Vasárnapi Ujság – 1894

1894-01-21 / 3. szám - Reclus Pál (arczképpel) 43. oldal / Élet- és jellemrajzok - Trencsény Károly: Temetem a képed 43. oldal / Költemények - Szinház A papa 43. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

3. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM. tervén, irói és h­irlapirói tevékenységét újra kezdte ugyan, de a bécsi kamarilla ellen intézett támadá­sai miatt többször börtönbe került. Jókai irt több színdarabot, sok hírlapi czikket, de leginkább temérdek regényt, melyek majd mind a magyarok életét ecsetelik. Jókai történetei nem egyforma értékűek, de nagyobb része rendkívüli humorral és dramatikus hatással van szerkesztve. Jókai nevét művei nemcsak Magyarországban, a­hol adorálják, hanem Németországban is népszerűvé tették. A tevékeny és képzett író jubileumát nemcsak hazájá­ban, hanem Angliában is megünnepelték. Itteni tisztelői Jókai összes munkáit fordításban akarják kiadni. A tervet nem tartjuk egészen helyesnek. Ugyanis Jókai művei egy egész könyvtárt képeznek és leginkább nemzeti érdeküek lévén, a fordítás nehézségeit alig fizetnék ki. Mindazonáltal kétséget nem szenved, hogy Jókai legjobb regényeit szélesebb körökben is kellene ismertetni, mert habár németre le vannak is fordítva, nem mindenki szereti a regé­nyeket német nyelven olvasni. Angol olvasók Jókai érdekes irályát «Tímár két világa» («Az arany ember») nevű regényéből ismerhetik, melyet Hegan­ Kenwardné asszony ezelőtt öt évvel a «Black­wood Magazine» számára angolra fordított, továbbá a «Tengerszemű hölgy »-ből, melynek angol fordítása épen most jelent meg «Sawunee és Bullen» kiadásá­ban. Ez utóbbi mű regényes autobiographia s leg­inkább a szerző politikai és irodalmi pályájára vonatkozik.» A «Life» czimű angol képes­lap január 9-iki számában Felbermann Lajostól és Mijatovich Elodie-től Jókait ünneplő két költemény jelent meg. A «Life» különben már ezelőtt két évvel Jókai a «Tatár khán» s a «Czárné kedvese» czimű elbeszé­léseit sikerült fordításban közölte. BECLUS PAL. A legutolsó franczia anarkhista merénylet tárgya­lásai között igen sűrűn emlegetik Beclus Pál orvos nevét, kiről azt gyanítják, hogy Vaillant merényle­téről tudomása volt, sőt ő adta volna neki a szüksé­ges költségeket. Ezt a gyanút megerősíti az a körül­mény is, hogy a nevezett orvos csakhamar Vaillant elfogatása után eltűnt Páriából. Reclus Pál köztiszte­letben álló s irodalmi téren is hírneves férfiú volt, így a rettenetes merényletben való részessége mél­tán okoz nagy megütközést, mert bár az anarkhia tanainak megalapítói, Bakunin, Herz s mások igen művelt emberek voltak, mindegyik csak rajongó volt, de közönséges bűntényt egyik sem követett el. Reclus Pál, kinek arczképét is bemutatjuk, külö­nösen nevezetes mi előttünk is arról, hogy testvére Reclus Elizeusnak, a világhírű földrajzírónak, ki kétségkívül egyike a jelenkor legkiválóbb íróinak. Fő műve «Geographie universelle», mely 1875 óta Párisban heti füzetekben jelenik meg; jelenleg be­fejezéséhez közel 19 nagy kötetet tesz, a legjelesebb népszerű földrajzi mű, melyért a kiváló tudóst jófor­mán minden tudományos akadémia, köztük a mienk is, tagjává választotta. Egy másik szintén igen be­cses munkáját, mely a fizikai földrajzot csodálatos szép stílben és e mellett nagy alapossággal tár­gyalja, a magyar kir. természettudományi társaság adta ki magyar nyelven, két vaskos kötetben ; ez a a mű a természettudományi társulat nagyon megvá­logatott könyvkiadó-vállalatában is a legkitűnőbbek közé tartozik. Sajátságos körülmény különben, hogy nemcsak Reclus Pál, de világhírű testvére s a család többi tagjai is egytől-egyik anarkhisták. Pedig mind az öt testvér nagy eszű és nagy műveltségű férfiú. Atyjuk egyszerű protestáns lelkész volt Orthezben, Franczia­ország déli részén; szabadelvű ember volt, de mély vallásos érzülettel s