Vasárnapi Ujság – 1896
1896-09-06 / 36. szám - A zoborhegyi emlékoszlop fölavatása (képpel) 595. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
33. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG 1. 595 Majd győz Szent István; lehanyatlik az ős hit napja és szelíd derűjével helyét elfoglalja a szeretet vallása. A szent király aztán újra hozzá fog a monostor építéséhez s fel is építi azt ezredévünk 1-ső évében. Feltűnik lelki szemeink előtt az első apátúr, Asztrik tisztes alakja, a ki a szent koronát elhozza s nagy buzgósággal és sikerrel terjeszti szilaj őseink közt Jézus szelid tanát. Látjuk aztán, a mint Szent László országgyűlést tart a nevezetes helyen, a mint Kálmán királyunk engedélyt ad a keresztes hadaknak átvonulásra. Majd megjelennek Béla, András, Nagy Lajos alakjai, a kik több más királyainkkal együtt mind szívesen időztek e helyen. De ismét fegyverek csörgése, haldoklók sóhajtása hallik, lángok lobogása fénylik, a mint egy kegyetlen vad ellenség megostromolja, elpusztítja a szent hajlékot. Azonban ismét fölemelkednek a rombadőlt falak s egyaránt hirdetik a magyar nemzet és a hit törhetetlen erejét; boltozataik azon hazafias rendnek adnak ismét hajlékot, melynek tagjai közül előtündökölnek Guzmics, Czuczor, Rónay, Eómer, Jedlik és annyi más, egyaránt diszes vallásnak, nemzetnek. Ezen nevezetes helyen ment végbe folyó év augusztus 26-ikán az a lélekemelő ünnepély, midőn a nemzet és a Benedek-rend emléket emelt itt az első apátnak, Asztriknak, kinek szobra oly sokat mondólag tartja kezeiben a koronát és keresztet. A vallás és közoktatásügyi miniszter vezetése alatt az ország minden része képviselve volt itt, kik magasztos érzelmektől eltelve vettek részt az emlék alapkőletételének feledhetetlen ünnepélyén , s az ekkor elhangzott kalapácsütések visszhangot keltettek a nemzet millióinak szivében, a székely hegyektől az osztrák határokig s a Kárpátoktól a zugó tengerig. De nem csak kegyeletes érzések forrása volt ez a nagy, nemzeti ünnepély , s az ősmonostor égnek nyúló tömör falai, Asztrik megkapó szobra ott a legmagasabb csúcson nemcsak a multak emlékeit idézik fel, hanem jövőre nézve is bizodalommal töltik el a honfiúi a szivet. Hiszen az a tisztes ősi épület mintegy nemzetünk sorsát példázza. Rommá lett, elpusztult számtalanszor; senki sem hitte volna már, hogy még valaha helyre állhasson, és íme most, szilárdabban, szebben, büszkébben emelkedik ég felé, mint valaha, s messze vidékekre terjeszti áldásait. Épen így a magyar nemzet is, hányszor a végenyészet szélén állott már, hányszor szenvedte a legszörnyűbb csapásokat, s íme Isten kegyelméből, fiai őserejéből ma erősebb, tömörebb, mint valaha s fényes tulajdonaival, műveltségével épen úgy messze kimagaslik a haza minden népei között, mint a hogy kimagaslik Szent István monostora ott az ősi Pannonhegy zöld ormán, a környező völgyek felett. Már pedig a mely nemzet egy olyan évezred végén, mint a lefolyt volt, — ily ifjúi erőben lép át az újba, az jogos önérzettel, erős bizodalommal tekinthet a jövő rejtett homályába. És ha nemzetünk— mint hisszük — továbbra is rendületlenül ragaszkodik amaz eszmékhez, melyeknek jelvényeit Asztrik felmutatja, — akkor bizonyára nem is fog csalatkozni. Úgy adja a magyarok Istene! Sz. B. A ZOBORHEGYI EMLÉKOSZLOP FÖLAVATÁSA. Lélekemelő hálaünnep színhelye volt aug. 30-ikán a Nyitra város mellett emelkedő Zoborhegy, egyike annak a hét helynek, a melyeken egy-egy maradandó emlékmű állításával örökíti meg a nemzeti kegyelet a honfoglalás ezredik évfordulójának most folyó országos megünneplését. A Zoborhegyre azért esett a választás, mert a történelem tanúsága szerint ez alatt vívták Huba, Szoárd és Kadocsa vezéreink a honfoglalás utolsó diadalmas csatáinak egyikét, mely, mint a hagyomány regéli, azzal végződött, hogy a magyarok a legyőzött, de hódolni nem akaró nyitrai morva vezért, Zobort, az állítólag ő róla elnevezett, 587 méternyi magas hegyen fölakasztották. A Zobor-hegynek a Nyitra fő- és mellékvölgyein nagy messzire ellátszó sziklacsúcsára állították az ide rendelt emlékművet, egy 18 méter magas gránitoszlopot, mely aug. 30-dikán már készen várta zárókövének elhelyezésével egybekötött fölavatását. Az igen csinos várossá fejlődött és nagy értelmiséggel dicsekvő Nyitra már a megelőző napon, szombaton, zászlódíszt öltött és hemzsegett a sok vendégtől. Nagy számmal sereglettek falai közé különösen a szomszéd megyék