Vasárnapi Ujság – 1894
1894-04-22 / 16. szám - Fejes István: A kakukhoz (Wordsworth) 270. oldal / Költemények
279 16. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM. «Hunyadi László» zongora-kivonata. Erkel Ferencz legnépszerűbb operájának, «Hunyadi László »-nak teljes magyar és német szövegű zongora-kivonatára hirdet előfizetést a Rózsavölgyiféle zeneműkereskedés. A magyar opera megalkotójának dalműveiből csak egyes részletek mentek át a nagyközönség közé, az egész műveket csak színpadon élvezheti a közönség. A «Hunyadi László» teljes zenéjét, zongora-kivonatban, most 6 írtért szerezheti meg a zeneszerető közönség, két nyelvszövegben. A zongorakivonat októberre jelenik meg, s május hó végéig rendelhető meg, mert bolti ára 10 frt lesz. Az operaszínházból. Gr. Zichy Géza intendáns a szomorú eset következtében, mely neje halálával sújtotta, egy ideig nem hivataloskodhatik. Ez időre Stesser József belügyminiszteri tanácsos teljesíti az elhalaszthatatlan ügyek elintézését. — Puccini Giacomo, a «Manon Lescaut» opera szerzője, e hó 14-én Budapestre érkezett, s másnap végignézte operája előadását, mellyel teljesen meg volt elégedve. A közönség a szerzőt minden felvonás után kitapsolta. Népszínház: Ápril 14-én a népszínház közönségének egy franczia énekes bohózatot mutattak be, mely Párisban sok előadást megért. »Klári» a komikus bohózat czíme; magában véve egy képtelen történet,melynek ürességét folytonos élénkség, sok ötlet és helyzet takarja, s tartalomnélkülisége helyett az ismeretes franczia színpadi pikánsság csipős fűszerével van ellátva, s a jóizlést sem respektálja. Szerzője Raymond és Mars, zenéjét Roger írta s Rákosi Viktor és Reiner Ferencz fordították magyarra. Zenéje könnyű és dallamos, s magasabb színvonalon áll, mint a szöveg, melyet a fordítók elláttak ugyan egy kis takaróval, de az sem több a fügefalevélnél. A bohózat főrészeinek színhelye egy kaszárnya, ahová Vivarel 28 napi fegyvergyakorlatra van behíva, de utána megy a felesége, Klári is, aki egy vívómester leánya, lőni szintén tud. Mint rezervista jelenik meg s felforgatja az egész kaszárnyát, ahol különben maga helyett egy másik Vivarelné szerepel, férjének legénykori ideálja, Berenice divatárusnő. A kaszárnyában mindenki ezt tartja Vivarel feleségének. A bonyodalmak, a komikus helyzetek egymást váltják; Klári végre is megbocsát csapodár férjének. A vállalkozó szellemű menyecskét, Klárit, Küry Klára játszotta nagy mozgékonysággal, pajkossággal és jó kedvvel. A másik női szerep, Berenice már nem ily rokonszenves, de H. Pauli Mariska elfogadhatóvá tette. A szerencsétlen férjet Szirmai közderültség közt játszotta; Solymosi egy huszárőrmestert, Csongori Mariska, Tollagi, Újvári, Fenyéri, Kiss Mihály, Nánássy, Szabó Antal, a kisebb szerepekben is tetszéssel találkoztak. A műcsarnok tavaszi kiállítása. E hó 15-ikén nyílt meg a műcsarnokban a tavaszi kiállítás, csupa magyar festők és szobrászok műveivel. A képzőművészeti társulat eddig csak téli kiállításokat rendezett, melyben külföldi művészek is nagy számmal szoktak részt venni. A hazai festészet nagy lendülete most már szükségessé tette, hogy művészeink ne csak egyszer jöjjenek érintkezésbe a közönséggel. A téli kiállítás januárban zárult be s immár áprilban ismét nagy kiállítás nyílt meg 132 magyar művész 32! művével. Nemcsak gazdag, de változatos is a kiállítás. Csak szobormű van kevés, de szobrászainkat már hosszabb idő óta különböző pályázatok és megbízások foglalkoztatják. A magasabb genreből a történelmi festmény csaknem egészen hiányzik, de a bibliai tárgyú képek közt méltán kelt érdeklődést Ujváry Ignácz «Szent családja», Máriával, a mint a bölcsőben a kis Jézust ringatja. Kriesch Aladár «Pietája» (a halott Krisztus és Mária) a fiatal festő haladásának szép bizonyítéka. A kiállítás egészen megtölti a műcsarnokot, sőt a folyosókra is jutott, pedig művészeink egész tábora nem jelent meg, s a jelesek közül is sokan hiányzanak. Feltűnő alkotások ma már ritkák szoktak lenni, s ennek a kiállításnak sem jutott, de a képzőművészetek terjedését, erősödését, az ízlés tisztulását, az előadás biztosságát a kiállítás nagyon örvendetesen mutatja. A versenyt emeli, hogy négy díjat és jutalmat osztanak ki: gr. Esterházy Miklós Móriczét (300 frt) aquarellekre ; a Rökk Szilárd-féle ezer frtot genre-gépekre, Ráth György 300 frtos díját arczképre, életképre vagy históriai festményre ; végre a műbarátok körének 1500 frtos ösztöndíját. Az aquarellekre kitűzött díj hatása máris meglátszik, mert ilyen tömegben vízfestmények nem