Vasárnapi Ujság – 1894
1894-04-01 / 13. szám - Kossuth Lajos három amerikai fényképe. Krécsy Béla 211. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
211 Törökországban töltött terhes és örömszegény tizennyolcz hó után 1851. nyarán végre ütött Kossuthra nézve is a szabadulás órája. Az éjszak-amerikai Egyesült Államok kormánya s az angol követ addig bátorítgatták a portát, hogy szembeszállva az osztrák kormány ellenkező követeléseivel, az internálást megszüntette s megnyitá nagy foglya, Kossuth előtt nagy világ kapuit. Szabad választása volt angol a vagy amerikai hajóra szállni; ő ez utóbbit fogadta el. Gumlekig a szultántól oldalához rendelt díszes, csaknem fényes kísérettel jött, Smyrnában pedig szeptember 10-én az amerikai a Mississippi» nevű hadi fregattra szállt, melyet a hatalmas köztársaság kormánya a «Kongresszus vendégének» szabad rendelkezésére bocsátott. Neje, gyermekei, ezek nevelője, Karády, katonai segéde és elválhatlan hű kísérője, a derék Ihász Dániel ezredes, néhány honvédtiszt, végül akkortájt titkára, az olasz Adriano Lemni képezték egész kíséretét. Mintegy 50-en voltak összesen, kik a nagy férfiút követték s megosztani készülvén balsorsát, részeseivé lőnek dicsőségének is. Eredeti terve volt egyenesen Amerikába hajózni, s csak onnan visszatérve látogatni meg Angliát. Útközben megváltoztatá szándékát s •Gibraltárban elhagyván a «Mississippi »-t, angol gőzösre szállt, melynek Southamptonban kellett kikötnie. Southamptonba érkeztével, azon percztől, melyben lábát angol földre tevé, kezdődik azon diadalmenet, mely Kossuthot Anglián és Éjszak-Amerikán át kiséri. Palmerston lord Broadlandba jött, Southamptonhoz közel fekvő jószágára, azon nyiltan kimondott szándékkal, hogy ott fogadja Kossuthot. Lord Dudley Stuart, Palmerston barátja, de még melegebb és igazabb barátja a lengyeleknek , és nekünk magyaroknak, intézé azt el így. De Kossuthot semmi módon nem lehetett rávenni, hogy Palmerstonhoz közelítsen, miután rendíthetlenül meg volt győződve, miszerint a híres miniszternek csak egy szavába került volna, s megakadályozhatá vala az orosz cár intervenczióját. Emiatt az arisztokráczia teljesen visszavonult tőle, bár eleinte kész volt szintoly kitüntetéssel fogadni őt is, mint később Garibaldit. A nép ellenben annál nagyobb szeretettel karolta föl, a középosztálytól le a legutolsó rétegekig. Londonba jővén, a város küldöttsége élén a Lordmayor üdvözölte. Órák multak, mig a menet, a lelkesedéstől túláradó tömegen át bajosan és lassú léptekkel áthatolva, a Guildhallt elérheté. S itt tartá aztán Kossuth angol nyelven roppant szenzácziót költött két órányi beszédét az orosz intervenczió és az orosz politika ellen. Szólott aztán népgyűléseken, s több más alkalommal, hasonló szerencsével — úgy Londonban, mint Anglia és Skóczia egyéb nagy városaiban. A vidéki városok pedig versenyre keltek egymással, hogy még Londonon is túltegyenek, s különösen a birminghami és manchesteri fogadtatáshoz hasonlót alig látott még Anglia. Az ellenséges «Times» is kénytelen volt bevallani, hogy az «apostolok óta» nem adatott embernek annyi nyelven szólani a világ népeihez, mint Kossuthnak. 