Vasárnapi Ujság – 1894
1894-01-21 / 3. szám - A katholikusok budapesti nagygyülése (képpel) 42. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények - Az angol napi sajtó Jókai jubileumáról 42. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
42 öntetű jellegűek, a minthogy általában Kelet-Indiának közel 300 millió lakosa között sok az egymástól nagyon különböző törzs, kik arczvonásokban, öltözetben és szokásokban nagyon változatosak. sovány,magas termetű arabs, barna turbánjával, a karcsú hindu vörös fejdiszével és homlokán a kasztjelvénnyel, a szép, elpuhult perzsák, a sötétbőrű malájok, a tekintélyes külsejű napimádók karimátlan, henger alakú kalappal és sötét felöltővel, az ind parasztnők fejükön piszkos kosaraikat hordva, de nyakuk, bokájuk, sőt orruk is csillogó ékszerekkel megrakva, továbbá az első pillanatra felismerhető négerek, khinaiak már magukban véve is nagy változatosságot mutatnak. De még tarkább a kép, ha a benszülött lakosságnak különböző foglalkozásmódjuk szerinti csoportosulását is megszemléljük, mert mindeniknek más a typusa s más az öltözete. A vízhordó (bhisti) hajlott fővel jár a tömeg között; áhítatosan lépdel a szent helyekre vándorló mohamedán; vidáman futkos az aranysárgás fürtű ficzkó, nyakán kék olvasóval; a kereskedők, házalók és mesteremberek foglalkozása jóformán első pillanatra fölismerhető. A valláskülönbség és a népesség nagyobb részében fenálló szigorú kasztrendszer nagyon kifejlesztette az egyéniségeket, s azért nagyon tarka az utczai élet. Hozzájárul még mindehhez a hatalmas kikötőváros rendkívüli mozgalmas volta, a sok különféle fogat, lóvasút, az óriási magas házak tarka homlokzattal, czifra erkélyekkel és oszlopokkal. Igen eredeti ebben a városban a benszülöttek arisztokrácziája is. Ily névvel lehet illetni a sokszor emlegetett napimádó párzikat, kik arról híresültek el nálunk, hogy halottaikat sajátságos alakú tornyokban («a hallgatás tornya») vadkeselyűk eledeléül teszik ki, de akik itt Bombayban, s csakis itt, a legelőkelőbb kereskedők, nagyobb részük többszörös milliomos, és ezért, meg mivel nagy jótékonyságot is gyakorolnak, igen kimagaslanak a benszülöttek közül, s maguk az ország urai, az angolok is megbecsülik őket. Látható e két képből is, hogy az orosz trónörökös utazásairól szóló díszmunka, melyben mintegy másfél ezer rajz van, mily nagy kincses tárháza Ázsia ismeretének. Valóban kevés díszmű jelent meg eddig, mely ily értékes ismereti kincseket tartalmazna. Mából évről évre más városban országos nagygyűléseket tartanak, melyen találkoznak a katholikus tudósok, politikusok, egyháziak világiak egyaránt. A magyar katholikusok gyűléseit, melyek közül az elsőt Sopronban a múlt év február havában, azután Komáromban ápril havában, novemberben pedig Szabadkán tartották, s melyeknek a budapesti nagygyűlés mintegy befejezése volt, — nem általános vallási érdekek, nem is specziális tudományos és társadalmi kérdések megvitatásának szándéka, hanem a politikai helyzet hozta létre, s tüntetés volt a kormány egyházpolitikája ellen. A « Vasárnapi Újság» mint nem politikai lap az érdekes gyűlésnek csak külső képével foglalkozhatik. Már a gyűlést megelőző napon mozgalmas képe volt a fővárosnak. Vidékiek, földmivesek, birtokosok, papok kisebb-nagyobb csoportja hullámzott az utczákon. Egy-egy patriarkhális alakon szőtt, hogy