voltak nálunk. Beogrády Antal hat képe (téli vadászjelenetek), Nadler Róbertnek még több képe, Tahi Antal, Edvi Illés Aladár, stb. gazdagon és csinosan képviselik e nálunk még nem eléggé művelt génfet. Az arczképek is tömegesen lepik el a falakat. Kezdő, gyöngébb ecset sem hiányzik. Benczúr Gyula (saját arczképe), Balla Ede (gr. Apponyi Albert arczképe), St^ttka Gyula (dr. Kovács József arczképe), Ferraris Artúr, Baditz Ottó, Bihari Sándor, Skutezky Döme, Biasini Mari (pasztell arczkép), Bürger Lajos, Hoffmann Hona, stb. arczképei kötik le leghamarabb a figyelmet. Az életképfestők közt Munkácsy Mihály állított ki a legtöbbet. Ezek vázlatok mind. Legnagyobb köztük «A javíthatatlan», mely 1891-ben a párisi szalonban is ki volt állítva. A többiek pedig ezek: «Féltékenység» (egy kis gyermek tart ölében két kutyakölyköt, míg az anyakutya nyugtalankodva, féltékenyen nézi a gyermek szeretetét). «Nagy fájdalom» (egy keservesen síró kis gyermeket másik gyermek csitítja). «Kevés kell a boldogsághoz» (egy munkás család szegény, de boldog otthona, a férj, feleség és piczi baba). «Várt levél» (ódon teremben egy urnő a mint a csatlós által hozott levelet olvassa). Ezen kivül két tájkép a colpachi parkból, erőteljesen festve. — Tóth László fiatal festő egy nagy képpel hívja föl a figyelmet, mely három részre van osztva, a melyeken a «szépség, pénz és szellem» allegorikus alakjait festette meg ; azonban az allegória nem találó. Peske Géza Paczka Ferencz, Kubányi Lajos, Révész Imre, Spányik Kornél, Jászai József, (új év.) Pállya Czelesztin, Aggházy Gyula, Mark Lajos, Pataky László Kacziány Ödön, csak a genrefestők névsorának kezdetét foglalják napokban. A női festők közül Paczkáné Wagner Kornélia finom rajztanulmányaival tűnik föl. Pállik Béla a kiállítás egyik feltűnő művésze. Mint állatképfestőt, kivált birka-képeivel, minden kiállításon megdicsérik. Most azonban nagyobb stílű és igényű képekkel találkozunk tele. Ilyen egy vadász társaság találkozása egy szép cser-erdőben, gr. Andrássy Gyula életnagyságú lovas képe, és egy négyes uri fogat. A tájképek közt örömest nézzük Keleti Gusztáv szép, nagy festményét az «Elhagyott országut»-at. A jeles tájfestő már nagyon régen nem állított ki semmit, pedig ő még azok közül a művészek közül való, kik nem csupán hangulatra törekedtek, hanem a természet szépségét is vissza tudják adni kitűnő rajzban, nemes formákban, és mély érzéssel. B. Mednyánszky László vágvölgyi tájképe is tetszik, valamint Kézdi Kovács László «Őszi hangulat »-a, Spányi Béla, Telepy Károly, Mesterházy Kálmán, Tölgyessy, Molnár József, Brodszky Sándor, stb. tájképei. Egyébiránt itt adjuk a kiállító festők névsorát: Adler Mór, Aggházy Gyula, Bachmann Károly, Baditz Ottó, Balló Ede, Baseli Árpád, Baseli Gyula, Benczúr Gyula, Benes Pál, Bihari Sándor, Böhm János, Boros Rudolf, Borszéky NI. János, Bosznay István, Brodszky Sándor, Bruck Miksa, Bürger Lajos, Cseley József, Cserépi Árpád, Csuzy Károly, Demjén László, Déri Kálmán, Dudits Andor, Edvi Illés Aladár, Fényes Adolf, Ferraris Artúr, Garay Ákos, Gobra Béla, Greguss Imre, Grósz Béla, Győrök Leó, Hochmann József, Innocent Ferencz, Ipoly Sándor, Israel Dániel, Istvánffy Gyula, Jászai József, Jendrassik Jenő, Kacziány Ödön, Kardos Gyula, Kassai Nándor, Keleti Gusztáv, Kende István, Kézdi-Kovács László, Knopp Imre, Kolozsváry Lajos, Koszkoly Jenő, K. Kováts István, Kovács Károly, Krenner Viktor, Kriesch Aladár, Krupka Ferencz, Krutsay Ferencz, Kubányi Lajos, Kunffy Lajos, László Fülöp, Lechner Gyula, Lyka Károly, Mannheimer Gusztáv, Márk Lajos, Mednyánszky László báró, Mesterházy Kálmán, Miess Frigyes, Modrovich Gábor, Molnár József, Moretti Rezső, Munkácsy Mihály, Nadler Róbert, Nagy Lázár, Nagy Sándor, Neogrády Antal, Nyitray József, Olgyay Ferencz, Olgyay Viktor, Paczka Ferencz, Pállik Béla, Pállya Czelesztin, Pap Henrik, Pataky László, Pauly Erik, Peske Géza, Pongrácz Károly, Réti István, Révész Imre, Rippl-Rónai József, Rubovics Márk, Schickedanz Albert, Schullerus Frigyes, Seemann Kálmán, Skutezky Döme, Spányi Béla, Spányik Kornél, Stetka Gyula, Stróbl Zsófia, Szalay Mihály, Székely Árpád, Szenes Fülöp, Szirmai Antal, Tahi Antal, Takács Béla, Telepy Károly, Teltsch Ede, Tölgyessy Artúr, Tornai Gyula, Tóth László, Tury Gyula, Újházi Ferencz, Ujváry Ignácz, Ürmösi Sándor, Vajda Zsigmond, Vastagh Géza, Weber Ernő, Wellmann Róbert, Wickenburg István gróf, Zeller Mihály, Zemplényi Tivadar, Zilzer Antal. A londoni Watkin-torony. (Magassága 1200 láb.) A párisi Eiffel-torony. (Magassága 1000 láb.)