésével előadva. Találunk még illusztrácziókat Mannheimer Gusztávtól, Pap Henriktől, Benczúr Gyulától és Jendrassik Jenőtől. Adja az album a vértanú-szobor és Arad város több képét. Jól sikerültek a kézirati másolatok. Ezek mint külön mellékletek illesztvék a könyvbe. A papiros színe és minősége, a tinta minden árnyalatában, az ódonság nyomai, sőt még a levelek összehajtása is meglepő hűséggel van visszaadva. Ily kézirati másban közöltetnek Kossuthnak és Klapka Györgynek az album szerkesztőjéhez irt sorai. Damjanich János utolsó levele egy Vásárhelyi Julia nevű, Aradon lakott úrnőhöz, kinek oltalmába ajánlja nejét. Német nyelven irta, valamint gr. Vécsey Károly is forrón szeretett hitvesének. Bohusné Szögyény Antónia naplójából is közöl kézirati mást az album. — A szöveg Palágyi Lajosnak pályadijat nyert ódájával kezdődik. A tartalom három részre oszlik. Küzdelem czim alatt, az első részben a szabadságharczról általánosságban szólnak : Varga Ottó a szerkesztő és Marczali Henrik ; a vértanukról többen írtak, így Vendrei (Aschermann) Ferencz Kiss Ernőről, Szomjas József Damjanichról, Irányi Dániel Dessewffyről, Márki Sándor Schweidelről és Nagy Sándor Józsefről, Bobik Gusztáv Knézicsről stb. A Golgotha czímmel ellátott második rész a katasztrófával foglalkozik ; érdekes közleményeket találunk itt Degré Alajostól (Fátyolos idők), Vadnai Károlytól (Az első évforduló), Iványi Ödöntől, Tiszti Lajostól és Varga Ottótól. Váradi Antal költeményt irt a «Tizenhárom »-ról. Végül az Apotheozis, amely részben a szabadságharcz vértanúinak emlékére vonatkozó közlemények olvashatók ifj. Ábrányi Kornél, Lukácsy Miklós, dr. Barabás Béla, Szana Tamás, Váradi Antal és mások tollából. Concha Győzőnek «A magyar faj hegemóniája» czimű czikke és majd Epilógus rekeszti be a 224 nagy negyedrét oldalra terjedő kötetet, melyet a Franklin-társulat nyomdája ízléssel állított ki. Megrendelhető Aradon 2 írtért, vagy kötve 3 írtért. — Mai számunkban egy képet s az arról szóló szöveget mutatványul közöljük ez érdekes albumból. A Budapesti Szemle októberi kötetének közérdekű közleményei sorozatában az első czikk érdekes adalékot közöl a vegyes házasságok történetéhez «Lonovics küldetése Rómában» czim alatt, Marczali Henriktől. Az elkeresztelések ügye alkalomszerűvé teszi Marczali dolgozatát. Az 1790—91 -iki törvényczikk mondta ki, hogy protestáns és katholikus felek közt kötött házasságból származó gyermekek közül a fiú az apa, a leány az anya vallását követi. Az ily házasság a katholikus plébános előtt kötendő, kinek nem szabad az elé akadályokat gördíteni. 1830 után azonban egyre-másra kezdték megtagadni a magyar kath. papok a vegyes házasságok megáldását. Midőn az országos közvéleménye miatt egyre erősebben felzúdult, a püspöki kar Lonovics csanádi püspököt küldte Rómába, hogy a szentszéktől nyerjen biztos utmutatást. Lonovics az alkudozásról, mely 1840— 41-ben folyt, naplót vezetett s ebből közli Marczali adatait és a pápa engedményeit. Király Pál befejezi, Mommsen műve alapján, «A római birodalom provincziái»-nak történetét, az ázsiai s az afrikai provincziákkal s a kereszténység terjedéséve foglalkozva. Pálffy Albert kortörténeti regényéből «A régi Magyarország utolsó éveiben» ujabb nagyobb részlet jelent meg ; ezt követi a szépirodalmi részben Lévay Józseftől «A mi kertünk» czimü hangulatos költemény, Szász Bélától pedig «A san blasi harangok», Longfellow utolsó költeményének fordítása. Mandello Gyula befejezi tanulmányát «Az ipari kartellekről», azok lényegét és jövőjét