Vasárnapi Ujság – 1891

1891-11-08 / 45. szám - Vaszary Kolos Balaton-Füreden. Sziklay J. 742. oldal / Élet- és jellemrajzok. - A radai templom (képpel) 742. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; mütárgyak - Az uj herczegprimás üdvözlése 742. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

745, mely az «állam» szótól az «arany» szóig majdnem kétezer kisebb-nagyobb czikket tartalmaz. E füzet­hez négy külön melléklet van csatolva, s ára 30 kr ; megjelenik kéthetenként. Naptárak: A Légrády-testvérek kiadásában két kemény kötésű, úgynevezett zseb-naptár jelent meg. Mind a kettő a régi naptárak közül való. Egyik : Jegyzék napló, ügyvédek, közjegyzők, bírák és bírósági végrehajtók számára; 28-ik évfolyam, szerkeszti dr. Kenedi Géza. Bélyeg és illetékszabási, kamatszámítási táblázatok, a kir. táblák, járásbíró­ságok, ügyvédi kamarák, ügyvédek névjegyzéke, stb. vannak benne, az év minden napjára jegyzeteknek való helyekkel. Ara lírt 40 kr. A másik tanítók zseb­naptára, 17-dik évfolyam. Most is György Aladár szerkesztette, közölvén benne a kisdedóvásról szóló törvényczikket, s egyéb a tanügyre vonatkozó tud­valókat, iskolai, hatósági, tanfelügyelői czimtárt, stb. Ezt is jegyzéklapok egészítik ki, ára 1 frt 20 kr. Új zeneművek. Két kedvelt zenedarabot adott ki újabban a Nádor é­s Bárdi zenemű­kiadó czég zenekarra átírva. Az egyik, a «Feneleányok» spanyol indulója, már második kiadásban jelenik meg, s ára a zenekarok részére szóló partitúrának 1 frt. A má­sik a Linka Camillo által szerzett «Budapester Madl'n» czimű keringő. Ennek ára ugyancsak zene­karra 1 frt 50 kr. Sekunda W. József m. kir. udv. h­angszergyáros kiadásában s Allaga Géza szerkesz­tésében új czimbalom-folyóirat indult meg. Czime «A czimbalom családi körben» Előfizetési árai: Egész évre (12 nagyobb havifüzet) 6 frt. Negyed­évre (3 nagyobb havifüzet) 1 frt 50 kr. Egyes füze­tek 60 krajczárjával kaphatók. Megrendelhető a ki­adónál: Budapest magyar­ utcza 20. Bertha Sándor Párisban élő jeles zeneszerző ha­zánkfiától közelebb ismét pár zenemű jelent meg. Az egyik, «La plainte,» (A panasz.) Lucien Pate költe­ményének megzenésítése, Detroit Alice kisasszony­nak van ajánlva. Ára 1 frt. 50 kr. Dnndilly V. elő­kelő párisi zenemű kiadóczég adta ki. A másik ze­nemű czime «Hongroise­» szintén zongorára van irva s a «La Mode Style» czimű párisi hetilap egyik közelebbi számában jelent meg. KÖZINTÉZ­ETE­K ÉS EGYLETEK. A magyar tudományos akadémia nyelv- és szép­tudományi osztálya nov. 3-iki ülésében Simonyi Zsigmond az igeidők használatáról értek­ezett.Röviden kifejtette, hogy a mai nyelv nem térhet vissza az igealakoknak régi használatához, a­melyet Hunfalvy és Szarvas alapítottak meg a nyelvemlékek alapján. Azután tüzetesen tárgyalja az irand alakot, mert ennek értékét nézete szerint hibásan határozták meg a régi nyelvemlékekből. Kimutatja számos idézettel, hogy az nem a jövőben befejezett cselekvést jelent (vagyis futurum exactumot), a­mint tévesen hitték, hanem általában a beálló cselekvés alakja volt , egyértelmű az írandó (Írandó vagyok) és írni fog alakokkal. Hunfalvy Pál rövid megjegyzése után Budenz József az ugor és szamojéd névragozásról értekezett. A magyar néprajzi társaság a múlt szombaton ülést tartott Hunfalvy Pál elnöklete alatt. Az első felolvasó Herman Ottóné volt, ki igen mulattató és néprajzi szempontból is érdekes felol­vasást tartott «A harangok szaváról.» Összeállította azokat a mondásokat, melyekkel a nép az ország kü­lönböző vidékein és külföldön a harangszót utánozza, pl. «uri bunda — uri bunda» a nagy harangra, «apró gombok — apró gombok» a második harangra, «a