Vasárnapi Ujság – 1891
1891-06-28 / 26. szám - Baksay Sándor 26. szám / Arczképek, Hazaiak - Baksay Sándor (arczképpel) Törs Kálmán 417. oldal / Élet- és jellemrajzok. - A londoni bakkarat-pör (2 kép): Az angol trónörökös a biróság előtt. - Wilson Arturné kihallgatása 26. szám / Időszerü illusztrácziók. - A mönchensteini vasuti szerencsétlenség (2 kép) 26. szám / Időszerü illusztrácziók. - A spanyol czigányok könyörgő küldöttsége III. Fülöp király előtt. Long E. festménye 26. szám / Műtárgyak - Kun-Szent-Miklós. Cserna K. rajza 26. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Reviczky Gyula siremléke a kerepesi-uti temetőben. Köllő Miklós szoborműve 26. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - A Holloway-intézet 26. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Athanáziosz rablóvezér 26. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
BUDAPEST, JÚNIUS 28. XXXVIII. ÉVFOLYAM. EZELŐTT négy évvel mutattuk be Baksay Sándort az írót, a «Gyalogösvény» íróját; ma bemutatjuk a lelkészt, kinek kunszentmiklósi lelkészsége 25 éves jubileumát ünnepli ma a kunszentmiklósi református egyház közönsége. Amennyire mi Baksayt ismerjük, pedig ismerni véljük, ha ő rajta állott volna, rá és Kunszentmiklósra nézve is ez a nap csak olyan lett volna, mint a többi, mert ő sem ünnepelni, sem ünnepeltetni nem szeret. Tudták ezt barátai, azért oly titokban készítették elő, hogy mikor neki tudtára esett a szándék, már akkor jóval több volt, mint szándék, úgy, hogy nem is maradt egyéb választása, mint elfogadni és viszonozni azt az üdvözlő szót, melyben az egész közönségének szeretete nyilatkozik. Kétségkívül csatlakozik ehhez lelkésztársai üdvözlő szózata is, — főként a solti egyházmegye lelkészeié, melynek kötelékébe tartozik, ő lévén az esperese, — és mi szívesen bocsátjuk magunk előtt a tisztes lelkészi kart; de utána rögtön a «Vasárnapi Újság» következik, ki az ünnepeltben egyik legrégibb munkatársát, és pedig számos évekig kizárólag saját munkatársát köszönti. Hiszen «Gyalogösvény»-ének, s legközelebb megjelent «Szederindái »-nak minden darabja — egyen kivül — lapunkban jelent meg. Most, négy év múlva, midőn újra bemutatjuk, elég volna csupán akkor fölkérésünkre irt önéletrajzára hivatkoznunk; de mivel most nem az írót, hanem a lelkészt állítjuk előtérbe : élethivatásának azon oldalával kellene s kell is foglalkoznunk, amelynél fogva e jubileumra rászolgált. Baksay Sándor, mikor Budapestre rándul s ezt nem ritkán teszi, nem szokta elmulasztani meglátogatni lapunk szerkesztőségét, az ő irodalmi otthonát, hol szívesen tölt el néhány negyedórát bizodalmas beszélgetés közben, melynek tőle eredő része ép oly kedves, ép oly élvezetes, mint iratai. Nem kevésbbé kitűnő elbeszélő, mint a minő író s beszédében a közvetlenség, mely saját élményeiből és észleleteiből meríti anyagát s hamisítatlan mivoltában adja tovább, a kedély melegsége, a lélek játszi szellemessége bizony maradandó hatást gyakorolnak a hallgatóra s jól bevésődnek az emlékezetbe. Az ily bizalmas elbeszélések alkalmával tőle magától hallottakból, melyek életére vonatkoznak, és hozzá közel állók s lelkészi pályáját figyelemmel kísérők elbeszéléseiből kisérlettük meg összeállítani az itt következő vázlatot, mely Baksayt, mint papot akarná bevezetni a nagyobb közönség elé. Régi, de nem helytelen megkülönböztetés az, mely az egyénben külön választja az embert és az írót. Ha van helye e megkülönböztetésnek, sokkal inkább meg kell, meg lehet és meg is szokás különböztetni az emberben a lelkészt és az írót. Baksaynál azonban e megkülönböztetésre semmi szükség nincs. Nem mondjuk ugyan, BAKSAY SÁNDOR, BAKSAY SÁNDOR.