fejtegetve. Egy névtelen biráló «Gróf Széchenyi István levelei »nek Majláth Béla által történt kiadását birálja. Az «Értesítő» elismeréssel szól Széll Farkas «Besenyei család» monográfiájáról; továbbá kritikát ad dr. Barna Ignácz «Aeneis» fordításáról, dr. Oláh Gyula közegészségi könyvéről, s méltatást Echegaray «A nagy Galeotto» drámájának Patthy Károly által eszközölt fordításáról. A «Budapesti Szemle» előfizetési ára egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Szépirodalmi könyvtár. A «műbarátok köre» védnöksége alatt indult meg ez a vállalat, s azt tűzte feladatul, hogy évenkint bizonyos számú kötetet (egyelőre tizenkettőt) juttat az olvasók kezébe, átalában szépirodalmi és eredeti műveket. A tizenkét kötetre 10 frttával lehet előfizetni. Az első cziklusból négy kötet most hagyta el a sajtót. Az első kötet: «Hosszú estékre» beszéljek, rajzok, Vadnai Károlytól, kinek ujabb elbeszélései gyüjtvék össze benne: «Az örökláng», «Az orvos boszuja», «Bolla Nella», «A vöröskeresztes asszony», «A gyerekek», «A hazafi», «Az eladók», «A hazakerült Arany Trombitásról», melyeket a Kisfaludy-Társaságban olvasott fel, vagy évkönyvekben adott ki. A második kötet Várady Antaltól, újabb «Költemények »-kel áll elő, ama nagyobb költői műveivel : «A szent nyomok», «Rege isten kardjáról», «Epistola» «Az árvák munkája», «Tizenhárom», «Rákóczi,» «Damján barát», «Két koponya», «Krisztus az alvilágban«, stb. melyekkel elismerő tapsot szerzett, mikor felolvasta. Beniczkyné Bajza Lenke kedvelt téren a főrangú világban játszatja le <tA házasság titka» bonyodalmait. Szana Tamás egy kötet műtörténelmi tanulmányt nyújt «A magyar művészet századunkban» czimmel. A modern magyar képzőművészet történetét állítá össze, s jegyzeteiből, régi hírlapok és folyóiratok köteteiből egészíté ki a hézagos adatokat. A magyar képzőművészet adatai legelső összeálllitása ez, egész a legújabb időkig, s minden művészünk föl van benne sorolva, s röviden ismertetve. Judit czimü egykötetes elbeszélésre hirdet előfizetést Singer Mihály. (Budapest, körút 44 sz.) Az elbeszélés a társadalmi összeütközéseket tárgyalja, melyek a felekezeti ellentétekből keletkeznek. Előszót dr. Ágai Adolf ir a könyvhöz. Előfizethetni 1 frt 50 krjával vagy diszkötésre 2 frt 50 krral. «A szőlő filloxerája» czimü szakszerű műnek tervezetét bocsátja közre Sajó Károly, az állami rovartani állomásnál működő tanár. Munkája a filloxeraügyet és a rovar elleni védekezést minden részletével együtt fogja tárgyalni. A könyv 30 krajczáros füzetekben fog megjelenni; részletes tervezetét a szerző (Budapest, VII. Wesselényi-utcza, 41.) az érdeklődőknek ingyen és bérmentve küldi meg. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia október 6-ikán tartotta első ülését a szünetek után. Először összes ülés volt, melyen a Péczely-jutalom odaítélését s több pályázatra érkezett műveket jelentettek be ; aztán pedig az első osztály ülésezett. B. Eötvös Loránd elnök röviden üdvözölte a tagokat s hangoztatta az akadémia feladatait. «A föladat nagy — szólt többi közt, érezzük azt kettősen, kivált ma, mikor munkásságunkat megkezdjük, s a nemzet vértanúinak emlékét ünnepli. Mindnyájan érezzük, hogy a szabadságért, melyért annyian meghaltak, dolgozni kell.» Berczik Árpád olvasta föl ezután Vadnai Károly jelentését a Péczely-jutalom odaítéléséről, melyről alább szólunk. Majd Szily Kálmán főtitkár adta elő a jelenteni valókat. Meleg hangon emlékezett meg dr. Szabó Károly haláláról, aztán pedig a beérkezett pályaműveket sorolta