1851. nov. 20 án reggel 7 órakor hagyta el Kossuth Londont. Meghatva köszönte meg a kesergő magyar nép millióinak nevében e fölemelő barátságot és szeretetet, aztán pedig a töltéshez sietett, hová a nép ezernyi lobogóval segetverő éljenzéssel követé, a Jupiter», a «Peninsular és Oriental Company»nevü társaság gyönyörű gőzöse ép akkor érkezett a kikötőbe, s midőn kevély árboczain a magyar lobogó összeölelkezett az angollal, — a partról felzúduló háromszoros «éljen» túlharsogta az elsütött ágyúk dörejét. Kossuthot a szó szoros értelmében majd széttépték. Mindenki kezet szorítani akart, mindenki egy «istenhozzád»-ot mondani, s míg a southamptoni vizén lassú méltósággal lebegő «Jupiter»-ből egy porczika látható volt, világért sem távozott volna egy ember is a kikötőből. Másnap, mintegy reggeli 9 óra tájban, megdördült végre a jeladó ágyú, mely a «Humboldt» gőzös közeledését hirdeté. Homályos, ködös regg lévén, úgy nyújtózott el s mozgott a tengeren, mint valami tüzes sárkány. Néhány percz múlva Kossuth és neje, valamint környezete, névszerint Pulszky Ferencz és felesége, Bethlen Gergely gróf ezredes, Ihász Dániel alezredes, Hajnik Pál, Nagy Péter titkár, Adriano Lemni (Mazzini megbízottja), Török Lajos kapitány s a kormányzó hű szolgája, Jóska a fedélzeten voltak; sokan csak itt váltak meg a társaságtól, könnyes szemmel nézve a partról éljenző tömeg közt, a mint a hatalmas hajó elindult. Deczember 5-én éjfél után néhány perczcel egy röppentyű szállt a magasba a «Humboldt» fedélzetéről, annak jeléül, hogy Newhaven kikötőhöz közeledik, e jelt nyomban több ágyúlövés is követé, a partról hasonlókkal viszonoztatva. Miután Kossuth a «Humboldt» kapitányától és legénységétől szívélyesen elbúcsúzott, csolnakokon kíséretével együtt partra s ott dr. Deane házához szállott. Polgárok, katonatisztek, hivatalnokok és a többi, itt is oly nagy számmal jelentkeztek még, hogy Kossuth csak három óra tájban volt képes visszahúzódni. Kevéssel előbb egy newyorki kalauzhajó érkezett, tudatván, hogy az ünnepélyes fogadást másnapra tervezik. A newyorki parthoz közel több mint ezer hajó a világ minden részéből ide gyűlve, óriási lelkesedéssel köszönte a magyar főnököt. Minden árboczon vigan lengett az edző reggeli szellőben az idegen szinek közt a magyar nemzeti lobogó, a födélzetet, köteleket árboczkosarakat, szóval minden talpalattnyi szilárd helyet a beláthatlan tömeggé olvadt a nép foglalta el. S mig a legközelebbi csillag-sánczon egy üteg magyar tüzér kezdett üdvlövéseket, egetrázó morajjal visszhangzott a tenger száz ponton, a mindenfelől hangzó zene, s egetrázó éljenzés kábító zajjal törték el a levegőt. Alig érinté Kossuth lába a földet, már vállaira kapta őt a tömeg, s újongó éljenzés közt vivé azon óriási sátor felé, mely egyenesen e czélra készült, s tömérdek magyar és amerikai lobogóval díszítve, egész kis várnak tetszett messziről. Kossuth egy gazdag szőnyeggel borított emelvényen foglalt helyet. Számos tisztelgők után a new-yorki bizottság lépett az ünnepelt elé, s annak elnöke néhány meleg s átérzett szóval tolmácsolván Amerika rokonszenvét a bukásában is dicső magyar nemzet iránt, városuk látogatására hívta meg őt. Kossuth majdnem könyekig megindulva válaszolt. A sátor bemenetét elzáró függönyök félrehuzatván, Kossuth újólag zajos lelkesedéssel üdvözölteték a számban folyvást gyarapodó tömeg által. Két díszruhás nemzetőr ezután Scott tábornok gyönyörű lovát vezette elő. Kossuth könnyedén szökött fel a paripa hátára, s nagynehezen keresztülhatolván a körötte hullámzó néptengeren, szemlét tartott a négy dandárra — két lovas és gyalog ezred, — menő katonaság fölött. Több ezred ez alkalommal Kossuth-kalapot viselt, s midőn Kossuth elnyargalt előttük, a közlelkesedés mámorától megfogott vitézek szuronyaik hegyére tűzve csákójukat, sipkáikat, mig a zászlók tiszteskedve hajlanak a földre, a fegyelem szigorát feledő hévvel csatlakoztak a polgárok tüntetéseihez. Bevégződvén a díszszemle, megindult végre Kossuth New-York felé. New- Yorkot aranyos föliratoktól ragyogó diadalívek, szőnyegek, óriási virágfüzérek, tömérdek lobogó ékítélt. A paloták erkélyeit díszbe öltözött hölgyek foglalták el, koszorúkat