Vasárnapi Ujság – 1893

4. Élet- és jellemrajzok - Arany János és Petőfi Sándor. Gyulai Pál 338. oldal

388 zött «álnok cseh» levágott fejét ábrázolja. Mel­lette van Anjou-liliomos kardja. Mindkét lábán sarkantyús saru van, melyet lába szárára csa­vart szí­jjak tartanak. A talapzat haraszti kőből épült, Schickedanz Albert tanár tervei szerint. Az egész renais­sance stílusban van tartva, de görög és római ornamentikája némileg kapcsolatba hozza a Nemzeti Múzeum klasszikus főhomlokzatával. A szoborbizottságnak, jóllehet a szobor néhány rövid esztendő alatt készült el, három elnöke volt: Trefort Ágoston, Stoczek József és Eötvös Loránd báró. Az elsőnek köszönhető, hogy a szobor a múzeum kertjében nyert el­helyezést. A szobor helyének kijelölése sok vi­tára adott okot. Trefort azután, nehogy a vita mind inkább elmérgesedjék, a múzeum kertjét hozta javaslatba, a­melyet a bizottság is elfo­gadott. Ott áll az érczszobor nemzeti kincseink tár­háza előtt s büszkén hirdeti — nem Arany nagy­ságát, mert azt minden emléknél jobban hirde­tik az ő munkái, — hanem a magyar nemzetnek nagy költője iránti elismerését és kegyeletét. Dr. KOVÁCS DÉNES. Fekete fényképe után rajzolta Goró L. AZ ARANY-SZOBA NAGY-SZALONTÁN. Férfias arc­án elszánt komolyság ül. Érezzük és látjuk, hogy Toldi nemcsak kalandos vitéz, hanem tragikus hős, a­milyenek Arany jelle­mezte. Csakhogy tragikuma nem külső, mint a szomorújátékok hőseié, hanem belső. Szivét bánat marczangolja, lelkét be emészti. Bűnhő­dik könnyelműségéért, melylyel Piroskát elját­szotta, s elvesztett lovagi becsületéért. Ezért bujdosik messze földre, viv száz csatát, keresi a halált, nyomorog és küzd. Végre e nagy szenve­dések árán tisztul meg lélekben és erkölcsben egyaránt. A művész ezt az önmagával meghasonlott, az emberekkel és saját lelkével harczban álló, s természeténél fogva rettenthetetlen hőst állítja elénk, a­kiről Arany két sorban oly találó képet rajzolt: «Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szeme pillantása.» Megkapó ellentéte Toldinak a talapzat másik felén levő Piroska, a­ki átszellemült arczc­al pillant fel a költőre és tölgykoszorút nyújt fel neki. Piroska a Toldi-trilógia legköltőibb alakja, a­kit Arany szive vérével rajzolt meg és költői kedélye aranyos derűjével sugározott körül. «Toldi szerelmé»-nek egyik legragyogóbb része a hatodik ének bevezetése, melyben Arany lírai ömlengéssel emlékszik meg leányáról és bálvá­nyozott unokájáról: «Az a komoly érzés játszi kedély mellett, Melyért idegennek is szeretni kellett; Nyilt szív, ajak és arcz, nevető nagy kékszem... Róla vetett árnyék, de nem ő az még sem.» Szerencsés ötlete volt a művésznek, hogy a népköltészet múzsáját Piroska alakjában tün­tette fel. A bájos leányalak magyar ruhába van öltöztetve s bár arcza hasonlít az antik szob­rokhoz, de azért igazi magyar tipus. Stroblnak szerencséje volt e két mellékalak mintázásában, hogy kitűnő modelljei voltak. Akkortájt mintázta ugyanis Széchenyi Béla gróf leányának, Széchenyi Alice grófnőnek a mell­szobrát. A fiatal grófnő azután megengedte a művésznek, hogy Piroska alakjához felhasz­nálja az ő sikerült mellszobrát. Toldi mintázá­sához pedig a magyar athletikai klub legrobusz­tusabb bajnokai ültek a művésznek. Innen ez alakok plasztikai közvetlensége. A szobornak kiegészítő része még elől a turul-madár, mely lanton áll s hátul két ál­arcz, mely Aranynak Aristophanes-fordításaira vonatkozik. Egyetlen felirata az emléknek: «Arany» és alatta egy arany csillag. A szobrot a volt Turbain, jelenleg Beschor­ner-féle budapesti érczöntőműhelyben öntötték bronzból. Öntése kitűnően sikerült. A sárgás érc­et antik patina fedi. Az alakok másfélszeres ember nagyságban készültek és súlyuk mintegy kétszáz méter mázsa. ARANY JÁNOS MŰVEINEK UTOLSÓ KIADÁSAI. Arany János munkáinak legteljesebb kiadása Ráth Mórnál jelent meg. Az utóbbi évtizedben ez a kiadónk terjesztette a költő műveit legin­kább. Még magával a költővel egyezkedett Ráth­ az utolsó teljes kiadásra, de annak megindultát már Arany nem érte meg. Ugyancsak ő adta ki a hátrahagyott verseket, prózai műveket és leve­lezést is. Ráth Mór kiadásai a következők : Arany János összes munkái, hátrahagyott iratai és levelezése. Fényes emlék­kiadás. Legna­gyobb 8-rét, dupla velin-papiron, csak néhány példányban nyomtatva. (Edition de l'amateur.) Szá­mos műmelléklettel, facsimilével, stb. 12 kötet. Fűzve 55 frt. Könyvkedvelők rendkívül díszes félbőrköté­sében 90 frt. Összes munkái, hátrahagyott iratai és levele­zése. Első teljes díszkiadás, 12 nagy 8-adrétű kötet. Fűzve 40 frt 60 kr. Fényes díszkötésben 58 frt. Könyvkedvelők félbőrkötésében 63 forint. Angol kö­tésben 52 frt. Összegyűjtött munkái. Kis 8-r. kiadás, nyolcz kö­tet. Fűzve 15 frt. Fényes díszkötésb. 