Vasárnapi Ujság – 1895
1895-04-14 / 15. szám - Jézus életéből (képekkel) 239. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
12. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM. föl;ött egy szekrény van szent képekkel. A fej két ember magasságú. Kilépve a bálványból, a pap fényképekkel kínált meg, természetesen pénzért; azután felállított egy camera obscurát a bálvány előtt. Én kérdőleg tekintek rá, miután mindent, a mi egy fénykép felvételére szükséges, előkészített, felszólított, hogy másszak fel Buddha térdére. «Minden idegen így véteti itt le magát», téve hozzá. Oh, halhatatlan bölcs! Ha te tudtad volna előre, miszerint egykor emlékeid arra fognak szolgálni, hogy rajta világjárók örökíttessék meg magukat gyarló emberi hiúságuk kielégítésére : talán néma maradtál volna, vagy pedig megmaradtál volna királyfinak, a mi minden esetre háládatosabb hivatás, mint prófétának lenni! REMÉNYI FERENCZ. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 239 JÉZUS ÉLETÉBŐL. A nagyhét ünnepei, ájtatos elmélyedései, megelevenítik a képzelet előtt azt a fényes alakot, kiről a vallás mint az Isten fiáról emlékezik meg. Jézus képének ábrázolása, élete egyes eseményeinek festése, a művészeteknek mindig egyik fő tárgya, lelkesíti a legkiválóbb elméket s a modern művészetet is csak úgy foglalkoztatja, mint a régi korbelit. A képzőművészet történetében, amint bevégződik a pogány kor, azonnal a keresztény vallásos ábrázolás kezdi meg az új korszak művészetét, s abban a Krisztus felé fordul a fő figyelem. Hiteles arczvonások nincsenek, de a művészek ihlete igyekszik a hagyományoknak, az evangéliumi leírásoknak megfelelő alakot teremteni. A gyermek Jézus, a szenvedő Krisztus, Mária, az apostolok és a szentek állandó alakjai a művészetnek Itáliában úgy, mint Bizánczban, és az egyház, a főpapok, a pápák, a fejedelmek gyámolítják a művészetet, melyet második korszakában — a pogány művészek után — a keresztény szellem istápol és juttat virágzásra. De a modern festészet is nagyon gyakran visszatér a bibliához, a szent könyvekhez, melyek meg nem szűnnek a művészet emlői lenni. Hazai festőink közül elég Munkácsyt említeni, kinek művészete leghatalmasabban a Krisztus-képekben nyilatkozott, s ki ép most is újabb Krisztusképen, az «Ecce homo»-n dolgozik. Lapunk már többször állított össze különböző korból, különböző művészektől Krisztus-képeket. Most, a nagyhét és a húsvéti ünnep alkalmából egy újabb csoportot adunk ismét Krisztusról, életéről, előkelő művészek után. A képek egy díszkönyvből valók, Dupanloup orleansi püspöknek «A mi urunk Jézus Krisztus» czimű munkájából, melyben a vallási ihlet és a költészet szólal meg ékesen, s melyet Ruschek Antal esperes-plébános oly szépen fordított le magyarra. A sorozatot Jouvenet franczia festő egyik mozgalmas csoportozata nyitja meg: «Jézus föltámasztja a naimi ifjat», a kit épen már a sirhoz vittek, mikor Jézus megteszi a nagy csodát s kezének érintésével életet gerjeszt a halottban. Míg itt, mint isteni csodatevőt látjuk az Üdvözítőt, ki életet oszt, Mutten festménye a szelídségben és alázatosságban tünteti föl: «Jézus megmossa tanítványainak lábait.» Keleti szokás, hogy a jövevényt, ki messzi útról érkezett, a házigazda vizes edénnyel látja el, hogy fáradt lábai üdülést nyerjenek. A vendégszeretetnek is jele. Krisztus mint az alázatosságot gyakorolta, mikor fáradó tanítványainak lábait megmossa. Ennek emlékét egyházi és világi fejedelmek most is őrzik. Nagycsütörtökön a püspök, a keresztény uralkodók tizenkét szegény öreg ember lábát mossák meg az alázatosság jeléül. Királynénk tizenkét szegény asszonyét. «Jézus és a százados» Butteri János festménye. A római katonaság összetalálkozik a tanítványaival együtt haladó Krisztussal. A katonaság vezetője letérdel Krisztus előtt, kiről sokat hallott, s ki fenséges egyszerűségével és eszméi malasztjával így győzi le a fegyveres erőt is mely a világi hatalmat képviseli. «Jézust elárulja Júdás.» A getszemani kertben egész éjjel virasztó Jézushoz egy áruló tanítvány vezeti el a poroszlókat, akik elfogására indultak. «Akit én megcsókolok, ő az!» A Judás-csók juttatja fogságba Jézust. Ary Scheffer, a hírneves franczia művész képe: «Jézust megkísérti a sátán.» Ki ne tudná a bibliából, hogy a sátán a magas hegyről rámutatva mindenre, amit beláthatni, az egész világ fölötti hatalmát ajánlotta föl Krisztusnak, ha ő vele köt szövetséget. Több vallásos keleti legendában előfordul a próféták hasonló megkísértése. Buddhának szintén a világ hatalmát ígéri a gonosz. Krisztus-képeink közt foglal el helyet Munkácsy «Golgothá»-jának legmegragadóbb csoportja: «Krisztus a keresztfán». Az isten-ember kiszenvedett; anyja a fájdalomtól megtörve kulcsolja át a kereszten függőnek lábfejét; Magdolna kétségbeesetten takarja el arczát; a másik Mária a gyötrelem utolsó reménységével néz föl a keresztre, hátha még él. János «a tanítvány, kit szeret vala Jézus» elcsüggedten, néma megadással áll a kereszt tövében. Ugyane csoportot festette közelebb Munkácsy a gr. Andrássy Gyula terebesi mauzóleuma számára. «A jó pásztor» Krisztus példabeszédei közül való. A jó pásztor pedig elhagyja az ő nyáját, hogy fölkeresse az eltévelyedett báránykát. Maga Beniczky Agatha. M>!*: Strelisky fényképe után. Gróf Almássy Dénesné. Gróf Károlyi Zsófia: Kulier utódai fényképe után. Rupp Lili. JELMEZKÉPEK AZ OPERAHÁZI JÓTÉKONY CZÉLÚ VÁSÁRRÓL. ötruhá y leuyübpel uuin. Dr. Hegedűs Gyuláné.