anyjuk is mintaszerű nő, kiről többek közt följegyezzük azt, hogy hajnalban három órakor kelt föl csak azért, hogy előkészüljön arra, hogy kis fiait taníthassa. Az ő patriarkhális életük és nevelésük a fiukban ideális érzelmeket nevelt, mely érzelmek az életben csakhamar meleg rokonszenvvé változtak az elnyomottak iránt. A legidősebb testvér, Illés, «Primitifs» czímű szép munkájában egészen Rousseau elvét védelmezi, hir­detvén, hogy a vadnépek műveltsége nagyobb bol­dogságot nyújtott, mint a mai. Az utána következő Elisée, a híres földrajzíró, ki legtöbbnyire Genfben él, gyakorlatilag is kimutatta szabadelvűségét; így például nagy meglepetést keltett, hogy két leányát a pap és polgármester teljes mellőzésével adta férj­hez. A harmadik testvér, Onésime, kitől szintén van egy szép földrajzi mű: «La Terre á vol d'oiseau» (A föld madártávlatból.) páratlan jószívű és áldozó­kész ember, a megtestesült önzetlenség. A negyedik testvér, Armand, tengerésztiszt, ki a franczia-német háborúban nagyon kitüntette magát, szintén szenve­délyes szoczialista és anarkhista, de csak elméletben. Ezeknek a kitűnő embereknek nem kevésbbé jeles testvérük Reclus Pál, ki orvos és pedig igen kiváló orvos ; e mellett tanár, iró és a szalonok kedveltje. VASARNAPI UJSAGr. Mondják, hogy e hires anarkhista gyöngéd kedélyű ember, ki együtt szenved betegeivel s ki önfeláldozó buzgalommal szenteli magát hivatásának. Minden­esetre érdekes lélektani feladat, megismerni az ily magas műveltségű, nemes gondolkozású családot, melynek egyik tapját a vallásos fanatizmushoz hasonló politikai rajongás esetleg a bűntény elősegítéséig sodort. A világtörténelemben nem egy ily példa van , hiszen az ellentétek könnyen érintkeznek. BECLUS PÁL. SZÍNHÁZ «A papa.» Vígjáték 3 felvonásban. Irta Bérezik Árpád. (Először adatott a Nemzeti színházban január 12-én.) Január 12-ikén mutatták be a nemzeti szín­házban Bérezik Árpádnak «A papa» czimű 3 felvonásos vígjátékát, mely az akadémián a gr. Teleki-jutalom száz aranyát nyerte el. A darab előbb pályázott már a nemzeti színház­nál kitűzött Garai-jutalomért is, de azt Berczik egy másik vígjátéka vitte el. «A pápá»-nak az akadémiai bírálat hatást jósolt s kiemelte vidám­ságát. A vígjáték fő alakja Baráty Alajos, a papa, a­ki már férjhez adta egyik leányát Kardos Meny­hérthez, most szeretné férjhez adni a másikat, Lottit is. Nagyon szereti gyermekeit, de azt kívánja tőlük, hogy hódoljanak az ő bogarai­nak. Vejével is azért áll hadi­lábon, mert az a maga borát dicséri, nem az apósáét. A me­nyecske ráveszi férjét, hogy utazzanak a papa után és béküljenek ki. Egy Kneipp-féle fürdő­intézetbe történik aztán a többi: ott ismerke­dünk meg Galacsin Egyeddel, egy szenvedélyes Kneippistával, ki már a víz látásától is meg­ittasul és lelkesül. A papa már kiszemelt Lotti­nak egy neki (a papának) tetsző vőt, a­kiről biztos, hogy különb lesz, mint a másik vő. Ez a kiszemelt férfiú Galacsinnak a fia, Muki. A leány azonban Téri Zoltánt szereti. Kardos Menyhért, a vő is Téri pártjára áll. A csatában a papa lesz a vesztes, mert a látszat úgy alakul Kardos segítségével, hogy Galacsin voltaképen nem Lottinak, hanem a másik leánynak, Kar­dosnénak udvarol. A szerző keresi a hatásokat, s nem tartózkodik a vaskos eszközöktől. Bohó­zatos elemek uralkodnak. A Kneipp-kúra is be van mutatva a darabban a mezítlábas páczien­sekkel. Egyszer a bohózat kerekedik felül, aztán a vígjáték, s egyik árt a másiknak. A főszerepet Vízvári jellemzőn és humorral játszotta. Mulat­tató alak volt Újházi is az öreg táblabíró szere­pében. Csillag Teréz (Kardosné), Gyenes (Kar­dos), Zilahi (Muki), Dezső (Téri), Tolnainé (Lotti), Gabányi (dr. Sebestyén) mindnyájan kidolgozott szereppel áltak elő s kivették a magok részét az előadásból. Ennél a darabnál sajátságosan lehetett tapasz­talni, hogy a különböző esték közönsége mily