Vasárnapi Ujság – 1894
1894-07-22 / 29. szám - Tizenegy hónap Dahome országában (képekkel). Tinayre Abel 477. oldal / Általános nép- és országisme
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 4/ / he; másutt az aláásott hegylejtők megtámasztása és a vízlevezetés járt balsikerrel, minduntalan hátráltatva a munka folyamatát és tetemes anyagi károkat okozva. Általában a vállalat igen nagy felszereléssel dolgozik, s ahol csak lehető, a gépek erejével támogatja az emberi erőt. Az épülő vonal mentén mindenütt ideiglenes, keskeny kis vágányokon apró gőzösöktől vontatott kocsikon szállítják az építési anyagokat, illetőleg viszik odább a kiásott földet és törmeléket ; a hegyoldalakon gőzsiklók húzzák fel az anyagszállító kocsikat, sőt hajtóerőnek a gőzgépek helyett a zuhogó hegyi patakokat is felhasználják. De az országutakon is élénk az élet; lépten-nyomon találkozni a síneket, köveket szállító szekerek sorával. Alig gondolná azonban az ember, hogy a hegységek közepette gyakran roppant messziről kénytelen a vállalat mily az építkezésre s főleg a hídpillérek, alagutak és vízmosta falazások építésére alkalmas köveket hordatni. Igen érdekes itt többek közt a kőbányai vasút Kevele nevezetű helység mellett, melyet úgyszólván csak a vállalat teremtett, mint munkásai és mérnökei lakóhelyéül szolgáló épületcsoportot. Ezen az építkezés idejére és czéljaira épült öt kilométernyi hosszú, és fel a magas, fenyőerdős hegyek közé vezető keskeny, kanyargós és igen meredek vasúton szállíttatik a magasban talált alkalmas kőanyag le a völgybe az építkezéshez. E kissé veszedelmes hegyi vasúton az egyes kis kocsikat felfelé két-két egymás elé fogott apró ló vonja, míg lefelé a kövekkel megrakott kocsik, erős dörzsfékkel szabályoztatva, maguktól futnak. A miniszter és kísérete fel és lefelé ily apró kocsikon ugyanily módon tette meg az érdekes utat. Igen serényen folyik az alagutak építése is. Épen a határon át vonul a leghosszabb alagút, melynek 1220 méternyi hosszából 568 méter épül magyar részről, túlsó 652 méternyi részét pedig az osztrákok készítik. A miniszter és kísérete apró munkásmécsekkel haladt be ezen, a munka zajától dübörgő sötét, nedves földüregbe egészen odáig, hol már galicziai területre léptek. Az alagút egyes szakaszain már szabadon és mereven állanak a falazat-gyürük, másokon még csak a vaskos fatörzsek és dúcolások tartják a földtömeget és védik az üreget a beomlás ellen. Képeinknek egyike, — melyek Vágó Bertalan államvasúti hivatalnok kitűnő pillanatfelvételei után készültek, — a minisztert és kíséretét a medvesi alagút bejárati nyílása előtt mutatja. Ezen alagúton át, mely csak 212 méter hosszú, de melynek falazata már majdnem teljesen kész, a miniszter kísérőivel együtt apró pályakocsikon ment, s ugyanilyeneken le az ideiglenes keskeny vágányokon a «Zemir» állomásig, közben szédítő magas völgyáthidalások tetején haladván át, melyek a felállítandó vashidak helyett egyelőre roppant magasságú fa gerendásatokból vannak összetákolva. Másik két képünkön a borkúti tiszai híd látható, mely a miniszter ottlétekor még épen szerelés alatt állott. Vasszerkezete, valamint a többi hidaké is, a magy. kir. államvasutak budapesti gépgyárában készült. A híd vasszerkezetű főnyilása 50 méter, van azonkívül 4 melléknyilása, 10 méteres boltozatokkal ; magassága a Tisza medre felett 25 méter. Általában eddig a munkálatoknak összesen 60 o/o-a van meg és folyó évi deczember 1-ig előreláthatólag annyira elkészül a vonal, hogy szükség esetén már vonatok is közlekedhetnek rajta, pedig a múlt év nyarán, alig hogy a munkához erélyesebben hozzáfogtak, a vonal mentén kolera-járvány lépett fel, mely