szórva onnan a lassan bevonuló Kossuth elé, mig lenn a kövezeten ember hátán ember tolongott, zajos éhezéseivel csaknem elszédítve a magasból azon ezreket, kik a földről a tetőkre, lámpásokra, kürtőkre, szóval oda szorultak, ahol egy kis helyet találtak. Legalább ezer helyen Kossuth arczképe volt látható. Kossuth szállását egész nap ostrom alatt tartotta a közönség. Este az ezredek vonultak el harsogó zeneszóval ablakai előtt. Majd tűzijáték és fényes kivilágítás következett. A kegyelet csak éjfél után adta meg Kossuthnak, mire legnagyobb szüksége volt, a nyugalmat és pihenést. Lehetetlenség volna ama tisztelgések, ünnepélyek, üdvözlések és azokra adott válaszok sorát mind megemlíteni, melyek Kossuthnak amerikai tartózkodását az időben oly páratlanná teszik a történelemben. Egy lakomát azonban, melyet tiszteletére azt Astorhouseban rendeztek, lehetetlen említetlenül hagynunk. Az Astorhouse a világ legszebb épületeinek egyike. Nevét Astortól, az Egyesült Államok német származású Krőzusától nyerte, ki 500,000 dollárt költött az óriási palotára, s 80 ezer dollárt belső berendezésére. Terjedelméről némi fogalmat nyújthat, hogy egy szárnyát fogadóvá alakították át, melynek 390 vendégszobája volt. Az étterem most fulladásig megtelt. Óriás tükrök százszorosan verve vissza a gályaszerü csillárokról reájuk eső sugarakat, fénnyel árasztanak el mindent, míg az asztalra helyezett s a falakat szegélyező virágerdő kábító illattal üdvözölte már messziről a közeledőt. A hölgyek emelvényen tündököltek; az irodalmi és művészeti matadorok pedig e dús terítékű asztalt övezték körül festői rendetlenséggel. Miután a new-yorki főlapok szerkesztői elmondták felköszöntőiket, fölemelkedett végre Kossuth s ekkor tartotta egyikét legszebb beszédeinek, melyben óriási lelkesedés között ismertette a magyar kérdést, az amerikai közönség előtt. A két óra hosszáig tartó beszédet, mely pedig csak rögtönzött volt, másnap hasábjaik élén közölték az amerikai lapok. Nincs terünk az egyes ovácziókról szólani, melyekkel Kossuth az Egyesült Államok roppant területén mindenütt, még a rabszolgatartó államokban is fogadtatott. A fő, hogy ő mint az «Amerikai nép és kongresszus vendége» szállott ki s Washingtonban a kongresszus mindkét házába is mint ilyen vezettetett be, s mint ilyen ült az elnök jobbján a Fehér házban. Oly megtiszteltetés, milyenben Lafayette óta senki sem részesült. Amerika különböző helyein száznál több beszédet mondott Kossuth angolul. Az 1852-ik év nyarán Kossuth amerikai diadalutját befejezve, visszatért Európába. KOSSUTH NEJÉNEK SÍREMLÉKE GENUÁBAN. KOSSUTH LAJOS HÁROM AMERIKAI FÉNYKÉPE. Kossuth Lajos nagy hazánkfiáról 1851—52-ik évi amerikai időzése alatt valószínűleg számos fénykép készült, de a fényképek még nem a mostani fotográfiai módszer szerint — mely csak 1851-ben lett ismeretessé, — hanem az akkor divatban levő u. n. daguerreotyp-módszer szerint készültek. Nagy hazánkfia az Egyesült Államokban, amerre járt, mindenütt meghódította magának az amerikai nép rokonszenvét s biztosra vehető, hogy azok emlékül a retmását is mindenféle másolatokban megörökítve bírni akarták, s ő — a közóhajtásnak engedve — gyakran állt a fényképész előtt, sőt néha a festő ecsetje előtt is. Pl. Chicagóban értesültem arról, hogy ott valaki birtokában Kossuthnak jól sikerült festett arczképe van. Minden utánjárásom daczára azonban a tulajdonosra nem sikerült ráakadnom, s így a képet nem láthattam. Több helyen láttam azonban Amerikában magánosoknál Kossuthnak elég jól sikerült apró mellszobrocskáit s különösen fa- vagy aczélmetszetü arczképeit, mely utóbbi képek nyilván Kossuthnak daguerreotyp fényképei után készültek.