fejei és előkelőségei. Estefelé megérkezett külön vonaton a kormány képviselője, Perczel Dezső belügyminiszter is, kit Budapestről a törvényhozás számos tagja, több más vendég s a hírlapírók és művészek egész kis csapata kisért. A miniszter vonatát több állomáson zászlókkal és éljenzéssel fogadta a kisereglett közönség, de legnépesebb és legünnepiesebb volt a fogadás Nyitramegye első nagyobb állomásán, Érsekújváron, hol taraczkok durrogása fojtotta el a berobogó gőzkocsi éles füttyét. Itt Nyitramegyének a miniszter elé szintén külön vonaton érkezett küldöttsége élén Thuróczy Vilmos főispán meleg hangú beszéddel üdvözölte a minisztert, ki örömét nyilvánította, hogy Nyitrában ő lehet a magyar kormány képviselője. Erre a nagy és díszes közönségriadó éljenzésétől kisérve indult tovább a nyitraiakkal igen megnépesedett külön vonat, mely elé a még következő állomásokon is mindenütt kisereglett a nép. Igen lelkes volt a fogadtatás Nyitra város állomásán, hol Kostyál polgármester díszmagyarban s talpra esett ékes beszéddel fogadta a minisztert és a város többi vendégét. Estve az egész város fényesen ki volt világítva. A minisztert, a ki a megyeházán az alispán vendége volt, a hatóságok és küldöttségek fogadása után sikerült szerenáddal tisztelték meg, mely alkalommal a katonai zenekar és a nyitrai daloskör fölváltva szerepelt. Ezt követőleg a vendégek fogadása volt a megyeházán. Másnap reggel a korai katonai ébresztő után csakhamar megélénkült az egész város, melynek minden részén meglátszott, hogy méltó megyei és püspöki székhely. A megyeházán e nagy nap emlékére tartott rövid, de emelkedett hangulatú díszközgyűlés után megkezdődött a Zobor hegyre való fölvonulás. Elől száznál több főből álló népbandérium lovagolt legnagyobb részt magyar viseletben, de olyan lovakon, amelyek dicséretére váltak a megye lótenyésztésének. Néhány festői tót viseletű legény is volt, kik egy-egy csoportban haladtak. A vendégek kocsisora előtt a miniszter, a fő- és alispán, a nyitrai püspök és más előkelőségek hintói haladtak. Egészen Gerencsér faluig el kellett kanyarodnia a menetnek, mert a Zobor csak nagy kerülővel mászható meg kivált tengelyen s úgy is elég nehezen. A Zobor tetején az állványoktól még meg nem szabadulhatott gránit-oszlop mellett egy kettős levélszín volt fölállítva: egyikben oltár állott, mely előtt a hála isteni tiszteletet s a megáldó beszédet Nyitra hazafias püspöke, Bende Imre tartotta; a másikban csak egyszerű emelvény volt, melyen Perczel miniszter, ő utána pedig Craus István, a megye népszerű alispánja szónokolt. A miniszter lendületes hazafias beszéddel ecsetelte az ünnep jelentőségét s adta át a megyének az emlékművet; az alispán pedig szintén igen magvas és lelkes szavakkal hirdette Nyitramegye hazafiságát s vette át a megye őrzése és gondozása alá az egyszerű, de hatalmas oszlopot, mely Berczik Gyula műszaki tanácsos terve szerint készült izmos, hengeralakú talapzatból fölnyúló sugárgúla. A négy sarkán egy-egy termetes turul áll föllebbenésre készülő helyzetben, a Nyitra város felé néző oldalán pedig ez a kettős évszám olvasható: 896—1896. Az emlékművet környező tágas gyepes térséget egészen ellepte a népsokaság, alig hagyva helyet az ünnep emelésére ide vezényelt honvédszázadnak, mely a mise végeztével, úgyszintén a miniszter beszéde közben a király és királyné éltetésekor egy-egy hatalmas sortüzet adott. Végül az emlékmű fölavatásáról szóló emlékirat fölolvasása, illetőleg a zárókő letétele után az ez alkalomra vert emlékérmek kiosztása, majd pedig a népnek ott helyben való megvendégelése következett; míg a meghívott vendégek ismét hosszú menetben levonulván a hegyről, a város melletti sátortáborba gyülekeztek, melynek négyszáz terítékre is elég tágas nagy éttermében fényes lakoma fejezte be a szép ünnepélyt. Ennek végeztével a miniszter és kísérete azonnal visszautazott Budapestre. Erdélyi fényképe. Wlassics Gyula miniszter és Fehér Ipoly főapát az alapkőletétel! ünnepélyre mennek. A PANNONHALMI EZREDÉVI ÜNNEPÉLYRŐL. EGYVELEG. * Melbourneban nagy küzdelmek után két nőt alkalmaztak a városi kórházban orvosokul. A kórházban átlag állandóan 000 nőbeteg van. A nők diadala nagy tetszéssel találkozott. * Az amerikai örökösnők. Számítások szerint eddig 134 esetben vettek el elszegényedett európai mágnások amerikai milliomos nőket s a házasságok által 161 millió dollárt, azaz közel 350 millió forintot hoztak át Európába.