bár meglátaz idő ezüstje körülövezte is homlokát, a fővárost most látja először. A nagygyűlés napján reggel 10 órakor isteni tisztelet, «Veni Sancte» volt az egyetemi templomban. A misét Császka György kalocsai érsek tartotta. A szentélyben hölgyek, mágnások, püspökök ültek, a templomot a nagygyűlésre összesereglettek ezrei töltötték meg. A gyűlés a Vigadóban délután négy órakor kezdődött, de már három órakor ostrom alá volt véve a nagy épület, hova a legszigorúbb ellenőrzés mellett juthatott be az, ki jegyét illetékes helyről kapott ajánláson kivül egy csengő koronával megváltotta. Érdekes volt, hogyan gomolygott fel a lépcsőkön a résztvevők sűrű tömege, előkelő hölgyek, fényes toiletteje, egyszerű földmivesek falusi ruházata, püspökök pirosló talárja, tarka egyvelegben. A teremben az emelvényen a két elnök: gróf Zichy Nándor daliás, mellette gr. Esterházy Móricz Miklós izgékony alakja, mögöttük a püspökök, előkelőségek fényes társasága, és középen leterített asztalka, mögötte egy szék, mely felé a nagy és a melléktermek minden zugából sok ezernyi résztvevő tekintete tapad és éljenkiáltása hangzik, mert e pillanatban érkezett a herczeg prímás. Szikár alakját most az egyszerű szerzetesi öltöny helyett fényes bibor fedi. A herczegprimás beszéde után szép jelenet volt, mikor a király táviratát olvasta fel gróf Zichy Nándor elnök. A király köszönetet mondott a hódoló üdvözletért s ez üdvözlet felolvasása után viharosan hangzott az egész közönség felkiáltása: «Éljen a király!» Több érdekes mozzanaton kivül nagy hatást keltett gr. Zichy Nándor beszéde, mellyel a gyűlést befejezte. Előre bocsátotta, hogy a nagygyűlésen kiki a saját maga vendége volt, mert megváltott belépőjegye által hozzájárult a gyűlés költségeinek fedezéséhez, és részt vesz a háziúri jogokban. Reményét fejezte ki, hogy ez volt az utolsó gyűlés, melynek szüksége volt arra, hogy a katholikusok jogos érdekei mellett mint védő szálljon síkra. Az egész gyűlés legérdekesebb alakja, — az ősz herczegprimáson kivül — kétségkívül Zichy Nándor gróf volt, a nagygyűlés szervezője és vezető szelleme. A gyűlést követő társas vacsora is szokatlan látványt nyújtott. A Vigadó összes étkező helyiségei mind megteltek résztvevőkkel, kiknek száma 1200-ra, s a helyet nem kapottak tömege még annyira mehetett. AZ OROSZ TRÓNOKOKOS KELETI UTAZASABOL. Benszülöttek Bombayban. KATHOLIKUSOK BUDAPESTI NAGYGYŰLÉSE. — Január 16. — Régi szokása a franczia és német katholikusoknak, hogy általános érdekeik s a tudományos és társadalmi kérdések megvitatása czél VASARNAPI UJSÁG. 2. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM. AZ ANGOL NAPI SAJTÓ JÓKAI JUBILEUMÁRÓL. Az angol napi sajtó Jókai jubileumával tüzetesen foglalkozik s koszorús írónk életéből sok érdekes adatot közöl. Némely közlemény részleteiből meglátszik ugyan, hogy azokat az illető czikkíró hibás értesülések alapján irta, de minden lap teljes rokonszenvvel szól róla s egyik-másik az írók királyának nevezi Jókait. A «Times» január 0-iki számában a lap bécsi levelezője a következőket írja: «A .Jókai jubileuma újabb bizonyítékául szolgál annak, hogy a magyarok minden alkalmat megragadnak, hogy különleges nemzeti álláspontjukat feltüntessék. Jókai Mór olyan író, akire bármely nemzet is büszke lehetne, és jubileumának ünneplése becsületére válik a magyar nemzetnek. A magyarok