föl. Szeptember 30-ikával ugyanis több pályázat határideje járt le. A Gr. Teleki-jutalomra (szomorújáték) 26 pályamű érkezett. czímek : Az Anjouk vazaljai, Elemér és Erzsébet, IV. László, Két szerelem, Csák Máté, Egy királynő szerelme, Tibor és Darinka, Két királyné, Ábrándozok, A halál gyűrűje, Hulló csillag, A férj boszúja, Frangepán, Tibor (vígjáték), A kunok királya, A kísérletezők, Horváthy János, Zoárd, Szerelemből, A vadonban, Kériné, Megtorlás, Martinuzzi, Margit, Aranka. A Farkas-Raskó-féle pályadíjra (hazafias költemény) 33, a Bulyovszky-jutalomra 21 óda érkezett. Az első általános magyar biztosító társulat díjára (az olasz valuta története) csak egy pályamű. Nem érkezett pályamű a Pótalapból a Domokos-rend történetére és a Gorovealapból a XIH—XIV. századi iskolázás történetére kitűzött kérdésekre. — Keleti Károly indítványára elhatározták, hogy az akadémia részt vesz Fényes Eleknek, az első magyar statisztikusnak emlékére Csokalvon rendezendő ünnepélyen, hol szülőházát emléktáblával jelölték meg. Eddig tartott az összes ülés. Kezdődött utána az első osztály ülése Hunfalvy Pál elnöklete alatt. Budenz József olvasott föl «Adalék a jurák-szamojéd nyelv ismeretéhez» czim alatt, nyelvészeti dolgozatot, melyhez az adatokat az állatkertben 1882-ben szerepelt szamojéd csapattól szerezte. Az akadémia koszorúja Jókainak. A Péczelyjutalmat, ezer forintot, a tud. akadémia Jókai «A tengerszemű hölgy» czimü regényének ítélte oda. A Péczely-jutalom eddig történeti színművekre volt kitűzve, de mióta a Kóczán-alapítvány — szintén történeti színművekre — életbe lépett, az akadémia a Péczely-jutalmat bizonyos évi körök alatt megjelent oly regények jutalmazására fordítja, melyek vagy történelmi tárgyúak, vagy korrajzi értékűek. Ezúttal volt első ízben kitűzve e jutalom 1888—89-ben megjelent regényekre, s az akadémia Jókait tüntette ki vele, kinek az akadémiától még nem volt koszorúja. Vadnai Károly szerkesztette a bizottság jelentését, mely kiemeli, hogy az akadémia most volt először abban a helyzetben, hogy regényre tűzhetett ki pályázatot. Az 1888—89-ben megjelent regények közül majdnem húsz fordult meg a bírálók (Beöthy Zsolt, Berczik Árpád) kezei közt. Egyhangúlag Jókai «A tengerszemű hölgy» regényét találták a jutalomra legméltóbbnak. A döntésnél, a regény kiváló jelességei mellett, Jókai Mór egész fényes regényírói pályáját is tekintetbe kellett vennie a bíráló bizottságnak akkor, midőn az akadémia először jutott ama helyzetbe, hogy regényt és regényírót, mint ilyeneket, tüntethet ki. A döntésnél továbbá tényezőül szolgált az is, hogy «A tengerszemű hölgy» úgy kerete, mint számos jelenete által a történelmi regény mesgyéit érinti, mert korrajzi vonásokkal járul a szabadságharcz történetéhez és a fegyverlerakást követő bujdosás szomorú idejéhez; továbbá adatokat nyújt az 1848-at közvetlenül megelőző pesti irodalmi élethez, valamint magának az írónak első időbeli életrajzához, habár némely adata nélkülözi a pontosságot. Ismerteti ezután a jelentés a regény meséjét, s foglalkozik fogyatkozásaival. Aztán így folytatja : Ritka újabb magyar regény az, melyben annyi különféle alak, életteljesség lépne elénk. Ebben a tekintetben «A tengerszemű hölgy» Jókai regényeinek első sorába tartozik. írói erényei fényesen nyilatkoznak benne s olyan beszélőt mutatnak, ki korunk egész irodalmának legjelesb prózai epikusai közé tartozik. Egyes rajzainak, jeleneteinek mély hangulatossága lángeszűségből ered. A költő, a maga ébredő fiatal koráról beszélve, mintegy összes