egészen az év végéig akadályozta a munkák haladását. Az osztrákokkal egyetértésben megállapított határidők betarthatása végett tehát a folyó évben kellett rendkívül megfeszített munkásságot kifejteni, mely máris szép eredményeket mutat a miniszter erélyes buzdításának hatása alatt. A végleges megerősítési és berendezési munkálatoknak csak a jövő év közepéig kell elkészülniük, hogy a vasút 1895. julius 1-én átadható legyen a közforgalomnak. —s. TIZENEGY HÓNAP DAHOME ORSZÁGBAN. Tinayre franczia iró és rajzoló fölolvasása a magyar földrajzi társaságban. * Francziából fordította Jankovich Béla. A franczia sajtó részéről megbízást nyervén, Dahoméba mentem, hogy ekként Dodds ezredes katonai kiküldetéséhez csatlakozzam és egyúttal az országot kereskedelmi szempontból is tanulmányozhassam. Azon időtájt, midőn a franczia kormány azon sértések megtorlására magát elhatározta, melyeket afrikai Ő felsége, Behanzin, Dahome királya zászlónkon elkövetett, még Algírban időztem, hová a «Monde Illustré» képes hetilap szerkesztősége művészi feladatok teljesítése czéljából kiküldött. Ennek folytán először Algírból visszatértem Marseillebe; onnét 1892 május 15-ikén a «Tibet» nevű gőzösön indultam útnak Dahoméba. Nem akarom önöket az úti események felsorolásával sem azon kirándulások fárasztani, leírásával, melyeket útközben a franczia, angol, spanyol és német gyarmatok állomásaira tettem. Elégséges lesz felemlítenem, hogy 28 napi tengeri út után végre megpillantottam Dahome partjait; először Wydah, utána Kotonon környéke tűnt fel a láthatáron ; ez utóbbi kikötőhely az, ahol partra szálltam. Nyugat-Afrika térképein Kotonon helység nagy betűkkel van jelölve, noha mindössze csak néhány, a kopár parton elszórtan fekvő házból áll. Egy nagy faház (blockhouse), mely veszély esetében az európaiak menhelye, néhány raktár zászlópóznákkal a homlokzatuk előtt, néhány kaszárnya, kórház és egy kimagasló telegraf hivatalépület: ezek Kotonon nevezetességei. Azon pár kókuszdiófa kivételével, melyeket a Bégis raktár telkén találhatunk, növényzet is alig látható. Útonútfélen bokáig süppedünk a mély homokba, melyben itt tömérdek földi bolha (pulex penetreus) tanyázik. * Tinayre Ábel úr a hetvenes években, mint még gyermek, huzamosabb ideig tartózkodott hazánkban s középiskolai tanulmányait is itt kezdte meg a budapesti reform, főgymnáziumban. Szülei a német-franczia háború végén támadt commune-mozgalomba keveredvén, atyját Párisban a hadi törvényszék főbe lövette, anyját pedig, ki ismert regénye és ifjúsági irónő, gyermekeivel együtt száműzték. Igy pestre, került a család Bud ahol az anya főleg franczia leczkék adásával tartotta fenn családját. Ugyanitt kezdte meg ifjúsági iratai közül «Bibliothéque des petits» (Gyermekek könyvtára) czímen azt a jeles füzet-sorozatot, melyben Francziaország jelen századi nagy embereinek gyermekkori életrajzát beszéli el, rendkívül szép és vonzó naiv nyelven. Tinayrené később szabadságot nyervén a hazatérésre, a gyermekek otthon folytatták s végezték be iskolai pályáikat. Ketten, Lajos és Ábel, festőkké lettek, míg a másik testvérük a metsző művészetben jutott jó hírnévre. A dahomei háború alkalmával Ábel szabadságot kapott, hogy mint franczia képeslapok munkatársa kisérhesse a franczia hadsereget. A háború végeztével hazánkon át vette útját haza felé. Itt időzés közben tartotta a Magyar Földrajzi Társaság egyik fölolvasó ülésén franczia nyelven afrikai útjáról ez érdekes előadást, melyet saját rajzaival együtt lapunknak engedett át. Szerk. A medvesi alagút bejáratánál. Az épülő borkúti Tisza-hidnál. LUKÁCS BÉLA. KERESKEDELMI MINISZTER A MÁRMAROSSZIGET-HATÁRSZÉLI VASÚT ÉPÍTÉSÉNÉL.