Vasárnapi Ujság – 1892
1892-06-26 / 26. szám - A király otthona (képekkel) Dr. Kovács Dénes 450. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Mares Ödön: Magam vagyok 450. oldal / Költemények - Bem Aleppóban. Szalczer Sándor 450. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
450 I VASARNAPI UJSAG. 26. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM. A KIRÁLY OTTHONA. A budai királyi palota ismét elcsöndesült. A koronázási jubileum ünnepségeinek zajából, fényéből mi sem maradt meg, csak a kellemes visszaemlékezés s az az óhajtás, hogy bárcsak ő felségét minél többször, mentől hosszabb ideig ünnepelhetnénk körünkben. Sajnos, hogy ebbeli kívánságunk teljesedésének eddig akadályául szolgált az is, hogy a budai királyi palota sem elég helyet, sem elég kényelmet nem nyújt az udvarnak s a főudvarmesteri hivatalnak, mely pedig annyira tisztában van a teendőivel, gondot ad mindig, ha Budán valami udvari estély vagy fogadtatás van. Szerencsére ez a külső akadály nemsokára megszűnik. A Krisztinavárosra néző hegyoldalban hatalmas arányokban épül az új királyi palota, az Ybl Miklós művészi alkotása, mely méltó otthont fog majd nyújtani ő felségének és a királyi udvartartásnak. A jelenlegi királyi palota tagadhatatlanul a legpompásabb fekvésű fejedelmi lakok egyike, melyből gyönyörű kilátás nyilik a virágzó, szép fő- és székvárosra, a szőke Dunára és a budai hegylánczokra. Alig van uralkodói rezidenczia egész Európában, a honnan szebb panoráma kinálkoznék. A palotának szertartástermei kisebb társaság számára és ő felségeik magánlakosztályai igen szépek. Nyáron át, a mikor oly tömérdek idegen fordul meg Budapesten, sokan fölkeresik a budai királyi palotát, hogy megnézzék annak műkincseit, amelyek azonban, sajnos, nincsenek. Az idegen csak a szertartástermeket tekintheti meg, amelyek igen fényesek, de egy kissé ridegek. Az arany fényét s a márvány hidegségét csak itt- ott enyhíti egy-egy kiválóbb hazai vagy osztrák festő műve. Történelmi emlékek és ereklyék nincsenek magában a várlakban, de annál értékesebbek azok, melyeket a hozzája tartozó Szent Zsigmond kápolna rejt, hol Szent István jobbját őrzik és azon különálló kis szoba magában foglal, ahol az összes koronázási jelvények el vannak helyezve. A királyi pár lakosztályai állandóan zárva vannak, s azokhoz nem férkőzhetik kíváncsi szem. Pedig a palotában épen ezek a legérdekesebbek. A király otthona a palota jobb szárnyának első emeletén van. A lakosztály összes ablakai a budai hegyekre nyílnak, melyeken oly szívesen el-elmerengő felsége. A király lakosztálya egy teremből és hat szobából áll. Ezek így következnek egymásután : a lépcsőházból az előszobába, az úgynevezett «ante kamara» nyílik, hol a szolgálattevő testőrök és komornyikok tartózkodnak. E mellett van a szolgálattevő szárnysegéd szobája. Szomszédos ezzel a tanácskozó terem, mely a szalonnal határos. E négy terem ablakai a Krisztinavárosra, illetőleg a Sashegyre néznek. Az ötödik a sarokterem, a király dolgozó szobája, melynek két ablaka közül az egyik a Sashegyre s a másik a Gellérthegyre nyújt kilátást. Ezentúl van a hálószoba s végül a 7-ik a lépcsőszoba, a melyből egyenesen le lehet jutni a várkertbe. A király lakosztálya nem valami pazar fénynyel, hanem inkább klasszikus egyszerűséggel s nemes ízléssel van berendezve. Az összes termek falmezőit zöld brokát-selyem borítja, szintúgy a bútorokat is. Hasonló színűek az ajtó- és ablakfüggönyök s a persa szőnyegek is zöld bordűrrel vannak ellátva. A bútorok mind mahagóni fából készültek és drága faragványokkal ékesek. Mindenik teremben értékes olajfestmények csüngnek a falon. Az összes termek villamos csillárokkal vannak ellátva s esténként, ha ő felsége otthon van, tündéries fényben ragyognak. Ő felsége lakosztályában bizonyára legérdekesebb a dolgozószoba, melynek sikerült fényképi felvételét bemutatjuk. Ez a szoba az, ahol a király a legfontosabb állami ügyeket végzi, ahol népei sorsát intézi. E szobában időzik legtöbbet a király, mert a felséges úr a munka embere, aki hivatalos teendőit elvégzi híven, pontosan, mint a legbuzgóbb hivatalnok. A dolgozószoba falai, bútorai zöld brokátselyemmel vannak bevonva. Ilyen színű a függöny és a szőnyeg is. A kissé komor sötétzöld színt azonban kellemesen tarkítja és teszi derűssé a gazdag aranyozású fehér famennyezet s az ehhez hasonló falszegély és ablakmélyedés díszítése, továbbá a pompás karrarai márvány kandalló, fölötte a konzoltükörrel, úgy hogy a szoba berendezése kellemes, szolid, a szemnek