23 frt. Angol kötésben 20 frt 60 kr. Hátrahagyott iratai és levelezése. Nagy 8-rétű díszkiadás, négy kötet. Tartalom : I. Arany László bevezetése. Önéletrajz. Versek. Jegyzetek. II. Arany László bevezetése és jegyzetei. Prózai munkák. III. IV. Arany László bevezetése és jegyzetei. Arany Já­nos levelezése író barátaival. Mellékletek: Rézmet­szetű arczkép azon olajfestményű mellkép után, melyet Horovitz Lipót festőművész egy 1863-ks fény­kép — Arany első fényképi fölvétele — nyomán ké­szített. Bézmetszetű arczkép azon fénykép után, mely 1880-ban készült és melyre a «Melyik talál» költeménye vonatkozik. Ezen költemény hasonmása az arczkép alatt látható. Petőfi által 1847-ben raj­zolt arczkép és a nagy-szalontai Csonka-torony Petőfi által készített rajza. Arany Jánosné, leánya Juliska és unokája Széll Piroska arczképei. Arany János szü­lőházának, Nagy-Szalonta főterének és csonka tor­nyának látképei. A geszti park és remetelak Mé­szöly Géza festménye után. Arany nagy-kőrösi lakó­házának látképe. Az Arany-család azon czímere, színnyomatban, melyre Toldi Szerelme XII. éneké­nek 112. strófája vonatkozik. Arany János 4 költe­ményének és 4 levelének hasonmása. Petőfi Sándor Arany Jánoshoz intézett első levelének és költemé­nyének, úgy Arany Petőfi Sándorhoz intézett levelé­nek hasonmása 1847-ből. Tompa Mihály Arany Já­noshoz intézett leveleinek hasonmásai köztük 1868. julius 31-éről kelt, kevéssel halála előtt írt utolsó levele. Arany János síremléke stb. Fűzve 15 frt 60 kr. Fényes díszkötésben .22 frt. Könyvkedvelők fél­bőrkötésében 23 frt. Angol kötésben 19 frt 60 kr. E kiadásból közli lapunk mai száma Arany János­nak 1863. és 1880. évi arczképét, Petőfi Sándor Aranyhoz intézett levelének és költeményének, úgy­szintén Arany János «Szívmorál» czimű költemé­nyének hasonmását. Koren István, Petőfi Sándor aszódi tanítója. Háry Gyula rajza ARANY JÁNOS SÍRJA BUDAPESTEN A KEREPESI­ ÚTI TEMETŐBEN. VASARNAPI UJSAG. Uo. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM- PETŐFI SÁNDOR ASZÓDI TANÍTÓJA. — Korén István. — A szarvasi temetőben immár két sír dombo­rul, hova a magyar irodalom mivelői kegyelettel tekinthetnek. Az egyik sir hantja besüppedt, fejénél az obeliszket bevonta az idő soha. E sír­ban nyugszik a magyar irodalom legrapszodi­kusabb talentuma, Vajda Péter; a másik sírt a napokban hantolták fel. A nyirkos temetőrögök­ből nem serkedt még egy fűszál sem a tavasz melegétől. E sírnak néhány napos lakója Korén István, egykor Petőfi tanára Aszódon. A napok­ban temették el az érdemes férfiút hatvan éves tanári működés után. Ravatalánál öregapák gyászoltak, mint volt tanítványok. Karakterisz­tikus alakja hunyt el vele a régi tanároknak, a­kinek nem eszköz volt a tudomány, hanem él­vezet addig, míg megszerezte. Jellemzően bizo­nyítja ezt az a körülmény, hogy mikor ötvenkét éves tanári működése után 79 éves korában nyugalomba vonult, elhatározta, hogy megtanul görögül. Félévi kitartó tanulás után már beszélte Homeros nyelvét. A mai gyenge idegű nemze­dékben ilyen akaraterőt találni ritkán lehet. Hogy az iskola lelke a tanító, Korén mindjárt pályája kezdetén igazolta. 1832-ben hívták meg Aszódra az ottani algymnáziumhoz, és már 1835-ben szép hírt szerzett az ő donatusainak, meg syntaxistáinak. Petrovics István mészáros­ember létére azzal igyekezett elhárítani Sándor fiáról az esetleges «veszélyeket», hogy Aszódra vitte Korén keze alá. Az érdemes tanár maga így mondta el ezt nekem : 1835 sz­eptember 3-án mutatta be az apja Petőfit. Korához képest elég jó növésű, külön­ben makacs fiúnak látszott. Apja a szülői szeretet megindító szavaival kért, hogy vi­gyázzak jól a gyerekre. Megjegyezte, hogy Pesten a fiú mindig csatangolt. Arra is kért, hogy vállaljam el fiát kosztba, de arra, le­gényember lévén, nem vállalkozhattam. Hogy azonban Sándor felügyeletem alatt legyen, abban egyeztünk meg az apával, hogy ott fog kosztolni a fiú is, a­hol én. Így került Neumann­ékhoz. Azonban nem sokáig voltunk így, mert Neumannéknál való étkezésem életemnek ko-

Next