Vasárnapi Ujság – 1896
1896-09-06 / 36. szám - A kassai székesegyház (képekkel). Dr. Nyári Sándor 591. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
33. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. A VASÁRNAPI UJSÁGr. 591 Jóízű genre-t rajzol az emlékíró ez időből százada egyik kapitányáról, egy valóságos különczről, a ki sem olvasni, sem írni nem tudott, de mint Dain altábornagy lájd-huszárja, vitézségéért tiszti rangra emelkedett. A régi hadsereg élő typusa volt ez, olyan, amilyenek akkor oly gyakran csináltak fényes katonai karriert. Mikor felbontotta a beérkezett parancsokat és leveleket, egy darab ideig úgy tett, mintha olvasná, azután egész flegmával másnak adta át és felolvastatta. Az idegen nyelvű vezényszavakat a legkomikusabb módon fordította el, például kiadta, hogy a tölténytartókat «lezározzák» e helyett, hogy lakkozzák be. Sok tréfát is űztek vele. Egy alkalommal századát a hóban defiliráztatta el, hogy a lovak patkóinak nyomából ítélje meg, hogy megtartották-e emberei a «richtung»-ot. Ő maga hátul lépdelt lován s mikor észrevette, hogy a nyomok közt eltérés van, haragosan felkiáltott: «Ki volt az, aki nem lovagolt a sorban?» «Az a fekete csákós» — felelte általános hahotázás közt az egyik kópé. N. B. mindegyiknek fekete csákója volt. Megvolt a maga módja a számadások rendben tartására is. Ha élelmezési pénzeket kapott a kezéhez, akkor az összeget annyi krétavonással jegyezte az ablaktábla hátára, ahány forintról szó volt. Mikor aztán elhozták a számlát, a krétavonásokból győződött meg annak helyességéről. Ha új manipulánst kapott, úgy próbálta ki becsületességét, hogy a saját pénzét, körülbelül 10,000 forintot mindenféle pénznemből, adta át neki összeszámolás és kiválasztás végett. Számolás közben aztán benyitott előre kitanított gazdasszonya s meglátva a rengeteg pénzt, összecsapta kezeit s minden áron rá akarta bírni a számvevő őrmestert, hogy lopjanak belőle, úgy sem tudja a kapitány kiszámítani, mi hiányzik a pénzből. Ha a manipuláns becsületes ember volt, természetesen visszautasította az ajánlatot, de akkor a gazdasszony markolt bele a pénzbe, s jaj volt a szegény manipulánsnak, ha ezt elhallgatta s nem jelentette fel a századosnak. Originális alak volt maga az ezredes, Mészáros is. Erről az volt a hit, hogy a golyó nem fogja és pedig azért nem, mert volt egy babonája, hogy tudniillik úgy a rohamoknál, mint állás közben kardját folytonosan ide-oda lóbálta. S tényleg e babonával a legerősebb golyózáporban is sértetlen maradt, úgy hogy ordinánczai is igyekeztek mindig a rejtélyes kard közelében keresni fedezetet. Egyszer az 1788-diki török háború alatt Chotyennál kardja véletlenül a hüvelyben maradt s íme egy golyó eltalálta a mindig hidegvérű, mindig flegmatikus magyar katonát, aki a későbbi magyar hadügyminisztert, Mészáros Lázárt nevezte unokájának. Még két évvel előbb megkapta Ettingshausen a tiszti pátenst József császártól s következő évben főhadnaggyá lépett elő. A békekötés utáni csendes időket felhasználta arra, hogy hosszabb szabadsággal hazájába visszautazzék, így látta 12 év múlva viszont szülőföldjét, hol huszár uniformisa, kalpagja és tollas forgója általánosan feltűntek a jó pfalziaknál. Ünnepelték, körülrajongták a tökéletesen magyarrá vált honfitársat, maga a mainzi választó is bemutattatta magának. De Ettingshausent szíve csak visszahúzta új hazájába. Vissza is tért s többé