Vasárnapi Ujság – 1894
1894-11-18 / 46. szám - A szent János pópa (arczképpel) 770. oldal / Élet- és jellemrajzok - Latkóczy Mihály: Himnusz Aegirhez (németből) 770. oldal / Költemények - Csokonainak egy ismeretlen levele 770. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak - A német császár zeneműve 770. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
A 770 VASÁRNAPI ÚJSÁG. reszténység is csak külsőleg elfogadott vallás náluk. * Madagaszkár földe általában hegyes-völgyes annyira, hogy csupán hágókon és ereszkedőkön jár benne az ember mindenfelé. Csinált utak sehol sem találhatók, csak ösvények hálózata ágazik szét az egész szigeten, de még ezek is annyira kezdetlegesek, hogy leginkább csak gyalog járhatók; sok helyi sem ló, sem öszvér, sőt szamár sem használható rajtuk. Ezért úgy a személyszállítást, valamint a tehervitelt is mindenütt hordárok (burzsánok) végzik a lehető legegyszerűbb készülékekkel. A személyszállításra ugyanis két bambusz-rúd közepére erősített vászon ülőhelyet használnak. Ezen a vászon ülésen helyezkedik el az utas, kit aztán négy vagy több hordár visz a szerint, amilyen nehézségű. A hordárok, kik rendesen rabszolgák, a két rúd négy végét vállaikra emelik s úgy lépdelnek vezényszóra, hogy a fent ülő utast lehetőleg ne himbálják. A terheket szintén bambusz-rúdon czipelik vagy úgy, hogy egy rúdnak a két végére erősítik arányos sullyal a málhát, a hordár pedig közepénél fogva teszi föl vállára a rudat, vagy ellenben két hordár áll össze, mikor a kettős terhet a rúd közepére kötik föl, ők pedig a rúd két végét emelik vállukra s úgy haladnak. Egy-egy hordár 20—25 kilogrammnyi terhet visz s 40—50 kilométernyi utat is könnyen megtesz vele napjában, mindamellett, hogy gyakran tart pihenőt. így történik a szállítás nemcsak a belföldön, hanem a kikötőhelyekről is a belföld felé. Legjobb és leghasználtabb kikötőhelyek a nyugati (Afrika felőli) parton Tamatave és Matsunga. Az utazók rendesen ezen két helység valamelyikéből indulnak a sziget fővárosába, a belföldön fekvő Tananariva vagy helyesebben Antananarivo («az ezer ember városa») nevű királyi székhelyre, ahová rendesen egy hét alatt lehet eljutni. Ez útért egy-egy hordár 15—16 koronányi bért kap. Az útba eső vidékek nem épen kiesek, de nem is barátságtalanok. A tengerparthoz közelebb gyéren találhatók mívelt földek, de annál gyakoriabbak a szanaszét legelésző csordák és gulyák. A népesség többnyire elég sűrű, de nem annyira rendes helységekben, mint inkább tanyaszerűleg szétszórt föld- és téglaházakban lakik, melyeket helyenként csinos kertek környeznek. A tengertől bentebb már gyakoriabbak és jobb karban tartják a mívelt földek. Egymást érik a rizs, kukoricza-, marok- és czukornádültetvények a völgyekben, s kávé-, szőlőültetvények, valamint rozs- és krumpliföldek a dombokon és hegyoldalakon. A partról befelé egy darabon vízi közlekedés is van. Mazomgától Tananariva felé ugyanis 150 kilométenyire egy kis gőzhajó is jár a Beczibuk folyón, mely azonban inkább csak az esős évszakban hajózható rendesen. A «Bonéni» nevű egyetlen kis gőzhajó egy franczia úriemberé, kinek a belföldön jövedelmes aranybányája van egy kis helység mellett, melynek előbb Mévatanane volt a neve, de újabban a bányatulajdonos a maga nevéről Suberbieville névre keresztelte s franczia bányászokkal telepítette be, hogy ezzel is szaporítsa a franczia követelések alapjait. A főváros, mely a tengerparttól 450 kilométernyire van, igen kies környéken fekszik s kívülről igen vonzónak látszik. 