milyen — olyan» a kis harangra és «ringy — rongy» a csengettyűre stb. A nagy számú hallgatóság zajosan megtapsolta a fölolvasást. Utána Hermann Antal «A néprajznak a milleniumi kiállításon való méltó képviseltetéséről» értekezett, am az óhajt fejezve ki, hogy akkor az igazi magyar népéletet mutassák be, ne holmi franczia pezsgős mulatságokat, hitel­vesztett népünnepeket, stb. rendezzenek. Dr. Alexics György a legtöbb európai népnél meglevő népmesét adta elő a számokról. Az ördög kisérti az embert és sorra kérdi tőle, hogy mi az egy, mi a kettő, stb., egész a tizenháromas számig.Ha a kérdezett nem tud a szá­mokra felelni, az ördög alattvalója lesz. Az isten azon­ban, mint koldus elmegy az emberhez s megfelel az ördög kérdéseire. Még dr. Katona Lajos említette fel a számok meséjének több czigány és egy franczia vál­tozatát. Ezután a választmány tartott ülést. MI ÚJSÁG? A «Vasárnapi Újság» mai száma, a legközelebb történt egyháznagyi kinevezésekre való tekin­tettel, három egész íven jelenik meg, számos illusztrácziójával a közleményeknek, melyek az illető egyházfejedelmekre s működésük eddigi terére vonatkoznak. Igy az első ív Vaszary Kolosról, az imént kinevezett esztergomi érsek­ről és Magyarország h­erczegprimásáról s eddigi székhelyéről, Pannonhalmáról tartalmaz több közleményt illusztrácziókkal; a második Császka György új kalocsai érsekre s volt szepesi püs­pökre vonatkozólag ad közleményeket és képe­ket, míg a harmadik ív részben Pannonhalmára vonatkozó közleményeket és illusztrácziókat mutat be. Képeink nagyobb részt eredeti felvé­telek nyomán, s kiküldött saját rajzolóinknak Háry Gyulának és Dörre Tivadarnak a hely­színén eszközölt fölvételei után készültek. Vaszary Kolos herczegprímás és Császka György érsek arczképeinek rajzait Cserna Károly festő­művész munkatársunk Kozmata F. újabb fény­képei fölhasználásával készítette. Pannonhalmi rajzaink közül kettő (a könyvtár és főbejárat) Erdélyi M. felvétele után készült. Az uj érsekek Bécsben. Császka György kalocsai érsek szerdán délben Budapestről Bécsbe érkezett. Este Pannonhalmáról megérkezett Vaszary Kolos herczegprímás is. A herczegprímást a pályaudvaron várták Winter Ágost, a Pázmáneum alkormányzója és Hettyei spirituális. A herczegprimás Winter kor­mányzó társaságában a pázmáneum épületébe haj­tatott, melynek kapujában Bergmann József dr. ta­nulmányi felügyelővel az intézet növendékei fogad­ták a prímást zajos éljenzéssel. A primás meleg szavakkal köszönte meg a szives fogadást. Az új her­czegprimást, nemsokára megérkezése után, meglá­togatta Császka érsek s hosszabb időt töltött nála. Másnap délután egy órakor külön kihallgatáson fogadta Vasszary herczegprimást a király. A herczeg­primás meglátogatta Galimberti nuncziust és Szö­gyény minisztert, és maga is több látogatót fogadott, ezek közt Kautz Gyulát és Cziráky gróf udvari taná­csost. Este hét órakor Galimberti érsek, pápai nun­czius díszebédet adott, melyen részt vettek Gruscha dr. bécsi bíboros érsek, Kálnoky gróf külügyminisz­ter és Szögyény­ Marich miniszter. Vaszary Kolos herczegprimás és Császka kalocsai érsek «canonicus processusa» csütörtökön délelőtt 11 órakor ment végbe Galimberti pápai nunczius előtt. Vaszary her­czegprimás a pannonhalmi főapátság vezetését már átadta Halbik perjelnek. A nemzeti múzeum igazgatósága az ornithologiai kongresszus alkalmával megígérte Sharpe angol tu­dósnak, hogy az angol múzeumnak egy, a magyaror­szági madárvilágból összeállított gyűjteményt fog ajándékozni, melynek viszonzásául az angol múzeum nekünk néhány ritkaságot küld. A gyűjtött madarak nagy része már megérkezett és körülbelől 1000 