tehetségeiben újra megfiatalodott e regény lapjain. S milyen epikai erő van Komárom égésének és a menekülő, tolongó nép riadásának borzalmasan szép képében. Ahol pedig a humornak jut helye, ott ez mindig a maga ártatlan vagy groteszk sajátosságában nyilvánul, megragadva, elbájolva az olvasót. A regénynek legkitündöklőbb fejezetei a bujdosás idején, a Bikk vadonában folynak le. E zord idő durva szövetébe is a humor aranyszálait hímezi a költő. Költészetének üdeségét nem halványítja el semmiféle reflexióval. Megmarad teljesen mesemondónak, megóva naivitását, kedvét, s emelve azt művészetével. Mert ha az egész mű kompozícziójában, az alakok lélektani jellemzésében nem kap is teljes uralomra a művészet, annál ragyogóbban jelentkezik az előadás szépségében, az egyes rajzokban, leírásokban, fordulatokban. Stíljében is a művészit és természetest, csaknem népiest, páratlan hatással olvasztja össze. E stil, mely tisztaság tekintetében, — kivált újabb időben, — nincs foltok nélkül, Jókainak oly páratlan adománya, minővel regényíróink közül senki sem bir, de a nagy irodalmakban is csak kevesen. Az írói érdem és tehetség elismerése ellen vétene azonban a bizottság, ha a jutalmazás időközébe eső regények közül többeket is ki nem emelne, mint olyanokat, melyek részint szerkezet és alakfestés, részint érdekes tárgy ügyes szövése, elbeszélői hang, vagy részletek szépsége következtében méltók a dicséretre. Ilyenek elsősorban Jókaitól «A gazdag szegények», Csiky Gergelytől «Az Atlasz-család», Pálffy Albertől «Egy leány, mint özvegy asszony», Mikszáth Kálmántól «A beszélő köntös», továbbá Wohl Stefániától az «Aranyfüst», Gyarmatin/ Zsigánétól «Monostori Katinka» és Iványi Ödöntől «A püspök atyafisága». De midőn mindezek fölé Jókai Mór «Tengerszemű hölgy»-ét emelte a bizottság, eszünkbe kell jutni e regény ama lapjának, melyen a dragonyos főhadnagy úgyszólván a hetedik égbe száll a gondolatra, hogy a gallérja két csillagához megkapja a harmadikat is, a kapitányit. A költő ehhez e finom iróniájú szavakat írja : «Ez a katonaélet speczialitása s ebből az örömből mi, fakó czivilisták nem kapunk. Kivált holmi jámbor poéta. Annak csak egy csillaga van. Az is a feje fölött magasan. Ha elérheti, megfoghatja : az övé ; ha maga el nem éri, mástól meg nem kapja.» Jókai Mór elérte a maga csillagát: az övé ; mástól, a nemzettől és abban az akadémiától azért kap méltán koszorút. — Az akadémia zajos éljenzéssel hagyta helyben a jelentést. A földrajzi társaság választmánya elhatározta, hogy utazási ösztöndíjat létesít a balkáni tudományos czélú utazások támogatására. Igen helyén való a társaságnak az a határozata is, melyet egyes külföldi geográfusoknak a magyar főváros leírása körül észlelhető tévedései, vagy szándékos elferdítései ellen hozott. Az illetők ugyanis a többek között következetesen külön írnak Budát (Ofen) is, külön Pestet és semmikép nem akarják elismerni fővárosunk egységét. A társulat négy nyelvű köriratot fog a külföldi geográfusoknak szétküldeni, melyben felvilágosítja őket. MI UJSÁG ? A fejedelmi vadászatok, melyeken a stájer hegyek közt részt vett: királyunk, Vilmos német császár, Albert szász király és számos fejedelmi vendég, október 8-ikán értek véget Radmerben. Délután 3 órakor utazott el a német császár, a szász király, Ferdinánd toskánai herczeg és Lipót bajor herczeg. A fejedelmek bucsúzása igen meleg volt. Királyunk is nem sokára visszautazott Bécsbe. A mayerlingi kolostor. A gyászos emlékezetű Mayerlingben már fölépítették a karmeliták kolosto-