Vasárnapi Ujság – 1896
1896-05-03 / 18. szám - A magyar ezredévi kiállítás. Jókai Mór 279. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
2801 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 16. SZÁK. 1896. 43. ÉVFOLYAM. lett fonni és szőni és az öltönyöket virágokkal kihímezni, hogy a pompa fentartassék. Vannak régészeink, a kik azt bizonyítják, hogy Árpád magyarjainak saját nemzeti alfabetájuk is volt, s írásjegyeiket még a XI-ik században is használták. Hogy nyelvük ugyanaz volt, ami most, azt kétségbevonhatlanul bizonyítja a kereszténység első korszakából való búcsúztató. Egy század alatt új nyelvet egy nép meg nem tanulhatott, s a régit az utolsó szóig el nem felejthette. Lelki míveltségük fokát meghatározza vallási türelmük. Ok, a forrásoknál áldozók, sem keresztényeket, sem a mózeshitüeket nem üldözték, s a ki közülök az egy Istent imádó, egy feleségtartó hitre áttért, azt eltűrték maguk között, ellenben a családi erkölcs tisztaságára féltékenyek voltak, a kazár királyt mohamedán hitéért, sok feleségéért Mén Marótnak gúnyolták, s bár velük egy nyelvet beszélő rokon volt, ő ellene harczoltak legtovább, egész a meghódolásig. És a mi legfőkép kitünteti az Árpád vezérelte népet, a lelkületében kifejlődött szabadságérzet volt. Midőn egész Európában az egyeduralom volt a kormányforma, a honfoglaló magyaroknak első ténye volt alkotmányt adni a nemzetnek: a szabadon választott fejedelemmel szerződést kötni, mely a szabadságot biztosítja. A magyar nemzetnek nemcsak a hazája, de az alkotmányos élete is ezeréves. Most, tíz század lefolyása után bemutatja a magyar nemzet, mivé alakította át ezt a hazát, melyet ősei letelepülésükkel elfoglaltak. Nem gyámolítva fajrokon nemzetektől, nem kényszerítve átolvadásra más nyelvű népfajokat: egyik kezével építve, másikkal harczolva a kereszténység, a czivilizáczió, a felvilágosodás védelmében , többször a földig sújtva, félig kiirtva, műveivel együtt lerombolva barbárok és idegen hódítók által, s mindannyiszor csudamódra föltámadva, megerősödve, megszaporodva, hazaszeretetében a többi népfajokat is a közös szabadság, anyagi jólét, szellemi művelődés nagy munkájában magával egyesítve, a szétrombolt, a félbeszakadt munkát ismét újra kezdé a magyar nemzet, s íme e kis, szűk téren igyekezik most bemutatni, mit hoztak létre a mult s a közel századok e haza területén. * A nemzetek legfelsőbb bírája, a megfelebbezhetetlen közvélemény maga előtt látja a magyar népet a maga otthonában, lakályos jólétében, festői viseletében, munkájában, mulatozásában és ünneplésében, és mellette a nagyok, a hatalmasok művészalkotású építkezéseit, szerencsés összeállításában a nemzetélet különböző fénykorszakainak; az ősvárakban a királyok s a fényes úrcsaládok századok alatt felhalmozott kincseit, a templomok szent ereklyéit, miket csodalegendák emelnek az égbe s csatolnak a haza földéhez; láthatja a közmívelődés kezdő úttörését az ódon krónikákban, hiteles okiratokban, régi törvényekben s láthatja annak diadalát a jelenkor teljes képében; láthatja, hogy fejlődött az anyagi és szellemi néperő, egymásnak kölcsönözve alkotó erejét; s láthatja, hogy tartotta össze az egész nagy államalkotási munkát a közös hazaszeretet. A századok története változik, fényben, borúban együtt változik vele minden, ami élet, ami alkotás és ujjáteremtés ; de az egészen végigvonul a magyar nemzeti szellem; az épít, az szül, az feltámaszt. És amidőn felküzdte magát oda, amit Európa tengerszíntnek nevezünk, midőn a nemzeti művelődés a világműveltséggel összeolvad, még ott is megtartja magyar nemzeti