Vasárnapi Ujság – 1893
1893-01-08 / 2. szám - Vargha Gyula: Év kezdetén (képpel) 25. oldal / Költemények - Petőfi hűtlenségi pörének történetéhez. Dr. Baróti Lajos 25. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
1. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁGx. 25 ÉV KEZDETÉN. Hol borultan, /túl derülten, A kietlen, néma űrben Hogy kereng a Útját körbe, körbe földgolyó/ futja, Hányadik már, oh, ki tudja, ez az újabb forduló? Vén idő, te balga gyermek, A nagy óczeánt Tán egy kis kagyló kimenned Mért meríted egyre, elég? hévre, Kagylóddal, a morzsa évvel, Az öröklét tengerét? Földünk is a végtelenben : "Buborék, a kék elemben , Hát mi, földi porszemek ! S minden újabb fordulónál, Tűnő évnél, elmulónál Szivünk úgy fél, úgy remeg. Lj év, partodon kikötve, Bámulunk a szürke ködbe, Melyen nem tör át a nap , Ám a ködnek lenge vásznán, El-e ttűnvén, föl s leszállván, Árnyalakok rajzanak. Játszi képek tünde Ingva, ringva, lejtve, árnya, szállva, Csalja, vonja lépteid. Ámde csak egy hűs fuvallat: S eltorzítja aggodalmad A remény csalképeit.. . Gyáva ember, mit tünődöl ? Mért remegni a jövőtől, Bölcs Isten mit elfedett? Hidd, van aki sorsot intéz, S láthatatlan Őrzi minden bár a szent kéz : léptedet. Vargha Gyula: PETŐFI HŰTLENSÉGI PŐRÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ.* A szabadságharcz befejeztével, midőn az osztrák hadi törvényszékek megkezdették véres munkájokat s a nemzet legjobbjai a győztes ellenség boszújának estek áldozatul, előre lehetett gondolni, hogy Petőfi, a forradalom költője, sem kerüli el az üldöztetést. Windischgraetz herczeg, a császári hadsereg fővezére, már 1849 elején körözteté őt, elrendelvén, hogy elfogatás esetében a főhadiszállásra kisértessék. Azonban Petőfi akkor Bem oldala mellett harczolt, a hol nem egy könnyen fér. E czikk alapjául azon adatok szolgálnak, melyeket a cs. k. jogügyi igazgatóság («k. k. General-Procuratur zu Pesth») igtató könyveiben (1849—51) és iratai közt az országos levéltárban találtam. A pörre vonatkozó iratok eltűntek, kivéve a jogügyi igazgatóságnak az orsz. pénzügyi igazgatósághoz intézett és 1851 márcz. 28-án 7038/G. P. szám alatt kelt föliratát, továbbá Petőfi lefoglalt könyveinek és némi iratainak jegyzékét, melyet Thallóczy Lajos a «Magyar Könyvszemléi-ben (1880. 210—217. 11.) közölt s melyet «Petőfi ujabb reliquiái» czimű gyűjteményembe (kiadta a Kisfaludytársaság, 1887.) magam is fölvettem, közhettek hozzá. Csak 1849 őszén, midőn a nagy nemzeti tragédia immár vége felé közeledett, indították meg ellene is a keresetet. Ő ugyan már akkor a segesvári jeltelen sírban pihent, de halálát még legközelebbi hozzátartozói is inkább csak sejtették, mint tudták. Még sokan hitték felőle, hogy életben van, hogy bujdosik a hazában vagy a külföldön és sokakban élt még a remény, hogy «eljő még és hajland....» Élőnek tartották üldözői is, és csak is így magyarázható meg, hogy pörbe fogták.* Petőfi pörbe fogatása, mint említem, 1849 őszén történt. Özvegye akkor épen Erdélyben járt, eltűnt férje nyomait keresve. Miután tartott attól, hogy Pesten maradt holmijait lefoglalják, Egressynének, ki velük egy házban lakott volt (a Kerepesi-út és Síp-utcza sarkán levő Marczibányi-házban, ahol a Megváltóhoz czímzett gyógyszertár van), levelet írt, melyben kérte őt, hogy ha még nem késő, keresné ki a könyvtárból Petőfi verseinek két kötetét az utolsó . Az igtató könyvekben egész 1850 május 25-ig «szökevény pártütőnek» neveztetik, nejéről is eleinte mint Petőfi Sándornéról van szó s csak 1851 tavaszán említik mint özvegyet. (1847.) nagy kiadásból, valamint verseinek kéziratát , mely sötét vörös kötésű s melynek a hátára 1847 van nyomtatva. Ezeket mindenek fölött keresse ki s küldje el ott maradt ruháival együtt. Bútorait pedig adja el mind s csak egy ágyat hagyjon meg ágyneművel; ezt tartsa magánál vagy küldje el Garaynéhoz. A többi könyveket, képeket s az edényeket is félre tétetni kérte, valamint a fiókokban lévő minden papirost, minden kis darab írást, «mert — írás csak egy betűjét is kívánnám megtartani szegény Sándoromnak».* * Petőfinének Egressy Gábornéhoz intézett és Kolozsvárott, 1849 okt. 14-én kelt levelét Egressy Ákos a «Vasárnapi Újság» 1890. évfolyamának 52. számában közölte, a szerkesztőhöz írt levél kíséretében, melyben a többi között azt írja, hogy «a rémuralom reánk ontott lávája elborította feltarthatatlanul a Petőfi-család tűzhelyét is . . . s a Petőfiné örökével együtt, ki tudja, mennyi veszett oda, a mit ma tán irodalmunk gyöngyének tartanánk. Anyám, a Petőfiné óhajtásával szemben, úgy a saját, mint a Petőfi elkobzott, kipusztított lakása előtt némán, tehetetlenül állt.» — Egressy úr, úgy látszik, azt hiszi, hogy Petőfi verseinek kézirata, melyről Petőfiné levelében emlitést tesz, elveszett s hogy boldogult édes anyja nem tehetett eleget barátnője kívánságának. Megnyugtatására írhatom, hogy téved. Petőfi verseinek 1847.