le nem tette kardját, melynek hű szolgálatában tábornoki rangra emelkedett idővel az Erdődy-huszároknál. Élete szép példája a magyarság azon assimiláló erejének, mely átalakítja egy távol idegen nép fiát, hogy sorsunknak, törekvéseinknek hű osztályosává tegye. V. A KASSAI SZÉKESEGYHÁZ. A Felvidék történetileg hires városa, Kassa, szeptember 6-án ünnepet tart. E napon szenteli fel Bubics Zsigmond, a kassai egyházmegye tudós püspöke, a megújított ősi székesegyházat, mely a múlt századok történeti eseményeit átélte, melyet a múlt vihara megviselt, s most új alakban fog ismét egyházi rendeltetésének átadatni. A magyar felvidék egyáltalán gazdag műtörténeti emlékekben. Ott van a híres bártfai templom, aztán a lőcsei, melynek művészi kincsekben gazdag fölszerelése már megérdemli az egyházi múzeum elnevezést is; — nem messze tőle a csütörtökhelyi Zápolya-kápolna, finom gót formáival, — de mindezek között úgy nagyságra, mint művészi becsre és műtörténeti fontosságra nézve első helyen áll a kassai székesegyház, a gót építészet e valódi remeke, mely mint ilyen, nemcsak hazánkban, hanem a messze külföldön is méltó hírnévnek örvend, miként a jaáki apátsági templom, a román stile pompás alkotása. A kassai székesegyház első alaprajza, mely alapfalaiban napjainkig fenmaradt, a XVI. század elejéről, talán a XII. végéről való. Akkor csak egy egyszerű, egyhajós templomocska volt, miként ezt az újabban fölfedezett alapfalak tanúsítják. Ez a legrégibb épület azonban csakhamar elpusztult, mert már 1283-ban említés tétezik az újabb templomról, mely a régi helyén épült magyar szent Erzsébet tiszteletére. Az új alkotás azonban napjainkig tűzvész és háborúskodás miatt oly sokat szenvedett, hogy az évszázadokon keresztül folytatott megújító munkák sem tudták a romlástól megmenteni, minek következménye az lett, hogy ezen kiváló műkincsünket napjainkban csak gyökeres megújítás által lehetett kellőleg helyreállítani. Már a XIV. század végén a tűzvész erős rongálást vitt véghez a templomon, s a polgárok áldozó készségéből újra felépültek a hasznavehetetlenné vált falak, és Zsigmond király, ki 1404-ben Kassán volt, a polgárság által behozatalra és kivitelre szánt áruk harminczadának felét az építés költségeire rendelte fordítani. Mátyás király uralkodása alatt az országban új élet vette kezdetét; a nagy király műszeretetét és bőkezűségét Kassával is éreztette, s így abból a nagy művészi mozgalomból, melyet Mátyás király az országban teremtett, Kassa városának is kijutott. Az ő nevét látható emlékjel örökíti meg a templomon. A templom befejezésének ideje összeesik az ő uralkodásának idejével, s nem kis mértékben lehet neki köszönni, hogy azt egyáltalán befejezték. Uralkodása elején huzamosabb ideig volt a király Kassán, s a templom építési költségeinek fedezésére azt az újévi ajándékot is elengedte, mely neki kötelességszerűleg járt. És pedig elrendelte azt 1468-tól kezdve öt esztendőre, 1471-ben pedig újabb tíz esztendőre, s ezenkívül a templom építési költségeihez tetemes mennyiségű sóval járult hozzá. Elengedte két évre az adót, ami évenként 1500 arany forintot tett, s megengedte, hogy a Hernád hídján vámot szedhessenek a templom javára. Hogy a templom terveit ki készítette, arra nézve nincsenek adatok. Henszlmann Imre szerint Villard d'Honnecourt a mester, de ez nem bizonyos. A levéltári adatok Schynnagel Thadeust (1452), Crom Istvánt (1431—1485) és