jól eső képet mutat. A bútorzat fődarabja a mahagoni-fából faragott széles, alacsony íróasztal, amelyen aranybronz írógarnitura, két gyertyatartó s egy villamos szivargyujtó gép van elhelyezve. Az asztal előtt közönséges nádfonatú Thonet-szék van. Ezen szokott ő felsége munka közben ülni. Az íróasztal a Sashegyre nyíló ablak mellett áll. Mögötte a falnál van egy alacsony állvány az iratok elhelyezésére. A Gellérthegyre nyíló ablakmélyedésben van egy kis magas íróasztal, amelynél ő felsége állva szokott dolgozni, ha már belefáradt az ülő munkába. Az íróasztal mögött van a két támlásszékből, egy divánból és kis szalonasztalból álló garnitúra. Ezzel szemben van egy az egész falat elfoglaló rekeszes asztal, mely az iratok elhelyezésére szolgál. A kandallón két villamvilágításra berendezett girandol és egy óra van elhelyezve. A szoba mennyezetéről háromágú, egyenként 16 gyertyafény erejű villamos bronzcsillár csüng alá. A szalonból vezető bejárat mellett a falon függő felsége a királyné egyik legsikerültebb képe, Raab bécsi festő műve. A rekeszes asztal fölött egy vadászati jelenetet feltüntető kép függ. A vadász a stájer hegyekből tér vissza, vállán hozza az elejtett zergét és közben havasi gyopárt szed. Ezenkívül még két kép van a szobában, mind a kettő a diván fölött. Az alsónak a czíme: «Huszárok előőrsön» s Cziedinszky lengyel festő munkája. A fölötte levő nagyobbik képet Blaas, s egy gödöllői a híres osztrák festő festette vadászjelenetet örökít meg. A háttérben a gödöllői kastély látszik s a parkban épen rókavadászatra indulnak lovon ülve a király, királyné, Rudolf trónörökös és Thurn-Taxis herczeg volt főlovászmester. A kép becsét emeli, hogy az egyes alakok igen hűek és arczvonásaik kitűnően el vannak találva. A király íróasztalára naponként oda teszik a katonai iroda és a kabinet-iroda által előkészített s csupán aláírásra váró ügyiratokat. És pedig már az esti órákban, mert ő felsége télen nyáron reggel öt órakor kel s fél hatkor már íróasztalánál ül. Ezért van nehéz tiszte a szolgálattevő szárnysegédnek, mert hajnali 3 órakor már talpon kell lennie. Reggel 7 órakor fogadja ő felsége a katonai és a kabinetiroda főnökeit, akik a Bécsből udvari futár által hozott ügyiratokat is eléje terjesztik. E dolgozószobában fogadja a király a miniszterelnököt s bizalmasabb embereit magán-kihallgatáson. Az egyik állványra helyezik mindennajt a dohányzó készletet. A király munka közben azelőtt szivarozni szokott, de néhány éve elpártolt kedvencz szivarától, a Virginiától s most e helyett nagyon könnyű szivarokat sző, és ezeket is nagyon ritkán, miután orvosi rendelet tiltja. A dolgozószobában egyébként ő felsége legalább hat-nyolcz órát tölt naponként. A tanácskozóterem három ablakos nagyobb helyiség. Alapszíne szintén zöld. Két sarkában két porczellán kandalló van, lovas bronz alakokkal. Az ablakok közt meg két konzol-tükör áll. Mind a kettőn girandolok vannak elhelyezve. Ezenkívül az egyiket fehér márványból faragott gyermekcsoport s a másikat bronzból készült római imperátor ékesíti. A falmezőket öt nagyobb festmény borítja. A falak mentén karosszékek vannak s a mennyezetről hatalmas villamos csillár csüng alá. A fő bútordarab egy zöld posztóval bevont nagy asztal, amely körül nádfonatú székek állanak. E teremben szokták tartani ő felsége elnöklete alatt a miniszteri, valamint a katonai tanácskozásokat. Természetes, hogy e teremben megfordult az osztrák-magyar monarkhiának minden nevezetesebb államférfia és katonai kitűnősége. A rózsaszín-terem, melyet harmadik képünk mutat be, kívül esik ő felsége magánosztályán. Ez már a szertartás-termekhez tartozik és ebben szoktak lenni a kisebb udvari ebédek. E teremből kilátás nyílik a budai homlokzaton végig vonuló termekbe, amint az képünkön is látható. E termeknek akkor lesz igazi jelentőségük, ha majd Budán állandó magyar udvartartás lesz, ami nem tartozik többé a messze jövő ábrándjai közé. Dr. KOVÁCS DÉNES: Báró Stillfried fényképe után. A RÓZSASZÍN-TEREM A BUDAI KIRÁLYI PALOTÁBAN. MAGAM VAGYOK. Magáma vagyok csöndes szobámban, Körültem kétes esthomály van. Szemem merőn tekint egy pontra, Szárnyát a képzelet kibontja S gonosz játékot űz velem : Ugy rémlik bájos otthonom van. Szép asszonykám az otthonomban. Kicsiny családom s tűzhelyem. Szeretteim meleg körében A szívem most enged föl épen. Ölembe' nőm, a drága jószág, Előttem két vidám apróság, Mosolygó két kis magzatunk, S szerény, szegényes bár a hajlék, Nem lakta bú, nem lakta baj még Istennek hálát adhatunk.