da­rabból áll. Igen szép és érdekes a fogarasi gyűjte­mény ; ebben oly példányok is vannak, melyeket megtartanak a nemzeti múzeum számára, nevezete­sen egy seregély-csoportozatot. A múzeum igaz­gatósága 60 frton megszerezte azt a fehér hollót, melyért tulajdonosa eredetileg oly magas árt szabott, hogy azt a muzeum igazgatósága nem volt hajlandó megadni. A Wü­rttemberg-huszárok 1848 9-iki története ügyében még a következő levelet vettük : «T. szer­kesztő úr! Becses lapjának nov. 1-én megjelent szá­mában közzétett levelemre vonatkozó megjegyzés ama részét, hogy az 5-ik számi­ huszárezred nem Vilmos, hanem szárd király, később gr. Radeczky tábornagy nevét viselte valónak elismerem és tu­dom, hogy eme huszárezred 48—49 években Olasz­országban állomásozott. Nem is volt nékem czélom a Radeczky huszárezred felől bármit is írni, hanem igen is a Galicziában Tarnopol és környékén állo­másozott Vilmos porosz király nevét viselő huszár­ezredről és csakis az ezred számát tévesztettem el, mert hát levelem tartalmát csak emlékezetem után írtam, akkor pedig könnyen megesik, hogy valamely ezred számát — majdnem 44 év eltelte után, — könnyen elirja az ember. Ama részére az észrevétel­nek, hogy az ezred többi része is a 2-ik század mód­jára szökött volna meg, fentartva korábbi állításo­mat, megjegyezni kívánom, hogy erre nézve Hor­váth Mihálynak az észrevételben idézett munkája csak azzal szemben képezhet kényszerű bizonyíté­­­­kot, a­ki állításait nem személyes tapasztalat alapján­ teszi. Horváth Mihály történetíró lévén, figyelmét kevésbbé az egyes hadcsapatok ténykedéseire, mint inkább a korszak történelmének hű megírására for­dította, mit igazol azon körülmény is, hogy Hort­váth Mihálynak az ezred hazajövetelére vonatkozó állításai Gelieh Rikhard «A szabadságharcz törté­nete» czímű munkájában teljes czáfolatot nyertek. Már pedig ha tisztán katonai dolgokról van szó, Gelich munkájának több hitel adható, mert Gelich a szabadságharcz egész ideje alatt a központi had­műveleti irodában működvén, mint kiválóan kép­zett katonának elég módja volt tudomását — külö­nösen katonai dolgokban — közvetlen tapasztalatai­ból meríteni és idézett munkájában közlött hadügy­miniszteri rendeletek állításait igazolják is. — Egy 48—49-iki Württemberg-huszár.» A halottak emlékét kegyelettel ülte meg a fővá­ros közönsége. A temetők felé fordult e napon az érdeklődés, a sírokat fölékesítették s egész napon át tömérdek ember járt-kelt a máskor néptelen utakon. A temető kultusza évről-évre fejlődik s ma már igazi művészetet fejtenek ki a sírok díszítésében. Ezen kívül vagyont érő virágokat és koszorúkat vitt­tek ki az örök nyugalom helyére. A kerepesi­ uti te­­­mető, hol annyi jelesünk pihen, igazán nagyszerű látványt nyújtott. A hideg, borongós idő daczára nehéz virágillat töltötte meg a levegőt s a főbb uta­kon csak úgy tolongott a közönség. Nevezetesebb halottaink sírjai szépen fel voltak ékesítve. Deák Ferencz mauzóleumának ormáról csokorba kötött gyászfátyol lengett alá s belseje délszaki növények­kel volt megrakva, melyeknek haragos zöldje érde­kes ellentétet képezett a remek szarkofág fehér már­ványával. A mauzóleumot folyton tömérdek érdek­lődő nézte. A szarkofágot különben az idén keresztbe fordították az ajtóhoz, úgy hogy most kitűnően lát­ható a «haza bölcsé»-nek alakja a reáhajló búsuló Nemzővel. A mauzóleumot a főváros diszíttette fel, épen ugy, mint gróf Batthyány Lajos mauzóleumát, melynek homlokzatát fekete posztó födte, a tető párkányzatán ezernyi mécs égett s a lépcsőfeljára­toknál pedig hatalmas kandeláberekben lobogott a A PANNONHALMI FŐMONOSTOR ÉJSZAKRÓL NÉZVE.

Next