az 1472-ben elhalt Cromer Ágostont említik mint építőmestereket. A hagyomány szerint Nagy Lajos anyja alapította a templomot. Habár Zsigmond király aránylag sokat áldozott is a templom czéljaira, az építkezés az ő uralkodása alatt csak némi megszakításokkal haladt előre. A székesegyház 1437-ben már nagyrészt készen állott, s tartottak is benne isteni tiszteletet, de a déli torony csonka volt, mint ma. Az éjszaki torony a középhajó főpárkányáig lett kész, mert ott látjuk azt a czímert, melyet V. László adományozott a városnak. A legfelsőbb részt 1496—1497-ben Crompholz Miklós építette. A toldalék épületek, a déli előépítmény, úgy az éjszaki oldalon a Szent Józsefkápolna, melyek az újabb átalakítás alkalmával onnét újból eltávolíttattak, csak 1440 után kerültek oda. Az a remek alkotású, 16 méter magas és arányaiban is impozáns, tornyocskákban gazdag szentségház, mely mai napig is a székesegyház egyik kiváló dísze, Mátyás király idejében készült, míg a karzat, a szószék és az énekesek karzata, mely erkélyszerűen díszíti a székesegyházat, még Zsigmond király idejéből származhatik. A déli előcsarnok fölé egy triforiumokkal gazdagon díszített kápolnát és egy ahhoz szükséges feljárót építettek. Ezt a lépcsőt nevezték el «Király-lépcső»-nek, mivel a királyok, ha Kassán voltak, ezeken a lépcsőkön jártak fel a kápolnába, honnét a misét végighallgatták. A déli hajóból, a kaputól balra, két, minden csavarodásnál egymással találkozó csigalépcső vezet a díszesen áttört falak közt a királyi oratóriumba, vagyis az előcsarnok fölött levő kápolnába, és pedig elsősorban az erkélyre, mely a kereszthajó homlokzatából messze kiugrik, s korlátja gazdagon áttört kő. A királylépcső innét azonban még tovább vezet a főhajó padlásáig. Mátyás király halála után Albert lengyel herczeg ostromolta Kassát és az éjszaki tornyot kegyetlenül lövöldözték. Az 1556. évben pedig olyan nagy tűzvész pusztított Kassán, hogy a templom kövei 30 czentiméternyire áttüzesedtek, a falak több helyen megrepedeztek, s így szilárdságukból veszítettek, míg az éjszaki torony harangjai elolvadtak. Bocskay ostroma alatt is sokat szenvedett a templom; a későbbi javítgatások mind csak felületesek voltak, s mikor 1813-ban és 1845-ben a székesegyházban talajbeomlások történtek, s ezek azt végveszéllyel fenyegették, Fábry Ignácz püspök sokat áldozott a kijavítás czéljaira, de a munka kontár kezekbe került, s megint csak tökéletlen maradt. Az 1875-iki nagy vihar okozta rongálásokat Perger János püspök már nem tudta kijavíttatni. Ezért Trefort Ágoston miniszter Schmidt Frigyes bécsi tanár javaslatára Steindl Imre budapesti műegyetemi tanárt, az új országház mesteri építőjét bízta meg a helyreállítás nagy műveletével, ki azt szerencsésen végre is hajtotta. Szobrászati dísz kevés van a templomon, de ami volt, azt meg is hagyták. Az éjszaki kapu felett látható Krisztus a keresztfán a két lator között, körülötte négy domborműben négy jelenet szent Erzsébet életéből, ezek között van a nagy tympanon az utolsó Ítélet jeleneteivel. A nyugati kapu felett látható a nagy tympanonban a Veronika kendője, alatta Pietá, azaz Krisztus teteme Mária ölében, és ez alatt az ajtófőn Krisztus a getsemani kertben. \ ! / —fr •• \ / V" / ' • "v -Cr'l-Á : ! >; "K ;í ff )— "l'^CrK 1 ÍV x M^r:: y?\ m, ... a i: :: x A.W.X- K ämX »'tiiffijil- H rf. /? vű 1 III "II rk-1 I !I 1 i III 11 r A KASSAI SZÉKESEGYHÁZ ALAPRAJZA.