jellegét, mint ahogy megtartották azt a legnagyobb nemzetek. Erről beszél a magyar ezredévi kiállítás. Beszélnek a kövek s a föld terményei, beszél az új kor csodahatalma, a gépvilág; beszél a nyomtatott papír, a festett kép, a faragott szobor, az ipar minden alkotása, hogy a magyar nemzet államalkotási, közművelődési küldetése igaz és valóság. Az igazságnak ezer szála van, de csak egy szíve. Nyugodtan várjuk rólunk kimondandó ítéletét. be czimereket, transparenteket szegeznek ki, meszelnek, festenek. Nagy létrákon és emelvényeken dolgoznak a világítás előkészületein, fölvezetik a gázt és villámot az épületek tetejéig. Sürgés-forgás mindenfelé, nemcsak az utczán hanem az üzletekben is. A kiállításon megfeszített erővel dolgoznak egész éjjel is. A rossz idő miatt nagyon hátramaradtak, teljesen elkészülni a megnyitásra nem lehet. A tavaszi verőfény is megjött, s most már melegen tűz alá a nap a derült égről. Az udvar Budapesten. A királyi pár még az ünnepélyek kezdete előtt megérkezett. Ily nagy kisérettel az udvar még nem időzött a magyar fővárosban. Lehozták Bécsből az összes díszhintókat is s az udvari istálló nagy részét, mely a Károlykaszárnyában talált helyet. A király ápril 29-én korra reggel, 6 óra előtt jött meg. Bár hivatalos fogadtatás nem volt, mégis rendkívül sokan várták ő felségét a nyugati pályaudvarnál és az utczákon. A miniszterek is megjelentek díszmagyarba öltözve, valamint a polgármesterek, a kiállítás igazgatója. Az udvari vonat szokatlanul nagy volt, nyolcz személy-és két podgyászkocsival. Ő felségét zajosan éljenezve köszöntötték. A király először báró Bánffy miniszterelnökkel, majd Kammermayer polgármesterrel beszélgetett. Dániel kereskedelmi miniszter fölkérésére ő felsége megtekintette a pályaudvaron fölállított uj udvari vonatot is, s aztán a nagy sokaság éljenzése közt hajtatott föl Budára. Az utczán mindenütt nagy tömegek álltak már ekkor s lelkesen köszöntötték a királyt. A királyné másnap ápr. 30-án reggel érkezett meg Miramaréból a déli vasút budai pályaudvarában, őt is ünnepélyesen fogadták. A király is kiment a pályaudvarba s a királyi pár nyilt kocsiban hajtatott föl a budai királyi palotába, az uton több ezerre menő közönség éljenzésétől kisérve. József főherczeg ápril 29-ikén délután tekintette meg a kiállítás előkészületeit báró Vécsey József főudvarmester és Libits Adolf központi igazgató kíséretében. Legelőször saját díszes pavillonját nézte meg, aztán gróf Zichy Jenő kiállítását. Majd Darányi földmivelési miniszter és Bedő Albert államtitkár kalauzolása mellett folytatta útját. A történelmi csoportban pedig Alpár Ignácz, Szalay Imre muzeumi igazgató és Hermán Ottó szolgáltak fölvilágosításokkal. A főherczeg a gazdasági csoportnak legnagyobb kiállítója. József Ágost főherczeg és neje a kiállításon. József Ágost főherczeg, ki 1894 ősze óta Brünnben lakott, állandóan hazajön Magyarországba. A főherczeg és neje Auguszta herczegnő az ünnepélyekre szintén Budapestre érkeztek s azonnal a kiállítás megtekintésére siettek. A főherczegi pár csaknem két teljes órát töltött a kiállítás területén, nagy érdeklődéssel tekintette meg a király remekül sikerült és már teljesen kész román stilű lakosztályát, József és Frigyes főherczegek és Koburg herczeg pavillonjait, Zichy Jenő gróf őshazabeli gyűjteményét, a történelmi főcsoport ritka becsű gyűjteményeit, stb. Ferencz József király koronázási kardvágása 1867-ben. AZ EZREDÉVES ÜNNEPÉLYEK. A főváros már felöltötte a díszt. Zászlók lobognak mindenfelé. A házakon óráról-órára több az ékítés, az erkélyeket, párkányokat, drapériák vonják