érzelmének ezen áradozását nem lehet cauvinizmusnak mondani, mivel a körülményekből ítélve teljesen jogosult és méltányos, s habár a magyarok Béccsel szemben teljes lojalitással viseltetnek, tekintettel a sokféle nemzetiségi aspirácziókra, résen kell állniok. Jókai jubileuma az ily nemzeti tüntetésre kedvező alkalmat nyújtott. Jókai Magyarországon olyan állást foglal el, mint annak idején Francziaországban Hugo Viktor, ki egyszersmind népszerű politikus és nagy író is volt. Az Ilrish Times» Jókait Magyarország Walter Scott-jának nevezi. At Jewish Chronicle» (Zsidó krónika) leírja a Jókai Mór tiszteletére tartott lakomát, melyet a londoni magyarok f. hó 9-én rendeztek és egyúttal azt jegyzi meg, hogy Jókai a magyar nagy hazafiak közt kiváló helyet foglal el. A «Sportsman» könnyű teherrel lovaglónak mondja Jókait, ki ötven évig a nyeregben ülve még most is jól lovagol. Elmondja, hogy a jubileumon a királytól kezdve mindenki részt vett, s egyszersmind komolyan állítja, hogy a Jókai tiszteletére «több katonai szemlét is tartottak !» A «Daily News» részletesen ír a jubileumi ünnepély lefolyásáról. Elmondja, hogy Ráth főpolgármester és Tisza Kálmán egy fényes küldöttség élén Jókait szerény lakásából a Vigadó nagy termébe kisérték, s fölemlíti, hogy ott többek közt gróf Csáky miniszter, s a magyar hölgyek nevében Csiky Kálmánné üdvözölte. Az angol királyi udvar közlönye, a «The St. James Gazette», a következőket irja: «A magyarok kevesen vannak és Magyarországon kivül senki sem olvas magyar könyveket, de azért nem rossz dolog abban az országban népszerű írónak lenni, miről a veterán magyar regényíró, Jókai Mór, jubileuma is tanúságot tesz. A császári és királyi családtól kezdve az egész nemzet ünnepelte. Azt mondják, hogy Magyarország különböző városaiban mintegy 500 Jókai nevét viselő utcza és tér van. Hány Dickens-utcza, vagy Thackeray-tér van Angliában ? De Jókai a puszta dicséretnél egyebet is kapott, a mennyiben tisztelői munkáinak kiadásából számára 15 ezer frtot gyűjtöttek, mely csínos ajándékot a költő tényleg meg is kapta.» A «Scottish Leader» (Skót vezér) ezt írja: Soha nemzeti írót úgy nem ünnepeltek, mint Jókai Mórt, a magyar költőt és regényírót. A «Morning», a «Morning Advertiser», a Standard, a «Times», a «Daily Chronicle», a «Morning Post», a «Daily News», a « Western Morning News», a «Newcastle Daily Chronicle», a «Sun», a «Evening News», a «Pall Mall Budget», a «Morning Standard», valamint a «Gentlewoman tüzetesen leírják a Londonban élő magyarok által Jókai Mór jubileumának ünneplésére a «Holborn Restaurant» czimű előkelő londoni étteremben rendezett estélyt, melyen a londoni osztrák-magyar főkonzulon és a követség néhány tagján kívül angol írók és hírlapírók is részt vettek. Az estélyt követő bálban csárdást is tánczoltak, melyhez a talp alá valót egy bécsi zenekar húzta. Az «Illustrated London News», e legrégibb és legelőkelőbb angol képeslap jan. 13-ki számában Jókai arczképét közölvén, ezeket irja : «.Tokai Mór, a magyar regényíró, kinek írói jubileumát e héten ünnepelték, fényes tehetségű és nagyon termékeny iró. «Ezelőtt 69 évvel született, egy vidéki nemes ember fia. Már zsenge korában a magyar szabadság irodalmi harczosainak sorába lépett. Az 1848-iki szabadságharczban kiváló szerepet játszott és életét csak nehezen mentette meg. Utóbb megkegyelmez-