150,000 főnyi lakosságát magukban foglaló házai három halmot s ugyanannyi völgyecskét lepnek el. Az épületei közt ma már sok egészen palotaszerű. A házakat bokros-ligetes kertek környezik. Utczái azonban csöndesek; alig látható bennök némi városi élénkség. Az egész város fölött uralkodólag emelkedik ki a királyné palotája és az ahhoz tartozó épületcsoport. Az ide vezető főkapu fölött az aranyozott madagaszkári sas terjeszti szét szárnyait. A nagy terjedelmű fejedelmi székhely nevezetesebb épületen a Tramvola vagy ezüst palota, igy nevezve a tetejét diszitő sok ezüst csengetyűről; a Maszoandre vagy a királynő külön palotája, egy magas földszintes épület díszes verandával; a királyné külön kápolnája, mely egyszersmind királyi temetkező hely; egy pompás kioszk a Mahamaszina nevü dombon ; a valódi királyi palota, egy gránitból épített három emeletű épület négy toronnyal; a miniszterelnök palotája; a róm. katholikus székesegyház, stb. Az épületek környékét és közeit díszkertek foglalják el, melyek egyike az Anoszi nevű tóval áll kapcsolatban. Íme ezek Madagaszkár fővárosának legkiválóbb nevezetességei, melyek közül most alkalmilag képekben is bemutatunk néhányat, köztük a királynő nyári lakát, a királyi palota föntebb említett kapuját mellékelvén ezekhez egyszersmind magának Tananariva városának a képét is, melyen látható a királynő és a miniszterelnök palotája, valamint a katholikus missió temploma is. Úgy a fővároson, mint az egész szigeten nyilván meglátható, hogy a polgárosodás és általában az európai műveltség már nemcsak elhatott ide, hanem meg is honosodott. Mindazáltal az is félreismerhetetlenül szembetűnik, hogy Madagaszkár művelődésében még igen sok a gyermekes utánzás és az a naiv félszegség, mely a félműveltséget oly eltitkolhatatlanul elárulja. A SZENT JÁNOS PÓPA. Minden lap közölte annak idején, hogy a haldokló II. Sándor orosz cárhoz, midőn már a világhírű orvosok lemondottak róla, egy szent hírében álló pópát hívtak meg, a kronstadti pópát, Jánost. Azt is megírták, hogy az orosz nép nagy izgatottsággal nézett a híres pópa imádságának sikerére s hogy ugyanez a János pópa volt az a ki, midőn már neki sem lehetett segíteni, a haldokló czárt a halotti szentségekkel ellátta. Ennek a híres szent papnak arczképét mutatjuk be olvasóinknak. Oroszországban igen jól ismert kép ez, mindenfelé, még az utczákon is árulják, mert ha személyesen nem mehetnek el hozzá, képétől várnak segítséget. A babonás köznép vakon hiszi, hogy e híres pópa képes csodákat tenni s ezért, ha az utczán megjelenik, letérdelnek előtte, kérvén, hogy áldja meg őket. A vagyonosabb családok kétségbeesett betegeikhez mindenkor őt hivatják. A pópa megérkezve, mindenkit eltilt a betegtől s midőn magánosan van vele, addig imádkozik, míg meggyógyul. Mondják, hogy 12 órát is töltött betegek mellett, folyást térdepelve s azt is állítják, hogy sok csodálatos gyógyításáról bizonyítékok is vannak. Nem kell különben elfelednünk, hogy a nép feltétlenül hisz benne s az erős hit félgyógyszer. Magától érthető, hogy a csoda pópának rendkívüli jövedelme van a meggyógyítottaktól, ő azonban önzetlenül jár el s pénzét arra költi, hogy foglalkozásnélküli munkások számára menedékhelyeket építtet és tart fenn. JÁNOS KRONSTADTI PÓPA- A NÉMET CSÁSZÁR ZENEMŰVE. Alig egy hete adták elő Berlinben a német császár zeneművét, melynek czíme «Das Regiihez» és szövegét Eulenburg miniszter írta. A 46. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM. szöveg a német mythologia köréből van merítve és egy istent ünnepel, aki az ős germán mythos másodrendű, de azért érdekes alakja. Aegir, máskép Oegir (melléknevén Oeler) középső fia egy Fornjörr nevű óriásnak, akit az istenek megtűrnek a tenger birtokában, sőt földalatti, illetve tengeri barlangjában lentermés évadján meg is látogatnak, amikor aztán sört ad nekik, melyet maga készített tajtékzó sörfőzőjében a tengerben. Kincses garmadái, miket szolgái (Funatenger, tűzfogó és Eldir, gyújtó) őriznek, fényesen megvilágítják a barlangot és fényök kihat a tenger szinéig. A szöveg, mely erősen emlékeztet Wagnerre, a következő : Hymnus Aegirhez. — A német császár zeneművének szövege. — • • " i .'; ' , . i . " . • Aegir, habok dicső parancsolója, Kit tisztel a sellős tündérsereg,1 Kinek a hajnal fényében fürödve Hősök csapatja hajt térdet, fejet !s Kemény csatára indulunk íme most, Távol tenger partjához untalan, Viharba', szirten, zátonyon keresztül. A hol az ellenség hazája van. Ha sellő néz reánk véres szemével S erős pajzsunk a harczon megreped : Hadd óvjon minket ellenfél kezétől Tűzként kigyulladó tekinteted. Mint Ellidával daliás Frithjof egykor Bátran hajózta a tengerdagályt; Ugy óvj te sárkányos hajónkon4 ime Bennünket, édes fiaid hadát. Ha vad küzdelmek véres tömegében Vérten szikrázik véres harczi kard, S az ellenség vasától elbukóra Csaták tündére tár enyhítni kart: Akkor hadd zengjen tenger habján végig Pajzsunk öbléből a győzelmi dal Dicsőségedre, oh, hatalmas isten ; Hatalmasabb, mint forgószél s vihar! Latkóczy Mihály: CSOKONAINAK EGY ISMERETLEN LEVELE. Nemrégiben egy eddig egészen ismeretlen, teljes épségben fenmaradt levelét fedezték fel Csokonai Vitéz Mihálynak, amely levelet most a Debreczenben fennálló «Csokonai-kör» irodalmi társaság évi jelentésében teste közzé. A levél akkor kelt, midőn Debreczen városának nagy része 1802 junius 11-ik napján leégett, mely alkalommal a Csokonai háza is áldozatul esett a szörnyű tűzvésznek. A költő egyik jóakarójához, Pap Szász Józsefhez fordul e levélben és attól háza felépítésére segedelmet kér. A sok tekintetben érdekes levél így hangzik : •Tekintetes Úr! Minemű romlásra jutott légyen szegény városunk, eddig tudom értésére esett a Tekíntetes Urnak, nem kívánom tehát ezt az ítéletet írni, vagy festem quaequae ipse miserrima vidi et quorum pars magna fuí, (a mely nagy nyomorúságokat én magam láttam és melyeknek nagy részese voltam én is), mert az a hajlékocska is, hová a világ lármája előtt vonni szoktam magamat, s az a kertecske is, mely nekem Tusculanum gyanánt szolgált, azon rémítő csapásnak áldozatjává lett., Üszög és hamu közt írom ezen soraimat, s az Ég között, mely meg nem szánt, és közöttem, kit a kevéstől is megfosztott, csak egy vékony deszkázat vagyon, mely az eső ellen sem védelmezhet. Kiégett ablakomon keresztül szórja most is a sovány szól magam és szomszédim pernyéjét e szomorú levelemre, mely hoszabban panaszkodni és az által alkalmatlankodni nem akarván, a Tekintetes Urnák szíves segedelméért esedezni bátorkodik. A nádra, léczre, gerendára és deszkára legnagyobb szükségem volna, hogy míg az esőzések beállanának, egy oltalom! Az eredetiben Nix és Neck. A magyarban a sellő tudtunkra mindig nőnemű, holott a németben hímnemű sellők (tündérek) is vannak, kiknek nevével: Neck (angolszász: nicor, németült necker) összefügg a Neckar folyó neve. Vonatkozás arra, hogy Aegir az isteneket és hősöket vízalatti palotájában meg szokta vendégelni, mely alkalommal a lakásában felhalmozott kincsek visszfénye verőfénnyel ragyogja be a felszint (Meeresleuchten) 5 Ellida, hajó neve, melyen Frithjof, a skandináv hősmondák egyik hőse, tengerre szállt. Tegner Ézsaiás róla írta szép eposzát a Frithjof-mondát, mely Győry Vilmos mesteri fordításában ismeretes a magyar közönség előtt. Egyébként ezt a hajót is Aegir adta Frithjofnak, legalább így fogja fel Tegnér az eredeti 24. lapján. * A wiking-hajók orrán állatfejek voltak, legtöbbnyire sárkányfejek.