Vasárnapi Ujság – 1895
1895-02-24 / 8. szám - Komjáthy Jenő: Dal 123. oldal / Költemények
10. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 123 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Komjáthy Jenő: A homályból. Költemények 1876 -1894. Ez a posthumus kötet úgy tűnik föl előttünk, mint egy kettétört oszlop, mely egy sírdomb felett egy korán megszakadt életet gyászol. Komjáthy Jenő sorsa valóban megható s a tragikus részvétet kelti föl bennünk. Mert nem tragikus sors-e, ha a költő évek hosszú során át életét emészti s lelkét égeti el a dicsőségért, s midőn azt hiszi, hogy már a czélnál van s ezrek szívét ragadja mindjárt magával : hirtelen lehunyja szemét mindörökre. Komjáthy épen verskötetének sajtó alá rendezése végett jött a fővárosba, midőn váratlanul elhunyt. Szép tehetséget vesztett benne irodalmunk, kit ezzel a kötetével ugyan valószínűleg csalódás várt volna, de ki épen a csalódások árán megtisztulva, kiforrva, egykor értékes művekkel ajándékozhatta volna meg a magyar irodalmat. Komjáthyban a valódi költőnek sok eleme volt még : élénk képzelet, lendületesség, erő s ügyes verselési képesség. Költészetének azonban van egy igen nagy fogyatkozása : tele van elvont philosophálással és metaphysikával s az igaz emberi mondhatni teljesen hiányzik belőle. Ez a körülmény — bár a költő örökké a végtelenben száll — költészetét egyhangúvá szűkké teszi s bármely sűrűn eregeti fel a nagy szavak szines röppentyűit, sivár unalom fogja el az olvasót. Különben versein bizonyos túlfeszített beteges izgatottság ömlik el ; úgy érezzük, hogy a költőt nem a kiáradó életerő, hanem az ereiben futkosó kóros láz hevíti. Talán ennek a beteges képzelgésnek tulajdoníthatjuk azt az önistenítést, mellyel verseiben gyakran találkozunk. Hogy a lírai költő magáról dalol, épen nem hiba, sőt inkább erény , de folyvást a saját nagyságát emlegetni, talán mégsem megy. De ne legyünk túlszigorúk a költő iránt, ki már úgy sem okulhat földi kritikából, hanem inkább álljon előttünk alakja, mint egy magas reményekkel teli, nagyratörő tehetségééinek kidőlte könyet érdemel. Mutatványul álljon itt a következő költemény : Dal. Már nem birok tovább magammal, Szivem csordultig tele van, Magába már nem fér e lélek, Ez üdv, e kéj határtalan ! Szivemből mint egy lángfolyam tör Vágy, érzés, millió gondolat, Ledőlt minden korlát, sorompó, Lelkem, miként a fény, szabad. Szétáradok a mindenségben, Ringatnak az örök habok S hogy lényem árad szerte-széjjel : Úgy érzem, minden én vagyok. A jég, a fellegek, az erdő, Mikéntha minden zengene . . . A föld, a csillagok, a tenger, Minden szivemmel van tele. És mintha mind lobogna, égne , Rajongna, élne szikla, rög . . . Állat, virág, fa, sőt az ember Érezne tégedet, Örök ! . . . Sőt mintha mind magasba törne, Szeretne, fönnen érzene, Remegne kéjtől, szent gyönyörtől, Minden dal, illat, fény, zene . . . A természet átszellemülne, Mint Orpheusnak énekén . . . Az örök létnek, örök üdvnek Csodás mélységeit zengem én, És mintha mind belém ömölne, Az óczeán s a csillagok, Szín és sugár, dal, illat, éter , Úgy érzem, én minden vagyok. Jókai új regényei. A koszorús írótól, ki épen most ünnepli hetvenedik évét, egyszerre négy regény jelent meg a Révai-testvérek kiadásában. Kifogyhatatlan és örökifjú tollának műveit a régihez hasonló érdeklődéssel fogadja a közönség ma is, mikor alig múlik el nap, hogy a már annyira kiterjedt és oly sok jó erő által gyarapodó szépirodalom meg ne hozná a maga köteteit. Jókai műveit ma is nagy érdeklődésével különbözteti meg a magyar olvasóközönség. A képzelem frissesége, ereje, az előadás lebilincselő hatalma, az alakok és helyzetek változatossága, a humor derültsége most is kitüntetik Jókai műveit. Négy új regénye: «A Kráó» és a «Tégy jót» a «Nemzet» tárczájában jelent meg először, a n Trenk Frigyes» és a «Magvéta» pedig a «Pesti Hirlap»-ban. A Révai testvérek szép kiállításban bocsátották közre és egy-egy kötet ára 1 frt, csak a «Tégy jót» ára 1 frt 20 kr. — Épen most adta ki Stuttgartban Engelhorn az «Allgemeine Romanbibliothek» legújabb kötete gyanánt német fordításban Jókai «Sárga rózsa» czimű regényét, melyet a magyar tudományos akadémia a Péczely-díjjal tüntetett ki. Fordította Hecht-Cserhalmi Irén. Jókai művei a külföld irodalmában is napról-napra jobban terjednek. A természettományi társulat könyvkiadó-vállalatának 1893—95-iki sorozatából most küldik szét a 3-ik és 4-ik köteteket, abban két jeles külföldi munkát. Az egyik a Termesztett növényeink eredetei, irta Alphonse de Candolle, fordította Pavlicsek Sándor, az eredetivel összehasonlította Mágócsy-Dietz Sándor. Ez a mezőgazdákat, botanikusokat, egyszersmind az emberi művelődés történetének vizsgálóit érdekli közelebbről. Magában foglalja csaknem az összes gazdasági czélokra vagy a kertekben termesztett fákat, növényeket, gyümölcsöket, kutatva azok eredeti termőhelyét, és hogy hány század vagy ezred óta termesztik, előfordulnak-e vadon is, kijavítva sok téves adatot. A természettudományi társulat azért tartotta szükségesnek e mű lefordítását, mert hazánk földmiveléssel és gazdasággal foglalkozó közönsége sokat tanulhat belőle. Az oly növényeket, melyek a mi érdeklődésünktől távol esnek, csak röviden érinti a magyar fordítás, inkább rajzokat ad róla. Minden növény mellé oda van téve a magyar, franczia, angol és német is. A könyv végén betűrendes név- és tárgymutató található. 61 kép is érdekesíti a munkát. — A másik mű: «A patak élete», írta Elisée Rechts, fordította Hentaller Elma, tizenhat képpel. Reclus-t, az ékesen iró természetvizsgálót jól ismeri közönségünk. Több munkáját lefordították, s «A hegyek története» czimű könyve is e vállalatban jelent meg. «A patak» kiegészítő része annak s ép azzal a könnyedséggel, költői kedélylyel és a tudós ismeretének mélységével kalauzol a patakhoz, melynek életét és meséit oly vonzón, oly tanuságosan irja le, forrásától kezdve minden változatában, kanyarodásaival, áradásaival, s az élettel együtt, melyet táplál nemcsak partjain, hanem a városokban is mint ivóviz. A megfigyelés vágyát kelti fel a könyv s az élvezetesnek a tudományossal való egyesítésére buzdít. Mind a két munkát a szokott diszes kötésben kapják a kiadó vállalat pártfogói. Egy szalmaözvegy levelei, írta Benedek Elek. Az Athenaeum társulat ebben a kötetben egész füzér fővárosi életképet nyújt. Bakó Bertalan felesége fürdőre ment volt. Ideges és így nyugalomra lévén szüksége, a hat gyermek otthon marad a papával. A szalmaözvegy férj aztán megírja feleségének, hogy mi történik otthon, milyen a felfordulás a háznál, hogyan töltik az időt, hova járnak. Mindebben a nagyvárosi élet egy-egy vonása elevenül föl, sok szatírával. A csinos kötet ára 1 frt. Egy veterán festő képei. Molnár József veterán festőművész képeiből egész kiállítás van most a műcsarnokban, mintegy 250 darab a művész több mint félszázados működésének különböző idejéből. Oltárkép, bibliai kép, életkép, de legfőképen a tájképek sorozata mutatják Molnár sokoldalú művészetét. A közönség ízlése szerint válogathat. Mert a művek mind eladók és igazán olcsók. Így ritka alkalma van a képkedvelőknek, hogy jutányos áron értékes festményeket szerezhessenek. EBÉD-ÖLTÖZÉK. — Párisi divatkép. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia febr. 18-iki ülését szaktudományi fejtegetések vették igénybe. Rados Gusztáv értekezése volt az első: «A semidefinit négyzetes alakok elméletéhez» czímen. Utána Fröhlich Izidor olvasta fel Kövesligethy Radó