el­ütőleg itél némely darab fölött. Első este csak az első felvonás aratott zajos sikert, a másodiknak bohókás és bohózatos elemei a közönség egy részére lehetőleg hatottak. De a második és har­madik előadáson a közönség, mely már nem kritizált, csakis mulatott a tréfákon,­­ ép oly jóízűen mulatott a második felvonáson is, mint az elsőn, és tetszésének hangos kifejezést adott a szereplők és a szerző kihívásával. Az is járult ehhez, hogy a harmadik felvonás, mely a leg­ 43 gyöngébb, üdvös kurtításban részesülvén, most már hosszadalmasságát elveszítette. Egészben véve a jókedvű bohózat megérdemli, hogy a játék renden maradjon. Míg vígszínház nincsen, a nemzeti színház adjon tért a magyar bohózat­nak is, a­mint tért ad a franczia és a német bohózatoknak. A közönség és sajtó pedig ne mérje szigorúbb mértékkel a magyar szerzőt, mint a francziát. Ha a franczia szerzőnek sza­bad («A megboldogult»-ban) egyik alakját pok­róczba burkolni s a fejére rézüstöt tenni, ne találjuk megbotránykoztató a magyar bohózatíró Kneipp-alakjait sem, annál kevésbbé, mert a színházi gondos rendezés mindent elkerült, a­mi a jó ízlésre bántólag hatna. A közönség a második és harmadik előadáson megmutatta, hogy mulatságosnak találja a darabot, és ez eldöntötte annak sorsát. Annyi bizonyos, hogy egy darabról egy előadás után végleges ítéletet mondani nem lehet. — 0— IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Az én világom. Versek. Irta Trencsény Károly. Zombor 1893. Eredeti, kiváló költői tehetség nem nyilatkozik e kis kötetben ; de azért jóravaló munka. Trencsény Károlynak van formaérzéke, a magyar versalakokat, melyekhez előszeretettel fordul, ép oly ügyesen kezeli, mint a nyugateurópai versformákat; rímei többnyire jók, s így költeményei a fülnek elég beh­ízelgők. ízlése is van, mely megóvja a nagyhangú üres szokongatástól és nevetséges erőlködéstől. A­mit érez és gondol, ha nem valami megkapó és ere­deti is, de legalább természetesen mondja el. E kö­tet háromnegyed részét szerelmi költemények teszik, többnyire apróbb dalok, melyek a belső forma iránt nyilatkozó érzéket is elárulják. De nem mindig. Egyik­másik versét közhelyekkel túlon túl elnyújtja. Pl. az «Imádságom» czimű költeményben Istenhez fohász­kodik beteg kedveseért. «Este az életem, Szívünk együtt dobban, Oly nagyon szeretem, — Ne szeresd te jobban ! Istenem, Istenem! Mi lesz én belőlem­­ Egyetlen kedvesem Ha elveszed tőlem ?..» Itt bízvást befejezhette volna, de e helyett még négy strófán keresztül azt az elcsépelt gondolatot űzi-fűzi, hogy tán nagy szükség van az égben egy új angyalra. A kötetben fordításokat is találunk Goethé­ből, Heinéből, stb.; többnyire oly darabok ezek, me­lyek nyelvünkre már jobban le vannak fordítva s így lefordításuk nem valami indokolt, bár elég tisztessé­ges munkák. Az eredeti költemények közül, mint csinosabbakat, megemlítjük a következőket: Szerel­mesnél nagyon ritka. Most tanulom. Hogyha eljön. Muzsikaszó. Mária. Békülj ki végzeteddel. Temetem a képed stb. Az utóbbit ízelítőül mi is bemutatjuk. A kilencz­éves kis kötet ára 2 korona. Temetem a képed. Temetem a képed Sötét sírba mélyen. — Föl ne támadhasson Kísértetes éjen. — Temetem a képed. Feledés lesz sírja, Sötét éjszakája. — Szemfedőül bújat Terítem reája.­­— Temetem a képed. Hajh, ez a temetés Nem megy olyan könnyen ! Lassan készül a sír, S nem apad a könyem ... — Temetem a képed. A­mit egy nap ások, Betemetem másnap ! Nincs hatalma rajta Sírnak, elmúlásnak : Örökre és képed! Mesevilág és valóság. Virter Ferencz. Innen­onnan. Budapest 1894. A kettős czím, mely közbe­fogja a szerző nevét, kissé szokatlan és különös; de még különösebb, hogy a kötetke külső borítékán és belső czímlapján egy női mellkép oly gyarló kivitelű metszete látható, hogy ahol csak a napilapok hirde­tései közt a hajnövesztő csodaszerek reklám­képei

Next